2013.03.24. vasárnap: VIRÁGVASÁRNAP

Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít


Iz 50,4-7

Az Úristen megadta nekem a tanítványok nyelvét, hogy támogatni tudjam szóval a fáradtat. Fölébreszti reggel, reggel fölébreszti fülemet, hogy hallgassam, mint a tanítványok. Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg.

Zs 21

A karvezetőnek. A ,,Szarvastehén hajnalban' dallama szerint. Dávid zsoltára. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Távol van szabadulásomtól hangos jajveszékelésem. Én Istenem, kiáltok nappal, de te nem hallgatsz meg, és éjjel is, de nyugtot nem találok. Pedig te szent vagy és Izrael dicsérete között laksz. Benned bíztak atyáink, bíztak, és te megszabadítottad őket. Hozzád kiáltottak és megszabadultak, benned bíztak és meg nem szégyenültek. Én azonban féreg vagyok, nem ember, embereknek gyalázata, népnek utálata. Aki csak lát, mind gúnyt űz belőlem, félrehúzza ajkát, fejét csóválgatja: ,,Az Úrban bízott, mentse meg őt, szabadítsa meg, ha kedvét leli benne.' Hiszen te vagy, aki kihoztál engem anyám méhéből, te vagy reménységem anyám emlője óta. Rád voltam utalva anyám ölétől, anyám méhétől fogva te vagy az Istenem. Ne légy távol tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítséget nyújtana. Körülvett engem sok tulok, Básán bikái körülfogtak engem. Kitátották felém szájukat, mint ragadozó és ordító oroszlán. Szétfolytam, miként a víz, minden csontom kificamodott, szívem, mint a viasz, megolvadt bensőmben. Ajkam, mint a cserép, kiszáradt, nyelvem ínyemhez tapadt, lesújtottál a halál porába. Körülvett engem nagy sereg kutya, a gonoszok zsinatja körülfogott engem. Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhattam minden csontomat. Néznek rám, bámulnak engem, elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. De te, Uram, ne légy távol tőlem, én erősségem siess segítségemre! Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, egyetlenemet a kutyák karmából! Ments meg az oroszlán torkából, engem, a megalázottat, a bölény szarvától! Hadd hirdessem testvéreimnek nevedet, a gyülekezetben hadd dicsérjelek: Ti, akik félitek az Urat, dicsérjétek őt, Jákob minden utóda, magasztaljátok őt! Félje őt Izrael minden utóda, Mert ő nem veti meg és nem nézi le a szegény nyomorúságát, nem fordítja el tőle tekintetét, és meghallgatja, amikor hozzá kiált. Rólad szól dicséretem a nagy gyülekezetben; amit fogadtam, teljesítem azok előtt, akik félik őt. Jóllakásig esznek majd a szegények, akik keresik az Urat, dicsérik majd őt: ,,Éledjen fel szívük mindörökre!' Észbe kap és megtér az Úrhoz a föld minden határa, és leborul színe előtt a nemzetek valamennyi családja. Mert az Úré a királyi hatalom, és ő uralkodik a nemzeteken. Csak őt imádják mind, akik a földben alszanak; leborulnak előtte mindazok, akik a porba leszállnak.Neki él majd a lelkem, Neki szolgálnak majd utódaim. Az Úrról beszélnek az eljövendő nemzedéknek, az ő igazságát fogják hirdetni a születendő népnek: ,,Így cselekedett az Úr!'

Fil 2,6-11

aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy ,,Jézus Krisztus az Úr!' az Atyaisten dicsőségére.

Lk 22,14 - 23,56

Amikor eljött az óra, asztalhoz ült a tizenkét apostollal együtt, és azt mondta nekik: ,,Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. Mert mondom nektek: többé nem eszem ebből, amíg be nem teljesedik az Isten országában.' Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: ,,Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.' Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!' Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: ,,Ez a kehely az új szövetség [Kiv 24,8; Jer 31,31] az én véremben, amely értetek kiontatik. De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!' Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi? Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: ,,A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.' Ő erre azt mondta neki: ,,Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!' De Jézus azt felelte: ,,Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.' Aztán azt mondta nekik: ,,Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?' Ők azt felelték: ,,Semmiben.' Majd így folytatta: ,,Most azonban akinek erszénye van, vegye elő, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ,,A gonosztevők közé számították'' [Iz 53,12]. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.' Erre ők így szóltak: ,,Uram, íme, itt van két kard.' Ő pedig azt mondta nekik: ,,Ez elég.' Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. Amikor odaért, azt mondta nekik: ,,Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: ,,Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.' Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. Azt mondta nekik: ,,Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!' Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. Jézus azonban azt mondta neki: ,,Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?' Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: ,,Uram, közéjük vágjunk karddal?' Egyikük rá is csapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét. De Jézus azt felelte: ,,Hagyjátok, elég!' Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: ,,Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.' Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: ,,Ez is vele volt!' De ő tagadta: ,,Asszony, nem ismerem őt!' Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: ,,Te is közülük való vagy.' Péter azt felelte: ,,Ember! Nem vagyok!' Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: ,,Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.' Péter erre így szólt: ,,Ember! Nem tudom, mit beszélsz!' És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: ,,Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.' Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett. A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. Bekötötték a szemét, és azt kérdezték tőle: ,,Találd el, ki ütött meg?' És egyéb szidalmakkal is illették. Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és a főtanács elé vitték. Így szóltak: ,,Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!' Ő azt felelte nekik: ,,Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni' [Dán 7,13; Zsolt 110,1]. Erre mindnyájan azt mondták: ,,Tehát te vagy az Isten Fia?' Jézus azt felelte nekik: ,,Ti mondjátok, hogy én vagyok.' Azok erre így szóltak: ,,Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.' Akkor mindannyian fölkerekedtek, és elvitték Pilátushoz. Ott így kezdték vádolni: ,,Azt tapasztaltuk, hogy ez félrevezeti népünket, s azt is megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt mondja magáról, hogy ő a Messiás király.' Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy a zsidók királya?' Ő azt felelte: ,,Te mondod.' Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a tömegnek: ,,Semmi vétket sem találok ebben az emberben.' De azok erősködtek, és azt mondták: ,,Föllázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.' Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy ez az ember Galileából való-e. Amint megtudta, hogy Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki maga is Jeruzsálemben volt azokban a napokban. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy a szeme láttára valami csodát tesz. Hosszasan kérdezgette, ő azonban semmit sem felelt. A főpapok és az írástudók pedig ott álltak, és hevesen vádolták. Heródes a kíséretével együtt megszégyenítette őt, csúfot űzött belőle, aztán fehér ruhába öltöztette, majd visszaküldte Pilátushoz. Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előtte ugyanis haragban voltak egymással. Pilátus pedig összehívta a főpapokat, a nép vezetőit és a népet, s azt mondta nekik: ,,Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam előttetek, de semmi vétséget sem találtam ebben az emberben mindazok közül, amikkel vádoljátok. Sőt Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzánk. Láthatjátok tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el. Megfenyítem ezért, és szabadon bocsátom.' Erre valamennyien fölkiáltottak: ,,Veszítsd el ezt, és bocsásd el nekünk Barabást!' Őt valami lázadásért és gyilkosságért vetették börtönbe, amely a városban történt. Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szabadon akarta bocsátani Jézust. De azok kiáltoztak: ,,Feszítsd meg, feszítsd meg őt!' Ő azonban harmadszor is szólt hozzájuk: ,,De hát mi gonoszat tett? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megfenyítem tehát, és elbocsátom.' De azok nem tágítottak, hanem nagy hangon követelték, hogy feszítse meg. A lármájuk egyre erősödött. Pilátus ezért úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak. Amint kérték, szabadon bocsátotta azt, akit lázadásért és gyilkosságért vetettek börtönbe, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak. Miközben elvezették, megfogtak egy bizonyos Simont, Cirenéből valót, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után. A nép és az asszonyok nagy sokasága követte őt, jajgattak és sírtak miatta. Jézus odafordult hozzájuk, és így szólt: ,,Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok! Magatokat és gyermekeitek sirassátok! Mert jönnek majd napok, amikor azt mondjátok: ,,Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!'' Akkor azt kezdik majd mondani a hegyeknek: ,,Szakadjatok ránk!'' És a halmoknak: ,,Takarjatok el minket!'' [Óz 10,8] Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi lesz a szárazzal?' Vele együtt vittek két gonosztevőt is, hogy kivégezzék. Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveznek, megfeszítették őt ott, és vele a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról. Jézus ekkor így szólt: ,,Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.' A ruháit elosztották, és sorsot vetettek rájuk [Zsolt 22,19]. A nép bámészkodva állt ott, a főemberek pedig így gúnyolták őt [Zsolt 22,8]: ,,Másokat megmentett, mentse meg most magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!' A katonák is gúnyolták őt. Odamentek, ecettel kínálták, és azt mondták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!' Felirat is volt fölötte: ,,Ez a zsidók királya.' A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta: ,,Nem a Krisztus vagy te? Szabadítsd hát meg magad, és minket is!' De a másik leintette ezekkel a szavakkal: ,,Nem félsz Istentől? Hiszen te is ugyanazt a büntetést szenveded! Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.' Aztán így szólt: ,,Jézus, emlékezz meg rólam, mikor eljössz országodba.' Ő azt felelte neki: ,,Bizony, mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban!' A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, kilenc óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: ,,Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!' [Zsolt 31,6] E szavakkal kilehelte a lelkét. Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: ,,Ez az ember valóban igaz volt.' Az egész sokaság, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verve hazatért. Jézus minden ismerőse, és az asszonyok, akik Galileából követték őt, távolabb állva figyelték mindezt [Zsolt 38,12]. Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, a főtanács tagja, aki nem értett egyet a határozatukkal és tetteikkel. Arimateából, a zsidók egyik városából származott, és maga is várta az Isten országát. Elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és egy sziklába vágott sírba helyezte, amelyben még senki sem feküdt. A készület napja volt, és közeledett a szombat. Az asszonyok, akik Galileából jöttek vele, utánamentek, és megnézték a sírt, hogy miképpen helyezték el a testét. Aztán hazatértek, illatszereket és keneteket készítettek, de a szombatot a parancs szerint nyugalomban töltötték.