SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

Szintén a Magyar Nemzet (Börtönben marad január 11., 8.o.) közli, hogy továbbra is törökországi börtönben marad Ali Agca, II. János Pál pápa egykori merénylője. Isztambul egyik bírósága úgy döntött, hogy Agca nem élvezheti a nemrég kihirdetett amnesztia előnyeit, mert 1991-ben egyszer már elengedték büntetését. A döntés ellen a semmítőszéknél lehet fellebbezni.

Hazai hírek

A parlament első féléves törvényhozási programjában szerepel a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítása mondta sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt, a kultusztárca egyházi titkárságát irányító helyettes államtitkár. Semjén hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslatot széles társadalmi konzultáció előzte meg. A javaslat révén a dominánsan nem vallási tevékenységet folytató társulatokat ki lehet venni az egyház kategóriából, hiszen semmi nem indokolja, hogy ezek a közösségek az adófizetők pénzéből anyagi támogatást kapjanak. A javaslat értelmében az egyházakat, illetve egyházi jogi személyeket kizárólag a Fővárosi Bíróság venné nyilvántartásba, a bejegyzéshez pedig a kérelmezőknek csatolniuk kellene vallási tanaik összefoglalását. Fodor Gábor, az SZDSZ országgyűlési képviselője szerint a javaslattal a kormánykoalíció megrendült szavazóbázisát akarja visszaszerezni. Fodor úgy véli, nincs garancia arra, hogy a módosítás leple alatt ne induljon boszorkányüldözés a kormánypártok által ellenszenvesnek tartott egyházak ellen. A kormány a módosítással vallásháborút indít, ami odavezethet, hogy egyes vallások hívei kevésbé érzik egyenjogúnak magukat. Kósáné Kovács Magda, az Országgyűlés emberi, jogi bizottságának szocialista elnöke kifejtette: az MSZP szerint politikai ideológia áll a törvénymódosítás hátterében, amely az Alkotmánnyal ellentétes, mivel nem lehet különbséget tenni vallás és vallás, hívő és nem hívő között. A szaktárca szerint viszont nem szakmai, hanem politikai jellegű félelmek állnak az ellenzéki kifogások mögött (Magyar Nemzet: A T. Ház január 16., 2., Népszava: Politikai vihar 2.o.).

A Magyar Hírlapban (január 12., 7.o.) Neumann Ottó Egyházügyi nagytakarítás címmel azt állítja: "olyan rögeszmésen próbálkozik az egyházak körüli rendteremtéssel a kormány, mint egy takarítási mániával fertőzött háziasszony a család otthonában." A cikkíró szerint az "egyházügyi rendcsinálás egyik legbuzgóbb propagálója maga a kormányfő." Neumann Orbán Viktor egyik szokásos szerda reggeli rádióinterjújában elhangzott kijelentéséből következtet erre: a nyugdíjasházak építése kapcsán a miniszterelnök kifejtette, hogy az akcióhoz igénybe veszik a "történelmi", a "bevett" egyházak segítségét. "Még véletlenül sem úgy fejezte ki magát, hogy valamennyi vallási közösség hozzájárulására számít. Korábban Orbán Viktor egy parlamenti vita során vádként hozta fel a politikai ellenfél "gyanús" kapcsolatait az egyik kisegyházzal" írja a szerző. A cikkíró szerint az, hogy a kormány az Országgyűlés elé vitte a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény módosítására vonatkozó javaslatot, azt bizonyítja, hogy folytatódnak az egyházügyi nagytakarítást szorgalmazó próbálkozások. Mint írja, "még feltételezni is szomorú, hogy a hatalom és a nagy egyházak alkut kötöttek egymással, melynek értelmében a hívek körében folytatott politikai meggyőző munkáért cserébe a kormány minden eszközzel fellép a vallási "konkurenciával" szemben. Ez ugyanis ellentétes lenne a társadalmi hasznosság fogalmával. A kisegyházakat sem alattomosan gáncsolni, sem nyíltan püfölni nem kellene: diszkriminációjuk a valódi jogállamot és a reménybeli nemzeti egységet egyaránt száműzi a megvalósíthatatlan álmok világába."

A Magyar Nemzetben (január 13., 7.o.) Sajó András Egyház és minőség címmel azt fejtegeti, hogy a polgári koalíció egyházpolitikája már eddig is fontos körök elismerését váltotta ki megfontoltságával. A kormány ellenállt azon követeléseknek, amelyek végiggondolatlan szigorításokat óhajtottak volna az egyházi minősítés terén. "A kormányzáshoz szükséges felelős mértéktartás most újabb szellemi útmutatást és muníciót kapott" írja a szerző, utalva arra, hogy a német szövetségi alkotmánybíróság tavaly december 20-ai határozatában alkotmányellenesnek találta, hogy Berlinben megtagadták a Jehova Tanúitól az egyházi minősítést. A jogászprofesszor cikkíró szerint a tervezett magyar szabályozás szempontjából az következik, hogy amikor a német bíróságok feltételeket szabnak az elismeréshez, ezt egyrészt az alkotmány kifejezett előírása alapján teszik. "Elismerési feltétel nem szerepel a magyar alkotmányban, amely jóval az államegyház felszámolása után született. A német rendszerben a szuperegyházi státus esetében egy olyan alkotmányban elismert többletjogokkal és többletfelelősséggel járó szervezeti formáról van szó, amit a magyar alkotmány nemcsak hogy nem ismer, de a felekezeti egyenlőség miatt nem is fogadhat el. A kormányzati egyházpolitikát pedig kinyilvánítottan a felekezeti egyenlőség terheli." Sajó András úgy véli: a megítélés alapja a hitet követő gyakorlat. A tartósság pedig nem annyira történelmi folytonosságot és jelenlétet jelent, hanem arra elégséges időt, hogy a vallás diktálta cselekedetek jogszerűsége megítélhető legyen. Hazai érdeklődésre számot tartó szempont lehet, hogy mennyire közömbös éppen a vallásszabadság előmozdítása céljából a semleges német állam az iránta tanúsított politikai lojalitás iránt. Ami az államot érdekli, amit a bíróság vizsgálandónak tart, az a hívők és nem hívők alkotmányos jogainak esetleges veszélyeztetése. Egyes törvények megsértése azonban nem vonja maga után a közjogi elismerés megszüntetését. A már elismert testületeknek is vannak nézeteltérései a hatóságokkal a törvényileg előírt kötelességek és a vallásszabadság diktálta magatartási határait illetően mondja a szövetségi bíróság. Állami szempontból a legmagasabb szintű elismeréshez elegendő az emberi méltóság, az alapjogok tiszteletben tartása. Amit nem lehet közjogilag elismerni mondja a német alkotmánybíróság , az az olyan vallási közösség, amely maga tagadja a többi vallás egyenlőségét, vagy a papság világi uralmát (teokrcia) kívánja."

A Népszabadságban (január 15., 10.o.) Máté-Tóth András Szektablabla címmel azt fejtegeti, hogy a szektákról szóló vitákból gyakran hiányzik a mélyebb tényismeret, bővelkednek azonban a riogató kifejezésekben. "Szektaveszély, fenyegetett vallássza-badság, agymosás, visszaélés, az emberi jogok lábbal tiprása. "A Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékének vezetője szerint az ilyesfajta vita semmire sem jó. Nem segíti a nyilvánosság közreműködésével a társadalmi béke megerősödését, nem jelent hatékony ellenőrzést a hatalom gyakorlóinak, s legfőképpen az érintettek legnagyobb többségének feje fölött zajlik. Ezért érdemes a tényekre koncentrálni szektaügyben is figyelmeztet a szerző. Máté-Tóth cikkében felhívja a figyelmet, hogy az általa vezetett tanszéken évek óta foglalkoznak a különböző vallási csoportok megismerésével, a rájuk vonatkozó szakirodalom gyűjtésével és referálásával.

A Népszabadságban (január 11. 10.) Harrach Péter Aktív eutanázia szépséges megtévesztés címmel válaszol Szolnoki Andrea főpolgármester-helyettes egyik korábbi cikkére, amelyben hitet tett az eutanázia engedélyezése mellett. A szociális és családügyi miniszter leszögezi: "A keresztény gondolkodás valódi különbséget az aktív és a passzív eutanázia között lát. Az előbbit bár mélységesen együtt érez a szenvedő emberrel, és megérti a megváltó halált kívánó panaszát nem fogadhatja el. A passzív eutanáziával ugyanakkor más a helyzet. Keresztények és liberálisok talán közös alapelve, hogy ha az élet megmenthető, azért minden erőfeszítés árán küzdeni kell. Más viszont a helyzet, ha egy befejezés előtt álló emberi életet úgy hosszabbítunk meg, hogy csak bizonyos életfunkciókat tartunk fenn mesterségesen. Ha ugyanis elérkezett az ideje, mi is azt valljuk, hogy hagyjuk békében meghalni az embert. Ne tördeljük a bordáját újraélesztéssel, és ne dugjunk minden testnyílásába csöveket csak azért, hogy még fél napig verjen a szíve. Ha ez passzív eutanázia, legyen az. A különbség azt hiszem, világosan látható a megengedhetetlen beavatkozás és a szükségtelen beavatkozás elhagyása között." MK