2012.11.04. vasárnap: ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP

(Borromeo Szent Károly)

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből


MTörv 6,2-6

Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú életed legyen. Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked. Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. Legyenek a szívedben ezek az igék, amelyeket ma megparancsolok neked!

Zs 17

A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott. A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt. Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából. Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt. Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült. Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből. Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs. Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs. Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket. Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától. Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem. Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől. Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr. Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem. Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem. Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam. Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint. A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan, a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod. Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét. Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet. Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat. Én Istenem! -- Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak. Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül? Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat. Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem. Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem. Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el. Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted. Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad. Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk. Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát. Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett, mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem, idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben. Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet! Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől, az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől. Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek, aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.

Zsid 7,23-28

S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg, neki, mivel örökre megmarad [Zsolt 110,4], örökkévaló a papsága. Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon. Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen: szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél; akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után jött, az örökké tökéletes Fiút [Zsolt 2,7; 110,4].

Mk 12,28b-34

Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: ,,Melyik a legelső az összes parancs közül?' Jézus így felelt neki: ,,Az összes parancs közül a legelső ez: ,,Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!'' Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.' Az írástudó ekkor azt mondta neki: ,,Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.' Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: ,,Nem vagy messze az Isten országától.' Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.