2012.02.05. vasárnap: ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP

(Szent Ágota, Szent Adél)

Küzdelem a halandó sorsa a földön


Jób 7,1-4.6-7

Katonasor az ember élete a földön, és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: kívánkozik árnyék után, mint a szolga, és várja munkája végét, mint a napszámos. Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül, és keserves éjjeleket számlálok magamnak. Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra? Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője, és remény nélkül eltűnnek. Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet, és szemem nem lát többé boldogságot.

Zs 146

ALLELUJA. Dicsérjétek az Urat, mert jó neki zengeni, gyönyörűség hirdetni Istenünk dicséretét. Felépíti az Úr Jeruzsálemet, egybegyűjti Izrael szétszórtjait. Meggyógyítja a megtört szívűeket, sebeiket bekötözi. A csillagoknak sokaságát megszámlálja, és nevén szólítja valamennyit. Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, nincs határa bölcsességének. Fölkarolja az Úr a szelídeket, de a bűnösöket porig alázza. Énekeljetek az Úrnak hálaadással, Istenünknek lanttal zengjetek. Ő borítja el felhőkkel az eget, és készít esőt a földnek. Ő sarjaszt füvet a hegyeken, és növényeket az emberek hasznára. Ő ad enni az állatoknak, a hozzá kiáltó hollófiókáknak. Nem a ló erejében telik kedve, sem a férfi lábszárában öröme. Azokban leli örömét az Úr, akik félik őt, azokban akik irgalmában bíznak.

1Kor 9,16-19.22-23

Mert ha hirdetem az evangéliumot, nincs miért dicsekednem, hiszen kényszer alatt vagyok. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha szabad akarattal teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kénytelen-kelletlen, csak ügyintéző vagyok. Mi tehát az én jutalmam? Hogy az evangéliumot hirdetve ingyen adjam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumból eredő hatalmammal. Mert én, bár mindenkitől független voltam, mindenki szolgájává tettem magam, hogy minél többeket nyerjek meg. A gyöngéknek gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket; mindenkinek mindene lettem, hogy egyeseket megmentsek. Mindent az evangéliumért teszek, hogy nekem is részem legyen benne.

Mk 1,29-39

Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.