
Szintén az MN-ben (március 31., 32.o.) Lukács Csaba Hivatal elvtárs és a kopt liturgia címmel a kairói zeneakadémián Kodály-Bartók szellemében tanító Tóth Margit magyar professzort mutatja be, aki a közelmúltban tudományos igénnyel a világon elsőként lejegyezte a Kr. u. I. századból való Nagy Szent Vazul-kopt-ortodox liturgiát. Nemzetközi mércével is hatalmas munkáról van szó, melynek története a hatvanas évekig nyúlik vissza emeli ki a cikkíró. A közelmúltban a magyar kulturális napok alkalmából kairói látogatáson tartózkodó Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter Tóth Margit munkájának elismeréséül személyesen adta át a kutatónak a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét. Tóth Margit a lapnak elmondta: sok olyan dallamot találtak, amelyek az erdélyi siratóénekekre hasonlítanak.
A Népszabadságban (április 4., 10.o.) Kartal Zsuzsa Felszabadulások címmel ír arról, hogy valódi szabadságot a rendszerváltozás sem hozott, mert éhező, szegény emberek nem lehetnek szabadok. "Nem valósult meg az erőszakmentes, önzetlen emberek közössége sem, mégis vigaszt nyújt, hogy valaki legalább kimondta, legalább életével példát mutatott. Ő megmutatta a szegénység méltóságát. Segíteni önként, kérés nélkül, megosztani, amink van. Szeretni a rászorulót, aki alkalmat adott rá, hogy jók lehessünk. Bizony, bizony. Jézus baloldali volt. Vigasztalója sok szegény embernek, akik itt szeretnének meggyógyulni, elnyerni kedvesük szerelmét, egészséges fiúgyermeket világra hozni, akik sikert szeretnének, vagyis felszabadulást ezen a világon."
A Somogyi Hírlapban (Vonzza a híreket március 29., 13.o.) Szabó Imre plébános nyilatkozik, aki tizennégy éve került az andocsi plébánia élére. Négy éve a szomszédos Karád is hozzátartozik, mint oldallagosan ellátott plébánia. A 73 éves esperes-plébános segítőjével, Hegedüs István atyával együtt látja el a két faluban a papi teendőket. Szabó Imre elmondta: Andocson jóval élénkebb a hitélet, mint a környező településeken. Szép számban járnak templomba a község lakosai. Mintegy 200 andocsi és karádi iskolás vesz részt hittanoktatáson. Gyónnak és áldoznak is. A zarándokokkal együtt évente csaknem kilencezer áldozó veszi magához az Úr testét. Vasárnapokon 100-120-an mennek misére, karácsonykor azonban 500-nál is többen. Andocs híres zarándokhely, az augusztusi és a szeptemberi búcsúra több ezren látogatnak ide. Van egy húsz főből álló ifjúsági csoport, tagjaik nagyon szorgalmasak, az esperes-plébános mindig számíthat rájuk. Tavaly két alkalommal is bemutatták a Szent István végnapjairól készített színpadi előadást, most pedig Szent Erzsébetről készülnek egy jelenettel. A falunak nagyon sokat jelent, hogy búcsújáró hely, egyre többen megismerik Andocsot, és más vidékre is elviszik jó hírüket. Tavaly is sok látogatójuk volt, és a kegytárgyak árából befolyt pénzt a templomra, illetve újabb kiadványok megjelentetésére fordítják. MK
A film korabeli dokumentumok alapján, s elsősorban Nagy Tibor és Baránszky Tibor akkori kispapok visszaemlékezései alapján idézi fel a tragikus eseményeket, kiemelve Angelo Rotta pápai nuncius tevékenységét. A Szentszék magyarországi képviselője megtette mindazt, amit egy szörnyű diktatúra eszeveszett tombolása közben megtehetett az üldözöttek védelmében: együttműködésre szólította fel Serédi Jusztinián magyar bíborost, esztergomi érseket, Horthy Miklós kormányzót pedig a deportálások leállítására kérte. Felhívta a semleges államok diplomáciai testületeinek figyelmét a zsidóüldözésekre, tájékoztatta a Szentszéket a magyarországi állapotokról, és elérte XII. Pius intervencióját. A film bemutatta Pacelli pápa kézzel írott levelét, amelyben arra kérte a nunciust, hogy tegyen meg mindent a zsidók védelmében. A pápai nuncius a nyilas hatalomátvétel után is helyén maradt, és folytatta a mentési munkálatokat: a Várban lévő nunciatúrán külön irodát nyitott a Magyar Szent Kereszt Egyesület segítségével, a vatikáni menlevelek kiállítására. Többezer üldözött jutott ehhez hozzá, s menekült meg a biztos pusztulástól. A nunciatúra védelme alatt álló 16 védett házban, az ún. Palatinus-házakban a Pozsonyi úton, háromezer üldözött talált oltalmat. Baránszky Tibor visszaemlékezése szerint ennyi zsidó személyt sikerült megmenteni "a föld fölött, a föld alatt" pedig legalább nyolcezret. A két visszaemlékező úgy jellemezte Angelo Rottát, mint aki szelíd, mosolygós ember volt, de kemény tárgyalópartner: többször is beszélt Szálasival, nem rejtve véka alá lesújtó véleményét a deportálásokról. Nagy Tibor megemlítette Jacopo Veronino titkár múlhatatlan érdemeit is: ő volt az összekötő a külvilág és Angelo Rotta között.
A filmből nem hiányoznak a totalitárius rendszer könyörtelenségével szembeni kiszolgáltatottság, tehetetlenség miatt érzett fájdalmas, tragikus mozzanatok sem: Baránszky Tibor náci bejelentésre kénytelen volt személyesen felkeresni kilencezer zsidó embert és közölni velük, hogy a pápai menlevelek rájuk nem érvényesek, mert a németek csak háromezer zsidó részére engedélyezték az oltalomleveleket. Ugyanakkor nem szedte be tőlük azokat, hátha mégis felhasználhatják. Nagy Tibor pedig egy olyan esetet mesélt el, amikor az isteni csoda mutatkozott meg: egy, a halálmenetbe besorozott zsidó házaspár arra kérte őt, viselje gondját kamasz fiuknak. A kispap szorongva vette át a fiút, hiszen akkoriban már zsidóknak életveszélyes volt az utcán mutatkozni. Ám alighogy kiléptek az utcára, elsötétedési parancs lépett életbe, így szabadon eljuthattak Nagy Tibor szüleihez. Ők kérdezés nélkül befogadták a fiút, akinek másnap szereztek diákruhát és attól kezdve piarista tanulóként mutatkozott.
Nagy Tibor és Baránszky Tibor életük kockáztatásával vállalták üldözött emberek mentését, mert hitvallásuk: az emberi életet és az emberséget minden körülmények között védeni kell. Mindmáig az isteni Gondviselés különleges ajándékaként tartják, hogy igen fiatalon, kispapként életük kockáztatásával emberek ezreit menthették meg a haláltól.
A két szeminarista visszaemlékezéseit képi bejátszások szakítják meg: emberek százainak sorbanállását látjuk, ételosztást, megfáradt arcokat, kergetőző gyermekeket, végtelenül lassú menetelést a halálba. Közben szólnak a zsidó siratóénekek, kristálytiszta, zengő hangon. Mindez különlegesen finom eszközökkel megjelenítve: a film hangulata költői, hiányzik belőle a gyűlölet, vagy a bosszúállás legcsekélyebb mozzanata is. A történelmi tisztánlátást elősegítő dokumentumfilm rendezője Czigány Zoltán, írója, szerkesztője Kiss Antal volt. Narrátorként közreműködött Galkó Balázs. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 04. 05.