Krisztust hirdetjük mindenkinek
2007. november 25 - december 1.

A nagyböjti keresztúti imádságok alatt fel szoktuk idézni Jézus szenvedésének történetét. A keresztút első állomása arról szól, hogy Pilátus halálra ítéli Jézust. A Teremtő áll a teremtmény előtt. Isten áll az ember előtt. Hát nem fordított a szerep? Éppen az ellenkezőjének kellene lenni. Most azt látjuk hogy az ember elítéli az Istent. Jézus ártatlan, valójában nincs bűne. Nincs irgalom, szánalom vagy kegyelem számára. Pilátus kimondja az ítéletet: halál. Jól tudjuk, hogy ez egy igazságtalan ítélet.

Most időben egy nagyot ugorva gondoljunk az utolsó ítéletre, életünk keresztútjának utolsó stációjára. Ezen az ítéleten már helyreáll a rend és mindenki visszakapja a maga szerepét. Az utolsó ítéleten majd a teremtmény fog állni a Teremtő előtt. Az ember az Isten előtt. Az ember nem mondhatja el magáról, hogy ártatlan – mint ahogyan Jézus az volt – hiszen bűnök terhelik lelkét. Jézus nem kapott kegyelmet, de az ember számíthat Isten irgalmára. Az isteni irgalomnak köszönhetően nem halál lesz az ítélet, hanem élet, az örök élet. Jézus igazságtalan elítélésével szemben ez az ítélet minden szempontból igazságos lesz, mindenki azt kapja jutalmul vagy büntetésül, amit földi életével kiérdemelt.

Horváth István Sándor