A Szentszék továbbra is azon az állásponton van, hogy csakis a nemzetközileg garantált különleges státusz tudja ténylegesen megőrizni a Szent Város legszentebb részeit és biztosítani a hit és a vallásgyakorlat szabadságát minden hívő számára, akik a térségben és az egész világon úgy tekintenek Jeruzsálemre, mint a béke és az együttélés találkozási pontja.
Bill Clinton az okinavai csúcstalálkozójáról visszatérve ismét megjelent a Camp David-i izraeli-palesztin tárgyaláson. Még mielőtt Japánból visszaindult volna, Jasszer Arafatról és Ehud Barakról nyilatkozva kijelentette: több kérdésről igyekeztek rendszeresebben tárgyalni, és előrehaladtak. Kétségtelen, hogy a legnehezebb kérdés Jeruzsálem, amelyet mindkét fél fővárosnak akar. A pápa déli beszédét kommentálva a Corriere della Sera hétfői száma többek között ezeket írja: a pápa ismételten Jeruzsálem különleges státuszáról beszélt, amelyet a Szentszék évtizedek óta hangoztat, bár 1993-ban elismerte Izrael Államot. A pápa utalt egy 1984-es ünnepélyes dokumentumra, Tauran érsek 1998 októberében Jeruzsálemben tartott konferenciájára és a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) februárban kötött alapegyezményre. Ez utóbbi szövegben leszögezték, hogy Jeruzsálem nemzetközileg garantált sajátos státusza nemcsak a szent helyeknek és azok szabad látogatásának nyújtana biztosítékot, hanem a három monoteista vallásnak, azok intézményeinek és jeruzsálemi híveinek egyenlőséget szavatolna a törvény előtt. Amikor nemzetközi garanciát kért Jeruzsálemnek, a Vatikán sohasem vetette fel a szuverenitás kérdését, de néha pontosított: a különleges státusz elvét lehetne alkalmazni, úgy, hogy Jeruzsálem csupán Izrael fővárosa, akár úgy, hogy mindkét állam fővárosa. A Szentszék kérését Jeruzsálem különleges státuszára vonatkozóan Izrael mindig elfogadhatatlannak tartotta, míg a palesztinok mindig támogatták.
Ismeretes, hogy a pápa szentföldi látogatása alkalmával is egyengette az izraeli-palesztin megbékélés útját, miként most is erre biztatta a tárgyaló feleket. Február 15-én, a Palesztin Felszabadítási Szervezettel kötött megegyezésben a Szentszék az ENSZ híres döntésére utalt, amely szintén különleges státuszt kért Jeruzsálemnek, és kizárt minden egyoldalú döntést a városra vonatkozóan. A pápa a vasárnapi Úrangyala alkalmával is erre a nemzetközi garanciára utalt. Hogy mit értett a város legszentebb részein, azt találgatják a kommentárok. Biztosan nincs szó az egész városról, sőt még az egész óvárosról sem, ahol a szent helyek nagy része található. A Corriere della Sera kommentárja szerint a pápa szavai abba az irányba mutatnak, ami a Camp David-i tárgyalásokról indiszkréció folytán kiszivárgott: tehát a pelesztin fennhatóság alatt lenne az Al Aksza mecset, amelyet alagúttal vagy híddal kötnének össze a palesztin zónával, de egyelőre nincs szó a keresztény szent helyekről.
Jeruzsálem a szent város, a zsidó, a keresztény és a muzulmán hívők számára is szent város. 1948-ban osztották ketté, majd 1967-ben újra egyesítették: Izrael elfoglalta a keleti övezetet is. E keleti övezethez tartozik az óváros, amely négy negyedre oszlik: keresztény, muzulmán, örmény és zsidó. Jeruzsálemnek 410 ezer zsidó, 150 ezer muzulmán és 15 ezer arab keresztény lakosa van. Camp Davidben a következő javaslatról folyik a vita: Jeruzsálem bizonyos részei két, izraeli és palesztin fennhatóság alá tartozna. A külváros, Abu Dis lenne a leendő palesztin állam intézményeinek székhelye, és egy alagút vagy híd kötné össze Abu Dist az óvárosban lévő Al Aksza mecsettel.
A premontrei kanonokrendet Szent Norbert alapította 1120-ban. A rendet a XVI.-XVII. század derekán reformálták meg. Szent Ágoston regulája szellemében a rendtagok a tevékeny apostoli szolgálatra kötelezik el magukat. Az apátságok száma még a rendalapító életében elérte a 35-öt, a XIII. század végére a 600-at. A század derekán már öt területbe sorolták a házakat, Magyarországon 46 volt. Jelenleg a világ mintegy 40 országában (Magyarországot is beleértve) kb. 1400-an vannak. Lelkipásztorkodással, az ifjúság nevelésével foglalkoznak, valamint missziós feladatokat végeznek.
Horváth Lóránt Ödön csornai apát a Vatikáni Rádióban nyilatkozott a premontrei rend hazai történetéről. Elmondta: Hazánkban az első prépostságot 1130-ban alapították Váradhegyfokon. Másfél évszázad alatt 30 monostor létesült, köztük Jászó, Lelesz, Ság, Túróc. Csorna és Türje hiteles helyi tevékenységet is folytatott. A török hódoltság és a reformáció idején megszűnt a premontrei monostori élet, de 1710-ben a morvaországi szerzetesek közreműködésével Csornán ismét megindult. 1802-ben a csornai prépostság, Türje és Jánoshida birtokaival megerősítve visszaállt, mint önálló magyar szerzetesközösség, közben vállalniuk kellett a szombathelyi és keszthelyi gimnázium vezetését, ahol 1948-ig tanítottak. 1920-ban Jászó csehszlovák fennhatóság alá került, iskoláit elvesztette. Takács Menyhért prépost Gödöllőn 1923-28. között új rendházat, iskolát és kollégiumot épített. 1929-ben idehelyezték a jászói rendi novíciátust és hittudományi főiskolát. Budapesten létrehozták a Norbertinumot. 1937-ben Budafokon is gimnáziumot nyitottak. 1948-ban államosították a rend valamennyi iskoláját. 1950-ben Magyarországon, Szlovákiában és Romániában a jászói prépostsághoz tartozó 94 premontreit szétszórták a kommunisták. 1990-ben Gödöllőn ismét megindult a közösségi élet, ugyanebben az évben átvették a zsámbéki plébánia vezetését. 1989-ben visszakapták a csornai prépostság épületének egy részét, itt megnyílt a noviciátus is. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2000. 08. 09.