2012.02.19. vasárnap: ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP

Én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat, és vétkeidre többé nem emlékezem


Iz 43,18-19.21-22.24b-25

,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem.

Zs 40

A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr. Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének. Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik. Így szóltam: ,,Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!' Ellenségeim rosszat mondanak rólam: ,,Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?', s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli. Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem. ,,Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.' Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem. Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik! Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem. Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen!

2Kor 1,18-22

Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: ,,igen' is meg ,,nem' is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt ,,igen' is meg ,,nem' is, hanem az ,,igen' valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind ,,igen,, lett őbenne. Ezért az ,,ámen' is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére. Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe.

Mk 2,1-12

Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: ,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.' Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?' Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: ,,Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ,,Bocsánatot nyertek bűneid'', vagy azt mondani: ,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!' Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.'