KÜLFÖLDI HÍREK

Üzenet az 52. olasz liturgikus hétre

Vatikán: II. János Pál pápa nevében Angelo Sodano bíboros, államtitkár üzenetben köszöntötte az 52. olasz országos liturgikus hét résztvevőit, akik ebben az évben a Garda-tó Riva del Garda nevű városában gyűltek egybe. Az eszmecsere középpontjában a világi hívek liturgikus szolgálata áll. Az ország minden részét képviselő ezer résztvevőt a trentói püspök, Luigi Bressan köszöntötte, a zárószentmisét augusztus 31-én, Silvano Piovanelli bíboros, nyugalomba vonult firenzei érsek mutatja be.

Angelo Sodano üzenetét Luca Brandolini püspöknek, az olasz püspöki kar liturgikus referensének címezte, tolmácsolva a szentatya jókívánságait e jelentős lelkipásztori kezdeményezés résztvevőihez. "A világiak a liturgiában, milyen jellegű szolgálat?" téma lehetőséget nyújt arra, hogy a megbeszéléseken újraolvassák általában az egyházi szolgálatok történetét és ennek összefüggésében a laikusok szolgálatát, VI. Pál pápa Ministeria quaedam k. motu propriója, a II. Vatikáni zsinat és II. János Pál pápa ide vonatkozó tanítása fényében.

Az 1988-as Christifideles laici apostoli buzdítás és a több dikasztérium által 1997-ben közösen megfogalmazott Ecclesiae mysterio instrukció részletesebben foglalkozik a világi hívek egyházi szolgálataival, a laikusok és a papok együttműködésével, hangsúlyozva, hogy ez a szolgálat mennyire fontos az egyház számára. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák ezek a dokumentumok, hogy fontos a papok és a laikusok sajátos, egymástól eltérő identitásának megőrzése és védelme. A papokat a szent szolgálat végzésére szentelték fel, a laikusok hivatása pedig elsősorban az, hogy a világban életükkel tanúskodjanak az evangéliumról és az evilági valóságokat Isten törvényeihez igazítsák. Ebbe a vonalba illeszkedik a most folyó olasz liturgikus hét is, melynek megbeszélésein püspökök, papok, szerzetesek, szerzetesnők és az egyházi szolgálatokban különböző módon elkötelezett számos világi hívő van jelen. A szentatya kívánsága, hogy ezen a színvonalas értekezleten pontosabban tisztázzák a szolgálat különböző egyházi fogalmait, mint pl. a ministere, servizis, és diakónia, illetve, hogy az egyházi közvélemény figyelmét olyan alapvető fontosságú témákra irányítsa, mint az egyházi szolgálatok krisztológiai értéke, az Eucharisztia, mint az egyház szolgálati jellegének megnyilvánulása és a helyi szolgálatok szoros kapcsolata az evangelizálás, az apostolkodás, a liturgikus közösség és a szeretet témájával.

Mindig szem előtt kell tartani a liturgia szent jellegét, a II. Vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójának szellemében: "Minden liturgikus ünneplés, mint a pap Krisztus és az ő teste, az egyház műve, kimagaslóan szent cselekmény, melynek hatékonyságát az egyház semmi más cselekedete nem éri el, sem jogcím, sem fokozat tekintetében" (n.).)

Sodano bíboros emlékeztet rá, hogy a keresztény közösségen belül már régóta jelenlévő, hagyományos szolgálatok mellett, mint pl. a misszió, a hitoktatás és a betegápolás, Olaszországban is egyre szélesebb körben elterjedtek az ún. tényleges szolgálatok, elsősorban az áldoztatás rendkívüli szolgálata, melyet a meghatározott szabályok szerint kell gyakorolni. Amikor szükséghelyzet áll elő, vagyis hiányzik a pap, akkor indokolt, hogy a világi hívek Isten Igéje meghallgatására egybegyűljenek, melynek vezetője az erre felhatalmazást nyert világi hívő. Az egyház tanítása szerint azonban, amint ezt a pápa Dies Domini apostoli levelében megerősítette, a fő törekvés továbbra is a szentmise áldozat bemutatása, melyet in persona Christi, azaz Krisztus személyében a pap végez, megtörve az Ige kenyerét, az eucharisztiát.

A Christifideles laici apostoli buzdításban a szentatya arra is figyelmeztet, hogy nem szabad összetéveszteni a hívek egyetemes papságát a szolgálati papsággal és önkényesen értelmezni olyan fogalmakat, mint a helyettesítés, a klerikalizálódás, nehogy a szentelésen alapuló szolgálattal párhuzamosan kialakuljon egy alternatív egyházi szolgálati struktúra. Angelo Sodano bíboros a szentatya nevében írt üzenetét azzal a gondolattal zárja, hogy minden egyházi szolgálat Jézus e szavainak szellemében történjék: "Én úgy vagyok közöttetek, mint szolga." VR/MK

Az Egyház és a fajgyűlölet Egy testvéribb társadalomért

Vatikán: Augusztus 28-án, kedden délelőtt a fenti címmel tették közzé az Iustitia et Pax Pápai tanács dokumentumát, amely a Szentszék hozzájárulása az augusztus 31. szeptember 7. között Durbanban megrendezésre kerülő, a faji megkülönböztetés témájával foglalkozó ENSZ-konferencia munkáihoz. Mint már arról beszámoltunk, II. János Pál pápa a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor emlékeztetett a dokumentumra, amelyet kérésére a Pápai Tanács 1988-ban tett közzé. Idén július 31. és augusztus 10. között Genfben tartotta harmadik és egyben utolsó ülését a világkonferenciát előkészítő bizottság, amelyen a Iustitia et Pax bemutatta a dokumentum új, naprakészen átdolgozott, 22 pontból álló bevezetőjét. Most összefoglaljuk a Pápai Tanács dokumentuma bevezetőjének első pontjait, az anyag további részét a későbbiekben ismertetjük.

A fajgyűlölet növekedése: globalizáció és etnikai konfliktusok között.

A globalizáció egyre nagyobb léptekkel halad előre: országok, gazdasági rendszerek, kultúrák és életmódok egyre inkább közelítenek egymáshoz. Minden területen nyilvánvaló a kölcsönös függőség jelensége, a tudományos felfedezések és a kommunikációs technológiák nagy mértékben "összezsugorították" Földünket. Paradox módon a különbözőségek is élesebbé váltak, növekszik az etnikai erőszak, az azonosságtudat egyre könyörtelenebbül elutasít mindent, ami idegen. A Berlini fal összeomlását követően évekig mesterségesen elfojtott nacionalizmusok éledtek újjá, a gyarmati időkből örökölt országhatárok gyakran figyelmen kívül hagyták a történelmet és a népek azonosságát. 1988. óta tehát sajnálatos módon nem javult a helyzet a fajgyűlölet, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ehhez kapcsolódó intolerancia terén. Azt lehetne mondani, hogy rosszabbodott, miközben egyre növekszik a kultúrák keveredése és mindennapi tény a társadalmak soknemzetiségűvé válása. A Szentszék ezért nagy jelentőséget tulajdonít a most megrendezésre kerülő világkonferenciának. Örömteli, hogy Dél-Afrikában megszűnt az apertheid-rezsim, de az utóbbi évek etnikai tisztogatásai, fajgyűlölő öldöklései megmutatják, hová vezethet a végsőkig fokozott gyűlölet. Továbbra is fennállnak olyan helyzetek, amelyek súlyosan megsértik minden ember egyenlő méltóságának elvét. Bár mindenütt eltörölték a rabszolgaságot, ennek ellenére, a gyakorlatban tovább él, nevezetesen Afrikában különböző csoportok között, vagy gyermekek, prostituáltak, illegális bevándorlók kegyetlen kizsákmányolásának különböző formáiban. Továbbra is fennáll az antiszemita előítélet, amely a múlt században a zsidó holokauszt kiváltó oka volt. Ne feledjük el, hogy a XX. század a faj nevében tervezett öldöklésekkel kezdődött és fejeződött be.

A katolikus egyház szüntelen felhívása a szívek megtérésére

Gyilkosság, gonoszság, irigység, büszkeség, léhaság, mind az emberi szívből származik, ezért a katolikus egyház szüntelenül a személyes megtérésre szólít fel. Folyamatos szükség van a megtisztulásra, hogy szívünket ne a félelem, az uralomvágy, hanem a nyitottság, a testvériség, a szolidaritás vezérelje. Ez a vallások alapvető feladata. Különösen a keresztényekre hárul az a felelősség, hogy hirdessék minden ember méltóságát, az emberi faj egységét. Amikor háború vagy más szörnyű körülmény folytán az emberek egymás ellenségeivé válnak, az első és legradikálisabb keresztény parancsolatot kell szem előtt tartaniuk: szeresd ellenségedet, a rosszra válaszolj jóval. Az elmúlt években a rasszista cselekedetek büntetésére tett erőfeszítések sem az egyes államokon belül, sem nemzetközi szinten például Ruanda és a volt Jugoszlávia esetében nem járultak hozzá a magatartásformák megváltozásához. Ezek a büntető intézkedések szükségesek és fontosak, miközben a társadalom számára nélkülözhetetlen értékek kollektív érvényre juttatását is szolgálják.

A katolikus egyház bocsánatkérése

II. János Pál pápa a jubileumi szentév során bocsánatot kért az egyház nevében, hogy az egyház emlékezete megtisztuljon az "ellentanúság-tétel és botrány" minden formájától, amely a keresztények nevéhez fűződött az elmúlt évezredben. Az emlékezet megtisztítása azt jelenti, hogy mind az egyéni, mind a közösségi tudatból kiküszöböljük a múltból örökölt neheztelés, erőszak formáit egy új és szigorúan történelmi-teológiai megítélés alapján. Ebben az összefüggésben 2000. március 12-én ünnepélyes szentmise keretében az egyház bocsánatot kért az Izrael népe ellen elkövetett bűnökért, olyan tettekért, amelyek megsértették a szeretetet, a békét, a népek, a kultúrák és a vallások jogait, a nők méltóságát, az emberi faj egységét. A szentatya a szertartás során így imádkozott: "Urunk, Istenünk, Atyánk, te teremtetted az embert, a férfit és a nőt, saját képedre és hasonlatosságodra, és te akartad a népek különbözőségét az emberi család egységén belül. Ennek ellenére olykor fiaid és lányaid egyenlőségét nem ismerték el és keresztények vétkeztek elutasító, kizáró magatartásukkal, hozzájárultak a faji vagy etnikai különbségen alapuló hátrányos megkülönböztetés tetteihez. Bocsáss meg nekünk és add meg a kegyelmet, hogy begyógyuljanak a közösségedben még mindig jelen lévő sebek, amelyek bűnből származnak, add, hogy mindnyájan gyermekeidnek érezhessük magunkat." VR/MK

HAZAI HÍREK

Sajtóbeszélgetés Székesfehérvárott

Székesfehérvár: Augusztus 24-én, pénteken folytatódott az a sajtóbeszélgetés-sorozat, amelyet a MKPK Sajtóirodája indított el ez év elején. A találkozók célja a sajtó és a katolikus egyház kapcsolatának megújítása, a tájékoztatás, az információs szolgálat kiépítése és megerősítése. Szeged és Debrecen után most Székesfehérváron találkoztak az egyházmegye médiafelelősei, a régió sajtójának képviselőivel. A Sajtóiroda igazgatójának, Juhász Juditnak köszöntése után Takács Nándor püspök szólt a jelen lévőkhöz. Beszédében a kommunikációnak Istenben gyökerező, Belőle fakadó lényegét elemezte. Isten szólt az emberhez erről a Szentírásból, emberi közvetítéssel értesülünk. Jézus Krisztus az apostolokat küldte, hogy menjenek, és tanítsanak minden népet. Ők szóban, írásban szóltak Istenről, létrejött tehát a kommunikáció Isten és ember között, amely minden kommunikáció alapja. Veres András püspök, a püspöki kar titkára a hírszolgálat, külső és belső tájékoztatás fontosságáról, valamint a katolikus egyház kommunikációs kampányának fogadtatásáról, és tervezett folytatásáról szólt. Kertész Péter irodaigazgató, az egyházmegye sajtóreferense a sajtóreferensi hálózat kiépítésének állomásairól beszélt, a feladat fontosságát hangsúlyozva. Az egyházközségi, plébániai médiafelelősök munkáját az esperesi kerületek referensei fogják majd össze, és ők tartják a kapcsolatot az egyházmegye médiareferensével. Így valósulhat meg a kölcsönös tájékoztatás. Neumayer Katalin, a Magyar Kurír főszerkesztője a katolikus hírügynökség munkáját ismertette, Antalóczy Béla, az Új Ember c. lap gazdasági igazgatója a katolikus hetilap terveiről, az egyházközségi lapok és az országos hetilap viszonyáról, feladatának különbözőségéről beszélt. Ismertette továbbá a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének (MAKÚSZ) tevékenységét is. A beszélgetés során felvetődött: a kinevezett médiafelelősök fontosnak tartják, hogy képzésben részesüljenek, amelynek során megismerkedhetnek az újságírás alapjaival. MK

125 éve szentelték újjá a Pannonhalmi Bazilikát

Pannonhalma: A Pannonhalmi Bazilika újraszentelésének 125. évfordulóján, 2001. augusztus 27-én ünnepi hálaadó szentmisét tartottak a bencés atyák és testvérek Szent Márton Hegyén. A szentmisét követően a szerzetesközösség tagjai köszöntötték Várszegi Asztrik főapát urat, aki 10 évvel ezelőtt e napon vette át a Magyar Bencés Kongregáció irányítását. MK


Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2002. 10. 08.