A Magyar Nemzetben (Romzsa Tódor április 14., 25.o.) többen is nyilatkoznak az 1944-ben mártírhalált halt Romzsa Tódor kárpátaljai görög katolikus püspökről abból az alkalomból, hogy a Vatikánban bejelentették: II. János Pál pápa júniusban, ukrajnai látogatásán boldoggá avatja a püspököt. Teofil nővér, aki annak idején a Szent Bazil-rend ápolónővére volt, éjjel-nappal a súlyosan sebesült püspök mellett állt. Ezért az ápolásért később nyolc évet töltött Szibéria és Kazahsztán lágereiben. A 81 éves nővér ma is aktívan dolgozik a rendben. Elmondta: "A merénylet után két nappal egy ismeretlen ápolónőt vettek fel a kórházba, akkor még nem tudtam, hogy ez a fiatal lány az állambiztonság embere. Az újabb merényletben benne volt a főorvos és az igazgató is, akik Pavel Szudoplatov NKVD-s tábornok utasítására cselekedtek. Engem el akartak távolítani a püspök úr mellől. Hívatott a főnővér, s ez lehetett a jel, mert az új ápolónő, aki a betegszoba melletti vécében húzódott meg, kiugrott rejtekhelyéről, ciánkálit helyezett a püspök orra alá, és belélegeztette vele. Romzsa püspök erőteljesen megrándult, ezt onnan tudom, hogy a mellette lévő ágyon tehetetlenül fekvő Bacsinszky atya látta a gyilkosságot. Én már arra értem vissza, amint elkékült arccal görcsbe rándul e szent életű ember teste. Utolsó szava ez volt: Ó, Jézusom!" Szőke János, a Mindszenty Alapítvány kuratóriumának tagja kifejtette: Romzsa Tódor nem volt magyar, de hat másik nyelv mellett magyarul is tökéletesen beszélt. "Az tette naggyá, hogy a görög katolikus rítust, a hitet élete árán is védte, és a többségiével egyformán értékelte a kisebbségek szerepét. Számára egyenrangú volt mindenfajta népcsoport. Gát volt a szovjetek számára. Verd meg a pásztort, és szétszéled a nyáj. Ezt a Szentírásból való igazságot az ellenfelei is ismerték."
A Népszabadságban (április 14., 27.o.) Ortutay L. Gyula Magyar papok Tajvanon című riportja évtizedek óta Tajvanon missziós szolgálatot végző magyar szerzeteseket mutat be: a 95 éves Bencze Istvánt, aki a tajpeji jezsuita szeretetház lakója, Jaschkó Istvánt és Maron Józsefet, akik viszont korukat meghazudtoló életerővel tevékenykednek, Zsoldos Imrét és a verbita Szakos Józsefet. A cikk kiemeli: Tajvan lakosságának mindössze ha egy százaléka katolikus. Mégis mint Ujlaky György, a tajpeji magyar kereskedelmi iroda vezetője tanúsítja az itteni magyar misszionáriusok kulturális és humanitárius tevékenységükkel is széles körben ismertté váltak a szigeten, öregbítették Magyarország hírnevét.
Szabó esszéire ugyanaz a sokoldalúság jellemző, mint egész munkásságára: foglalkozik az ateizmus kérdéskörével, részletesen elemezve Marx, Nietzsche, Freud munkásságát, a természettudományok és a hit kapcsolatával. Külön fejezetet szentel annak, hogy mi lehet a keresztények szerepe a modern korban. Különbséget tesz szekularizáció és szekuralizmus között. Behatóan vizsgálja az egyház II. Vatikáni zsinat utáni helyzetét, nem titkolva, hogy a zsinat határozataiból még nem sok valósult meg. Szól az ökumenizmusról, hívők és nemhívők párbeszédéről, a keresztények és más vallások közötti párbeszéd lehetőségéről. Nagy szerepet szán annak, hogy a keresztények miképpen vehetnek részt leghatásosabban a mindennapokban, illetve a politikában.
A szerző alapgondolata, hogy minden erkölcsös eszközt fel kell használni a szeretet civilizációjának építésére. A világ tengernyi szenvedését, abszurditását illetően nincsenek illúziói, de a keresztények feladatának tartja, hogy mindennek értelmet adjanak, ami feltételezi a lélek minőségi fejlődését. Külön foglalkozik a tudomány, a technika szédítő fejlődésével, a környezetrombolással, a Föld természeti kincseinek felelőtlen kizsigerelésével. Az ésszel, a rációval nem a hitet állítja szembe, sőt rámutat annak harmonikus kapcsolatára, hanem az etikai hiányosságok meglétét. Szabályozni kell a tudományt és technikát, különben a Föld egésze válik végveszélybe. Ennek kapcsán egyik szellemi elődjének, Teilhard de Chardinnek a munkáságát elemezve, rámutat: a bioszférán uralkodó nooszféra (szellem szférája) eluralkodása szükséges ahhoz, hogy a világ fennmaradjon. Ennek előfeltétele azonban, hogy a lelkekben végbemenjen a minőségi fejlődés. Teilhardot idézi: "Az emberiség arra van ítélve, hogy egyesüljön, ha élni akar." A gyakorlatra lefordítva ez nem egyszerű társadalmi jelenség, hanem az egyetemes fejlődés alapvető mozzanata, az önzés, a hatalomvágy háttérbe szorítása, a krisztusi lelkiség érvényesülése a mindennapokban, amitől talán messzebb vagyunk, mint a történelemben bármikor. A magát modernnek nevező emberiség megrészegedve saját alkotásaitól, szétzúzza Isten alkotását, nem csodálja már annak nagyságát, szépségét, legfeljebb saját képmását fedezi fel, az erőszak és a pusztítás nyomait, s a vér szagát megérezve mindenhatónak érzi magát. Vajon hol érvényesül az ethosz, mennyire vesszük komolyan II. János Pál figyelmeztetését: a globalizáció korában globális szolidaritásra van szükség, jobban mint bármikor a történelemben?
Természetes, hogy Szabó számára a politikai mítoszok és a paradicsomi állapotokat hazudó, irracionális szemlélettől megszabadító keresztény hit jelenti a jövő útját. A katolicizmus valódi, egyetemes jelentésére figyelmeztetve leszögezi: a kereszténység jövője nagyban függ az ökumenizmustól, a Krisztus-hívők egységétől. A keresztényeknek pedig nem szabad visszahúzódniuk csigaházukba, hanem elkötelezetten részt kell venniük a mindennapok formálásában, arra törekedni, hogy az evangélium ethosza áthassa a mindennapokat.
Szabó Ferenc tanulmányai illúzióktól mentesek, nem hallgatja el, hogy az egész emberiség került súlyos válságba, értékválság, zűrzavar uralkodik a világban. Írásainak hangneme mégsem a teljes reménytelenségé, Krisztusba vetett hite átsugárzik minden során, de itt sem hagy kétséget afelől: a kereszténység, a mindennapokban megmutatkozó tevékeny szeretet megvalósítása nagyon nehéz, ám nem lehetetlen. Ezek a tanulmányok fontos támpontokat nyújtanak az ezredfordulón tájékozódni kívánt keresztényeknek az új evangelizáláshoz és a korszerű elkötelezettséghez. (Távlatok Kiadó) MK
A legújabb kiadvány a Dienes Valériát bemutató kötet. A csaknem száz évet élt (1879-1978) polihisztor, filozófus, Babits Mihály gyermekkori játszótársa és nagyszüleik révén rokona, Bergson tanítványa és műveinek első fordítója, értelmezője, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök szellemi-lelki partnere volt, a mozdulatművészet hazai kidolgozója. A könyvben élet, illetve önéletrajz, visszaemlékezések, naplók alapján végigkísérhetjük Dienes Valéria lelki útját, hitének alakulását.
Dienes Valéria húszéves koráig formailag vallásos volt, majd materialista lett, szerelme és későbbi férje, Dienes Pál filozófus hatására, akitől később elvált. Fantasztikus sokoldalúsággal rendelkezett: filozófusi, fordítói munkássága mellett verseket írt, misztériumjátékokat rendezett. Ő volt a mozdulatművészet hazai kidolgozója: az emberi mozdulatok az emberi eszméletért vannak, alapot nyújtanak az emberi bölcsességhez. Tehát ez nem csupán egyszerű táncművészet. A materialista asszony Bergson hatására a spiritiszta világnézetet kezdte el vallani. A nagy francia filozófustól megtanulta: az ember több, mint a teste, mindegyikünk önteremtő eszmélet, hogy az átélt időn keresztül rányitunk a lét titkára. Mint írja, ahhoz, hogy végül ismét visszataláljon a hithez amely már összehasonlíthatatlanul mélyebb, erősebb volt mint korábban, kellett Jászi Oszkár, Szabó Ervin. Külön elemzi a kötet Dienes Valéria és Prohászka Ottokár püspök mély szellemi-lelki kapcsolatát: két misztikus lélek jutott el azonos hullámhosszra, és a szellemi partner csodálatos kapcsolatára. Kapcsolatuk hasonló volt Assisi Szent Ferenc és Szent Klára, Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz kapcsolatához.
A kötet egyértelműen igazolja, hogy a sokáig háttérben lévő és még ma is csak sajnálatosan kevesek által ismert Dienes Valéria nagy tanúja volt a XX. századnak, aki szinte végigjárta az emberi lét minden stációját, de lelki tartását, alkotókedvét soha, a legnehezebb, legkilátástalanabb pillanatokban sem vesztette el. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 04. 28.