Szentháromság vasárnapján az egész liturgia a Szentháromság misztériumára irányul, amely minden hívő számára az élet forrása mondotta a szentatya. "Szentháromság vasárnap ünnepét teljes joggal nevezhetjük az 'életszentség ünnepének'. Megfelelő keretül szolgál tehát ez a szertartás öt boldog, Luigi Scrosoppi, Agostino Roscelli, Bernardo da Corleone, Teresa Eustochio Verzeri és Rafqa Pietra Ar-Rayes szenttéavatáshoz" mondta a pápa.
Az 1804-1884. között élt Szent Luigi Scrosoppi, aki egész életét Krisztus és a testvérek iránti szeretetnek szentelte, különösen a gyengéket és védteleneket támogatva. Példamutatóan gyakorolta a keresztény szeretetet, mindenekelőtt az árva és sorsukra hagyatott kislányok iránt, megalapítva az Isteni Gondviselés Nővérei intézetet. A szeretet volt hosszú és fáradhatatlan apostolkodásának titka, amelyet a Krisztushoz fűződő állandó kapcsolata táplált. Őt szemlélte és követte az egyszerűségben és az alázatban a betlehemi születésben, a názáreti csöndes és munkáséletben, a Kálvárián történt teljes önfeláldozásban, az Eucharisztia ékesszóló csendjében. Ezért az egyház a papok és a világi hívek számára példaként mutatja fel életét, amely maradéktalan szeretetközösség volt a Szentháromsággal.
Isten emberek iránti szeretetéről tett tanúságot az 1818-1902 között élt Agostino Roscelli is, akit ma életszentsége ragyogásában szemlélünk. Életét áthatotta a mély hit, amely az egyház és tanítása iránti engedelmességének forrása volt. Ebből merített vigaszt a szomorú órákban, a nehézségek, fájdalmas események közepette. Kötelességének érezte, hogy ezt a hitet továbbadja másoknak, főleg azoknak, akik a gyónás szentségéhez járultak. Lelki vezetője lett elsősorban az általa alapított női szerzetes kongregáció tagjainak, akik mindig derűsnek látták még a legkritikusabb helyzetekben is.
A Szentháromság misztériumának fényében ékesszóló tanúságot tett az 1605-1667 között élt Szent Bernardo da Corleone kapucinus is. Mindenkit csodálattal töltött el, hogy egy laikus testvér milyen mélyenszántó előadásokat tartott a Szentháromság misztériumáról. Egész élete Isten felé irányult, szüntelen imában és vezeklésben. Bátor apostolkodása válasz volt feszültségekkel teli kora társadalmi kihívásaira. A mai világnak is szüksége van olyan szentekre, mint Bernardo testvér. Alázatos példája bátorítás a fáradhatatlan imára, mivel éppen az ima és Isten szavának hallgatása jelenti a valódi életszentség lelkét.
Az 1852-ben, 31 évesen elhunyt Teresa Eustochio Verzeri rövid, de tartalmas élete során engedelmesen ráhagyatkozott a Szentlélek vezetésére. Örökösen érezte Isten oltalmát, átadta magát a mennyei Atyának. Megélte "Isten hiányának" sajátságos misztikus élményét is. Törhetetlen hite akadályozta meg abban, hogy ne veszítse el az irgalmas Atyába helyezett bizalmát a megpróbáltatások ellenére sem. Az általa alapított Jézus Szent Szíve Leányai kongregáció tagjainak is ezt a tanítást hagyta örökségül: a belső és külső szenvedések közepette is meg kell őriznünk hitünket az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben.
A szentatya a szertartáson jelenlévő tízezer libanoni hívőre való tekintettel franciául méltatta Szent Rafqa Ar-Rayes, az 1914-ben, mindössze 29 éves korában elhunyt szerzetesnő alakját. A maronita libanoni rendhez tartozó nővér egész élete során tartó szenvedését nagylelkű szeretettel testvérei üdvösségéért ajánlotta fel, erőt merítve a kereszten meghalt Krisztusból. Bárcsak Szent Rafqa őrködne mindazokon, akik megismerték a szenvedést, különösen a Közel-Kelet népei, akiknek a pusztító és meddő erőszak fokozódásával kell szembenézniük. Közbenjárását kérjük, hogy nyissa meg a szíveket a béke útjainak türelmes keresésére, siettetve a kiengesztelődés és az egyetértés napjait. Az új szentek tanúságtétele mindnyájunkat késztessen arra, hogy szüntelenül keressük Isten országát és igazságosságát mondotta a szentatya, majd Mária, minden szentek Királynője közbenjárásáért fohászkodott.
A szertartás befejezése előtt, az Úrangyala elimádkozásakor II. János Pál pápa arra emlékeztette a híveket, hogy Mária alázatos és magasztos élete a Szentháromság remekműve, minden keresztény számára a legmagasabb mércét jelenti, amelyre bizalommal teli elkötelezettséggel kell törekednie. A szentatya külön köszöntötte Nasrallah Pierre Sfeir libanoni bíborost, a maroniták antiochiai pátriárkáját, a libanoni püspököket, papokat és világi híveket, akik Rafqa nővér szentté avatására Rómába jöttek, majd a genovai érseket, Tettamanzi bíborost, illetve az olasz szerzeteseket és az állami hatóságok jelenlévő képviselőit üdvözölte, akik nagy számban vettek részt a szentté avatási szertartáson. VR/MK
A szentatya köszönetet mondott Francesco Marchisano érseknek és a bizottság minden tagjának a szentév érdekében végzett rendkívül jelentős munkájukért. Konkrét kezdeményezéseik között megemlítette, hogy a szentévi zarándoklatok megkönnyítésére a római katakombákban újabb útvonalakat létesítettek, felújították a megvilágítást és visszaállították a Domitilla katakomba gyönyörű Szent Nereus és Achilles bazilikájának eredeti fedőzetét. A pápa elismerését fejezte ki azért a jelentős munkáért, amelyet új katakombák megnyitása érdekében végeznek, köztük a veranói Szent Lőrinc, a Szent Pankratius és a Szent Marcellinus és Péter katakombák.
Végül a szentatya megköszönte az Egyházi Régészet Pápai Tanácsa tagjainak, hogy szakértelemmel ápolják a katakombák által jelentett hit, művészet és kultúra gazdag örökségét és szolgálatuk folytatására buzdította őket. VR/MK
Lujza nővér, az ukrajnai görög katolikus egyház katekézis felelőse szerint egyre több világi hívő vállalkozik egyházi szolgálatra. Ma 1400 a katekéták száma, akiknek nagy része laikus. A visszanyert vallásszabadságban pozitív jel, hogy az istenkeresők között továbbra is sok a fiatal és a középkorú. Husar bíboros rendkívül fontosnak tartja a felnőtt-katekézist, Marian Jaworski bíboros, a latin szertartásúak lvovi érseke pedig a folyamatos képzést a keresztény közösségek alapjának tekinti. Jelenleg Ukrajnában négy kateketikai intézet működik, három a görög katolikus, egy pedig a latin egyház vezetése alatt áll. Lujza nővér a problémák közül a következőket említi: "Mindenekelőtt a kommunista rendszer által okozott mély sebek, azután a hitoktatáshoz szükséges eszközök és hely hiánya, a szekták és pusztító hatásuk terjedése. Ukrajnában rendkívül összetett helyzettel kell szembenézni, mivel a második világháború és a Szovjetunió összeomlása közötti időszakban az ország az üldözések megszemélyesítőjévé vált. A legkisebb részletekben is kidolgozott módszerrel törekedtek a cél elérésére: a keresztény erkölcsi értékek szétzúzása, Isten létének tagadása, a személy tudathasadása. Sajnos nagyrészt elérték céljukat, és ezt a szomorú valóságot ma szem előtt kell tartani a katekézisben."
A katekézis megszervezésével egyidejűleg az ukrajnai görög katolikus egyház már 1992-ben megkezdte az állami iskolákban a keresztény etika oktatását. Időközben Lvovban létrehoztak egy keresztény etikai bizottságot, amelynek tagjai az Ukrajnában hagyományos katolikus és ortodox egyházak képviselői. A keresztény etika tanárainak képzése konkrét ökumenikus gyakorlat az oktatás terén folytatja beszámolójában a szerzetesnő. A katekizmust össze kell kapcsolni a liturgiával, ezért az állandó katekézisnek fontos része a liturgikus képzés. Az üldöztetések idején a nagymamák megismertették unokáikkal a hit szépségeit és óriási áldozatok árán is tanúságot tettek hűségükről. Ez volt kateketikai módszerük, és ezért érdemelnek emlékművet írja Giampaolo Mattei, majd cikkét Pavel Vaszilij, ukrán püspök szavaival zárja, aki 14 évet töltött lágerben, hatot pedig száműzetésben: "A keresztény hitet Ukrajnában a vértanúk és a nagymamák őrizték meg, Isten segítségével vés a Szűzanya közbenjárásával." VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 06. 15.