A Magyar Nemzetben (május 5., 8.o.) Stier Gábor Keresztesek a damaszkuszi úton című beszámolója szerint "Túlfeszíthetik a húrt II. János Pál pápa szíriai és görögországi látogatásai bizonyos értelemben a felhőtlennek nem mondható római katolikus és ortodox egyházak közötti viszonyban. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a majdnem ezeréves ellenségeskedés a két keresztény egyház között egy békésebb párbeszéddé alakul át." A tudósító már azt is jelzésértékűnek mondja, hogy több mint 1300 év óta nem járt római pápa Athénben.
A Népszabadságban (május 7., 3.o.) Füzes Oszkár Nagynyugat címmel méltatóan ír a szentatya mostani zarándoklatáról, kiemelve: "Bizáncban bocsánatot kért az ortodoxoktól, majd a damaszkuszi úton mozlim mecsetbe látogatott a római pápa. Egy mondat, két tény, és az értékelésre három jelző is kevés. Történelmi, persze És emberi, hát hogyne" Füzes tényként szögezi le: "A latin kereszténység római ágának mostani főpapja megrendítő elszántsággal lép válasz- és keresztutakra. II. János Pál az első pápa, aki eljött a debreceni kálvinista nagytemplomba, aki belépett egy zsinagógába, aki ellátogatott keleti rítusú imaházba, és most immár az Omajjád mecsetbe is. Mindenütt kifizette a belépőjegyet: így vagy úgy, de minden érintettől bocsánatot kért azoktól, akiket hitbéli vagy nagyon is világi hevületben egyháza és hívei üldöztek vagy bántottak. És mindenütt ugyanazt mondta, amit Damaszkuszban: bármilyen közösséghez tartoztok is, cselekedjetek fáradhatatlanul a testvériség, az igazságosság és a szolidaritás jegyében, hogy minden ember méltósága és alapvető jogai védelmet nyerjenek." A szerző azt is megállapítja, hogy a szentatya sorozatos gesztusait sokan nem értékelik kellőképpen, "hála és köszönet még ezért sem jár", minden irányból érik bírálatok. Füzes biztosra veszi, hogy "az idős pápa nem éri már meg, hogy legalább az Európát, Amerikát és a Közel-Keletet összefogó Nagynyugaton és ha ott, akkor Nagykeleten is, tehát mindenhol békében burjánozzanak a vallásbokrok, a köztük húzódó keresztutak, válaszutak ne hadiösvények legyenek Ezért talán mindegy is, hogy a pápa gesztusainak mekkora a harmadik, a világpolitikai jelentősége. Rengeteget utazott már, de az út nagyobb része még előttünk áll. Tudni nem, legfeljebb vallástól függetlenül hinni lehet, hogy utódaink valaha eljutnak majd a végére. Ha igen, akkor emlékezni fognak a Nagynyugat egy prófétájára, aki Kr. után 2001-ben Bizáncban bocsánatot kért az ortodoxoktól, majd egy damaszkuszi mecsetbe látogatott."
A Magyar Nemzet (A pápa május 8., 8.o.) hírösszefoglalója az olasz sajtó kommentárjaiból idéz, amelyek kiemelik: II. János Pál évszázados tabut döntött meg azzal, hogy Damaszkuszban belépett az Omajjádok nagymecsetjébe, noha a Vatikán falain belül sokan ellenérzéssel fogadják a szentatya ezen gesztusát. A Corriere della Sera egyik cikkének szerzője emlékeztet rá: "a Római Kúrián belül sokan rosszallóan tekintenek a pápa újabb "nyitására", mivel úgy tartják, hogy a pápa "eltorzítja" ezzel a katolikus egyház múltját, megaláztatásoknak veti alá az egész intézményt, hódolatát fejezi ki azoknak, akik éppen ezt az egyházat üldözik."
Szintén az MN-ben (május 5., 8.o.) Székely Gergely Ukrajna várja II. János Pált címmel ír arról, hogy fokozott várakozással tekintenek Ukrajnában II. János Pál pápa június 23-án kezdődő, ötnapos látogatása elé, amelyet mindenekelőtt az európai identitás elmélyítésére irányuló politikai újabb bizonyságaként értékelnek. A cikkíró kiemeli: a látogatás ellen tiltakozó II. Alekszij moszkvai pátriárka, aki elsősorban a katolicizmus előretörésétől óvja Ukrajnát, arra utasította a három részre szakadt ukrán pravoszláv egyház Moszkvához tartozó ágának vezetőjét, Volodimir metropolitát, hogy levélben forduljon a pápához látogatásának elhalasztása érdekében, mert szerinte a vizitnek óhatatlanul is katasztrofális következményei lennének. Kijevben természetesen határozottan visszautasítják ezeket az utalásokat és II. Alekszij "jóindulatú figyelmeztetését" egy független ország belügyeibe való beavatkozásnak tekintik, és egyáltalán nem zárják ki, hogy a látogatás során a pátriárka legelvakultabb ukrajnai hívei megpróbálkoznak majd Kijevben hangot adni tiltakozásuknak, viszont Lvivben ettől nem kell tartani, hiszen oda már aligha fog merészkedni közülük bárki is írja Székely Gergely.
A Magyar Hírlap (Katolikus bocsánatkérés május 3., 2.o.) röviden hírül adja, hogy a lengyel püspöki kari értekezlet úgy döntött: május 27-án a varsói Mindenszentek templomban szentmise keretében bocsánatot kér a jedwabnei zsidók ellen 1941. július 10-én végrehajtott tömeggyilkosságért. Adam Schulz szóvivő elmondta. azért esett a választás erre a templomra, mert egykor ott húzódott a varsói gettó határa. A katolikus egyház felelősséget érez amiatt, hogy egyes tagjainak zsidóellenes felfogása a múltban a zsidók üldözéséhez vezetett.
Szintén az MH-ban (Egyházi szexbotrányok május 4., 8.o.) Kunstár Csaba beszámol arról, hogy áprilisban az EU parlamentje nyilatkozatot szavazott meg, melyben elítélte a római katolikus egyházban tapasztalható, a papok és sok esetben püspökök által elkövetett szexuális bűncselekményeket. A nyilatkozat kimondja, hogy a Vatikán már régóta tud ezekről a tettekről, és nem tesz érdemben semmit az elkövetők ellen, sőt igyekszik elmosni a problémát, és nem működik együtt a tettesek felelősségre vonásában. A cikkíró kiemeli: a nyilatkozat példa nélküli az EU és a Vatikán kapcsolatában, amit az tesz különösen érdekessé, hogy II. János Pál pápa a közeljövőben készül az Európai Parlamentben beszédet mondani.
A Magyar Nemzet (Imanap május 7., 1.o.) néhány sorban beszámol arról, hogy több ezer szlovákiai magyar katolikus hívő zarándokolt el május 6-án Révkomáromba, hogy az önálló szlovákiai magyar püspökség létrehozásáért imádkozzanak. A lap megjegyzi: kérésük 12 éve nem kap meghallgatást. A Pozsony és Nagyszombat térségét, a magyarok által legsűrűbben lakott területet is magába foglaló egyházmegyében több mint félszáz plébániának nincs magyar lelkipásztora. A kérés teljesítésétől a Szlovák Püspöki Kar elzárkózik.
Ugyanitt (Apácahalál május 8., 17.o.) arról számol be az MN, hogy meggyilkoltak egy amerikai apácát Guatemalában. A 62 éves Barbara Ann Fordot fejbe lőve találták meg kifosztott autója mellett. Az apáca a nyolcvanas évek óta dolgozott a dél-amerikai országban, hogy az 1996-ban lezárult véres polgárháborút túlélő áldozatok megsegítésének szentelje életét írja a lap.
A Népszabadság (Újabb vádak május 4., 21.o.) Weisengruber Imre kálózi polgármestert idézi, aki közölte: "a Fejér megyei Kálózon is zaklatta a gyerekeket a közelmúltban botrányairól elhíresült deszki plébános, Szalontai Károly." Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök a lapnak elmondta: azt fontolgatja, hogy feljelentést tesz az üggyel foglalkozó médiumok ellen, Szalontai atya személyiségi jogainak megsértése miatt. A püspök úgy látja: nem az igazság tisztázása, hanem a katolikus egyház lejáratása a cél. Ebben megerősítette, hogy az egyház képviselője nem kapott meghívást a kálózi sajtótájékoztatóra, és bár a médiumokban megjelentek az esetek, hivatalos értesítést vagy kivizsgálási felkérést a szeged-csanádi megyéspüspök nem kapott. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 05. 14.