
Szintén a Népszabadságban (március 28., 1.o.) Szászi Júlia Harry Potter, az Antikrisztus címmel ír arról, hogy az osztrák katolikus egyház "legkonzervatívabb képviselői, élükön Kurt Krenn St. Pölten-i püspökkel sátáni mesterkedésnek, lélekromboló hatásúnak" tekintik az Ausztriában is a bestsellerlista élén álló Harry Potter-regényeket. A tudósító kiemeli: az első két kötettel még nincs baj, a harmadikban azonban a hadjárat elindítója, az öt és félezres lélekszámú felső-ausztriai Windischgarsten lelkésze egyértelműen az Antikrisztus nyomára bukkant. Szászi beszámolója szerint a pap a vasárnapi misén azt fejtegette, hogy ez a gyerekponyvának álcázott mű ravasz kísérlet arra, hogy az olvasó magáévá tegye a sátáni legendát, vagyis az ördög gyermeklelkek millióit szerezze meg. A könyv azt sugallja, hogy a varázslat gyógyír mindenre, hiszen a "muglik", a közönséges földi halandók alacsonyabb rendű lények. Ez közvetve megint csak a sátáni erők felé fordítja a gyerekeket. A lap bécsi tudósítója rámutat: a falusi pap aggodalmai a "nagyhatalmú Kurt Krenn egyházmegyéjének a székhelyén meghallgatásra találtak. Bár Krenn saját bevallása szerint nem olvasta a négy kötet egyetlen sorát sem, az elmondottakból ítélve maga is attól tart, hogy az eltéríti a gyerekeket a hittől." Christa Meves német keresztény gyermekpszichológus pedig még mélyebb magyarázattal is szolgál. Ő a legnagyobb veszélyt a negyedik kötetben látja. A sikert nemcsak a szerző, Joanne K. Rowling kétségtelen íráskészségének tulajdonítja, hanem a jelen kor sajátosságának, az Istentől elrugaszkodott valóságtól. "A guruk, a sarlatánok, az ezoterikusok és a varázslók kora ez, amikor a gyermekek vallási szükségleteit elhanyagolják" állítja a pszichológus. Hozzáteszi: ebbe a vákuumba talált bele az angol könyv. S hogy a Sátán mohósága végtelen, azt bizonyítja: még három kötet következik, nem beszélve a filmváltozatról.
Március 24-én, szombaton a Magyar Örökség-díj elismerésében részesült a 153 éves Szent István Társulat. Sarbak Gábor, az SZIT elnöke a Magyar Nemzetben (A Szent István Társulat március 24., 34.o.) elmondta: ha a társulat elismerést kap, az mindig örömteli esemény. "A Magyar Örökség-díj mindenképpen örvendetes, mert azt jelzi, a magyar közvélemény meghatározó része felismerte, hogy a 153 éves társulat nemcsak korábban, hanem most is olyan értékrendszert képvisel, amelyet honorálni lehet. A Magyar örökség-díj arra buzdít, hogy az igényességből nem szabad engednünk." Sarbak Gábor azt is elmondta: a katolikus általános műveltség szintjét is emelni kell ahhoz, hogy fenn tudjanak maradni. Az igénytelenségben meghal a lelki kultúra. Az SZIT-nek meghatározó tényezővé kell válnia a katolikus szellemi életben. "Célunk változatlanul az, hogy jó könyveket adjunk ki, lehetőleg elérhető áron. Ehhez viszont olyan szellemi háttér kell, amely ötletekkel, szerzőkkel, támogatással megfelelő mennyiségű és minőségi könyvtermést tud biztosítani. A társulat effajta háttérként áll a kiadó mögött, s tagjaitól továbbra is azt várjuk, hogy ötletekkel és jó kritikával segítsék munkánkat." MK
Az embereket nemcsak a szenvedés, a kínzás látványa érintette meg, a századost nem ennek látványa indította vallomásra: ez az ember jó volt. Az evangélium elbeszélése mélyebb bepillantást enged az eseményekbe. Ebben Jézus az Emberfia, az Isten Fia, aki alázattal, és emberi méltósággal halad azon az úton, amelyet Isten akarata állított eléje. Ő a szenvedésben is megmarad az Úrnak. A szenvedés közepette is megőrzi méltóságát. Jézus nincs alárendelve olyan sorsnak, amely kényszerrel nehezedne rá. Ő tisztában van annak az útnak és annak a szenvedésnek az értelmével, amelyet vállalt. Ő nemcsak saját sorsát látja előre, hanem tanítványaiét is. Lukács elkíséri Jézust az Olajfák hegyére, szemléli Júdás árulását. Heródes előtt hallgat az Úr, nem méltatja őt beszédre. A jobb latornak, aki védelmébe veszi őt, világosan az üdvösség ígéretének szavait intézi. Főleg azok az imádságos szavai, amelyeket ellenségeiért mond, jelzik lelkületének igazi magasztosságát. Nem egy utolsó kiáltással, ahogyan Márk elbeszéléséből értesülünk, hanem a legteljesebb odaadás imádságával, amelyez a mennyei Atyához intéz, hal meg a kereszten.
Jézus ezt a tanúságtételt a gonoszság sátáni hatalma előtt teszi. Az a kísértés, amellyel Jézus a pusztában küzd meg nyilvános küldetésének elején, szenvedéstörténetében éri el csúcspontját. A sötétség hatalmai elleni küzdelemben nem segít a kard. Egyenesen nevetségesnek tűnik a tanítvány bátorító igyekezete, amelyet Jézus elfogásánál tanúsít. Imádság, ellenségszeretetet, hűséges kitartás, ezek a fegyverek, amelyeket az evangélium elbeszélése szerint az összeütközésekben fel lehet használni.
Jézus szenvedése minket is személyesen megszólít, és a Krisztus melletti tanúságtételre hiv. Néhány evangéliumi elbeszélésben ez különösen szembetűnő. Amikor a tanítványok versengenek egymás között, hogy melyik a nagyobb közöttük, akkor Jézus így figyelmezteti őket: "Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga. Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok közöttetek, mint a szolga."(Lk 22,26-27) Az apostolhoz intézett figyelmeztetés ugyancsak tanúságtételre szólít: "Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.(Lk 22,31) Jézus tanítványának tehát mindig számolnia kell azzal, hogy szembetalálja magát a gonosz lélek kísértésével, és vállalnia kell a küzdelmet vele. A szenvedéstörténet elbeszélésében kétszer is meg van említve, hogy Jézus miközben a keresztutat járja, megfordul és rátekint valakire, hogy azt arra biztassa, hogy vállaljon közösséget sorsával. "Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre Péter akkor visszaemlékezett, hogyan mondta az Úr Kiment és keserves sírásra fakadt."(Lk 22,61-62) A másik esetben Jézus a keresztúton az asszonyokhoz fordul: arra inti őket, ne az ő sorsán szomorkodjanak, hanem amikor ők fognak találkozni a szenvedés megpróbáltatásaival. (Lk 23,28-30)
Nagy Szent Teréz életéből tudjuk, hogy ő, sok évszázaddal később, amikor a megostorozott Jézus képe mellett ment el, úgy érezte, Jézus rátekintett. Ez az élmény döntő fordulatot idézett elő életében. A szenvedéstörténet elbeszélésében Jézus hozzánk is fordul, minket is arra hív, hogy a szenvedésben is maradjunk közösségben vele. Ebben a közösségben jutunk el ahhoz, hogy résztvegyünk a feltámadásával való közösségben is. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 04. 05.