SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

A Magyar Nemzet (Napi március 21., 9.o.) néhány sorban idéz a The Daily Telegraph-ból, miszerint a Vatikán ellenáll a balközép olasz kormány fenyegetőzésének.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Bizonytalan március 20., 2., március 21., Isépy 2.o.) összeállításai szerint az MSZP korábbi álláspontján túllépve újabb feltételhez köti az egyházi törvény módosításának támogatását. Nagy Sándor frakcióvezető Szájer Józsefhez, a Fidesz parlamenti képviselőcsoportjának vezetőjéhez írt levelében azt kérte, hogy bizottsági indítványként közösen kezdeményezzék a Sasvári Szilárd nevéhez köthető költségvetési passzus megsemmisítését. Mint ismeretes, ez szigorú feltételekhez köti, hogy mely egyházak adhatnak olyan nyilatkozatot, amely adókedvezményre jogosít. Nagy Sándor leveléből kiderül: az MSZP frakciója csak akkor támogatja az egyházalapítási törvény módosítását, ha a Fidesz teljesíti ezt a feltételt. Isépy Tamás, a Fidesz frakcióvezető-helyettese szerint ez a javaslat olyan, mintha azt kérnék: "a címerből vegyék ki a koronát." Isépy leszögezte: szakmailag és politikailag is elfogadhatatlan az MSZP feltétele.

Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök a lapnak úgy fogalmazott: még az értelmező kézikönyvben is megtalálható a vallás és az egyház definíciója, így a kormány szándéka, hogy ezen kritériumokat törvényi szintre emelje, nem nevezhető diszkriminatívnak. Ha valaki egyházat kíván alapítani, legalább azt kellene tudnia, hogy mely kritériumoknak kellene megfelelnie mondta a püspök. Hozzátette: más a vallás és más a filozófia, aki ezt tagadja, annak egyéb szándékai vannak, nem a vallásszabadság védelme. Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke szerint a parlament összetétele miatt várható volt, hogy a kormány nem tudja megvalósítani eredeti módosítását. Harmati Béla, az evangélikus egyház püspöke nem támogatja az MSZP és a Fidesz megállapodása révén létrejött új szöveget. Mint mondta, az eredeti törvényen mindenképpen változtatni kellett, hiszen azzal vissza lehetett élni. Helytelenítette, hogy az egyház fogalmát meghatározó szövegrész kikerült a tervezetből. Szerinte az egyházak alapítói létszámát ezer főre kellene emelni. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz alelnöke izraeli tartózkodása miatt nem tudott naprakészen nyilatkozni. Szerinte abban egységes a történelmi egyházak véleménye, hogy az alapvető fogalmakat a törvényben is meg kell határozni. Zoltai elfogadhatónak nevezte azt az álláspontot, hogy a felekezetek között különbség tehető a társadalmi hasznosságuk, támogatottságuk és a történelmi jelenlétük alapján. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy mindenkit, aki Istenben hisz, támogatni kell. Buda Péter, a tervezett törvénymódosítás ellen aláírásokat gyűjtő Emberi Jogok Határok Nélkül nevű szervezet nevében elmondta: mivel tíz nappal később kezdték meg akciójukat, mint a módosítás mellett aláírásokat gyűjtő Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ), azt ennyivel később fejezik be. Buda a támogató aláírások számáról még megközelítő adatokat sem közölt. Az MKDSZ az eredeti terveknek megfelelően már befejezte akcióját, amelynek során csaknem 80 ezer aláírás gyűlt össze az eredeti mellett.

A Népszabadságban (március 16., 8.o.) Hajba Ferenc Északpannon értékcentrum címmel írt riportot arról, hogy a Pannonhalmi Főapátság, a Bábolna Rt., valamint a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. Heimann Zoltánnak, a Bábolna Rt. vezérigazgatójának kifejezésével szólva nemzeti értékcentrumot hozott létre. A cikkíró kiemeli: vallásturisztikai és idegenforgalmi szempontból a formálódó északpannon régió legismertebb települése a világörökség részeként számon tartott Pannonhalma. Várszegi Asztrik püspök, főapát elmondta: a főapátság érvényes szellemi üzeneteket, gondolatokat sugároz a modern kor emberének. Pannonhalmán mindig együtt és békességben jelent meg a nemzeti gondolat az európaisággal. Példaértékű lehet az is, hogy a monostor falai között együtt él a felnövekvő diáknemzedék, és itt működik a megfáradt, idős papokat gondozó szociális otthon is. A fiatalokról és az öregekről való együttes társadalmi és családi gondolkodás igényét és felelősségét sugallja ez. Várszegi Asztrik szerint nagy lehetőséget kínál az északpannon táj. A ravazdi dombok a kerékpárosok közkedvelt terepe lehet, a pannonhalmi szőlőtermesztés a borturizmus állomásait kínálja. Feléleszthető a falusi turizmus, a közeli Tápon működő skanzen várja az érdeklődőket. A főapátság orgonakoncertjei népszerűek. Az ezeréves falakon műkincsek láthatók, az arborétum sétányai növényritkaságokkal várják a látogatókat. A tervek szerint kialakítanak egy orvosi gyógynövény kertet is. Már nemcsak a hagyományos levendulaolajat árusítják Pannonhalmán, hanem négy gyógyteájuk is a boltokba került. Pünkösdre pedig megjelenik a féltve őrzött pannonhalmi recept alapján készült első gyomorkeserű is. A főapát bízik benne, hogy Pannonhalma, Bábolna és Herend mások előtt is nyitott együttműködése elősegíti a környék minőségi idegenforgalmát: a vallási, a kulturális, a lovas, a konferencia- és a termálvizekre alapozott gyógyturizmus fellendítését. A kezdeményezést egyébként a földművelésügyi, a gazdasági és az oktatási tárca is támogatja.

A Magyar Nemzet (március 17., 34.o.) A párt a békepapokra épít címmel közöl részleteket Kiszely Gábor Állambiztonság 1956-1990 című, készülő könyvéből, amely az MSZMP egyházellenes harcát mutatja be az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után. A szerző elemzése szerint Rákosi Mátyás ÁVH-jának "paranoid koncepciógyártása" ekkoriban már a múlté, lélektani presszionálás azonban zajlik, s nincs hiány fizikai erőszak alkalmazásában sem." Beletartozott az egyházellenes harc eszköztárába a hívők demoralizálása és az ügynökök beszervezésénél a homoszexualitás, a cölibátus megszegése, érvényesülési vágy. Kiszely idéz Máté evangéliumából: "Ne ítéljetek el senkit, hogy el ne ítéltessetek!" Rámutat, hogy a modern szentírásfordítás a második részt így fordítja: " hogy el ne ítéljenek titeket." A szerző szerint " ezzel elsikkad az úgynevezett isteni passzívum, amelynek lényege egy tömörítést célzó görög igealak. Magyar változatban tehát: "ne kárhoztassatok senkit, hogy Isten benneteket ne küldjön a kárhozatra!" Kiszely értelmezésében: " ne vegye magának senki sem a bátorságot, hogy végső szentenciát hirdessen felebarátja felett a mennyben és a Földön, mert az a Teremtő előjoga, aki nem hagyja büntetlenül, ha valaki arra vetemedik, hogy a helyére tolakodjon. Isten tehát ezt a fajta káromlást tiltja, nem pedig az ítélkezést, vagyis az erkölcsi döntést, a jónak s a rossznak a nevén nevezését, a kettő közti választást, mindazt, amivel a szabad akaratú lénynek teremtett ember a nap minden órájában többször is konfrontálódik, méghozzá úgy, hogy az üdvössége függ tőle. A zsidó-keresztény civilizáció értékrendjében a motiváció nem változtatja meg s nem minősíti egy tett morális lényegét... az árulás árulás marad és a hitehagyás az, bármi volt is az elkövető indítéka. S mivel ezen értékrend eleve kizárja az erkölcsi relativizmust és a kettős mércével való méricskélést, ki kell mondani azt is, hogy az egyként istentelen és embertelen rendszer békepapként való propagálása és kiszolgálása rossz, tehát bűnös cselekedet volt."

Ugyanitt (március 17., 36.o.) F. Z. Szent kísérlet címmel ismerteti Fáy Dávid (1721-1767) jezsuita szerzetes életútját, aki több évig végzett térítést Brazíliában az indiánok között. Itt a jezsuiták a Parana és az Uruguay folyók partján lévő redukciókban már korábban virágzó indián telepet hoztak létre, "szent" kísérletet tettek az indiánok civilizációba való integrálására. A cikkíró szerint a létrehozott redukciókban megvalósult a valódi kommunizmus, minden közösségi tulajdonban volt, és a jezsuiták gondoskodtak az indiánok szellemi és lelki fejlődéséről is. Népiskolákat, középiskolákat, sőt egyetemet is alapítottak. Fáy Dávid 1753. júliusában érkezett a maranhaói tartományba, s hamarosan saját redukciója lett, amely egyik mainzi rendtársa szerint a legszebb keresztény település volt. A sok munka azonban felőrölte Fáy Dávid erejét, ezért elöljárója 1757-ben visszarendelte a maranhaói kollégiumba, hogy kicsit kikapcsolódjon, és csak a tanítással foglalkozzon. De már nem térhetett vissza, ugyanis Sebastiao de Carvalho de Pombal portugál márki felszámoltatta az egész jezsuita közösséget, felvilágosult politikusként ugyanis célja volt az egyház hatalmának megtörése. A jezsuitákat száműzte a portugál korona valamennyi országából. Ezerötszáz szerzetest raktak gályára, és dobtak partra Rómában. Fáy Dávidot és magyar missziós társait, Keyling Jánost, Szentmártonyi Ignácot és Szluha Jánost az almeidai kaszárnyabörtönbe, majd a Szent Julián-börtönbe szállították. A szállóige szerint "Ha Almeida a tisztítótűz, a Szent Julián-börtön maga a pokol." A társai szerint szelíd és béketűrő, minden idejét imádságra fordító Fáy Dávid 1767. január 11-én halt meg. A várkapitány engedélyével a várbörtön kápolnájában temették el. MK