A hét pontból álló nyilatkozat emlékeztet rá: a hetvenes évektől kezdve a világ legfejlettebb országaiban egyre inkább terjedt az eutanáziát sürgető kampány. Olyan tettről vagy mulasztásról van szó, amely természeténél fogva a súlyos beteg vagy a fogyatékos újszülött halálát okozza. Nemzetközi szinten teret kapott ez a hadjárat, értelmiségiek, tudósok, neves közéleti személyiségek támogatásával. Az egyes parlamentek elé terjesztették az eutanázia gyakorlatát engedélyező törvényjavaslatokat, azon túl, hogy az igazságszolgáltatást is az eutanáziát nem büntető ítélethozatalok irányába próbálták befolyásolni. A közvélemény számára két alapvető fogalommal érvelnek a kegyes halál mellett: először is az alany önállóságának alapelvével, azaz a beteg tökéletesen ura saját életének, másodszor pedig a halálhoz vezető fájdalom elviselhetetlenségével és hasztalanságával. A dokumentum emlékeztet a Hittani Kongregáció 20 évvel ezelőtt megjelent Eutanázia c. Nyilatkozatára, a "Cor Unum" Pápai Tanács 1981-es kiadványára, amelynek címe: "Etikai kérdések a súlyos betegekre és haldoklókra vonatkozóan", a szentatya 1995-ben közzétett "Evangelium vitae" k. enciklikájára, valamint az Egészségügy Pápai Tanácsa által kibocsátott, ugyancsak 1995-ös Chartára.
Ezekben a dokumentumokban a Magisztérium az eutanáziát erkölcsileg elfogadhatatlannak minősíti, mivel az ártatlan személy szándékos meggyilkolását jelenti, továbbá "szégyenteljes" tettnek nevezi. Ezen túl tanácsot ad a súlyos betegek és haldoklók ápolására, mind orvosetikai, mind lelkipásztori szempontból, tiszteletben tartva a személy méltóságát, az élet, a testvériség és szolidaritás értékeit. A közelmúltban a Pápai Életvédő Akadémia egyik közgyűlését szintén a haldokló személy méltóságának szentelte, közzétéve a tanácskozás záródokumentumát. A mostani megfontolás emlékeztet rá, hogy a betegek fájdalma, amelyet az eutanázia, illetve a segélynyújtással történő öngyilkosság indoklására használnak fel, ma sokkal inkább, mint valaha, kezelhető megfelelő gyógyszerekkel és terápiákkal, enyhíteni lehet pszichológiai és érzelmi segélynyújtással. A súlyosan szenvedők esetleges kérelme, hogy végezzenek életükkel, csaknem mindig extrém segélykiáltást jelent a páciens részéről, aki több szeretetre, figyelemre vágyik. A beteg, aki érzi, hogy emberi és keresztény szeretettel veszik körül, soha nem lesz depressziós, mint azok, akiket magukra hagynak a szenvedésben állapítja meg az egészségügyi dolgozók számára kibocsátott Charta. Leszögezi: az eutanázia azok veresége, akik a kegyes halál elméletét felállítják, akik döntenek róla és akik azt gyakorolják.
A beteg fájdalmainak elviselhetetlensége mögött esetleg nem éppen az áll, hogy az egészségesek képtelenek elkísérni a haldoklót szenvedésében, nem tudnak értelmet adni az emberi fájdalomnak, amelyet sohasem lehet maradéktalanul kiküszöbölni az ember földi életéből? teszi fel a kérdést a dokumentum. Arról van szó, hogy jóléti és hedonista társadalmaink egyre inkább visszautasítják a szenvedésnek még a gondolatát is?
A nyilatkozat rámutat: amikor a társadalom eljut arra a pontra, hogy törvényessé teszi az egyén életének kioltását függetlenül attól, hogy életének milyen stádiumában található tagadja saját létének alapját és megnyitja az utat az egyre nagyobb jogtalanságok számára.
Az eutanázia törvényerőre emelése végül az orvos perverz bűnösségéhez is vezet, akit Hippokratészi esküje is arra kötelezi, hogy mindig az életet támogassa és gyógyítsa a fájdalmat. A szentatya "Evangelium vitae" kezdetű enciklikájában többek között ezekkel a szavakkal ítéli el az eutanáziát: "Isten törvényének súlyos megsértése, amennyiben egy személy szándékos meggyilkolása erkölcsileg elfogadhatatlan."
Az immár elkerülhetetlennek és azonnalinak tűnő halál esetén jogos olyan döntést hozni, miszerint lemondunk az olyan gyógykezeléről, amely pusztán a fájdalom meghosszabbítása lenne. Nagy etikai különbség áll ugyanis fenn a "halál előidézése" és a "halál megengedése" között. Az első magatartás elutasítja és tagadja az életet, a második elfogadja annak természetes végét. Az otthoni betegápolás, a családtagok, a szakemberek, az önkéntesek pszichológiai és lelki támasza azt bizonyítják, hogy a szeretet az élet minden pillanatát és minden szenvedését áthathatja, és ezáltal értékessé teszi az emberek és Isten előtt. A vallás által nyújtott vigasz pedig magát a fájdalmat megváltó szeretetté, a halált az Istenben való élet nyitányává alakítja át. VR/MK
A jubileumi naptár utolsó nagy eseménye valóban egy egész világot érint mondotta Etchegaray bíboros: a tánctól a színházig, a zenétől a filmig, a vásári komédiásoktól a cirkuszig. Mindnyájuk közös hivatása, hogy üzenetet közvetítsenek és szórakoztassanak, mint az örömszerzés mesterei. Az előadóművészek fellépésük előtt olyan emberek, mint bárki más, hasonló problémákkal és gondokkal. Mostani találkozójuk célja, hogy kiemeljük az előadóművészet, de főként a népművészet igazi értékét.
Sepe érsek elmondta: a hétvégi jubileumra a világ minden kontinense számos országból, mintegy 8 ezer előadóművészt várnak. A meghívásoknál szándékosan arra törekedtek, hogy a nagy sztárok helyett inkább az előadóművészet "mindennapi munkásait" állítsák előtérbe. VR/MK
Az évforduló alkalmából "szeretném biztosítani az intézetet lelki közelségemről és őszinte bátorításomról, hogy folytassa szolgálatát a keresztény közösség gazdag történelmi emlékeinek tanulmányozása és megmentése érdekében" olvassuk a pápai üzenetben. XI. Pius pápa az intézet alapításával a római egyház hatalmas archeológiai örökségének védelmét és tanulmányozását akarta elősegíteni, amelyen keresztül a legnagyobb gonddal egybegyűjtik a hit tanúságtételeit, a művészet, a liturgia és a teológia gazdag hagyományát, melyek a Kinyilatkoztatás nagy folyamából származnak, mint megannyi kicsiny patak a kereszténység történelme során. A szentatya Tertullianusz ókori latin író közismert szavait idézte: Sanguis martyrum, semen christianorum" a mártírok vére a keresztények magva annak bemutatására, hogy a Krisztushoz való feltétlen odaadás mily termékenynek bizonyult annak a csodálatos épületnek a létrejöttében, amely maga az egyház. Ez a tanúságtétel kifejezést nyert a századokon át az irodalom, az építészet, a festészet mérhetetlenül számos formájában is. VR/MK
A jugoszláv elnök és kísérete a pápai kihallgatást követően megbeszélést folytatott Angelo Sodano bíboros, államtitkárral. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2000. 12. 15.