HARMADIK FEJEZET

HISZEK A SZENTLÉLEKBEN

683 "Nem mondhatja senki: »Úr Jézus«, csak a Szentlélekben" (1Kor 12,3). "Isten elküldte Fiának Lelkét a szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«"(Gal 4,6). Ez a hívő megismerés csak a Szentlélekben lehetséges. Hogy valaki közösségben lehessen Krisztussal, annak első föltétele, hogy megérintse a Szentlélek. Ő megelőz minket és fölébreszti bennünk a hitet. Keresztségünk, a hit első szentsége által az életet, melynek forrása az Atyában van és a Fiúban kínáltatik föl, bensőségesen és személyesen a Szentlélek közli az Egyházban:

A keresztség "adja nekünk az új születés kegyelmét az Atya Istenben, Fia által a Szentlélekben. Azokat ugyanis, akik Isten Lelkét hordozzák, Ő odavezeti az Igéhez, azaz a Fiúhoz; a Fiú pedig bemutatja őket az Atyának, és az Atya romolhatatlanná teszi őket. A lélek nélkül tehát lehetetlen látni az Isten Fiát, és a Fiú nélkül senki sem közeledhet az Atyához, mert az Atya ismerete a Fiú, és Isten Fiának megismerése a Szentlélek által történik. [1]

684 A Szentlélek az első a maga kegyelmével hitünk ébresztésében és abban az új életben, amely nem más, mint megismerni az egyedüli Atyát, és akit Ő küldött, Jézus Krisztust. [2] De Ő az utolsó a Szentháromság személyeinek kinyilatkoztatásában. Nazianzi Szent Gergely, a "Teológus" ezt a kibontakozást az isteni "közös leereszkedés" pedagógiája által magyarázza:

Az Ószövetség az Atyát nyíltan hirdette, a Fiút homályosabban. Az Újszövetség világosan megmutatja nekünk a Fiút, és a Szentlélek istenségét bizonyos értelemben homályosan. Most pedig maga a Lélek velünk van és nyíltabban mutatja meg magát. Ugyanis nem volt biztonságos nyíltan hirdetni a Fiút akkor, amikor az Atya istenségét még nem vallották: sem a Szentlelket -- hogy úgy mondjam -- súlyosabb teherként ránk helyezni, amikor a Fiú istenségét még nem ismertük: (...) tanácsosabb volt az, hogy fokozatosan (...), hallgatagon fölfelé haladva és "világosságból világosságba" jutva ragyogjon ránk a Szentháromság világossága. [3]

685 A Szentlélekben hinni ezért annak megvallását jelenti, hogy a Szentlélek egy a Szentháromság személyei közül, az Atyával és a Fiúval egylényegű, "akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút". [4] Ezért a Szentlélek isteni misztériumáról a Szentháromság teológiájában volt szó. Most tehát a Szentlélekről csak az isteni "üdvrendben" beszélünk.

686 A Szentlélek üdvösségünk tervének kezdetétől a beteljesedésig együtt munkálkodik az Atyával és a Fiúval. De mint Személynek kinyilatkoztatása és ajándékozása, fölismerése és elfogadása csak a Fiú megváltó megtestesülésével elkezdődött "végső időkben" történik. Ezek után a Krisztusban, az új teremtés "Elsőszülöttjében" és Fejében beteljesült isteni terv a kiárasztott Szentlélek által testet -- Egyházat, szentek közösségét, bűnök bocsánatát, test föltámadását, örök életet -- ölthet az emberi nemben.

8. Cikkely

"HISZEK A SZENTLÉLEKBEN"

687 "Isten dolgait senki nem ismeri, csak Isten Lelke" (1Kor 2,11). Most pedig a Lélek, aki kinyilatkoztatja Őt, megismerteti velünk Krisztust, az Ő Élő Igéjét, de önmagát nem tárja föl. "Aki szólt a próféták által", [5] hallatja velünk az Atya Szavát. De Őt nem halljuk. Őt csak abban a folyamatban ismerjük meg, amellyel az Igét kinyilatkoztatja nekünk, és fölkészít minket, hogy hittel befogadjuk. Az Igazság Lelke, aki "föltárja" nekünk Krisztust, nem beszél önmagáról. [6] Ez a sajátosan isteni rejtőzködés magyarázza, hogy "a világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri", miközben azok, akik Krisztusban hisznek, megismerik Őt, mert velük marad (Jn 14,17).

688 Az Egyház, az apostolok továbbadott hitében élő közösség a hely, ahol megismerjük a Szentlelket:

I. A Fiú és a Szentlélek összefüggő küldetése

689 Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, [7] valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítő, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ő a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Őt.

690 Jézus "Krisztus", "fölkent", mert az Ő kenete a Lélek, és mindaz, ami a Megtestesülés óta történt, ebből a teljességből következett. [8] Miután pedig Krisztus megdicsőült [9] az Atyánál, a maga részéről küldheti a Lelket azoknak, akik hisznek benne: Ő maga közli velük dicsőségét, [10] azaz a Szentlelket, aki megdicsőíti Őt. [11] Az összefüggő küldetés ezek után kiterjed azokra, akiket az Atya Fiának Testében gyermekeivé fogadott: a fogadott fiúság Lelkének küldetése lesz, hogy Krisztussal összekösse és Őbenne éltesse őket.

A kenet (...) jelentése az, hogy ne gondoljunk semmiféle távolállást a Fiú és a Szentlélek között; mert miként a test bőre és az olaj kenete között sem az értelem, sem az érzékek semmiféle köztes dolgot nem ismernek, így elválaszthatatlan a Fiú kapcsolata a Szentlélekkel, annyira, hogy annak, aki Krisztust hittel meg akarja érinteni, előbb a kenettel kell kapcsolatba kerülnie: nincs ugyanis olyan tag, amit ne borítana a Szentlélek. Ezért a Fiú uralmának megvallása azokban születik meg, akik a Szentlélekben fogadják be Őt, akikkel -- amikor a hit által közelednek -- mindenfelől szembesiet a Szentlélek. [12]

II. A Szentlélek neve, elnevezései és szimbólumai

A SZENTLÉLEK TULAJDONNEVE

691 "Szentlélek"a tulajdonneve Annak, akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk. Az Egyház ezt a nevet az Úrtól kapta, és új gyermekeinek keresztségében vallja meg. [13]

A "Lélek" (latinul Spiritus) szó a héber ruah szót fordítja, ami eredeti értelmében fuvallatot, levegőt, szelet jelent. Jézus pontosan a szél érzékletes képét használja, hogy Nikodémusnak elmagyarázza annak transzcendens újdonságát, aki személy szerint Isten Lehelete, isteni Lélek. [14] Másrészt a Lélek és a Szent a Három isteni Személy közös attributuma is. De a Szentírás, a liturgia és a teológiai nyelv e két szó összekapcsolásával a Szentlélek kimondhatatlan Személyét jelöli, anélkül, hogy ezt össze lehetne téveszteni a "lélek" és a "szent" más használatával.

A SZENTLÉLEK ELNEVEZÉSEI

692 Amikor Jézus a Szentlélek eljövetelét meghirdeti és ígéri, Paraklétosznak, azaz szó szerint "maga mellé szólított"-nak, latinul advocatus-nak nevezi (Jn 14,16.26; 16,7). A Paraklétoszt rendszerint "Vigasztalónak" fordítják, mivel Jézus az első vigasztaló. [15] Maga az Úr a Szentlelket az "Igazság Lelkének" nevezi. [16]

693 A Szentlélek tulajdonnevén kívül, amit az Apostolok Cselekedetei és a Levelek leginkább használnak, Szent Pálnál a következő megnevezések fordulnak elő: az Ígéret Lelke (Ef 1,13; Gal 3,14); a fogadott fiúság Lelke (Róm 8,15; Gal 4,6); Krisztus Lelke (Róm 8,11); az Úr Lelke (2Kor 3,17); Isten Lelke (Róm 8,9.14; 15,19; 1Kor 6,11; 7,40); Szent Péternél pedig: a Dicsőség Lelke (1Pt 4,14).

A SZENTLÉLEK SZIMBÓLUMAI

694 A víz. A víz szimbóluma a Szentlélek működését jelzi a keresztségben, mivel a Szentlélek segítségül hívása után az új születés hatékony szentségi jelévé válik: miként első születésünk magzati állapotát víz tartja fenn, úgy a keresztvíz valóságosan jelzi, hogy isteni életre születésünket a Szentlélekben kapjuk ajándékba. Sőt az "egy Lélekben (...) megkeresztelkedve", "mindannyiunkat egy Lélek itatott át" (1Kor 12,13): a Lélek tehát személyesen is élő Víz, amely a megfeszített Krisztusból ered [17] mint forrásából, és bennünk az örök életre szökell. [18]

695 A kenet. Az olaj kenetének szimbóluma a Szentlelket is jelenti, olyannyira, hogy szinonimája lett. [19] A keresztény beavatásban a kenet szentségi jele a bérmálásnak, amit éppen ezért a Keleti Egyházak "krizmálásnak" neveznek. De hogy teljes jelentését megértsük, vissza kell mennünk a Szentlélek által végbevitt első fölkenéshez: Jézuséhoz. A Krisztus név (a héber "Messiás") Isten Lelkének "fölkentjét" jelenti. Az Ószövetségben egyesek az Úr "fölkentjei" voltak, [20] kiemelkedő módon Dávid király. [21] Jézus azonban egyedülálló módon Isten Fölkentje: az emberség, melyet a Fiú magára vett, teljesen a "Szentlélek fölkentje". Jézust a Szentlélek tette "Krisztussá". [22] Szűz Mária a Szentlélektől foganja Krisztust, és a Szentlélek hirdeti a gyermeket mint Krisztust születésekor, [23] és arra indítja Simeont, hogy a templomba menjen látni az Úr Krisztusát; [24] Ő maga tölti be Krisztust [25] és az Ő ereje árad ki Krisztusból gyógyításai alkalmával. [26] Végül Ő támasztja föl Krisztust a halálból. [27] Ezután Jézus a maga halált legyőzött emberségében teljesen "Krisztussá" válva [28] bőségesen árasztja a Szentlelket, hogy a "szentek" Isten Fiának emberségével való egységükben elérjék "az érett férfikort Krisztus nagykorúságának mértéke szerint" (Ef 4,13): "a teljes Krisztust" Szent Ágoston szavai szerint. [29]

696 Tűz. Míg a víz a Szentlélekben adott élet születését és termékenységét jelezte, a tűz a Szentlélek cselekedeteinek átalakító erejét szimbolizálja. Illés próféta, aki "mint tűzvész jött, és szava lángolt, mint az égő kemence" (Sir 48,1), imádsága által tüzet hozott le az égből a Kármel-hegyi áldozatra [30] mint a Szentlélek tüzének előképét, mely átalakít mindent, amit megérint. Keresztelő János, "aki Illés erejében és »lelkében«" (Lk 1,17) jár az Úr előtt, úgy hirdeti Krisztust, mint "aki Szentlélekben és tűzben fog keresztelni" (Lk 3,16), abban a Szentlélekben, akiről Jézus mondja később: "Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon." (Lk 12,49) A Szentlélek "lángnyelvek alakjában" száll a tanítványokra pünkösd reggelén, és tölti el őket. [31] A lelki hagyomány megtartja a tűz szimbolikáját, mint ami a legjobban kifejezi a Szentlélek működését: [32] "Ne oltsátok ki a Lelket" (1Tesz 5,19).

697 A felhő és a fényesség. E két szimbólum elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől. Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen, [33] a találkozás sátrában [34] és a pusztai vándorlásban; [35] Salamonnak a templomszentelés alkalmával. [36] Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje. [37] A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34--35). Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján, [38] és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján. [39]

698 A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum. Krisztus az, akit "az Atya Isten pecsételt meg" (Jn 6,26); és Benne az Atya minket is megpecsétel. [40] A pecsét (szphragidosz) képét, mivel a Szentlélek kenetének letörölhetetlen hatását jelzi a keresztség, a bérmálás és a papság szentségében, egyes teológiai hagyományokban e három, megismételhetetlen szentség belénk nyomott, eltörölhetetlen "karakterének" jelzésére használják.

699 A kéz. Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeket [41] és áldotta meg a gyermekeket. [42] Az Apostolok Jézus nevében ugyanezt teszik. [43] Sőt a Szentlélek az Apostolok kézrátétele által adatott. [44] A Zsidókhoz írt levél a kézrátételt tanításának "alapvető igazságai" közé sorolja. [45] Az Egyház a Szentlélek mindenható kiáradásának e jelét megtartotta szentségi lélekhívásaiban (epikléziseiben).

700 Az ujj. Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket. [46] Ha Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31,18), "Krisztus levele", mely az Apostolok gondjára van bízva, "az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira" (2Kor 3,3) van írva. A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül. [47]

701 A galamb. A vízözön végén (mely a keresztség szimbóluma) a Noé által kibocsátott galamb a csőrében zöldellő olajággal tér vissza annak jeléül, hogy a föld ismét lakható. [48] Amikor Krisztus kiemelkedik keresztségének vízéből, a Szentlélek galamb formájában száll le rá és marad rajta. [49] A Lélek a megkereszteltek megtisztított szívébe leszáll, és ott megnyugszik. Egyes egyházakban a szent Eucharisztiát az oltár fölé függesztett, galamb formájú fémedényben (columbarium) őrzik. A galamb-szimbólum a Szentlélek jelzésére a keresztény ikonográfiában hagyományos.

III. A Szentlélek és Isten Igéje az ígéretek idején

702 Az Atya Igéjének és Lelkének összekapcsolt küldetése kezdettől az "idők teljességéig" [50] rejtve marad, de működik. Isten Lelke készíti elő a Messiás idejét, és mindkettő -- anélkül, hogy teljes kinyilatkoztatást kapnának -- ott van az ígéretekben, hogy várják és elfogadják őket, amikor megjelennek. Ezért amikor az Egyház olvassa az Ószövetséget, [51] azt vizsgálja, [52] amit a Lélek, "aki szólt a próféták által", [53] Krisztusról akar nekünk mondani.

Az Egyház hite a "Próféták" alatt itt mindazokat érti, akiket a Szentlélek sugalmazott az élő prédikációban, illetve mind az Ó-, mind az Újszövetség szent könyveinek szerkesztésében. A zsidó hagyomány különbséget tesz a Törvény (az első öt könyv, vagyis a Pentateuchus), a Próféták (az általunk történetinek és prófétainak nevezett könyvek) és az Írások (főként a bölcsességi könyvek és a zsoltárok) között. [54]

A TEREMTÉSBEN

703 Isten Igéje és az Ő Lehelete ott van minden teremtmény léte és élete eredeténél: [55]

A Szentlelket megilleti, hogy éltesse és megszentelje a teremtést, és uralkodjék rajta, mert Ő az Atyával és az Igével egylényegű Isten (...). Mivel Isten az Atyában és a Fiúban ad erőt minden teremtménynek, és őrzi őket. [56]

704 "Ami az embert illeti, őt Isten tulajdon kezeivel (azaz a Fiúval és a Szentlélekkel) alkotta (...), és a megalkotott testre ráöntötte a saját formáját, úgyhogy az is, ami látható, isteni formát hordozzon." [57]

AZ ÍGÉRET LELKE

705 A bűntől és a haláltól eltorzított ember megmarad "Isten képmására", a Fiú képmására teremtettnek, de mivel meg van fosztva a "hasonlóságtól", "nélkülözi Isten dicsőségét". [58] Az Ábrahámnak tett ígéret megnyitja az üdvrendet, melynek végén maga a Fiú ölti magára a "képmást", [59] és visszaállítja az Atyával való "hasonlóságba" azáltal, hogy visszaadja neki a dicsőséget, az "éltető" Lelket.

706 Minden emberi remény ellenére Isten utódot ígér Ábrahámnak, mint a hit és a Szentlélek erejének gyümölcsét. [60] Ebben az utódban áldást fog nyerni a föld minden nemzetsége. [61] Ez az utód Krisztus lesz, [62] akiben a Szentlélek kiáradása végre fogja hajtani "Isten szétszórt fiainak összegyűjtését". [63] Amikor Isten esküvel kötelezi magát [64] szeretett Fiának ajándékára vállal kötelezettséget, [65] ugyanígy az Ígéret Lelkének ajándékára, aki előkészíti annak a népnek a megváltását, melyet Isten szerez magának. [66]

AZ ISTENJELENÉSEKBEN ÉS A TÖRVÉNYBEN

707 Az istenjelenések (teofániák) -- a Pátriárkáktól Mózesig és Józsuétól a nagy Próféták küldetését bevezető látomásokig -- az Ígéret útját világítják meg. A keresztény hagyomány mindig fölismerte, hogy ezekben az istenjelenésekben Istennek a Szentlélek Felhőjében egyszerre kinyilatkoztatott és "beárnyékolt" Igéje láttatta és hallatta magát.

708 Ez az isteni pedagógia főként a Törvény ajándékában mutatkozik meg. [67] A Törvény pedagógusként adatott, hogy népet Krisztushoz vezesse. [68] De képtelensége arra, hogy az "istenhasonlóságtól" megfosztott embert üdvözítse és a világosabb ismeret, amit a bűnről ad, [69] a Szentlélek utáni vágyakozást ébreszti. Erről tanúskodnak a Zsoltárok sóhajtozásai.

AZ ORSZÁGBAN ÉS A SZÁMKIVETÉSBEN

709 A Törvénynek, az Ígéret és Szövetség jelének kellett volna irányítania az Ábrahám hitéből fakadt nép szívét és intézményeit: "Ha tehát hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor (...) papi királyságom és szent népem lesztek" (Kiv 19,5--6). [70] Dávid után azonban Izrael engedett a kísértésnek, hogy ugyanolyan országot rendezzen be, mint a környező nemzetek. Az ország azonban, ami a Dávidnak adott Ígéret tárgya, [71] a Szentlélek műve lesz; a Lélek szerint szegényeké lesz.

710 A Törvény feledése és a Szövetség iránti hűtlenség halálhoz vezet: a számkivetés látszólag az ígéretek megsemmisülése, valójában pedig az üdvözítő Isten titokzatos hűsége és a megígért megújítás kezdete, de a Lélek szerint. Isten népének végig kellett szenvednie ezt a tisztulást; [72] a számkivetésen Isten tervében már rajta van a kereszt árnyéka, és a szegények maradéka, mely visszatér, az Egyház világosan fölismerhető előképei közé tartozik.

A MESSIÁS ÉS AZ Ő LELKÉNEK VÁRÁSA

711 Iz 43,19-ben az "Íme, én új dolgokat művelek" két profétai irányzatra utal: egyik a Messiás várására, a másik az új Lélek hirdetésére vezet, és mindkettő a csekély "maradék" felé tart, "a szegények népe" felé, [73] mely reménykedve várja "Izrael vigasztalását" és "Jeruzsálem megváltását" (Lk 2,25.38).

Fentebb már láttuk, miként valósította meg Jézus a rá vonatkozó próféciákat. Itt azokra szorítkozunk, amelyekben inkább a Messiás és az Ő Lelke közötti kapcsolat jelenik meg.

712 A várt Messiás arcvonásai az Emmánuel könyvben [74] kezdenek körvonalazódni (amikor "Izajás (...) látta [Krisztus] dicsőségét": Jn 12,41), különösen Izajás 11,1--2 versében:

"És vessző sarjad majd Jessze törzsökéből,
és virág fakad az ő gyökeréből:
és megnyugszik rajta az Úr lelke:
a bölcsesség és az értelem lelke;
a tanács és az erősség lelke;
a tudomány és az Úr félelmének lelke.

713 A Messiás vonásai főként a Szolga énekeiben nyernek kinyilatkoztatást. [75] Ezek az énekek hirdetik Jézus szenvedésének értelmét és megjelölik a módot, ahogyan Ő ki fogja árasztani a Szent Lelket, hogy életet adjon a sokaságnak: nem kívülről, hanem "a mi szolgai alakunkat magára öltve" (Fil 2,7). Magára véve a mi halálunkat, tudja közölni velünk az Ő Lelkét, aki az életé.

714 Ezért kezdi Krisztus a Jó Hír hirdetését Izajás ezen sorainak magáévá tételével (Lk 4,18--19): [76]

"Az Úr Lelke rajtam;
mert fölkent engem,
hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,
elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak az elbocsátást,
és a vakoknak a látást,
hogy elküldjem a megtörteket az elbocsátásban,
és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

715 A közvetlenül a Szentlélek elküldésére vonatkozó profétai szövegek olyan jövendölések, amelyekben Isten népének szívéhez szól az Ígéretek nyelvén, a szeretet és a hűség hangnemében, [77] aminek beteljesülését Szent Péter fogja kikiáltani pünkösd reggelén. [78] Ezen ígéretek szerint "az utolsó időkben" az Úr Lelke meg fogja újítani az emberek szívét azáltal, hogy beléjük vési az új Törvényt; Ő fogja összegyűjteni a szétszórt és megosztott népeket, és megbékélteti őket; az első teremtést átformálja, és ott az emberekkel fog lakni Isten békességben.

716 A "szegények", [79] az alázatosak és szelídek népe, akik teljesen ráhagyatkoztak Isten titokzatos terveire -- azok népe, akik várják az igazságot, de nem az emberektől, hanem a Messiástól --, a Szentlélek nagy és titokzatos műve végig az ígéretek idején Krisztus eljövetelének előkészítésére. A Lélek által megtisztított és megvilágosított szívük értéke a zsoltárokban mutatkozik meg. Ezekben a szegényekben az Úr Lelke "tökéletes népet" készít. [80]

IV. Krisztus Lelke az idők teljességében

JÁNOS, AZ ELŐFUTÁR, PRÓFÉTA ÉS KERESZTELŐ

717 "Volt egy Istentől küldött ember, kinek János volt a neve" (Jn 1,6). Jánost maga Krisztus, akit Szűz Mária nemrég fogant a Szentlélektől, "már anyja méhében" betöltötte "Szentlélekkel" (Lk 1,15). [81] Mária "látogatása" Erzsébetnél Isten látogatását valósította meg népénél. [82]

718 János "az eljövendő Illés". [83] A Szentlélek tüze lakik benne és futtatja (mint előfutárt) az Úr előtt, aki jön. Jánosban, az előfutárban a Szentlélek készít "az Úrnak tökéletes népet" (Lk 1,17).

719 János "több, mint próféta": [84] a Szentlélek őbenne teljesíti be "a próféták által mondottakat". János zárja le a prófétáknak Illéssel kezdődött ciklusát. [85] Hirdeti, hogy küszöbön áll Izrael vigasztalása; ő az érkező Vigasztaló "hangja". [86] János, miként majd a Szentlélek is, "tanúságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7). [87] Így Jánosban a Szentlélek beteljesíti "a próféták vizsgálódásait" és az angyalok "vágyakozását": [88] "Akire majd látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Szentlélekben keresztel. És én láttam és tanúskodtam róla, hogy Ő az Isten Fia. (...) Íme, az Isten Báránya!" (Jn 1,33--36)

720 Végül a Szentlélek az előkép-Keresztelő Jánossal elindítja azt, amit Ő maga Krisztussal és Krisztusban fog megvalósítani: az "istenhasonlóság" visszaállítását az emberben. János keresztsége a bűnbánatra szólt, a vízben és Lélekben való keresztség új születés lesz. [89]

"ÜDVÖZLÉGY, KEGYELEMMEL TELJES!"

721 Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya -- az üdvösség tervében, s mivel az Ő Lelke azt majd elő fogja készíteni -- először a lakóhelyet gondolta el, ahol az Ő Fia és az Ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [90] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről".

Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni:

722 A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy "kegyelemmel teljes" legyen Anyja Annak, akiben "testi formában az istenség egész teljessége lakozik" (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint "Sion leányát": "Ave!" azaz `örvendezzél'. [91] Mária énekével [92] Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensőjében hordozza az örök Fiút.

723 Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik. [93]

724 Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Őt a szegényekkel [94] és a pogányok zsengéjével. [95]

725 Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket, "akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei), [96] és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.

726 A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva, "az élők anyja", "a teljes Krisztus" anyja. [97] Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.

A KRISZTUS JÉZUS

727 A Fiú és a Szentlélek egész küldetése az idők teljességében abban áll, hogy a Fiú megtestesülésétől kezdve az Atya Lelkének Fölkentje: Jézus a Krisztus, a Messiás.

A hitvallás egész második fejezetét ennek fényénél kell olvasni. Krisztus egész műve a Fiú és a Szentlélek összekapcsolt küldetése. Most csak arról szólunk, ami a Szentlélekre vonatkozik, tudniillik, hogy Jézus megígéri és a megdicsőült Úr ajándékozza Őt.

728 Jézus a Szentlelket mindaddig nem nyilatkoztatta ki teljesen, amíg Ő maga halálával és föltámadásával meg nem dicsőül. Apránként azonban utalt rá még a sokaságnak szóló tanításában is, amikor kinyilatkoztatja, hogy az Ő Teste eledel lesz a világ életéért! [98] Nikodémusnak, [99] a szamariai asszonynak [100] és azoknak is, akik részt vettek a sátoros ünnepen, [101] utal rá. Tanítványainak nyíltan beszél, amikor az imádságról szól [102] és a tanúságtételről, amit nekik kell tenniük. [103]

729 Csak amikor eljött az óra, melyben Jézusnak meg kellett dicsőülnie, ígéri meg a Szentlélek eljövetelét, amiatt, hogy az Ő halála és föltámadása lesz az atyáknak adott ígéret beteljesedése: [104] az igazság Lelkét, a másik vigasztalót, a Paraklétoszt Jézus imádságára fogja ajándékozni az Atya; az Atya fogja küldeni Jézus nevében; Jézus pedig az Atyától fogja küldeni Őt, mert az Atyától származik. A Szentlélek eljön, meg fogjuk ismerni Őt, mindig velünk lesz; velünk fog lakni; mindenre megtanít majd minket, és eszünkbe fog juttatni mindent, amit Jézus mondott, és tanúságot fog tenni róla; be fog vezetni a teljes igazságba és meg fogja dicsőíteni Krisztust. Ami a világot illeti, azt meg fogja szégyeníteni a bűn, az igazság és az ítélet kérdésében.

730 Végül eljött Jézus Órája: [105] Jézus az Atya kezébe adja a lelkét [106] akkor, amikor halála által legyőzte a halált "az Atya dicsősége által föltámasztva a halálból" (Róm 6,4); majd ajándékozza a Szentlelket, "rálehelve" tanítványaira. [107] Ettől az órától kezdve Krisztus és a Lélek küldetése az Egyház küldetésévé válik: "Amint engem küldött az Atya, Én is küldelek titeket" (Jn 20,21). [108]


Jegyzetek:


[1] Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 7: SC 62, 41, 42.
[2] Vö. Jn 17,3.
[3] Nazianzi Szent Gergely: Oratio, 31, (Theologica, 5), 26: SC250, 326 (PG 36, 161--164).
[4] Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.
[5] Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.
[6] Vö. Jn 16,13.
[7] Vö. Gal 4,6.
[8] Vö. Jn 3,34.
[9] Vö. Jn 7,39.
[10] Vö. Jn 17,22.
[11] Vö. Jn 16,14.
[12] Nisszai Szent Gergely: Adversus Macedonianos de Spiritu Sancto, 16: Gregorii Nysseni opera. Kiad. W. Jaeger--H. Langerbeck. 3/1. köt. Leiden, 1958, 102--103. (PG 45, 1321).
[13] Vö. Mt 28,19.
[14] Vö. Jn 3,5--8.
[15] Vö. 1Jn 2,1.
[16] Vö. Jn 16,13.
[17] Vö. Jn 19,34; 1Jn 5,8.
[18] Vö. Jn 4,10--14; 7,38; Kiv 17,1--6; Iz 55,1; Zak 14,8; 1Kor 10,4; Jel 21,6; 22,17.
[19] Vö. 1Jn 2,20.27; 2Kor 1,21.
[20] Vö. Kiv 30,22--32.
[21] Vö. 1Sám 16,13.
[22] Vö. Lk 4,18--19; Iz 61,1.
[23] Vö. Lk 2,11.
[24] Lk 2,26--27.
[25] Vö. Lk 4,1.
[26] Vö. Lk 6,19; 8,46.
[27] Vö. Róm 1,4; 8,11.
[28] Vö. ApCsel 2,36.
[29] Szent Ágoston: Sermo, 341, 1, 1: PL 39, 1493; Uaz: 9, 11: PL 39, 1499.
[30] Vö. 1Kir 18,38--39.
[31] Vö. ApCsel 2,3--4.
[32] Vö. Keresztes Szent János: Flama de amor viva: Biblioteca Mística Carmelitana, 13. köt. Burgos, 1931, 1--213.
[33] Vö. Kiv 24,15--18.
[34] Vö. Kiv 33,9--10.
[35] Vö. Kiv 40,36--38; 1Kor 10,1--2.
[36] Vö. 1Kir 8,10--12.
[37] Vö. Lk 1,35.
[38] Vö. ApCsel 1,9.
[39] Vö. Lk 21,17.
[40] Vö. 2Kor 1,22; Ef 1,13; 4,30.
[41] Vö. Mk 6,5; 8,23.
[42] Vö. Mk 10,16.
[43] Vö. Mk 16,18; ApCsel 5,12; 14,3.
[44] Vö. ApCsel 8,17--19; 13,3; 19,6.
[45] Vö. Zsid 6,2.
[46] Vö. Lk 11,20.
[47] Pünkösd vasárnap vesperásának himnusza: Liturgia Horarum, 2. köt. 1974, 795, 812.
[48] Vö. Ter 8,12.
[49] Vö. Mt 3,16; és párh.
[50] Vö. Gal 4,4.
[51] Vö. 2Kor 3,14.
[52] Vö. Jn 5,39.46.
[53] Niceai--konstantinápolyi hitvallás: DS 150.
[54] Vö. Lk 24,44.
[55] Vö. Zsolt 33,6; 104,30; Ter 1,2; 2,7; Sir 3,20--21; Ez 37,10.
[56] Bizánci zsolozsma: vasárnapi matutinum, 2. hang, 1--2. antifóna: Paraklétikész, Róma, 1885, 107.
[57] Lyoni Szent Ireneusz: Demonstratio praedicationis apostolicae, 11: SC 62, 48--49.
[58] Vö. Róm 3,23.
[59] Vö. Jn 1,14; Fil 2,7.
[60] Vö. Ter 18,1--15; Lk 1,26--38.54--55; Jn 1,12--13; Róm 4,16--21.
[61] Vö. Ter 12,3.
[62] Vö. Gal 3,16.
[63] Vö. Jn 11,52.
[64] Vö. Lk 1,73.
[65] Vö. Ter 22,17--18; Róm 8,32; Jn 3,16.
[66] Vö. Ef 1,13--14.
[67] Vö. Kiv 19--20; MTörv 1--11; 29--30.
[68] Vö. Gal 3,24.
[69] Vö. Róm 3,20.
[70] Vö. 1Pt 2,9.
[71] Vö. 2Sám 7; Zsolt 89; Lk 1,32--33.
[72] Vö. Lk 24,26.
[73] Vö. Szof 2,3.
[74] Vö. Iz 6--12.
[75] Vö. Iz 42,1--9; Mt 12,18--21; Jn 1,32--34; Iz 49,16; Mt 3,17; Lk 2,32; Iz 50,4--10; 52, 13--15; 53,12.
[76] Vö. Iz 61,1--2.
[77] Vö. Ez 11,19; 36,25--28; 37,1--14; Jer 31,31--34; Jo 3,1--5.
[78] Vö. ApCsel 2,17--21.
[79] Vö. Szof 2,3; Zsolt 22,27; 34,3; Iz 49,13; 61,1; stb.
[80] Vö. Lk 1,17.
[81] Vö. Lk 1,41.
[82] Vö. Lk 1,68.
[83] Vö. Mt 17,10--13.
[84] Vö. Lk 7,26.
[85] Vö. Mt 11,13--14.
[86] Vö. Jn 1,23; Iz 40,1--3.
[87] Vö. Jn 15,26; 5,33.
[88] Vö. 1Pt 1,10--12.
[89] Vö. Jn 3,5.
[90] Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.
[91] Vö. Szof 3,14; Zak 2,14.
[92] Vö. Lk 1,46--55.
[93] Vö. Lk 1,26--38; Róm 4,18.21; Gal 4,26--28.
[94] Vö. Lk 2,15--19.
[95] Vö. Mt 2,11.
[96] Vö. Lk 2,14.
[97] Vö. Jn 19,25--27.
[98] Vö. Jn 6,27.51.62--63.
[99] Vö. Jn 3,5--8.
[100] Vö. Jn 4,10.14.23--24.
[101] Vö. Jn 7,37--39.
[102] Vö. Lk 11,13.
[103] Vö. Mt 10,19--20.
[104] Vö. Jn 14,16--17.26; 15,26; 16,7--15; 17,26.
[105] Vö. Jn 13,1; 17,1.
[106] Vö. Lk 23,46; Jn 19,30.
[107] Vö. Jn 20,22.
[108] Vö. Mt 28,19; Lk 24,47--47; ApCsel 1,8.


Vissza a tartalomhoz |Vissza a tárgymutatóhoz | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.

Módosítva: 2006. 06. 22.