A XIX. században számos támadással és kihívással kellett szembenéznie az egyháznak. XIII. Leó Aeterni Patris kezdetű enciklikája 1879-ben a neoskolasztikát, egy tomista filozófiai rendszert tett meg az egyház teológiájának és filozófiájának alapjául, hogy így biztosítsa a katolikus tanítás egységét. Ilyen közegben élt és alkotott Rosmini. A Hittani Kongregáció arra is felhívja a figyelmet, hogy az 1887-ben elítélt tételek javarésze Rosmininek a halála után kiadott műveiből kerül ki. Ezen művekben sok a kétértelmű, nem egészen világos jelentésű kifejezés, amelyeket a laikus filozófiai iskolák előszeretettel átvettek, ám az egyház tanításától eltérően értelmeztek. Rosmini ekkor már nem élt, és nem tudta megmutatni szövegeinek helyes értelmezését. Ezért az elítélő dekrétum elsősorban arra a tényre vonatkozott, hogy a filozófus pap által felépített filozófus-teológiai rendszer nem mindig alkalmas és megfelelő a szerző által is vallott hitigazságok kifejezésére. A későbbiek folyamán katolikus tudósok mélyreható vizsgálata kimutatta a kétes értelmezésű helyek kapcsán, hogy Rosmini nem tanított az egyház tanításával ellentétesen, pusztán halála után többen félremagyarázták szövegeit. Ez természetesen azt is jelenti, hogy bár az 1887-es dekrétum objektív megállapításai a mai napig érvényesek, Antonio Rosmini, mint katolikus gondolkodó a szentatya szavai szerint a filozófiai útkeresés jeles példája. VR/MK
A találkozó után Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivő elmondta: a szentatya és az olasz kormányfő megbeszélésén mindkét fél hangsúlyozta azt a szándékát, hogy szorosan együttműködnek az olasz nemzet és a nemzetközi közösség javára. Különös figyelmet szenteltek a család és a katolikus iskolák tényleges egyenjogúsítása kérdésének. Szóba került az európai integráció és a nemzetközi szolidaritás, a küszöbön álló genovai csúcstalálkozó kapcsán. VR/MK
Sodano bíboros beszédében rámutatott a Szentszék és a Németország közötti szoros egységre, melyet a vatikáni nunciatúra Bonnból Berlinbe helyezése és négy új német bíborossá kinevezése is tanúsít. Joschka Fischer dicsérettel szólt az egyháznak az európai integrációs folyamatban betöltött fontos szerepéről, melyben különösen nagy érdeme van magának a pápának is.
A berlini pápai nunciatúra építkezési munkálatai két évig tartottak, a költség 15 millió márka volt. A katolikus Bonnból a nunciatúra tehát most átköltözött a multietnikumú és vallású Berlinbe. Az épület Neukollnban, Berlin déli részén, egy főként török és ázsiai emigránsok lakta népi negyedben található. "Itt közelebb vagyunk az emberekhez" mondotta Giovanni Lajolo érsek, apostoli nuncius. VR/MK
Az évfordulóra való tekintettel az OR munkatársai a mostani igazgatóval, Mario Agnesszel egyetemben részt vettek a Szent Péter téren a pápa vasárnapi Úrangyala imádságán. Ebben az évben a lap születésnapja, július elseje éppen vasárnapra esett. A szentatya külön köszöntötte a megjelent újságírókat és dolgozókat, és egy levelet is intézett a napilap igazgatójához.
Ebben a pápa először Istenhez fordul, és hálát ad azért, hogy az elmúlt évtizedek alatt az újság mindvégig az Evangélium hirdetésének és a Szentszéknek a szolgálatában állt. Megemlékezett elődeiről Péter trónusán, akiknek tanítását, igehirdetését az OR napról napra nyomon követte, és eljuttatta a Föld messzi tájaira is. A szentatya felidézte, milyen hasznos volt az egyház számára az újság, akár az ember méltóságát, akár békére hívó hangját kellett továbbítani. Minden pápa uralmának megvoltak a sajátos kihívásai, és ezeknek leküzdésében, megoldásában az újság mindig a Szentszék biztos és hűséges szócsöve volt. A szentatya megemlékezik azokról az erőfeszítésekről is, amelyeket az OR XI. és XII. Pius pápasága alatt egy emberséges, békés világ felépítéséért tett. A II. Vatikáni zsinat és az azt követő megújulási korszak idején az újság is egy eszköz volt, hogy XXIII. János pápa szavaival élve: "kitárjuk az egyház ablakait."
Végezetül a szentatya személyesen is köszönetet mondott az újságnak, amely mindig elkísérte őt pápasága alatt: vallási, pasztorális, szociális és kulturális kérdésekben egyaránt. A lap Péter utódával együtt harcolt az emberi méltóság és szabadság tiszteletben tartásáért, az élet védelméért. A 2000-res szentév kapcsán pedig arra emlékezett, hogy az OR mind a Nagy Jubileum előkészítésében, mind annak megítélésében, továbbadásában is fontos szerepet játszott. "Az OR azon túl, hogy az egyház életéről átfogó, szorosan Péter tanítószékéhez kötődő képet ad, egy, a világ elvárásaira nyitott egyház képét is felmutatja" fogalmazott a pápa.
A szentatya biztosította az újság minden dolgozóját szüntelen imájáról, Mária oltalmába ajánlotta az OR-t, és Isten áldását kérte rá.
A 140. évforduló tiszteletére hétfőn, július 2-án a lap színes melléklettel jelent meg, amely a szentatya fenti levelével kezdődik, majd részletesen bemutatja az elmúlt évtizedek legfontosabb eseményeit. A világháború és a kommunista vallásüldözés kapcsán egy nagy méretű fényképpel megemlékezik Boldog Apor Vilmos győri püspökről is. A lapok alján futó időszalagok fölött az OR egy-egy korabeli számának borítója látható, olvasható. Crescenzio Sepe bíboros megemlékezik az újságnak a Nagy Jubileum kapcsán végzett értékes munkájáról, Giorgio Rumi professzor pedig egy hosszabb cikkben elemzi a napilap hatását a világtörténelemben.
Az OR hét nyelven jelenik meg, olaszul naponta, spanyolul, portugálul, franciául, angolul, németül és lengyelül pedig hetente. A lapnál 80 újságíró és 20 fős adminisztráció dolgozik. Mivel az OR-nek nincsenek jelentős reklámbevételei, az éves mérleg negatív. Az orgánum 140 éves filozófiája: "hivatalosság 140 éve mindennap a pápával." VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 07. 06.