SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Magyar Hírlapban (május 25., 8.o.) Fodor György Új szelek a Vatikánban című cikkében azt állítja: hihetetlen energiákat szabadított fel a katolikus egyházon belül a rendkívüli konzisztórium, amelyet "a pápa azért hívott össze, hogy fenntartsa a 2000. jubileumi év lendületét, és még nagyobb tekintélyt szerezzen a katolikus egyháznak. Godfried Danneels brüsszeli bíboros például a "vitakultúra" megteremtését szorgalmazta, mások pedig egyenesen szólásszabadságot követeltek az egyházon belül. A decentralizáció pedig istenkáromlásnak számít a Vatikánból nézve" írja az MH szerzője. Fodor úgy véli: miután II. János Pál pápa éppen a minap bővítette a bíborosi kört, közöttük a szavazóképes pápaválasztók körét, megnőtt az esélye annak, hogy az új pápa Latin-Amerikából kerül ki. Igazi Vatikán-szakértő szerint most elképzelhetetlen az, ami Karol Wojtyłával megtörtént, "sötét ló" aligha kerülhet újra a Vatikánba. A cikkíró úgy tudja: két latin-amerikai név van forgalomban az esélyesek között: az egyik az 58 éves mexikói bíboros, Norberto Rivera Carrera, a másik pedig Honduras bíborosa, az 59 éves Oscar Andrés Rodríguez Maradiaga. Fodor hozzáteszi: Ők szinte hivatalból forradalmárok. "Akármelyikük is foglalja el Szent Péter trónszékét, nem kerülheti el a katolikus egyház demokratizálását. A most zárult és II. János Pál akaratából összehívott rendkívüli konzisztórium így akár akarta a pápa, akár nem mindenképpen előre jelezte a katolikus egyház változását" véli Fodor György.

A Népszabadság (A cölibátus május 28., 16.o.) beszámolója szerint Olaszországban nagy visszhangot keltett Emmanuel Milingo főpap, Lusaka egykori érseke házasságkötésének híre. "A Vatikánnal már hosszabb ideje vitában álló afrikai tiszteletes Olaszországban arról lett híres, hogy három évvel ezelőtt fellépett a San Remó-i táncdalfesztiválon: Gubudu gubudu című lemezét több mint 15 ezer példányban adták el" írja Seres Attila. A cikkíró kiemeli: a 71 éves, fekete bőrű "főtiszteletes" május 27-én New Yorkban feleségül vett egy 43 éves koreai doktornőt. Az egyházi szertartást Sun Myiung Moon főtiszteletes celebrálta. Az esemény után Milingo elmondta: "Egy életen át ragaszkodtam a katolikus egyházhoz, de az Úr most megszólított, s ő kérte tőlem ezt a dolgot." Az egykori érsek közölte: ezzel a rendkívül különös házassággal "az egyházban jelen lévő Sátán ellen" akar harcolni. Hozzáfűzte: szerinte a kereszténység kétezer éves történetében a cölibátus betöltötte hivatását, tovább nincs rá szükség. Seres idézi Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivőt, aki "a hír hallatán először reményét fejezte ki, hogy a házasság végül elmarad. Újabb nyilatkozatában pedig azt hangsúlyozta, hogy Milingo főtisztviselő újabban semmiféle hivatalos tisztséget nem töltött be."

Seres Attila az ügyről még egy cikket írt a Népszabadságban (május 30., 8.o.), Az ördögűző érsek címmel.

Szintén a Népszabadság (Varsó május 29., 2.o.), hírt adva arról, hogy a lengyel katolikus egyház bocsánatot kért a jedwabnei mészárlásért, amelynek során 1941-ben lengyel parasztok 1600 zsidót gyújtottak fel egy pajtába zárva, kiemeli: a bocsánatkérés áttörést jelent a lengyel egyház álláspontjában, amely eddig mereven elzárkózott az ilyen gesztusoktól. A lap szerint Józef Glemp bíboros, érsek "még néhány hónappal ezelőtt is azt hangsúlyozta, hogy a lengyel egyház csak akkor kér bocsánatot, ha a zsidók is bocsánatot kérnek a lengyel nép ellen elkövetett bűneik miatt." Az újság idézi Michael Schudrich lengyel főrabbit, aki megindítónak és történelminek nevezte a lengyel egyház gesztusát.

Hazai hírek

Szintén a Népszabadságban (Kistemplomos Lovagok május 28., 7.o.) Czene Gábor számol be a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) által szervezett médiahajózásról. A tudósító beszámolója szerint a szervezők komolyan vették, hogy kötetlen összejövetelt rendeznek. Czene kiemeli, hogy a Kistemplomos Lovagok együttes, amelynek frontembere Szikora József, a Makúsz elnöke, a hatvanas, hetvenes évek slágereivel szórakoztatta a megjelenteket. "Az örökké fanyalgó újságíró kilenc óra magasságában végképp elbizonytalanodik. Határozottan jól érzi magát, nem talál okot a kötözködésre" írja a Népszabadság tudósítója. Az ezután következő útifilm, és a narrátor egész teret betöltő hangja azonban másokkal együtt neki sem nyerte el a tetszését, és egyik kollégáját idézi: Magyarország és Hollandia között az a különbség, hogy "ilyen esetben a magyarok csak egymás között morgolódnak, a holland újságírók viszont azonnal felállnak a helyükről, és szívfájdalom nélkül közlik, hogy valaki kapcsolja ki a videót, mert ha nem, kiszállnak az első kikötőben."

A Dunántúli Napló (Miért ilyen május 24., 11.o.) Teres Ágostonnak, a "Biblia és asztronómia" című könyv szerzőjének egyik előadásáról számol be. A jezsuita tudós kifejtette: nincs igazuk azoknak, akik a Bibliát csak mitológiának tartják. Az viszont igaz, hogy a legelső héber nyelven íródott és nehéz fordítani. Teres páter ezért tanult meg héberül. Előadásában felolvasta a Biblia első néhány sorát eredetiben: Isten nem "kezdetben", hanem "eredettől" és nem "teremtette", hanem "teremté", vagyis a mai napig folyamatosan. Továbbá nem az eget, hanem az "egeket", és a.. Földet. Sőt, az "Isten" szóval fordított "Elochim", az Eloa, azaz "hatalom" többes száma, megfelelője pedig a "Mindenható", aki nem azt mondta, hogy legyen "világosság", hanem, hogy legyen "fény". Teres Ágoston rámutatott: "Ez a mai természettudományos kutatás megállapítása is. Az ősrobbanás a fény. Erejével még mindig minden irányba tágul a világ. Kialakította az atomokat, a csillagrendszereket, és ez a fény-energia tart fönn bennünket a végtelen világmindenség parányi pontján a Földön! A tudatos megfigyelő és megismerő ember itt jelent meg. Sehol másutt. Ez is bizonyított tény. Színképelemzéssel kimutatható. Új, természettudományos világképünk ezekben az években alakul ki és egyre jobban megközelíti az Istenben hívők világképét." MK

KÜLFÖLDI LAPOK ÍRÁSAIBÓL

"Azt a szeminaristát nem fogják Szibériába deportálni"

Vaszilij Szirotenko 1916-ban született Nyugat-Ukrajnában. Túlélte a Sztálin által előidézett, négymillió áldozatot követelő éhínséget, amelynek az volt a célja, hogy kiirtsák a jobbmódú parasztok rétegét. Vaszilij a tanári pályát választja, középkori történelmet tanít egy felsőoktatási intézetben. 1940. január 15-én azonban minden hirtelen megváltozik, megérkezik a katonai behívó. 1941. júniusában Szirotenko már a fronton harcol, puskával Hitler páncélosai ellen. 1945. januárjában azt a parancsot kapja, hogy foglalja el Krakkót, a légierők és a tüzérség fedezete nélkül, mivel Sztálin sértetlenül akarja megkaparintani a történelmi emlékekben gazdag várost.

Január 18-án, a Szirotenko vezetése alatt álló osztag a várostól 50 kilométerre elfoglalt egy kőbányát, amely a Solvay vegyipari gyár számára dolgozott. A lengyel munkások elrejtőztek, mivel féltek a szovjet katonáktól is, hiszen tudták, hogy mindent elvisznek, ami a kezük ügyébe kerül, pénzt, értékeket, ruhákat, élelmiszert. Szirotenko könyveket keresett: latin és német nyelvűeket. "Krakkóban is találtam könyveket, ezért szerencsés véletlen volt, hogy a kőbányában rábukkantam a szeminaristákra. Az egyiket megkérdeztem, hogy tud-e latinból és olaszból fordítani. Félelemmel telve válaszolta, hogy nemigen járatos a nyelvekben, de van egy társa, egy bizonyos Karol Wojtyła, aki nagyon intelligens és jó nyelvérzéke van. Parancsot adtam neki, hogy keresse nekem elő ezt a szeminaristát."

Szirotenko úgy emlékszik vissza az alig 25 éves, nála mindössze négy évvel fiatalabb papjelöltre, mint egy magas, barnahajú és kékszemű fiatalemberre, aki az oroszt is értette, mivel édesanyja Ukrajnából származott, és némi orosz gyökerekkel is rendelkezett. Így az őrnagy a szeminarista Karol Wojtyłával fordíttatta le az orosz dokumentumokat lengyelre. A kispap, aki az egyetemisták Testvéri Segítség nevű szervezetének elnökhelyettese volt, és a Vörös Hadsereg ateista, vallásüldöző tisztjének első találkozása minden bizonnyal látványos lehetett jegyzi meg az olasz képesújság cikkírója. "Tudsz nekem valamit ajánlani a Római Birodalom bukásáról?" tette fel a kérdést Szirotenko a fiatal Wojtyłának, aki feltételezhetően meglepődött, hiszen ki hitte volna, hogy az őrnagy éppen ez iránt a téma iránt érdeklődik. Karol mindenesetre könyveket és dokumentumokat fordított le számára és Vaszilij szívesen időzött a művelt szeminaristával. Lebegyev politikai biztos szerint túl sokat találkozott vele: Szirotenko azzal védekezett, hogy a kispap rendkívül hasznos a szovjet csapatok számára, mivel tud nyelveket, és jól ismeri a várost. Lublinban időközben a Sztálin által is elismert nemzeti felszabadítás lengyel bizottsága már megkezdte a kormányzást. Krakkóból is indultak kelet felé a vagonok a szibériai Gulágokba, tele foglyokkal, akik sohasem tértek vissza otthonukba. A Solvay gyár kőbányájának szeminaristái is fel voltak már írva a listára. Szirotenko mentette meg az életüket. Szolgálati parancsot adott ki, miszerint a Krakkóban folyamatban lévő katonai hadműveletek szempontjából nélkülözhetetlen Karol Wojtyla és a többi szeminarista jelenléte, ezért nem lehet őket deportálni.

Szirotenko 1946-ban szerelt le, és végre feleségül vehette Olga nevű menyasszonyát, aki ma is mellette van. A háború távoli emlékei 1978. október 16-án villantak fel, amikor egy bizonyos Karol Wojtyłát választották meg római pápának. Szirotenko biztos volt benne, hogy arról az egykori szeminaristáról volt szó, aki tolmácsa volt a Krakkó melletti kőbányában. A Vörös Hadsereg egykori őrnagya ma büszkén mutatja a Famiglia Cristiana olvasóinak azt a táviratot, amelyben II. János Pál jókívánságait és pápai áldását küldte megmentőjének idén március 6-án, 85. születésnapja alkalmából. VR/MK