
Ugyanitt (Pápai intés március 14., 8.o.) Stefan Lázár cikkének témája, hogy a Szentszék a közelmúltban a német katolikus egyház négy vezető személyiségét emelte püspöki rangra. Lázár szerint azonban "a magas rangú elismerés okozta öröm nem sokáig tartott a Curia a kinevezést követő napon levelet fogalmazott mind a kilenc német püspöknek. A II. János Pál pápa aláírásával szentesített üzenet, amely a pápai nunciuson keresztül most érkezett el a címzettekhez, mindenekelőtt Róma nemtetszését juttatja kifejezésre számtalan állítólagos visszásság miatt" írja Lázár, kiemelve: "A római katolikus egyház feje aggódik amiatt, hogy meglátása szerint a német hívők egyre inkább eltávolodnak az egyháztól, és ezzel aláássák annak szavahihetőségét. Ezen túlmenően a pápa véleménye szerint az emberi és a keresztényi értékek széthullása tapasztalható, semmibe véve a család és a házasság jelentőségét." A levél felszólítja a német püspököket, hogy tegyenek meg mindent a II. Vatikáni zsinat határozatainak, a kereszténység egységének védelmében." Stefan Lázár beszámolója szerint a pápa az "eltévelyedés" kategóriájába sorolja a közös áldozást az evangélikusokkal, a világi laikusok tartotta prédikációkat, a tudományos teológia vívmányait. "A római figyelmeztetés meglepetésként hatott, hiszen II. János Pál pápa a szent év végén még reformokról és víziókról beszélt. Ezzel szemben óva intő levelének hangját most mindenekelőtt a bizalmatlanság, a vatikáni előítéletek hatják át" szögezi le Lázár. Hozzáteszi: ennek megfelelően reagált a német sajtó nagy része is: "Bármi volt is a szerző célja a barátságtalan levél nem szolgálta az egyház egységét, amelyért a pápa oly odaadóan könyörög" írja a Süddeutsche Zeuing.
Szintén a Magyar Nemzet (The Daily Telegraph március 10., 9.o.) az angol The Daily Telegraph egyik cikkét ismerteti, amely beszámol arról, hogy Anda Rottenberg, Varsó egyik vezető művészeti galériájának vezetője lemondott "az őt ért, sokszor antiszemita támadások miatt. A támadások akkor kezdődtek, amikor galériájában egy olyan alkotást állított ki, amelyen a pápát egy meteorit lapítja szét. Kilenc jobboldali politikus követelte Rottenberg felmentését a kulturális minisztériumnál. A levél szerint Rottenbergnek Izraelben és nem Lengyelországban kellene dolgoznia" emeli ki a Magyar Nemzet.
A Népszabadságban (március 12., 12.o.) Klemencz Zsuzsanna A visszatérés című cikkében ír arról, hogy F. Tímea, a Nyírő Gyula Kórház 24 éves ápolónővére saját bevallása szerint több idős embernek adott halálos injekciót, szavai szerint szenvedéseiken kívánt így enyhíteni. A szerző kifejti: F. Tímea cselekedetének szánalommal való indokolása az együttérzés valódi értelmének képtelen kiforgatása, és egy terjedő mentalitás terméke. "E mentalitás abszolút értékként áhítja és bálványozza a fiatalságot és az egészséget, az erőt és a sikert, a jólétet és a hatékonyságot, a termelékenységet és mindenekfölött a fogyasztást. Úgy hiszi, hogy csak ezek a dolgok képesek boldoggá tenni az embert, méltóvá tenni az életet arra, hogy leéljék. Ha valakinek az élete sérti e mentalitás értékkódexét, az viszolygást vagy zavart kelt." A Szent Egyed Közösség tagja határozottan leszögezi: "Az élethez való jog az európai történelem századai során formálódott civilizációs, erkölcsi és vallási alapelv. Egyértelműen és erőteljesen kell föllépni védelmében különösen most, amikor bizonyos szellemi áramlatok megkérdőjelezni látszanak érvényességét. Az élet mindig sérthetetlen, érintethetetlen Keresztényként hisszük, hogy minden ember életében ott van egy rejtély, amelyet ezért teljes valóságában nem mindig tudunk felfogni. Az említett mentalitás nem képes és nem is akar a külsőségeken túl látni, és így az élet misztériuma idegen marad számára. Ám a szenvedés, a zavarodottság, a gyengeség leple alatt mindig ott rejlik, érintetlenül, az egész személyiség és annak méltósága: egy konkrét test, lélek, szív méltósága; konkrét érzéseké és vágyaké, amelyeket talán már nem képesek kifejezni, de ettől még nem kevésbé valóságosak, élők. Talán inkább a mi fogyatékosságunk, ha nem értjük." Klemencz Zsuzsanna leszögezi: nincs jogunk elvenni az életet, de van hatalmunk visszaadni, meghosszabbítani, és emberibbé tenni. Követendő példaként említi az Evangéliumból ismert irgalmas szamaritánus cselekedetét. "Ahogy az a sebesült a jerikói úton, a társadalmunkban is sokan vannak, akik mintha félholtak lennének. Azt kérik tőlünk, hogy ne hagyjuk őket magunkra, ne engedjük át őket közömbösségünkkel a halálnak, hanem viseljük gondjukat, szeressük őket és térjünk vissza hozzájuk." MK
1944 végén a Vörös Hadsereg elfoglalta Kárpátalját és megkezdődött a vallásüldözés. A görög katolikus templomokat a szovjet hatóságok az ortodoxoknak adták át és a katolikus híveket arra akarták kényszeríteni, hogy hagyják ott a pápához hű papjaikat. 1945-ben Kárpátalját Szovjet-Ukrajnához csatolták. Romzsa püspök már papjaival is alig tudott érintkezni, így elhatározta, hogy lelkipásztori körútra indul. Gépkocsija már nem volt, de lovasszekéren utazta be az egyházmegyét. A szovjet parancsnokság néhány papot együttműködésre akart rábírni és ennek jutalmaként püspöki címet ígért nekik, de mindannyian visszautasították az ajánlatot. Romzsa püspök minden fenyegetés ellenére folytatta a gondjaira bízott plébániák látogatását. 1947 augusztusában Nagyboldogasszony ünnepén Ungváron 80 ezer katolikus zarándok gyűlt össze, míg az ortodox egyházat alig háromezren képviselték. A szovjet megszálló hatóság bosszút akart állni a Krisztushoz hű, állhatatos püspökön. 1947. október 27-én a főpásztor Lokóban egy felújított templomot szentelt fel. A helybéli lakosság kérte, hogy maradjon ott éjszakára, mert észrevették, hogy a városka határában fegyveresek gyülekeznek. A püspök azonban az őt kísérő két pappal és két szeminaristával együtt lovaskocsin útnak indult. Nemsokára a keskeny országúton egy hatalmas katonai teherautó teljes erővel elütötte őket, úgy, hogy a két ló azonnal szörnyethalt. A kocsiban ülők csak könnyebben sérültek meg. Ezt látva, a teherautóról leugró katonák vasdorongokkal ütlegelni kezdték a püspököket és társait, amíg azok eszméletüket nem vesztették. A katonák azt hitték, hogy meghaltak, és a kamionnal együtt eltűntek az éjszakában. A környékbeli parasztok azonban Romzsa püspök és társai segítségére siettek, és Munkácsra, a kórházba vitték őket. Itt lassanként javulni kezdett a főpásztor állapota, de ekkor az őt ápoló szerzetesnővéreket váratlanul eltávolították és helyükre a szovjet hatóságok egy "megbízható" ápolónőt küldtek, aki 1947. november elsején gázzal megmérgezte a hitéért vértanúságra is kész főpásztort. 1997. november 8-án megkezdődött a vértanú püspök szentté avatási eljárása. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 03. 23.