A katolikus iskola sajátos szerepet és küldetést tölt be az európai történelemben és kultúrában mondotta a pápa hozzájuk intézett beszédében. Az oktatók feladata, hogy megfelelő választ keressenek azokra a kihívásokra, amelyeket a mai fiatalok gondolko-dásának, viselkedési formáinak új divatjai jelentenek.
A pápa utalt rá, hogy a kongresszus témája. "Az oktatás küldetése: tanúságot tenni egy elrejtett kincsről", központi helyet biztosít a katolikus oktatási tervben annak az alapvető igénynek, hogy a keresztény oktatók ne csak szavakban adják át az igazságot, hanem közvetlen, személyes tanúságtételekkel. A pápa arra buzdította a katolikus nevelőket, hogy táplálják a fiatalok reményét. Vezessék őket a legmagasabb eszmény, Jézus Krisztus és evangéliuma megismerésére. A szentatya hangsúlyozta a család és az iskola közötti szoros együttműködés jelen-tőségét, rámutatva: minden esetben a szülőkre hárul elsősorban gyermekeik nevelésének felelőssége. A katolikus iskola számára kihívást jelent még korunkban a multikulturális társadalommal folytatott párbeszéd. Fela-data, hogy elősegítse a különféle civilizációk kölcsönös megismerését. A katolikus iskolák Európában legyenek a hit és az evangelizáció dinamikus közösségei, szoros kapcsolatban egyházmegyéikkel. Szolgálva az egyház és az emberi közösségek közötti párbeszédet, kötelezzék el magukat az ember teljes előmozdítására, lehetővé téve mindenki számára, hogy életében felszínre hozza az elrejtett kincset, hogy belépjen Isten Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott tervébe. VR/MK
A közép- és kelet-európai kollektivista rendszerek összeomlása óta, amelynek fontos hatása volt a harmadik világra is, az emberiség új korszakba lépett, amelyben a piacgazdaság látszólag az egész világot meghódította. Ennek következménye a gazdasági és társadalmi rend-szerek egymásra utaltságának növekedése, valamint új filozófiai és etikai elvek elterjedése, amelyek a világ minden részén kialakult új munka-és életkörülményeken alapulnak. Az egyház, szociális tanítása alapelveinek fényében gondosan tanulmányozza ezeket az új tényeket állapította meg a szentatya. A kereskedelem globalizálása összetett és gyorsan növekedő jelenség, amelynek elsőd-leges jellegzetessége az emberek, tőkék és javak szabad mozgását akadályozó korlátok kiküszöbölése. Ez látszólag a piac logikájának győzelmét jelenti, amely azonban gyors változásokat hoz a társadalmi rendszerekben és kultúrákban. A hátrányos helyzetű emberek számára ez kényszerítő erővel hat, mivel nem érzik, hogy ezekben a folyamatokban tevékenyen részt vehetnek.
A pápa utalt Centesimus Annus k. enciklikájára, amelyben megállapította: a piacgazdaság megfelelő válasz az emberek gazdasági szükségleteire, ám szükség van a társadalmi ellenőrzésre. Mivel a kereskedelmet és a kommunikációt már nem szabják meg határok, az egyete-mes közjó azt kívánja, hogy a piac belső logikájához ellenőrző mechanizmusok társuljanak. Ez alapvetően fontos azért, hogy ne szűkítsenek le gazdasági tényezővé minden társadalmi kapcsolatot, hogy védelmet nyújtsanak a társadalom peremére szorulóknak. A globalizáció önmagában véve se nem jó, se nem rossz. Azzá válik, amivé az emberek teszik. Egyetlen rendszer sem lehet öncélú, és hangsúlyozni kell, hogy a globalizáció is, mint minden más rendszer célja az emberi személy, a szolidaritás, a közjó szolgálata. Korunkban a piac rákényszeríti saját logikáját az emberek gondolkodására, cselekvésére. A technológiai és munkakapcsolatok túl gyorsan változnak ahhoz, hogy a kultúra lépést tudjon tartani velük. Példa erre a biomedicina, amelynek kutatási eredményei készületlenül találták a jogászokat. Az emberi természet fölötti hatalom olyan nagy mértékben megnő, hogy még az emberi genetikai kódot is haszonban és költségekben mérik. Az etikai elsőbbség hangoztatása alapvető követelmény mind a személy, mind az emberi közösség számára hangoztatta a szentatya. Ugyanakkor az etikai értékek nem lehetnek a technológiai újítások vagy a hatékonyság függvényei. Az etika nem lehet egy rendszer indoklása vagy törvényesítése, célja sokkal inkább az, hogy óvjon mindent, ami egy rendszerben humánus mondotta a pápa, majd így folytatta: "Az egyház a maga részéről továbbra is leszögezi, hogy a globalizáció összefüggésében az etikai elbírálásnak két egymástól elválaszthatatlan alapelvre kell épülnie." Ez pedig nem más, mint a személy elidegeníthetetlen értéke, valamint az emberi kultúra értéke. A globalizáció nem válhat a gyarmatosítás új formájává. Az emberiségnek szüksége van egy közös etikai kódexra, amely nem azt jelenti, hogy egy uralkodó társadalmi-gazdaági rendszer vagy kultúra ráerőszakolja saját értékeit és szempontjait az etikai gondolkodásra. A társadalmi élet normáit magában az emberben, a Teremtő által alkotott egyetemes emberiségben kell keresni. Minden kultúrában léteznek egyetemes emberi értékek, amelyeket a fejlődés és haladás meghatározójaként kell érvényre juttatni. VR/MK
A vendégeket Sarbak Gábor, a Szent István Társulat elnöke köszöntötte. A kötetet Karl-Joseph Rauber érsek, pápai nuncius, Várszegi Asztrik püspök, főapát, Semjén Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium egyházügyekért felelős államtitkára és Zombori István, a könyv szerkesztője mutatta be.
Rauber érsek azt hangsúlyozta, hogy az egyházdiplomácia lelkipásztori szolgálat az általános emberi értékek védelmére, megőrzésére. Ez a most megjelent kötetből is egyértelműen kitűnik. Várszegi Asztrik rámutatott: az emberek többségének nagyon kevés ismerete van a Szentszék és Magyarország kapcsolatáról. Ez a kötet segíthet a hiányosságok pótlására, szerény kézikönyv, amely kezdetet jelent az egyes részletek alapos kutatásához. Semjén Zsolt kifejtette: a polgári kormány tisztában van azzal a mély kapcsolattal, amely a Szentszék és a magyar állam között mindig is fennállt a történelem során. Ezt mutatja az is, hogy beiktatásuk után rövid idővel mind Orbán Viktor miniszterelnök 1998-ban, mind pedig Mádl Ferenc államfő 2000-ben, fontosnak tartotta, hogy fölkeresse a szentatyát. Ami jó az egyháznak, az jó az országnak és ami jó az országnak, az jó az egyháznak is fogalmazott a helyettes államtitkár. Zombori István, a kötet szerkesztője örvendetesnek mondta, hogy a kötet olaszul is megjelent. Mivel sajnos külföldön keveset tudnak rólunk, ennek különösen nagy a jelentősége. A történész külön is méltatta Gergely Jenőt, aki a kötet történelmi össze-foglalóját írta. Felhívta a figyelmet, hogy a Szentszék a XX. század kritikus időszakaiban erkölcsi tekintélyével mindig segítette Magyarországot, így Trianon után, vagy 1956-ban is. Zombori István vitába szállt azokkal, akik az 1938-as eucharisztikus kongresszusban csupán az ún. "keresztény kurzus" hatalmát igazolni hivatott, barokk ünnepséget látnak. Leszögezte: a későbbi XII. Pius, Pacelli bíboros részvételével lezajlott rendezvény harcos antifasiszta tüntetéssé vált, nem véletlen, hogy Hitlerék meg akarták akadályozni a megrendezését, de csak annyit sikerült elérniük, hogy a német püspökök nem jöhettek Budapestre.
A könyvben Szabó Tamás külön fejezetben foglalta össze az Apostoli Nunciatúra 1990 utáni történetét. Név szerint, fotójukkal együtt vannak felsorolva a budapesti apostoli nunciusok, illetve a szentszéki magyar nagykö-vetek. A kötethez Martonyi János külügyminiszter és Jean-Louis Tauran érsek, a Vatikáni Államközi Kapcsolatok titkára írta az előszót. MK
A Központi Szeminárium belső udvarán felállított Mária szobor mintájára az itteni, egyfajta törlesztés kívánt lenni azért az imameghallhatásért, ami 1989 előtt a Szűzanya közbenjárását és Prohászka püspök aki innen indult el mennyei útjára esedezését kérve fogalmazódott meg a sorok írójában: a jeles intézetben a határon túlra rekedtek is tanulhassanak. Hála Istennek, ha évek múltán is, de az ajándék megadatott. Ma már több felvidéki fiatal tanulhat az egyes karokon, az idősebbek pedig posztgraduális tanulmányokat folytatva, akadémiai fokozatot is szerezhettek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. GB/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 05. 07.