Mubarak elnök a Nemzetközi Alap a Mezőgazdasági Fejlődésért (IFAD) konferenciájára érkezett Rómába, ám a Vatikánban tett látogatása messze túlnő egy udvariassági látogatás keretén. Többek között ezt hangsúlyozta Joaquín Navarro-Valls, a Szentszék sajtótermének igazgatója a látogatás kapcsán: II. János Pál pápa Mubarak elnökkel eszmecserét folytatott a közel-keleti békefolyamatról, majd közösen kinyilvánították szándékukat az enyhülés és a párbeszéd légkörének megteremtéséért, melynek segítségével helyreállíthatják a kölcsönös bizalmat és gyümölcsöztethetik az eddig elért eredményeket. A találkozó kapcsán a Szentszék újra leszögezte a térségben uralkodó erőszak azonnali megszüntetésének szükségességét, hogy ezáltal minden erőt az igazságos béke megteremtése érdekében összpontosíthassanak. Ez a béke csak akkor valósulhat meg, ha mindenki tiszteletben tartja a nemzetközi törvényeket és osztoznak abban a meggyőződésben, miszerint minden népet azonos jogok és kötelességek illetnek meg. VR/MK
A pápa beszédében felidézte az evangelizálás kezdeti, Kis-Ázsiához kapcsolódó időszakát. Az egyház szerveződése itt kezdődött, olyan kiváló püspökök vezetésével, mint szmirnai Szent Polikárp és antiochiai Szent Ignác. Itt szilárdult meg az első hét egyetemes zsinat során, amelyeket Niceában, Efezusban, Khalkedóniában és Konstantinápolyban tartottak. A pápa örömének adott hangot, hogy megünnepelték XXIII. János pápa boldoggá avatását. Elismeréssel nyugtázta a török hatóságok gesztusát, amellyel tiszteletüket kívánták leróni a "törököket szerető pápa" emléke előtt és elnevezték róla azt az utcát, amelyben az egykori apostoli delegáció épülete található. A "boldog pápa" személyiségének rendkívüli kisugárzásáról tanúskodik az a tény, hogy az állami ünnepségeken részt vett Bartolomaiosz, konstantinápolyi ökumenikus pátriárka, II. Mesron isztambuli örmény pátriárka, valamint Celtin metropolita, a szír ortodoxok patriarkális helytartója, továbbá a zsidó közösség képviselői és muzulmán állami vezetők. Küldetése teljesítéséhez a török részegyháznak szüksége van arra, hogy megerősítse szeretetkapcsolatát az egyetemes egyházzal mondta beszédében a szentatya. Hangsúlyozta: a vallás-és istentiszteleti szabadság elválaszthatatlan a lelkiismeret-szabadságtól, az államok kötelessége, hogy ébren őrködjenek ezt a jogot illetően.
Örömmel állapította meg, hogy a török katolikusok jó kapcsolatokat tartanak fenn a többi keresztény felekezet tagjaival, illetve nagy tapasztalatokra tettek szert a vallásközi párbeszéd terén. Külön említésre méltó az ankarai állami egyetem és a pápai Gergely Egyetem gyümölcsöző együttműködése.
Most, amikor Törökország új kapcsolatokat kíván létesíteni Európával, az ország katolikus közösségének hivatása még világosabbá vált. Az evangéliumi tanúságtétel lehetővé teszi az emberek és kultúrák közötti párbeszédet, azt bizonyítja, hogy lehet új hidakat építeni a múlt ellenségeskedései, félreértései ellenére. "Duc in altum!" Evezz a mélyre"! Ennek a felszólításnak a jegyében építsenek egy élő, nyitott és a jövőben bizakodó egyházat Törökországban mondotta a pápa.
A szentatyát az ad limina látogatás során Louis Pelatre püspök, isztambuli apostoli vikárius köszöntötte a 65 millió muzulmán lakost számláló 100 ezer keresztény nevében. A püspök utalt a helyi egyház gazdag változatosságára: a három latin egyházmegye mellett egy-egy örmény, káld és szír rítusú egyházmegye tartozik hozzá. Beszédében az állami hatóságok nevében is arra kérte a pápát: ismét látogasson el Törökországba, minden lakója javára és örömére. VR/MK
Gaspari könyvében olvasható: "Egyedül csak az egyház szállt maradéktalanul szembe Hitler kampányával, amely az igazságot akarta megsemmisíteni" ezeket a szavakat nem egy keresztény, hanem Albert Einstein mondotta 1940-ben. "Amikor a rettenetes vértanúság lesújtott népünkre, a pápa felemelte szavát az áldozatok érdekében A béke nagy szolgáját siratjuk" mondotta Golda Meir, az egyik legkiemelkedőbb izraeli politikus 1958-ban, XII. Pius halálakor. Ami a leginkább meglepő Gaspari könyvében, hogy a pápa érdemeit elismerő tanúságtevők 80 százaléka zsidó.
A nagyközönség talán nem ismeri Giovanni Palatucci vagy Angelo Rotta érsek, budapesti nuncius nevét: csak ők ketten több mint 10 ezer ember életét mentették meg. Gaspari könyvének bemutatóján jelen volt Elio Toaff római főrabbi is, aki személyes élményét idézte fel. Életét don Bernardino, egy plébános mentette meg, amikor a nácik érkezésekor otthonában rejtette el. A főrabbi családja pedig egy vidéki plébánosnak köszönheti életét.
P. Peter Gumpel jezsuita, a Pápai Gergely Egyetem professzora rámutatott: 1963-ban, Hochhut, egy szélsőbaloldali német drámaíró műve, "A helytartó" feketítette be rágalmaival XII. Pius alakját. A jezsuita atya a római zsidók 1943. október 16-ai deportálásáról kifejtette:
"XII. Piust korán reggel Pignatelli Aragona hercegnő értesítette arról, hogy mi van készülőben. A pápa azonnal felhívta az államtitkárt és megparancsolta neki, hogy sürgősen tiltakozzon a német nagykövetnél, Hans von Weizsäkernél. De nem elégedett meg ennyivel. Döntő választás volt, hogy egyik legközvetlenebb munkatársát, a salvatoriánusok legfőbb elöljáróját, P. Pancrazio Pfeiffert elküldte a római német tábornokhoz, Stahelhez, akinek volt annyi bátorsága, hogy telefonon értesítse Himmlert a pápa tiltakozásáról. A megrémült Himmler megparan-csolta, hogy azonnal állítsák le az üldöztetést. Eközben Rómában az egyházi intézeteket arra utasították, hogy minden lehetséges segítséget adjanak meg az üldöztetést szenvedő zsidóknak. Ezáltal ezrek és ezrek életét mentették meg."
Pusztán Rómában az egyház 4447 személyt mentett meg. XII. Pius tiltakozása nyomán a deportálás, amelynek két napig kellett volna tartania, még aznap, délután két órakor befejeződött mondta P. Gumpel, aki szerint a most megjelent könyv rendkívül pozitív, mivel olyan tényeket közöl az olvasókkal, amelyeket minden bizonnyal nem ismernek. Megmutatja, mit tett a katolikus egyház: olyan dolgokat, amelyeket ma már elfelejtettek és amelyeket részben szánt szándékkal elhallgatnak és letagadnak. VR/MK
A magyar egyház történetében jelentős évfordulót is ünneplünk, mivel 1946-ban, 55 évvel ezelőtt XII. Pius pápa ezen a napon kreálta bíborossá Mindszenty József esztergomi érseket amint arról a bíboros emlékiratai beszámolnak: "A repülőtérről a Via Giuliára hajtattunk. Ott volt szállásunk a Pápai Magyar Intézetben. Délután több hivatalos látogatást tettem és másnap a szentatya külön végrehajtotta velem az elmaradt szertartásokat. Magánkihallgatáson fogadott, azon elő kellett adnom a késedelem okát. Talán éppen ez az epizód indította arra, hogy február 21-én a nyilvános konzisztórium alatt, amelyen az új bíborosok fejére tette a bíbornoki kalapot, engem átölelt és "Éljen Magyarország"-ot kiáltó szavak kíséretében helyezte fejemre az enyémet. Utána megindultan hozzátette: "A 32 közül (akik akkor bíborosok lettek) te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot". MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 02. 26.