SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Hazai hírek

A Népszabadság (április 26., 1.,21.o.) Bűnbe esett egyházi személyek címmel közli a Legfőbb Ügyészség kimutatását, amely szerint az elmúlt három évben 138 egyházi személy és alkalmazott ellen emeltek vádat a hatóságok. Tomka Miklós vallásszociológus a lapnak el-mondta: a kisebb létszámú vallási szervezetekben általában nincs kialakult, tételes, írásban foglalt rendje a bűncselekmények szankcionálásának. A közösségek vezető testületei többnyire esetleges módon döntenek, ezért a kisegyházakban meglehetősen kiszámíthatatlan a joggya-korlat. A hagyományos nagyegyházakban részletesen ki-dolgozott belső jogi előírások léteztek. Az egyházi és a világi bíróságok tevékenysége bizonyos átfedéseket mutat. Akadnak azonban olyan cselekedetek is, amelyekről csak a világi vagy csak az egyházi törvények rendelkeznek. Közlekedési jogsértésekkel például nem foglalkoznak az egyházi bíróságok, míg a felnőtt emberek homoszexuális kapcsolata a világi törvények értelmében nem bűncse-lekmény, az egyházi szabályok szerint viszont igen. Alapelv, hogy az egyházaknak igazodniuk kell a fennálló társadalmi rendhez, ha az nem ütközik az isteni törvényekbe. Másrészt évszázadok óta megfogalmazódik az igény, hogy az egyházi személyek által elkövetett bűncselekmények esetében kizárólag egyházi bíróságok járhassanak el. A vallásszociológus szerint ez a törekvés a felekezeti autonómia kiterjesztése szempontjából érthető, ám tény, hogy az egyházak büntetőeszközei módfelett korlátozottak. Az egyházaknak nincsenek börtönei, leg-feljebb más szolgálati helyre irányíthatják vagy kiközösíthetik az illetőt, akármilyen súlyú bűncselekményt követett el. Vallási szempontból ez komoly büntetés, de az egyházi igazságszolgáltatás mellett azért szükség van a világi bíróságokra is mondotta Tomka Miklós.

A Népszabadság (Az ügyészség meglepte április 27.,4.o.) egy másik cikkben is foglalkozik a témával. Eszerint a katolikus, a református és az evangélikus egyháznak nem volt tudomása arról a kimutatásról, amelyet a Legfőbb Ügyészség készített az egyházi személyek és alkalmazottak bűncselekményeiről. Veres András, a katolikus püspöki kar titkára előrebocsátotta, hogy Magyarországon 300 bejegyzett egyházat tartanak nyilván. A parlament a közelmúltban elutasította a vallásszabadságról szóló törvény módosítását. Ennek az lett volna a célja, hogy a hatóságok eredményesebben léphessenek fel az egyház fogalmával visszaélő közösségek ellen. A püspök szerint "nem nehéz arra gondolni", hogy összefüggés lehet a parlamenti döntés és az ügyészségi statisztika nyilvánosságra kerülése között. Bölcskei Gusztáv református püspök a statisztika több hiányosságát kifogásolta, majd elmondta, hogy az esetlegesen törvénysértést elkövető lelkészek ügyében automatikusan egyházi bírósági eljárás is indul. A legsúlyosabb ítélet a hivatalvesztés, azaz az illető nem tölthet be lelkészi tisztséget. Ilyen eset azonban tudomása szerint több mint tíz éve nem történt a református egyházban. Hafenscher Károly, az evangélikus egyház szóvivője helyesnek nevezte, hogy a témában összesítés készült, de a megelőzés szempontjából hasznosnak tartaná, ha az ügyészség az adatokról rendszeresen, közvetlenül tájékoztatná az egyházakat. Hangsúlyozta, hogy nagyobb horderejű ügy az utóbbi öt évben nem fordult elő az evangélikus egyházban.

Szintén a Népszabadság (Orosz templom épül április 28., 3.o.) arról ad hírt, hogy ortodox templom építésére indítottak gyűjtést a moszkvai pátriárka irányítása alá tartozó, Magyarországon élő orosz hívők. Mint Ioan atya, a budapesti orosz hitközség esperese a lapnak elmondta: híveik száma az utóbbi években örvendetesen nőtt, az idei húsvét alkalmából félezren sereglettek össze jelenlegi központjuknál, a Lendvay utcai imateremnél, mert ezt a száz négyzetméteres helyiséget, amelyet még az ötvenes évek elején kaptak az államtól, csak nagy jóindulattal lehet templomnak minősíteni. A tömeg látványa megerősítette őket abbéli meggyőződésükben és elhatározásukban, hogy a megnőtt igényeknek méreteiben is megfelelő templomot kell felépíteniük a magyar fővárosban. MK

BOLDOGOKAT AVATOTT A SZENTATYA

A pápa homíliájában a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte gondolatait: a föltámadt Jézus a Tibériás-tónál jelenik meg tanítványainak, akik egész éjszaka hiába fáradoztak, nem fogtak halat. Engedelmeskedve Jézusnak, miután a bárka jobb oldalán kivetették hálójukat, alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Ez az epizód ékesszóló jele mindannak, amit az Úr továbbra is tesz egyházában és hívei szívében, akik maradéktalanul bíznak benne. Az öt új boldog is arról a rendkívüli ajándékról, az életszentség ajándékáról tett tanúságot földi élete során, amelyet minden megkeresztelt megkap Krisztustól. Boldogok, akik a Szentlélekre hagyatkoznak, hogy életüket hasonlóvá tegye a meghalt és feltámadt Krisztuséhoz. Az új boldogok az evangéliumot tették meg életük alapszabályává, Krisztus hűséges tanítványaivá váltak.

Az evangéliumi szakasz, miközben bemutatja a tanítványainak kenyeret osztó Jézust, azt is jelzi, hogyan találkozhatunk vele: az Eucharisztiában, amelyben Jézus valóban jelen van a kenyér és a bor színében mondotta a spanyol hívekhez fordulva a szentatya. Ez volt az új boldog, Manuel González García, malagai, majd palenciai püspök, a názáreti eucharisztikus missziós szerzetesnők kongregációja alapítójának hivatása: az eucharisztia imádását hirdette és terjesztette egész életében.

Boldog Carlos Manuel Rodríguez Santiago, világi hívő, az első Puerto Ricó-i boldog életét a feltámadásba vetett hit ragyogta be. Gyakran hangoztatta, húsvét vigíliájára utalva, hogy "ezért az éjszakáért élünk." Bárcsak életszentségének példája hozzájárulna ahhoz, hogy Puerto Rico szilárd következetességgel maradna hűséges a sziget evangelizálásakor kapott keresztény értékekhez és alapelvekhez. A kiváló egyetemi hallgató és buzgó keresztény példája mutatja, hogy az életszentségre kapott meghívásra minden megkereszteltnek tudatosan és felelősségteljesen kell válaszolnia.

A szentatya franciául folytatta homíliáját, méltatva Marie-Anne Blondin szűz, a Szent Anna nővérek kongregációja alapítónőjének életművét. Ez a fiatal kanadai parasztlány azt javasolta püspökének, hogy alapítson szerzetesrendet a szegény vidéki gyermekek részére, küzdve az írástudatlanság ellen. Ráhagyatkozva a Gondviselésre, alázattal elfogadta az egyház döntését és haláláig szolgálta a nővéreket kétkezi munkájával. A megpróbáltatások nem csökkentették nagy szeretetét Krisztus és egyháza iránt. Az alázatos és rejtett élet példaképeként, Boldog Marie-Anne Blondin lelki erejét a kereszt szemléléséből merítette, azt bizonyítva, hogy a Krisztussal való benső kapcsolat a legbiztosabb eszköz arra, hogy teljesítsük Isten által akart küldetésünket.

Boldog Caterina Volpicelli életének középpontjában folytatta olaszul a pápa a mély eucharisztikus lelkiség, az egyház iránti feltétlen hűség és apostoli nagylelkűség állt. Az Eucharisztia imádata számára az Isten iránti engedelmesség iskolája, de a gyöngéd és irgalmas felebaráti szeretet forrása volt: a szegényekben és kisemmizettekben szerette Krisztust, akit hosszasan szemlélt a legszentebb Oltáriszentségben. Az Eucharisztiából merítette azt a missziós buzgóságot, amely arra késztette, hogy teljesítse hivatását az egyházban. Prófétai módon törekedett a világi hívek szerepének és az Istennek szentelt élet új formáinak előmozdítására. Olaszországban az imaapostolság első buzgó kezdeményezője, a Szent Szív leányai kongregáció alapítónője volt, örökségbe hagyott sajátos apostoli küldetése az eucharisztikus misztérium forrásánál táplálkozik továbbra is.

Boldog Caterina Cittadini, a szomaszka orsolyita nővérek kongregációjának alapítónője kislány korában árva maradt. Felnőttként ő maga vált az árvalányok szerető anyjává. Arra törekedett, hogy ő maga Krisztussá legyen és Krisztust vigye el mindenkinek. Az ő titka is az Eucharisztiával való egység volt, ezt tanácsolta munkatársainak is. Lelki hagyatéka ma sokkal inkább időszerű, mint valaha azok számára, akiknek hivatása, hogy az új nemzedékeknek átadják a hitet és a keresztény kultúra értékeit.

A boldoggá avatási szertartás után II. János Pál pápa, a Regina Coeli elimádkozásakor mondott beszédében a Szűzanyához fohászkodott. Az új boldogokat Mária vezette a hit zarándokútján, ő volt számukra a biztos remény vigasztaló jele, az Isten és a testvérek iránti nagylelkű szeretet példaképe. Aki az életszentség útján Krisztus nyomaiban halad, megtapasztalja Mária anyai közelségét. A pápa arra kéri a híveket, hogy május hónapban, Máriával egyesülve imádkozzák a rózsafüzért. A Szűzanya iskolájában az évszázadok során sok-sok férfi és nő tanulta meg az életszentséget. Ők most arra buzdítanak bennünket, hogy csatlakozzunk seregeikhez, hogy együtt énekeljük a Mennyek Királynője dicsőségét.

A szentatya végül anyanyelvükön köszöntötte a boldoggá avatásra érkezett külföldi zarándokokat, majd emlékeztetett rá, hogy Olaszországban vasárnap tartották a katolikus egyetem napját. VR/MK