Lemondott hivataláról Marek Siwiec, a lengyel államfő nemzetbiztonsági hivatalának vezetője, miután a Szolidaritás Választási Akció (AWS) tanúsága szerint csúfot űzött a pápából. Lengyelországban nagy botrányt váltott ki az a filmen látható jelenet, amelynek során Aleksander Kwasniewski elnök 1997. szeptember 17-ei kaliszi látogatásakor az államfőt elkísérő Siwiec a helikopterből kiszállva, kezével keresztet rajzol a levegőbe, "megáldja" az egybegyűlteket. A vele együtt kiszálló Kwasniewski ezután a filmben jól hallhatóan ezt kérdezi tőle: "Siwiec miniszter úr, megcsókolta-e már Kalisz földjét?" Mire Siwiec földre borul, és ajkával megérinti a földet. A Szolidaritás választási stábja szerint ez II. János Pál pápa kigúnyolása volt (Magyar Hírlap: Lemondott szeptember 25., 2.o.).
A Magyar Hírlap (Nincs szükség szeptember 21., 2.o.) beszámol arról, hogy a kínai kormány erélyesen elítélte 120 kínai katolikus vértanú szentté avatását, amelyet II. János Pál pápa október elsejére, "a kínai kommunista rendszer alapításának 51. évfordulójára" tűzött ki. Az MH szerint "a tervet a pápa válasznak szánhatja a Pekingnek behódolt és a Szentszék által törvénytelennek ítélt kínai "hazafias" egyház több püspökének januári fölszentelésére."
A Népszabadságban (szeptember 21., 10.o.) Kasza László Quo vadis Vatikán? című cikkében azt állítja: a Dominus Iesus kezdetű vatikáni dokumentum "arra enged következtetni, hogy a dogmatikus szárny került előtérbe a beteg pápa környezetében."
A Népszavában (szeptember 22., 8.o.) Rónay Tamás "Magyar napok" a Vatikánban címmel ír arról, hogy szeptember 22-én, pénteken Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor kormányfő vezetésével népes és magasrangú küldöttség érkezett a Vatikánba a magyar állam megalapításának ezredik évfordulója alkalmából. Rónay rámutat: az utóbbi időben látszólag kitűnően alakultak a magyar kormány és a Szentszék kapcsolatai. Ezt mutatja, hogy alig több mint két éven belül másodszor fogadja magánkihallgatáson Orbán Viktor miniszterelnököt II. János Pál pápa. Az augusztus 20-ai millenniumi ünnepségen pedig Angelo Sodano bíboros, államtitkár celebrálta az ünnepi szentmisét a budapesti Szent István-bazilikában. A cikkíró szerint azonban e kapcsolatnak vannak árnyoldalai is. "Márpedig kevéssé valószínű, hogy a népes látogatás alkalmával sikerül előrelépni azokban a kényes kérdésekben, amelyek már régóta foglalkoztatják a katolikusokat. A Felvidéken és Csángóföldön továbbra sincs püspöke az ott élő magyarságnak. Igaz, ez aligha a magyar külpolitika esetleges hibájára vet fényt. Sokkal inkább arról van szó, hogy a magyar egyház nem rendelkezik megfelelő befolyással a Vatikánban" írja Rónay Tamás.
A Magyar Hírlap (Hatvanfős szeptember 22., 1.o.) azt emeli ki, hogy sem a Külügyminisztérium, sem a MeH nem adott felvilágosítást arról, mennyibe kerültek a Vatikánba látogató küldöttség költségei.
Szintén az MH (szeptember 26., 3.o.) Költséges volt a vatikáni millenniumi delegáció útja címmel ír arról, hogy legalább ötvenmillió forintos költséget jelenthetett a hatvanfős magyar delegáció római útja és a Vatikánban adott millenniumi koncert. A kinntartózkodás ára hivatalos információk híján csak szakértői becslés. A hangversennyel kapcsolatos kiadások meghaladhatták a harmincmillió forintot olvasható a lapban.
A látogatásról, arról, hogy II. János Pál pápa fogadta Mádl Ferenc államfőt és feleségét, valamint Orbán Viktor miniszterelnököt, a szentatya tiszteletére rendezett koncertről, a mariológiai kongresszust lezáró pápai szentmiséről a napilapok tényszerűen, kommentár nélkül számoltak be (Magyar Hírlap: A pápa szeptember 23., 1.,3., Vatikáni szeptember 25., 3., Magyar Nemzet: Szimbolikus 1., szeptember 23., Magyar koncert 1.,9., szeptember 25., 14., Népszabadság: Rómában 1.,3., szeptember 23., Millenniumi koncert szeptember 25., 3.o.).
Franciaország nem fogja aláírni az alapvető jogokat rögzítő európai uniós charta szövegét, ha annak preambulumában említés történik Európa "vallási örökségéről" jelentette be Pierre Moscovici francia Európa-ügyi miniszter. Hozzátette: a francia kormány számára elfogadhatatlan egy olyan megszövegezés, amely ezt a jelzőt tartalmazza, s ezáltal lehetetlenné válna számára, hogy azt aláírásával szentesítse. Moscovici érvelése szerint a francia társadalom vallási szempontból sokszínű: a politikai problémát az jelenti, hogy a Francia Köztársaság alapvetően elkötelezett a világiasság elveihez, a francia alaptörvény semmiféle formában nem tartalmaz utalást a vallási örökségre (Népszabadság: Párizs vitatja szeptember 26., 2.o.).
Újjászervezték a Magyarországi Evangélikus Egyház 1952-ben pártállami eszközökkel szétvert dunántúli egyházkerületét. Az új püspököt, Ittzés Jánost és az ugyancsak frissen megválasztott egyházkerületi felügyelőt, Weltner Jánost szeptember 23-án, szombat délután iktatták be hivatalába. A püspöki székhely Győrben van (Magyar Nemzet: Beiktatták szeptember 25., 5.o.).
Tíz, úgynevezett kisegyház közös beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontjuk szerint az adó-és vámkedvezményekről szóló törvény májusban elfogadott módosítása sérti az alkotmányt, mert az egyházakat nem objektív szempontok alapján különbözteti meg. Közleményükben kiemelik: a törvény eredeti szándéka szerint azoknak a társadalmi szervezeteknek, egyházaknak, alapítványoknak nyújtanának adó-és vámkedvezményt, amelyek ezt a lehetőséget nyereségre nem törekvő, hasznos társadalmi tevékenység végzésére vennék igénybe. Úgy vélik, a módosítás a kedvezmények odaítélését a kormánnyal megállapodást kötött egyházak körére szűkítette. Az aláírók között vannak a Tan Kapuja Buddhista Egyház, a Keresztény Advent Közösség, a krisnások, az unitáriusok (Magyar Hírlap: Kisegyházak szeptember 26., 5.o.). MK
Három hányatott sorsú, kis népről van szó, melyeknek története nem eléggé ismert, pedig történelmi tapasztalataik számunkra is értékesek lehetnek. Mindhárom ország kénytelen volt eltűrni előbb a Német Lovagrend, majd később az orosz, illetve a szovjetrendszer uralmát. Az erős, hatalmas birodalmakkal szemben igyekeztek megőrizni önmagukat, nemzeti identitásukat. Lényeges momentum, hogy Litvánia a középkorban területileg is óriási állam volt, s ez a történelmi komplexumok külön forrását képezi. A három ország vallási összetétele megoszlik: az észtek nagyrészt evangélikusok, a litvánok szinte teljesen katolikusok, a lettek egynegyede katolikus, többségük evangélikus, de rajtuk kívül is számos orosz ortodox közösség létezik az országban.
A konferencián elhangzott előadók felvázolták a három balti állam történelmi, politikai, vallási, művészeti, irodalmi életét. A legtöbbet Litvániával foglalkoztak, talán az egykori, bár rövid ideig tartó, de dicsőséges múltnak köszönhetően. Az előadásokból egyértelműen kiderül: a három balti nép a több évszázados elnyomás ellenére igazán függetlenek csak 1918 és 1940 között voltak, majd pedig 1990 után sikerült szabad állammá válniuk is kifejlesztette és megőrizte nemzeti tudatát. Észtország, Lettország és Litvánia Kelet-Európa népeivel határos, de egyértelműen Nyugat-Európa, annak szellemi és kulturális kincsei felé orientálódik. Az évszázadok során bebizonyították, hogy képesek az önálló létre, jelentős kulturális, művészeti értékeket sikerült létrehozniuk.
Az igen változatos, roppant érdekes előadásokból nehéz kiemelni bármelyiket is, de két előadó mégiscsak külön említést érdemel: Vytautas Kazlauskas a keresztény értékek fontosságát ecsetelte a litván nép ellenállásában és szabadságharcában. Ladas Tulaba pedig a litvániai egyház második világháború alatti és utáni tragikus helyzetéről beszélt, érzékletesen bemutatva a papok, hívők szenvedéseit, a szovjethatalom erőszakos kísérleteit, hogy megtörje őket mind erkölcsileg, mind fizikailag. Az előadó szerint a sztálini korszak volt a legborzalmasabb, amit a litván egyház elszenvedett, de egyben a legdicsőségesebb is. Bár a veszteségek súlyosak voltak, a szenvedés nem törte meg a litvánokat, hanem összekovácsolta őket. Ebben a döntő segítséget keresztény hitük adta, ahogyan a zsidó származású volt kommunista, Scholmer megfogalmazta: "Azt mondani: litván, annyit jelent, hogy mélyen hívő."
A kötet Paulius Subacius elmúlt tíz évről írott tanulmányát is hozza. Ebben a szerző a litván függetlenség kikiáltása óta eltelt időszak tanulságait elemzi, s keresi a választ arra: a hit győzelme, az eufória elmúlta után miért olyan nehezek a szabadság hétköznapjai, hogyan próbálja az egyház hirdetni az evangéliumot a megváltozott körülmények között.
Gyönyörű a kötet borítója: fekete alapon, aranysárga háttérben a vilniusi Szűzanya csodás kegyképe látható. A könyvhöz a balti irodalom szakértője, Bojtár Endre irodalomtörténész írt utószót. (Kiadta a Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága) MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2000. 09. 29.