"Mert a végső estebédet tartván ő és társai, együtt a törvényes étket jámborul fogyasztani, étkül a tucatnyi népnek önmagának osztotta ki." A Pange lingua lenyűgöző himnusz ezekkel a szavakkal mutatja be az Utolsó vacsorát, amelyben Jézus ránk hagyta Teste és Vére csodálatos szentségét. A felolvasott olvasmányok, miközben megvilágítják annak mélységes tartalmát, mintegy triptichont, hármasképet alkotnak: bemutatják az Eucharisztia alapítását, annak előképét a húsvéti Bárányban, lényegi értelmezését a szeretetben és a testvéri szolgálatban. Pál apostol Korintusiakhoz írt levelére hivatkozva folytatta beszédét a pápa. "Azon az éjszakán, melyen elárultatott" kezdi az apostol a híres szakaszban, hozzáfűzve egy saját magyarázatot a történelmi tényhez: "Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön." Az apostol üzenete világos: az Úr vacsoráját ünneplő közösség aktualizálja, jelenvalóvá teszi a húsvétot. Az Eucharisztia nem egy múltbeli szertartás egyszerű emlékezete, hanem az Üdvözítő legfőbb gesztusának élő újra bemutatása. Ez a tapasztalat ösztönzi a keresztény közösséget, hogy a húsvéttal beköszöntött új világ jövendölése legyen.
"A kenyérrel öntestévé igézte az Ige-Test, hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt." A himnusz negyedik versét kommentálva a pápa a papság misztériumáról elmélkedett. "Egy csoda, hogy mi papok naponta saját kezünkkel érinthetjük a szentmisében a testté lett Igét. Az egyház tovább ismétli Jézus szavait, és tudja, hogy kötelessége ezt tenni az idők végezetéig. E szavak erejében egy titokzatos csere valósul meg. Megmarad a látszat, de a kenyér és a bor a Trentói zsinat szerencsés kifejezésével élve "valóban, valóságosan és lényegileg" Krisztus teste és vére lesz. Az elme megzavarodik az ilyen fenséges titok előtt" mondotta a pápa. A himnusz szavaival: "Hit dolga és igaz szívé, hogy erősen tartsa ezt." Csakis a hit segítségével és a kétségek, nehézségek éjszakáján a lépteinket megvilágító világosság révén kiálthatjuk: "Tantum ergo Sacramentum, veneremur cernui Méltó ezt a nagy szentséget térden állva áldani."
Az Eucharisztia alapítása az első szövetség húsvéti rítusával kapcsol össze bennünket. Az olvasmány "hibátlan, hím és egyéves bárányról" beszél, melynek a feláldozása megszabadította volna a népet a pusztítástól: "A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás."
Szent Tamás himnusza magyarázza: "Et antiquam documentum, novo cedat ritui a régi Szövetséget új rítussal váltani." Joggal irányítják ezen este liturgiájának biblikus szövegei figyelmünket az új Bárányra, aki a keresztfán szabadon ontott vérével új és végleges szövetséget alapított. Íme, az Eucharisztia, az új Bárány feláldozott teste és kiontott vére szentségi jelenléte. Az egész világ számára felajánltatik benne az üdvösség és a szeretet. Hogy is ne nyűgözne le bennünket ez a misztérium? Tegyük magunkévá Szent Tamás szavait: "Praestet fides supplementum, sensuum defectui pótolják a rest érzéket a merész hit szárnyai." Igen, a hit meglepődéshez és imádáshoz vezet. Ezen a ponton tekintetünk a triptichon harmadik tagjára vetődik. János evangéliumában találjuk a lábmosás megdöbbentő ikonját. Ezzel a gesztussal Jézus minden időkre emlékezteti a tanítványokat, hogy az Eucharisztia azt igényli: a testvérek iránti szeretetszolgálat révén tanúskodjunk róla. Hallottuk az isteni Mester szavait: "Ha tehát én, az Úr és Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lábát." Új életstílus fakad Jézus gesztusából: "Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek." A lábmosás tehát példaértékű cselekedetként mutatkozik meg, mely Krisztus kereszthalálában és feltámadásában talál értelmezési kulcsára. A szentmisén való hiteles részvételnek testvéri szeretetet kell szülnie akár az egyénekben, akár a keresztény közösségben.
"Határtalanul szerette őket" Az Eucharisztia Isten örök szeretetének jele, szeretet, mely felülmúlja az ember szívét. Megállni ma este a legszentebb Oltáriszentség imádására és elmélkedni az Utolsó vacsora titkáról azt jelenti, hogy a szeretet végtelen tengerébe merülünk, mely Isten szívéből fakad. Tegyük magunkévá nagylelkűen a megváltottak népének hálahimnuszát: "Genitori Genitoque, laus et jubilatio Az Atyának és Fiának légyen áldás és dicsőség, üdv, hozsanna és imádat, ujjongások hirdessék és aki kettejükből árad: a Lélek is áldassék. Ámen." VR/MK
Szent Lukács, Jézus megkísértésének evangéliumi szakaszát a következő mondattal zárja: "Mikor ezek a kísértések mind véget értek, egy időre elhagyta őt az ördög." Közvetlenül kínszenvedése előtt maga Krisztus mondja meg, mit jelent az, hogy "egy időre ítélet van most e világon, most vetik ki e világ fejedelmét jön a világ fejedelme: rajtam ugyan nincs hatalma" olvassuk János evangéliumában. Krisztus kínszenvedése nem korlátozódik pusztán a Sátán fölött aratott győzelmére, hiszen ő azért jött el, hogy "Isten szétszórt fiait összegyűjtse." Az ördög elleni küzdelem folytatódik Krisztus után is, ezért Péter apostol így figyelmezteti a keresztényeket: "Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el." A Sátán hatalma azonban nem olyan, mint Krisztus keresztáldozata előtt. Éppen ellenkezőleg. Isten a Sátán cselekvését saját kiválasztottainak megtisztítására használja fel. Szent Pál apostol így ír a Korintusiaknak szóló második levelében: "De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testemben, a Sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson, s el ne bízzam magamat." Soha senki nem örült annyira annak, hogy "demitizálták", mint maga az ördög mondotta P. Cantalamessa, idézve Baudelaire mondását, miszerint a Sátán legnagyobb ravaszsága az, hogy elhiteti: nem létezik. A modern ember valóságos allergiát érez ezen téma iránt. Többé-kevésbé elfogadva, hogy a Sátán az emberi erkölcsi rossz összegzése, egy jelképes megszemélyesítés, mítosz, a közös tudat vagy a közös elidegenedés kifejezése. Amikor VI. Pál pápa volt olyan bátor, hogy emlékeztesse a keresztényeket a katolikus igazságra, vagyis arra, hogy az ördög igenis létezik, élő lelki lény, aki perverz és másokat is azzá tesz, egyesek felháborodottan válaszoltak: Ki mer manapság még az ördögről beszélni? Vissza akarunk talán térni a sötét középkorba? Elég furcsa "sötét"-nek nevezni a középkort, amikor éppen hogy magunk mögött hagytuk Auschwitz és Hirosima évszázadát. Sok világi hívő és egyes teológusok is hagyják magukat megfélemlíteni, hivatkozva többek között a pszichoanalízisre.
Ha azonban az ajtón keresztül elűzzük a Sátánt, visszajön az ablakon. Kiűztük a hitből és a teológiából, és visszatért a babonában. A modern, műszakilag, iparilag fejlett világ, minél fejlettebb, annál inkább televan jósokkal, varázslókkal, spiritisztákkal, horoszkóp készítőkkel, amulettárusokkal, sátáni szektákkal. Akik tagadják az ördög létezését, azok azzal védekeznek, hogy az általuk ismert, filmen látott ördögi megszállásról szóló eretnekeknek mindig van patológiai, orvosi magyarázata. Megismétlődik itt Freud és nyomában sokan mások tévedése: Freud, a vallásos neurózis jelenségét tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy maga a vallás neurózis.
A Sátán létezésének legdöntőbb bizonyítékát nem a bűnösök és megszállottak, hanem éppen a szentek nyújtják. Az ördög ugyanis a rossz számos formájában jelen van mind egyéni, mind közösségi szinten, de mimetizálja magát, hasonul környezetéhez. A szentek életében azonban kénytelen előjönni a világosságra mondotta homíliájában P. Cantalamessa, utalva Assisi Szent Ferenc, Siénai Szent Katalin, Boldog Pio atya példájára. Ugyancsak félreértésre ad okot a hívek között, amikor teológusok és ateista értelmiségiek vitatkoznak a Sátán létezéséről, mintha párbeszédüknek lenne közös alapja. Nem veszik figyelembe, hogy a laikus nemhívő kultúra nem hihet a démon létezésében, sőt jobb is, hogy nem hisz benne. Tragikus lenne ugyanis, ha hinne az ördögben, anélkül, hogy Isten létezésében hinne.
Mit tudhat az a Sátánról, aki csak ábrázolását, a hozzá fűződő hagyományokat tanulmányozta? Azok, akik az ördöginek nevezett jelenségek, mint például a megszállás, az ördöggel kötött szerződés vizsgálata után megállapítják, hogy mindez csak babona, hasonlítanak arra a szovjet űrhajósra, aki azt hirdette, hogy Isten nem létezik, mivel ő keresztül-kasul bejárta az eget és sehol nem találkozott vele. A kereszténységben Isten és az ördög nem úgy jelenik meg, mint egyes dualista vallásokban, amelyek szerint két egymással párhuzamos, örök és egymástól független alapelvet képviselnek. A Biblia számára a Sátán Isten teremtménye, aki a rosszat választotta. Helytelen azt mondani, hogy hiszünk az ördögben. A keresztények Istenben, Jézus Krisztusban hisznek, és hiszik az ördög létezését, aki hitük negatív tárgya, akivel nem létesítenek semmiféle személyes kapcsolatot, mint ahogy Jézussal teszik, amikor így szólnak: Hiszek Jézus Krisztusban! Vigyázzunk azonban arra, hogy ne hárítsuk rá minden felelősségünket. Ha mindenütt a Sátánt látjuk, az ugyanolyan félrevezető, mintha tagadnánk létezését mondotta P. Cantalamessa, majd Aranayszájú Szent János írását idézte: a stadionban ketten küzdenek. A hős nagy fáradság és szenvedés árán győzelmet arat a kegyetlen zsarnok fölött. Ha az egyszerű néző, aki nem vett részt a küzdelemben és nem sebesült meg, de csodálattal van a győző iránt, babérkoszorút fon számára, örömmel térdel le előtte, megcsókolja fejét és megszorítja jobbját, akkor magáénak is érezheti a győzelmet, és egészen bizonyos, hogy részesedik a győztes jutalmából. Ezt tesszük mi is a mai liturgián, hódolva a kereszt előtt. A Jelenések Könyvének népével együtt mi is nyugodt bizalommal hirdetjük: "Eljött Istenünk üdvössége, ereje és királysága, s Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt." VR/MK
2. "A követ a sírtól elhengerítve találták" (Lk 24,2). Így mondja el Lukács evangélista és hozzáfűzi: "Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét" (24,3). Egy csapásra minden megváltozik. Jézus "nincs itt, feltámadt" elmélkedett a pápa a feltámadás misztériumáról. Ez a hír az asszonyok szomorúságát örömmé változtatta és változatlan ékesszólással hangzik fel újból az Egyházban, a húsvéti vigília szertartás során. Különleges éjszakának különleges virrasztása ez. Az összes virrasztás anyja ez, melynek során az egész Egyház várakozással teli áll meg a kereszten feláldozott Messiás sírjánál. Az egyház várakozik és imádkozik, miközben újraolvassa a Szentírásban az üdvösségtörténet egészét érintő részeket. Ezen az estén nem a sötétség uralkodik, hanem egy hirtelen felvillanó fény, mint az Úr feltámadásáról szóló, mindent megmozgató hír hatol be abba. A várakozás és az imádság akkor örömkiáltássá változik: "Az égben immár ujjongva zengjen angyalok kórusa."
Irányt változtat teljesen a történelem távlata: a halál átengedi a helyét az életnek, mely nem hal meg többé. A szentmise prefációjában hamarosan énekeljük majd: "halálunkat halálával megtörte és feltámadásával új életet szerzett nekünk." Íme az igazság, amit szavakkal hirdetünk, de még inkább létezésünkkel. Akit az asszonyok halottnak hittek, él. Az ő tapasztalatuk a miénk lesz.
3. Ó reménytől áthatott éjszaka, mely teljességgel kifejezed a misztérium értelmét. Jelképek gazdag virrasztása, mely kinyilvánítod keresztény létezésünknek magát a szívét. Ó, Krisztus, hogy is ne köszönnénk meg neked a kimondhatatlan adományt, melyet ránk árasztottál ezen az éjszaka! Halálod és feltámadásod misztériuma átömlik a keresztvízbe, mely befogadja a régi és testi embert és tisztává teszi őt saját isteni fiatalságával. A halál és a feltámadás misztériumába merülünk bele hamarosan, miközben megújítjuk keresztségi fogadalmainkat: különös módon merül bele az a hat katekumen, akik megkapják a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia szentségét.
4. Kedves katekumen testvéreim! fordult a pápa a hat keresztelendőhöz Szívélyesen köszöntelek és az egyházi közösség nevében testvéri szeretettel fogadlak benneteket. Különféle nemzetekből érkeztek: Japán, Olaszország, Kína, Albánia, Egyesült Államok, Peru. Jelenlétetek itt a bazilikában a népek és nemzetek sokféleségét fejezik ki, amelyek megnyitották szívüket az evangélium előtt. Számotokra is, mint minden megkeresztelt számára, ezen az éjszaka az élet nem ad helyet a halálnak. A bűn eltöröltetett és egy egészen új emberi létezés veszi kezdetét. Tartsatok ki egészen végsőkig a hűségben és a szeretetben. Ne féljetek a próbatételek előtt, mert "a halottaiból föltámadt Krisztus nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta" (Róm 6,9).
5. Igen, keresztény testvéreim, Krisztus él és mi benne élünk, mindörökké. Íme, ennek az éjszakának az adománya, mely véglegesen felfedte a világ előtt Krisztus, a kereszt tövében Anyaként nekünk adott Szűz Mária Fiának hatalmát. Ez az éjszaka nem ismer alkonyt, Krisztus húsvétjának a napja, mely megnyitja az emberiség számára a reménység megújított tavaszát. Ez az a nap, amit az Úr adott, ujjongjunk és örvendjünk rajta! Alleluja! VR/MK
A húsvéti üzenet jusson el a Föld minden népéhez, s minden jóakaratú ember érezze magát főszereplőnek az Úr által szerzett napon, húsvét napján, amikor az Egyház örvendező meghatottsággal hirdeti, hogy az Úr valóban feltámadt. Ez a kiáltás, amely a tanítványok szívéből tört föl a szombat utáni első napon, áthatolt a századokon és most, a történelemnek ebben a pontos pillanatában, visszhangzik, hogy felélessze az emberiség reménységét Krisztus, az ember Megváltója feltámadásának változatlan bizonyosságával.
2. "A feltámadt Krisztusban mindnyájan új életre támadunk"
Az apostolok és az asszonyok hitetlen döbbenete, amikor a sírhoz futottak napkeltekor, ma az egész Isten népe együttes tapasztalata lesz. Amikor az új évezred első lépéseit tesszük, szeretnénk a fiatal nemzedékre bízni létezésünk alapvető bizonyosságát: Krisztus feltámadt, és Benne feltámad minden élet. "Dicsőség néked, Krisztus Jézus, aki uralkodol ma és mindörökké." Ez az ének tolul emlékezetünkbe, a hit éneke, amelyet annyiszor ismételtünk a jubileumi év során, hozsannázva Annak, aki az 'Alfa és az Ómega, az Első és az Utolsó, a kezdet és a vég." (Jel 22,13). Hozzá marad hű a zarándok Egyház, "miközben a világ üldözi és Isten vigasztalja" (Szent Ágoston). Reá tekint és nem fél. Arcára szegezi tekintetét és úgy vándorol, és korunk minden emberének ismétli, hogy Ő a Feltámadott. "Ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid 13,8). 3. Azon a drámai nagypénteken, amelyen az Emberfia "engedelmes lett egészen a halálig, éspedig a kereszthalálig" (Fil 2,8), befejeződött a Megváltó földi küldetése. Amikor meghalt, sietve sírba helyezték napnyugtakor. Különös napnyugta! Az az óra, amelyet elborított a sötétség, a bűn által felforgatott teremtés első aktusának végét jelezte. Úgy tűnt, hogy a halál győzött, a rossz diadalmaskodott. De valójában a sír fagyos csendjének órájában beteljesedett az üdvösségterv, és megkezdődött az "új teremtés." Jézus Krisztus, aki szeretetből a végső áldozatig engedelmes lett, most felmagasztaltatott Isten által, aki "olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek" (Fil 2,9). E névben újjászületik minden emberi lény reménysége. E névben az emberi lény kiszabadult a bűn és a halál hatalmából és visszakapta az életet és a szeretetet. 4. E mai napon az ég és a föld zengi a keresztre feszített és Feltámadt kimondhatatlan és fenséges "nevét". Minden olyannak tűnik, mint előbb volt, de valójában semmi sem olyan mint azelőtt. Ő, a halhatatlan Élet megváltott és megnyitott a reménységnek minden emberi lényt. "A régiek eltűntek, és íme, minden újjá lett." (2Kor 5,17). Az emberi személy, e nemes és törékeny teremtmény minden terve és szándéka ma a halottaiból feltámadt Krisztusban új "nevet" kapott, mert "őbenne minden élet feltámad." Teljesen megvalósul ebben az új teremtésben a Genezis szava: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (Ter 1., 26.). Húsvétkor Krisztus, az új Ádám "életadó lélek" lett. (1 Kor 15,45), és megváltja a régi Ádámot a halál hatalmából.
5. A harmadik évezred minden emberének, férfiaknak és nőknek, megadatott a fény húsvéti ajándéka, amely elűzi a félelem és a szomorúság sötétségét; mindenki megkapja a feltámadt Krisztus békéjét, amely széttöri az erőszak és a gyűlölet láncait. Fedezzétek fel ma örömmel és döbbenettel, hogy a világ többé nem rabja kiküszöbölhetetlen eseményeknek! Ezt a világunkat meg lehet változtatni: a béke lehetséges ott is, ahol sajnos igen régóta harcolnak és meghalnak, mint a Szentföldön és Jeruzsálemben, lehetséges a Balkánon, amely többé nincs az aggasztó bizonytalanságra ítélve, amely meghiúsíthat minden tervezett megegyezést. És te, Afrika, meggyötört földrész, amelyet állandó konfliktusok sújtanak, emeld fel reménykedve fejedet, bízva a feltámadt Krisztus hatalmában! Te, Ázsia is, százados lelki hagyományok bölcsője, az Ő segítségével győzhetsz a tolerancia és a szolidaritás fogadásában. És te, Latin-Amerika, a fiatal ígéretek tartaléka, egyedül Krisztusban találod meg a képességet és a bátorságot a minden emberi lényt tiszteletben tartó fejlődéséhez. Minden földrész emberei, férfiak és nők, merítsetek erőt az ő immáron üres sírjából mindörökre, hogy legyőzzétek a rossz és a halál hatalmát, és állítsatok minden technikai és társadalmi kutatást és haladást a mindenki számára jobb jövő szolgálatába.
6. "A feltámadt Krisztusban mindnyájan új életre támadunk."
Mióta sírod üres lett, ó, Krisztus, és Kéfás, a tanítványok és az asszonyok, valamint "több mint ötszáz testvér" (1Kor 15,6) feltámadottnak látott Téged, megkezdődött az az idő, amelyben az egész teremtés magasztalja Nevedet, amely "felette áll minden névnek", és várja a te végleges visszatértedet a dicsőségben. Ebben az időszakban, húsvét és vég nélküli Országod eljövetele között, ebben az időben, amely hasonlít a vajúdáshoz (vö. Róm 8,22), segíts bennünket a jobb világ építésében, amelyet felfrissít szereteted balzsama. Te, az egész világ üdvösségéért felajánlott húsvéti áldozat, add, hogy ne lankadjon ez az elkötelezettségünk még akkor sem, amikor a fáradtság ránehezedik lépteinkre. Te, győzedelmes Király, add nekünk és a világnak az örök üdvösséget! (Szabó Ferenc SJ fordítása)VR/MK
Pesznyák Béla, a vancouveri Magyarok Nagyasszonya Egyházközség plébánosa pedig áthelyezést nyert április elsejével az ontariói Szent István Egyházközség élére, ahol az eddigi plébános, Fülöp József SJ betegsége miatt felmentést nyert. LD/PB/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 04. 28.