SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet (június 6., 17.o.) Ördögűzők imádkoztak Hitlerért címmel ismerteti az olasz La Stampa című lap egyik cikkét, amely friss tanulmányokra hivatkozva azt írja, hogy XII. Pius pápa távördögűzéssel próbálta megszabadítani a gonosztól Adolf Hitlert a II. világháború alatt, és ily módon akarta eltéríteni kegyetlen terveitől a náci vezért. Az olasz újság azt állítja: a náci terrorral szembeni különös "ellenállásra" a néhai egyházfő boldoggá avatási eljárása során derült fény. A La Stampa idéz egy vatikáni exorcizmus-szakértőt, aki rámutatott: a távolból végzett ördögűzés nagyon ritkán jár eredménnyel, mert szükséges a megszállott személy jelenléte. A Magyar Nemzet egy magyar ördögűző paptól olyan információkat szerzett, melyek szerint nemcsak a pápa, hanem korábban két jezsuita is megpróbálta Adolf Hitlerből az ördögöt kiűzni. Egyházi feljegyzések szerint egy alkalommal, amikor a Führer szónokolt, a papok imádkozni kezdtek, mire Hitler erős köhögőgörcsöt kapott, és kénytelen volt elhagyni a pulpitust. Máskor ugyanígy szakadt meg egy rádióközvetítés.

Ugyanitt (Ökumenikus június 2., 1.,5.o.) I. Bartolomaiosz konstantinápolyi egyetemes pátriárka nyilatkozik, hangsúlyozva: tudatosítani kell, hogy a Krisztus utáni első évezredben a keleti és a nyugati egyház dogmatikai tanítása egységes volt. Következésképpen az alapvető teológiánknak közös bibliai gyökerei vannak, ami a két egyház tanításbeli egységét megteremtő folyamat kiindulópontja lehet. Ez tehát a dogmatikai egység megteremtésének nagyon jó bázisa. A pátriárka emlékeztetett rá, hogy korábban találkozott már II. János Pál pápával, és szükség esetén a jövőben is készek lesznek a találkozóra. I. Bartolomaiosz leszögezte: Magyarországnak nagy hagyománya van a népek és a vallások közötti békés együttműködés területén, hazánk hídszerepet tölthet be az ökumenikus közeledés során.

Hazai hírek

Szintén a Magyar Nemzetben (Isten malmai június 2., 23.o.) Szennay András, egykori pannonhalmi főapát nyilatkozik, aki örül, hogy a jelenlegi kormány kiemelt helyen kezeli a családok boldogulását, és hogy ennek érdekében sokat tett és sokat tervez tenni a jövőben is. Hazai közállapotainkról kifejtette: "Ha a parlamenti pártok és egyéb pártok gyűlölködő, érvek nélküli, olykor dühtől torz megnyilvánulásaira, ha a nyomtatott és elektronikus sajtó destruktív szövegeire, kommentárjaira gondolok, akkor úgy érezhetem, hogy a legjobb úton haladunk a széthullás felé. Talán nem fogják félremagyarázni, ha most egy Kodály által megzenésített szöveget idézek: Isten, támassz köztünk hőst, Isten, támassz köztünk bátrat! Bátor emberekre van szükségünk, akiknek van elég tudásuk és kurázsijuk, akik álmodni mernek, remélnek és cselekszenek. Nem egy hősre, egy bátor emberre, hanem sokra, egyre többre van és lesz szükségünk, hogy az oldott kéve sorsára ne jussunk. Hiszek abban, hogy minden bomlasztás ellenére megőrzött nemzeti értékeinknek változatlanul életfenntartó ereje van és lesz a jövőben is." Az egykori főapát azt is elmondta, hogy a "keresztény kurzus" vádján eleinte csodálkozott, majd bosszankodott. "Később már csak mosolyogtam azokon, akik erről szóltak, írtak, akik ettől féltették népünket, hazánkat. Talán nem tévedek, ha így fogalmazok: csak a történelmet nem ismerő, félművelt emberek félhetnek hazánkban a keresztény elvek megvallóitól és ez elvekből fakadó gyakorlat képviselőitől. Úgy tűnik, olyanok szólnak, írnak keresztény kurzusról, akik az egyház szabadságát, a keresztények jogainak gyakorlását ma is a templomba vagy épp a sekrestyébe szorítanák vissza. Egy biztos. Ezek emberségből, történelemből, jogtiszteletből és sok minden egyébből megbuknának." Szennay András nyolc évtizedes élettapasztalatára visszagondolva változatlanul fönntartja azt az egykori állítását: "Népünk mindig Istenéhez, hazájához ragaszkodó volt." Hozzáteszi: "Mintegy ezer év igazolt. Megújuló társadalmunknak ma is Istenükhöz, hazájukhoz ragaszkodó emberekre, mindenekelőtt fiatalokra van szüksége." A volt főpásztor úgy látja, a magyar katolikus egyház esetében nem beszélhetünk virágzásról, anyagi lehetőségei szerények, de egyre több fiatal keresztény végez komoly munkát azért, hogy a magyar egyház teljesebben tölthesse be Krisztustól kapott küldetését. Örömmel tapasztalja azt is, hogy egyre több a keresztény elveket, értékrendet szem előtt tartó, szavait és tetteit aszerint alakító köztisztviselő, politikus. Mégsem virágzásról beszélne, hanem újrakezdési törekvésről. "Egyről azonban nem feledkezhetünk meg: a virágokat ugyan le lehet tépni, de a tavaszt feltartóztatni nem lehet."

Nyilatkozik a Magyar Nemzetben (Erdélyi Zsuzsanna június 6., 15.o.) Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, akinek új kötete a pozsonyi Kalligram Kiadónál jelenik meg. A könyv a szerző korábbi munkásságának folytatása. Benne az archaikus népi imádságok európai összefüggéseit vizsgálja. A Kossuth-és Széchenyi-díjas tudós elmondta: minden európai népnél megtalálható az archaikus imádságanyag, amely Krisztus szenvedését és Mária siralmát illusztrálja. 1281-ből, Bolognából már lejegyzett anyagot is lehet találni. Mindez a ferencesek révén terjedt el Európa-szerte és jutott el hozzánk is. Van a kötetben többek között ír, katalán, izlandi és grúz imádság is. Erdélyi Zsuzsanna különösen fontosnak tartja, hogy a hazai nemzetiségek köréből gyűjtött anyagot is közreadja a kötetben. MK

KÜLFÖLDI LAPOK ÍRÁSAIBÓL

Gennaro Goglia professzor ma 78 éves, 19 unoka nagyapja, nemrégen ment nyugdíjba, de továbbra is tevékeny: könyveket ír orvostanhallgatók számára. A professzor János pápa halálakor 40 éves volt és a Katolikus Egyetem orvostudományi karának anatómiai intézetében tanársegédként működött. Szobája falán őrzi azt a levelet, amelyben Cicognani bíboros megköszöni szakértő és pótolhatatlan szolgálatát, amelyet nagyra értékelt mindenki. A levélen kívül még egy ezüstéremmel honorálták a professzort, aki nem fogadott el semmiféle tiszteletdíjat munkájáért, hiszen "Roncalli nem akármilyen pápa volt" mondotta. XXIII. János pápa mindig a "remény fényében" foglalkozott a halál gondolatával, ahogyan ezt titkára, Loris Capovilla feljegyezte az "Egy lélek naplója" utolsó kiadásában. Pápasága feléhez érkezve személyesen lement a vatikáni grottákba, hogy kiválassza sírhelyét, XI. Pius pápa sírjával szemben, ahol most I. János Pál pápa hamvai nyugszanak. A pápa egy latin felírással jelölte meg a kiválasztott helyet: "Locus depositionis meae Sírbatételem helye." Néhány nappal halála előtt pedig saját kezűleg aláírt hivatalos levélben bízta meg kezelőorvosa segédjét, Mazzoni professzort, hogy legyen a holtteste konzerválásával kapcsolatos eljárások főfelügyelője. A választás azért esett Goglia professzorra, mert közismert volt, hogy egy Svájcban elsajátított konzerválási módszer egyetlen kiváló ismerője volt. A Lausanne-ban tanult eljárást 1961-ben a római Katolikus Egyetemen tovább fejlesztette. Módszerének lényege egy olyan folyadéknak a holttestbe való adagolása volt, amelynek speciális összetételét ő maga fejlesztette ki.

1963. június 3-án délután, Goglia professzor az egyetemen, munka közben értesült Roncalli pápa haláláról. Azonnal telefonált, hogy ne várják aznap, mert bent kell maradnia a laboratóriumban. Meg kellett ugyanis őriznie a titkot, még családtagjaival szemben is. A délután folyamán elkészítette a bebalzsamozáshoz szükséges 10 liter folyadékot, majd este hét órakor jött érte a szolgálati autó, hogy a Vatikánba vigye. A pápa holttestét a hálószobából már egy szomszédos helyiségbe vitték, ahol Giacomo Manzu a halotti maszkot készítette el, hogy megörökítse a pápa arcvonásait. A pápa arca még olajos volt, amelyet a híres szobrász azért alkalmazott, hogy a krétapor ne ragadjon hozzá a bőrhöz. Jelen volt Manzoni professzor is, aki márciustól kezdve már állandóan a pápa hálószobája melletti kisszobában aludt, hogy éjszaka is tudja ellenőrizni a szentatya egészségi állapotát. Nem volt hívő, de a pápa állandó jelenléte végül is megnyitotta előtte a hit útját állítja a Famiglia Cristiana cikkében Goglia professzor, majd a holttest konzerválásának folyamatára emlékezik vissza. Mindenekelőtt a jobb csuklón kis rést nyitottak, és ott kezdték meg a tartósító folyadék injekciós tűvel való beadagolását. Rendkívüli félelemmel töltötte el annak a lehetősége, hogy a bőr felszakad, vagy a már akkor szentként tisztelt pápa egy csepp vért is veszít. De minden a legnagyobb rendben történt. Hajnali öt órakor fejeződött be a művelet, a folyadék minden hajszálérbe eljutott és megállította a bomlási folyamatot. Néhány litert adagoltak be a gyomorrákban elhunyt pápa betegség által érintett szerveibe is, hogy megsemmisítsenek minden baktériumot. Goglia professzor a következő napokban többször is visszatért a Vatikánba, hogy ellenőrizze a holtest állapotát. A professzor 38 év óta most először nyilatkozott Roncalli pápa bebalzsamozásáról. VR/MK