SZEMLE
HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Népszabadságban (február 22., 10.o.) Kasza László Van pápánk címmel elemzi a szentatya döntését. A cikkíró felteszi a kérdést: " valóban egyházát szolgálja-e a pápa hősies, kitartó magatartása?" Kasza szerint II. János Pál betegsége okán bizonytalanság uralkodott el a Vatikánban. Többek között megemlíti, hogy a Vatikán "kompromisszumot nem ismerve kötelezte a német püspököket, hogy döntő többségük akarata ellenére ne vegyenek többé részt a terhes nők tanácsadásában." A szerző az egyház hitelét rontó megnyilvánulásnak tartja a Dominus Iesus megjelentetését, és azt, hogy a szentatya egyik lehetséges utódjaként emlegetett Giacomo Biffi bolognai érsek kijelentette, hogy "a keresztény Európában csak keresztény bevándorlóknak van helyük." A cikkíró felhívja a figyelmet: hatalmi vákuum alakul ki az olyan intézményekben, amelyekben nem rendezett az utódlás kérdése, az egykor erőskezű vezető pedig betegsége miatt nem képes teljes értékű feladatot végezni. "Különösen veszélyes ez a demokratikus struktúra nélkül működő katolikus egyház esetében. Itt minden hatalom a pápa kezében összpontosul, tekintet nélkül fizikai és szellemi képességeire."

Szintén a Népszabadságban (Vita február 23., 2.o.) Seres Attila, a lap római tudósítója Carlo Azeglio Ciampi államfőt idézi, aki újságírói kérdésre válaszolva leszögezte: továbbra is érvényben van az olasz alkotmány 7. pontja, amely az állam és az egyház különállását és egymástól való függetlenségét fogalmazza meg. "A köztársasági elnök kijelentésével igyekezett cáfolni, hogy az elmúlt napok történései és politikai vitái kétségbe vonnák az olasz állam világi jellegét" írja Seres Attila, aki szerint az olasz lapok némi megütközéssel taglalják a Vatikán növekvő politikai aktivitását, hírül adva, hogy Angelo Sodano bíboros, államtitkár, a tavaszi parlamenti választásokat megelőzően sorra találkozik az itáliai pártok vezetőivel. Seres beszámolója szerint "Rómában megoszlanak a vélemények a Vatikán növekvő politikai aktivitásáról. Sokan úgy gondolják, hogy az egyházi állam csak a dolgát végzi, de olyan vélemények is akadnak, miszerint a római katolikus egyház felismerte a pártok válságát, s önmagát egyedüli morális erőként beállítva újabban megkérdőjelezi a világi állam legitimációját."

A Magyar Nemzetben (Tallózó február 24., 29.o.) Lovas István külföldi lapok cikkeiből válogat. Emlékeztet rá, hogy a hatvanas években az amerikai Time magazin nagy feltűnést keltő cikket közölt Isten halott? címmel. Most egy másik amerikai hetilap, az U.S. News teszi fel a kérdést: Visszatért Isten? A jelek ugyanis erre utalnak, bármerre nézünk. A keresztény rock- és gospelzene hordozóinak az eladása 75 százalékkal növekedett az elmúlt négy évben. A könyvipar televan vallási tárgyú regényekkel. Madonna és Roseanne Barr nyíltan beszélnek arról, hogy tanulmányozzák a Kabbalát. Politikusok tömege tartja a Bibliát kedvenc könyvének. A felmérések szerint az amerikaiak 96 százaléka hisz Istenben. A hetilap felteszi a kérdést: Mi történik? Spirituális reneszánsz? De megjegyzi: vannak ellenkező jelek is. A papok és egyházfiak száma csökken. Katolikus papok és zsidó rabbik panaszkodnak a vegyes házasságok növekvő számára. Az amerikaiak 58 százaléka véli úgy, hogy a vallásnak a társadalomra gyakorolt hatása csökken. A hetilap a vallás szerepe az amerikai társadalomra témakörben október 24-én vitafórumot tart New Yorkban.

Hazai hírek

Szintén a Népszabadságban (február 26., 12.o.) Lugosi Győző Szektakérdés a "blablán" túl címmel válaszol Máté-Tóth Andrásnak a lap hasábjain január 15-én megjelent, Szektablabla című cikkére és Buda Péter Szívháborító botránynak forrása címmel február 9-én közölt írására. A történész szerző vitatja Máté-Tóth minősítését, aki a szektákkal kapcsolatos vitát "szektablablának" nevezte. Lugosi rámutat: a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényre vonatkozó javaslat nem korlátozza a vallásszabadságot. Célkitűzése pontosan megfelel az Európai Parlament 1996-ban közzétett határozatának, amely "felszólítja a tagországok kormányait, hogy kellő megfontoltsággal adományozzák az adókedvezményt és jogi védelmet biztosító vallási szervezet státuszt, illetve indokolt esetben vonják azt meg a titkos vagy büntetendő gyakorlatot folytató csoportosulásoktól", továbbá "felhívja a tagállamokat, hogy a szekta jellegű csoportosulások ne juthassanak a törvényes társadalmi testületeket megillető jogokhoz." A cikkíró rámutat: arról, hogy az EU mint olyan hol és mikor fejezte volna ki "aggodalmát" a magyar törvénymódosító javaslattal szemben, Buda Péter sajnálatosan elfelejti tájékoztatni az olvasókat. Lugosi leszögezi: a törvénymódosítás elfogadásával Magyarország semmiképpen sem kerülne szembe a vallási szféra szabályozásának aktuális európai tendenciáival. A törvény azonban módosított változatában sem alkalmas önmagában az Európában legtöbb vitát kiváltó transznacionális és integrista szekták tevékenységének korlátozására. Szerepe inkább szimbolikus, jelzi, hogy a közhatalom nem közömbös az egyik kiemelkedő alkotmányos szabadságjoggal, a lelkiismereti és vallásszabadsággal való visszaélés kockázatával szemben. A szerző szerint "A jog területén való (remélt) előrelépés nem feledtetheti ugyanakkor, hogy Magyarország az Európa Tanács és az Európai Parlament ajánlásait figyelmen kívül hagyva eddig jószerével semmit sem tett az új vallási szektákkal kapcsolatos tájékoztatás intézményes feltételeinek megteremtése érdekében."

A Magyar Nemzetben (Nem a vitatkozás a baj február 23., 5.o.) Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke nyilatkozik, aki elmondta: "A törvényalkotók a különböző kedvezményeket a reális társadalmi igényeket kielégítő és a köz java érdekében végzett tevékenységekhez köthetik. Az ellenzők azon vélekedését pedig egyenesen megalapozatlannak tartom, hogy az állam most az egyházakkal szemben valamiféle "kegyúri rendszert" kívánna bevezetni." A püspök arról is szólt, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem esetében vita volt a zsinat elnöksége és a Duna-melléki egyházkerület vezetősége között. Nem a vitatkozást tartja bajnak, hanem annak módját, de szerinte a nézeteltérések nem veszélytelenek az egységre. Bölcskei kitért Sághy Gyulának az ÁEH tevékenységéről készített dokumentumfilmjére is. Kifogásolta, hogy miután Hegedűs Lóránt püspök és néhány lelkész arra hivatkozva, hogy nem adnak interjút, mert az egész egyházat illető ügyekben csak a zsinati elnökség nyilatkozhat, a rendező, ahelyett, hogy felhívta volna a zsinati elnökséget, egy feliratot jelentetett meg a filmben, hogy a zsinat megtiltotta a nyilatkozatot. Ezért Bölcskei Gusztáv helyreigazítást kér az ezt közlő Vasárnapi Újságtól, és azt, hogy ez a felirat kerüljön ki a filmből, ellenkező esetben jogi lépések várhatók.

A Magyar Nemzetben (Háromszázezer fogoly február 24., 22.o.) Menczer Gusztáv, a Szovjetunióban Volt Magyar Rabok és Kényszermunkások Szervezetének (Szorakész) elnöke nyilatkozik, aki kilenc évet raboskodott Kolimán. Arra a kérdésre, hogy a hit milyen szerepet játszott a börtönben, elmesélte: "Volt közöttünk egy Hír Antal nevű lazarista szerzetes, negyven év körüli. Amikor lélekben vagy fizikailag kezdtünk összetörni, elég volt erre az emberre nézni, és mindjárt helyreállt a lelki egyensúlyunk. Ugyanis ez az ember megtestesült mosolygás volt és béke. Egymás közelében volt az ágyunk, fej fej mellett. Ez az ember képes volt arra, ha volt erre idő vasárnap délután, hogy három vagy öt órán keresztül imára kulcsolt kézzel, mosollyal az ajkán aludjon. Ha fölébredt, akkor is mosolygott. 'Tóni kérdeztem egyszer tőle , hogy csinálod ezt?' Az volt a válasza, hogy 'Jézus velem van. S velem mosolyog.' Szerettem volna megkérdezni tőle, hogyan lehet ennek a kisugárzásnak a birtokába jutni. De nem jutottam el a kérdésig." MK

Előítélet nélkül a cigányokról

A 75 éves nővér jelenleg Csobánkán él, szeretetközösségi otthont alakított ki társaival, akikkel együtt dolgoznak a cigányság értékeinek megláttatásán, a roma közösségben élők felemelésén, cigány papi, szerzetesi hivatások élesztésén. Elmondta: az előítéletek oldásának módja elsősorban a szeretetteljes közeledés lehet. Sajnos ez a viszonyulás gyakran a keresztények körében is akadozik. Pedig a cigányok is Isten gyermekei, mint a Földön élő valamennyi náció, bőrszínre, nemre, fajtára való tekintet nélkül. Aki tehát az Úrtól tanult imádságot mondja, tudatosítania kell magában, az Atya nemcsak a keresztényeké, hiszen nem azt imádkozzuk: "Én Atyám, hanem azt: Mi atyánk Igyekszik tehát úgy szeretni őket, hogy Krisztus arcát lássa meg bennük." Tarzicia nővér életből vett példákkal illusztrálta, hogy az elfogadó közeledés mennyire nevelő hatású, s micsoda falakat képes ledönteni a félelmek, gátlások és kisebbségi érzések szorításában élő romák között. Rámutatott: gyakran éppen a kisebbségi érzések, a megbélyegzéstől, megcsúfolástól való félelem a mozgatója a cigányok körében tapasztalt kitörés-szerepkörű bűnelkövető magatartásnak. A cigányság alapvetően erkölcsös életvitelű szögezte le a szociális nővér. Példaként gyermekszeretetüket emelte ki, az idősek iránti feltétlen tiszteletet, összetartozás-tudatukat, azt, hogy a válás közösségeikben nagyon ritka, s hogy többségében mélyen hívők, vallásosak. Tarzicia nővér jövőbeli terveiről is beszélt: egy olyan otthont szeretne létrehozni, ahol azok a romák kaphatnának felkészítést a továbbtanuláshoz, akik szeretnének papként, hitoktatóként Isten szolgálatába állni. Napló/MK