(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját)
A Magyar Nemzet (Besúgó gyóntatók július 16., 9.o.) szerint igencsak megnyirbálhatja a román ortodox egyház tekintélyét a volt Securitate oklevéltárait vizsgáló bizottság néhány héten belül várható jelentése a romániai egyházak vezetőinek átvilágításáról. A napvilágra kerülő dokumentumok nem lesznek mentesek a botrányos leleplezésektől. Ezt sejteti az is, hogy a legmagasabb egyházi és politikai körökből igyekeznek megakadályozni az ún. "szekus törvény" jelenlegi formájában való alkalmazását írja Pataky István. Constantin Ticu Dumitrescu egykori politikai fogoly, a "szekus" jogszabály atyja elmondta: saját dossziéinak áttanulmányozása nyomán rájött, hogy apját éppen az egyház két szolgálója súgta be. Felmérések szerint ugyanakkor a román lakosságnak a társadalom meghatározó intézményei közül továbbra is a görögkeleti egyházban van a legnagyobb bizalma. Pataky emlékeztet rá: a Ceausescu-diktatúra idején mindennaposak voltak a templomrombolások, csak Bukarestben többtucatnyi templomot tüntetett el a föld színéről a kommunista hatalom, történt mindez Teoctist pátriárka hallgatólagos beleegyezésével. A román görögkeleti egyház feje közismerten lojális magatartást mutatott mind a diktátor, mind a Securitate irányában. A volt politikai rendőrséggel való együttműködés vádja nemcsak Teoctist pátriárkát, hanem sok görögkeleti papot is érint, így csöppet sem véletlen, hogy a román ortodox egyház zsinata nem ért egyet papjai átvilágításával. A zsinat ugyanakkor elismeri, hogy egyes papok engedtek a kommunista diktatúra nyomásának, és a Securitate besúgóivá váltak.
A Népszabadságban (július 16., 10.o.) Doros Judit A palacsinta maga a szeretet címmel mutatja be Gyenes Csaba római katolikus papot, aki arra készül, hogy július 20-21-én a szegedi EKO-parkban, egy ifjúsági táborban megdöntse a palacsintasütés Guiness-rekordját. A Békés megyei Kunágotán szolgáló plébános könnyűzene hallgatása közben, 24 órán keresztül süti majd a palacsintát, és ezen belül rövidebb időszakokban egyszerre legalább húsz, de az is lehet, hogy ötven tepsiben forgatja a tésztát. Szándékai szerint a jeles napon rekordot állít a "Ki tud egy óra alatt több palacsintát megsütni" kategóriában: hatvan perc alatt százötven palacsintát akar elkészíteni. Gyenes Csaba egyáltalán nem tart attól, hogy megróják őt azért, mert kísérletével a papi hivatás komolyságát veszélyezteti. Papnövendék kora óta vezet táborokat gyerekeknek. Három éve az egyik barátjával létrehozta a "Veszélyeztetett magyar fiatalságért" alapítványt. Ennek segítségével minden nyáron több száz állami gondozott gyereket tudnak üdültetni. Az ő nehéz helyzetükre is fel akarják hívni a figyelmet azzal, hogy a rekordkísérlet éppen a család nélkül élő gyerekek hagyományos szegedi, ifjúsági táborában lesz. Van olyan intézet, ahonnan a legjobb magaviseletű gyereket küldik el ebbe a táborba, de olyan is, ahonnét a legrosszabbakat vagy épp a legkisebbeket. A plébános állítja: Istennek bár egyesek ezt talán soha nem fogják megérteni nemcsak a jósága, de a humorérzéke is végtelen."
A Magyar Hírlap (Romkert július 16., 17.o.) néhány sorban ír arról, hogy néhány hét múlva romkertet avatnak Bátaszék központjában az első magyarországi ciszterci apátság helyén. A templom tövében 1994 nyarán kezdte meg az ásatást Valter Ilona, a Műemlékvédelmi Hivatal főosztályvezető-helyettese, akit Zakar Polikárp, a ciszterci rend akkori generális főapátja Rómában kért fel, hogy határozza meg pontosan az első magyarországi, ciszterci apátság helyét, amit 1142-ben alapított II. Géza. MK
A Távlatok legújabb számában a magyar kormány egyházpolitikájáról nyilatkozik Semjén Zsolt egyházügyekért felelős helyettes államtitkár (157-164.o.). Semjén elmondta: az előző kormány egyházpolitikájához viszonyítva jelentős előrelépések történtek. A polgári kormány feladata nem az állam és az egyház szétválasztása, hanem az állam és az egyház együttműködésének garanciákon nyugvó biztosítása a társadalom javára. "Azok, akik ma az egyház és az állam szétválasztásáról szónokolnak, valójában az egyház és a társadalom elválasztását célozzák, ami abszurditás, hiszen egyszerre vagyunk tagjai egyházunknak és polgárai a magyar hazának. E kettő szembeállítása skizofrén állapot, harmonikus együttműködésük az értékgazdagodás lehetősége egyházpolitikánk a Szent István-i tanulságon nyugszik: ami jó az egyháznak, az jó az országnak, és ami jó az országnak, az jó az egyháznak." A helyettes államtitkárt büszkeséggel tölti el az ingatlanrendezés területén végzett munkájuk. "Míg az előző két kormány összesen ezer ingatlan ügyeit rendezte kormányhatározattal, addig mi másfél esztendő alatt ezerhétszázat, és ezzel jogi értelemben lezártunk minden egyházi ingatlanügyet." Semjén bizonyos abban, hogy 2011-ig be tudják fejezni az ingatlanrendezést.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tavaszi ülésén Beer Miklós püspök és Bíró László püspök beszámoltak a papképzés helyzetéről, megfogalmazták javaslataikat. Erről nyilatkozik a Távlatokban (165-168.o.) Beer Miklós. A püspök hangsúlyozta: a papképzés a magyar egyház jövőjének szempontjából az elsődleges kérdés, országos ügy, amit ma Magyarországon egy-egy egyházmegye külön-külön nem tud felvállalni, együtt kell a magyar katolikus egyháznak megoldania. Az interjúból kiderül, hogy hazánkban jelenleg összesen 422 teológus készül a papságra.
Somfai Béla Hollandia utat mutatott? (182-184.o.) című cikkének témája, hogy a holland parlament a világon elsőként engedélyezte az eutanáziát. Az egyetemi tanár szerző úgy véli: A "halálba segítésnek" ez a törvényesített formája az emberi élet kioltásának olyan magánjellegű, tehát a társadalom számára törvényes eszközökkel ellenőrizhetetlen módját teszi lehetővé, amely szöges ellentétben áll a nyugati világ eddigi jogfejlődésével és erkölcsi hagyományaival. A cikkíró kifejti: a hosszabb élet sok esetben csak ágyhoz és gépekhez kötött szenvedést jelent, amiről a kívülálló szemlélő ösztönösen visszariad, és azt mondja, hogy az ilyen életnek nincs értelme. "Az ösztönös reakció azonban elfelejteti velünk azt a tényt, hogy a szenvedő ember életének értelméről csak addig lehet beszélni, ameddig ő életben van. A személy létezése alapvető adottság, azt semmi más kérdés nem előzheti meg. Hasonlóan érzelmi reakciókra alapul és ellentmondásos az a gyakran hangoztatott kijelentés is, hogy a súlyosan szenvedő számára jobb a halál, mint az élet további folytatása. Ennek a megállapításnak a helyessége az életre és a halálra vonatkozó tapasztalati tényektől függ. A halálról azonban az élőknek nincsen tapasztalata. A beteg érdekeinek védelmére vonatkozó feltétel nélküli orvosetikai irányelv is feltételezi a beteg létezését. Életének kioltásával ugyanis a további segítség lehetőségét eleve lehetetlenné teszi az orvos. Ez nemcsak a beteg fölötti hatalom végérvényes gyakorlását jelenti, hanem visszaélések lehetőségét is megnyitja. Valóban a beteg fáradt-e bele a szenvedés elviselésébe, vagy a hozzátartozói? Valóban biztosítható a szabad döntés lehetősége a beteg számára, különösen akkor, ha nem kíván hozzátartozóinak terhére lenni? A halált hozó döntést ugyanis nem lehet közmegegyezéssel elfogadott feltételekkel szabályozni. Ha azt olyan személyes jognak tekintjük, mely fölött a közösség nem minden esetben gyakorolhat ellenőrzést, akkor sem a törvényes feltételek betartására, sem a visszaélések lehetőségének elkerülésére nincsen elfogadható biztosíték. Ennek veszélye egyaránt fenyegeti a fiatalkorú fogyatékost, a magatehetetlen és esetleg öntudatlan beteget és a halált szabadon választó gyógyíthatatlant is." Somfai Béla egyúttal figyelmeztet: méltóságunk gyökere a szeretetre való hivatottságunkban és a szeretet átadására való képességünkben rejlik. Ez nem a szabad elhatározás gyakorlásában, nem is az élet minőségében, hanem az egymáshoz kötő kapcsolatok felismerésében valósul meg, abban a képességben, hogy együttérzést tudunk kifejezni és elfogadni. "Csak így biztosíthatjuk a társadalmi élet békéjét és biztonságát, ha biztosítjuk ennek a sokszor nagy áldozatokat követelő, de igazán emberi együttérzésnek a hatékony szerepét egyéni és társadalmi életünkben is" idéz a szerző ezzel kapcsolatban a kanadai katolikus püspöki kar 1994-es körleveléből. Távlatok/MK
Budapest: A Győri Püspökség tudatja, hogy Gálos József tb. esperes, ny. plébános életének 83., papságának 60. évében július 13-án elhunyt. Temetése július 25-én lesz Lövőn. MK
Budapest: A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tudatja, hogy P. Bourdeaux Ottó S. J. életének 80., szerzetesi hivatásának 31., papságának 33. évében július 13-án elhunyt. Temetése július 25-én 14 órakor lesz a Kerepesi temetőben. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 07. 19.