Vatikán: II. János Pál pápa bár továbbra is nyári rezidenciájában, Castelgandolfóban tartózkodik augusztus 23-án, csütörtökön megkezdte szabályos tevékenységét. A délelőtt folyamán kihallgatáson fogadta Francois Xavier Nguyen Van Thuan bíborost, a Iustitia et Pax Pápai Tanács elnökét, három brazil főpásztort, köztük Jaime Henrique Chemellót, a brazil püspöki kar elnökét, a hivataláról leköszönő svéd szentszéki nagykövetet, és végül a Konzisztórium Teremben egy húszfőnyi aquilai küldöttséggel találkozott, amely 100 ezer dollárral járó nemzetközi díjat adományozott a pápának.
A szentatya ez utóbbi csoporthoz intézett beszédében köszönetet mondott azért, hogy a most alapított "Kiengesztelődés" nemzetközi díjat elsőként ő kapta meg, és ezáltal támogatják az egész világra kiterjedő szeretetszolgálatában. A pápa utalt a díj alapításának történelmi gyökereire és céljára, hogy ezzel V. Celesztinre és a szent pápa által engedélyezett búcsú kiváltságára emlékeznek és olyan személyeknek adják, akik kitűnnek a béke, a kiengesztelődés és a szolidaritás területén végzett szolgálatukkal. Ezek az értékek inspirálták hét évszázaddal ezelőtt V. Celesztin pápát, világi nevén Pietro Angeleriót, a morronei szent remetét. Amikor az egyház számára oly nehéz időszakban pápává választották, Aquila városban, a szívéhez oly közel álló collemaggio apátságnak azt a kiváltságot adományozta, hogy itt minden keresztény teljes búcsút nyerhetett, ha három egyszerű követelménynek eleget tett: kiengesztelődött a Teremtővel, a teremtményekkel és önmagával. A szentatya hangsúlyozta, hogy ez a gyógymód a mai emberek számára is érvényes. A kiengesztelődésnek a vallási tartalmon kívül kulturális és társadalmi vetülete is van. Korunk szolidaritásra, békére és szeretetre szomjúhozó embereit a kiengesztelődés arra emlékezteti, hogy ha életük elszakad Istentől, akkor nem képesek megvalósítani ezeket az egyetemesen érvényes morális értékeket. A szentatya végül arra buzdította az aquilai küldöttséget, hogy tartsák ébren városukban Szent Celesztin pápa emlékét és tanítását, majd a collemaggiói bazilikában tisztelt, mennybe felvett Szűzanya és V. Szent Celesztin oltalmát kérte Aquila város keresztény népére. VR/MK
Vatikán: II. János Pál pápa üzenetet intézett a Szent Antalról nevezett ferences nővérek kongregációjához, amely 100 évvel alapítása után most tartja rendi nagygyűlését. A szentatya üzenetét Maria Goretti Manzo nővérhez, a kongregáció legfőbb elöljárójának címezte. Arra buzdítja a nővéreket, hogy Szent Ferenc eszményeire épülő regulájuk szerint folytassák odaadó szolgálatukat a legszegényebbek javára. A pápa megemlékezik a 65 évvel ezelőtt elhunyt alapítójukról, Miradio Bonifacio nővérről, akinek szeme előtt a leginkább szükséget szenvedők lebegtek, amikor létrehívta közösségét. Azt akarta, hogy a nővérek maguk is éljenek szegénységben, szolgálatukat az egyszerűség, az alázat és az imádság jegyében végezzék. Alapítójuk azt is megjelölte számukra, hogy a fáradozásaikhoz szükséges fényt és támaszt Krisztusban és az eukarisztia titkában találják meg, amely a szeretet forrása. A pápa Assisi Szent Ferenc szavait idézi üzenetében: "A Magasságbeliből ebben a világban semmi mást nem birtokolhatunk, sem nem láthatunk, mint az ő testét és vérét, és azokat a neveket és szavakat, amelyek által megteremtettünk és a halálból az életre megváltattunk." A szentatya végül arra buzdította a nővéreket, hogy hirdessék Krisztust a mai kor embereinek, majd Szent Ferenc, Szent Antal és sok más ferences szent közbenjárását kérte további egyházi szolgálatukra. VR/MK
Vatikán: A Szentszék Sajtóterme szerdán, augusztus 22-én este közzétette McCarrick washingtoni bíboros Milingo érsek és Sung asszony ügyével kapcsolatos nyilatkozatát. Az amerikai főpásztor emlékeztet rá: a Moon tiszteletes által végzett házasságkötési szertartásnak nincs semmi köze az igazi házassághoz, és még kevésbé a keresztény házassághoz. McCarrick bíboros megértéséről biztosítja Sung asszonyt és mindenkit arra kér, hogy imádkozzanak érte és az afrikai főpásztorért. "Lehetséges, hogy Sung asszony meg van győződve arról, hogy helyesen cselekszik, de cselekedetei minden bizonnyal pszichológiai presszió és irreális észjárás következményei." A bíboros emlékeztet arra is, hogy a Jézus Krisztus istenségébe vetett hit ruházza fel szentségi jelleggel a keresztény házasságot és ugyanezen meggyőződésen alapul a papság szentsége is, melynek erejében egy férfi, akár pap, akár püspök, örökre el van kötelezve a cölibátus és a szentelés pillanatában megvallott hűségnek. Mindezek igen lényeges elemek, amelyeket nem lehet könnyedén kezelni. McCarrick bíboros reméli, hogy a koreai asszony mielőbb visszanyeri elméje és lelke nyugalmát, Milingo érsek pedig azután, hogy újra megtalálta belső szabadságát, képes lesz megerősítenie hűségét Krisztus és az egyház iránt.
Emmanuel Milingo szülőhazája, Zambia kormánya szerdán berendelte vatikáni nagykövetét, hogy tájékozódjék a zambiai főpásztor ügyéről. A hírt a Times of Zambia című napilap közölte, a külügyminiszter nyilatkozatára hivatkozva. A kormánylap szerint a miniszter azt mondta: figyelemmel kísérik az eseményeket, és sajnálják, hogy nem tájékoztatták őket előbb a történtekről. VR/MK
Dél-Afrika: Konrad Raiser tiszteletes, az Egyházak Világtanácsának főtitkára a Dél-afrikai Köztársaságban kezdte meg a fekete földrész négy, nagy többségében keresztény országát érintő körútját. Megbeszéléseinek témái közül szerepel az egyház szerepe az AIDS leküzdésében, munkanélküliség, fiatalkorúak bűnözése, erőszak, a termőföld igazságos elosztása, fajgyűlölet. Raiser tiszteletes augusztus 15-én Johannesburgban megnyitó beszédet mondott az Egyházak Dél-afrikai Tanácsának háromévenként megrendezésre kerülő országos konferenciáján, majd saját kíséretével együtt meglátogatta Sowetót, találkozott a helyi társadalmi mozgalmak képviselőivel, illetve afrikai teológusokkal. A 42 és félmilliós Dél-afrikai Köztársaság 68 százaléka keresztény. VR/MK
Jeruzsálem: I. Irinaiosz pátriárka személyében Jeruzsálem és az egész Szentföld ortodox keresztényei új pátriárkájukat tisztelhetik, akinek kinevezésére az augusztus 13-ai megválasztást követően éppen a napokban is dúló véres szentföldi izraeli-palesztin összecsapások idején került sor.
Az új pátriárka 1939-ben született Görögország Szamosz-szigetén, Szkopelitisz Emmanuel néven. Szülei a kor szokásának megfelelően gyermeküket a szentföldi ortodox szerzetesekhez küldték tanulni, aki gimnáziumi tanulmányait követően húszéves korában belépett a Szentsír ortodox testvérületbe, az úgynevezett hágiotafiták közösségébe, amely a ferences kusztódiához hasonló célkitűzéssel működik a Szentföldön. A napjainkban 110 tagot számláló rendnek az ortodox zarándokok leli gondozása az egyik legfontosabb feladata. Szkopelitisz szerzetes fogadalomtételekor nyerte el a rendi Irinaiosz nevet. Benediktosz pátriárka Irinaioszt teológiai és egyházjogi tanulmányokra Athénba küldte, ahonnan 1965-ben tért vissza Jeruzsálembe és ekkor szentelték pappá. Jóllehet megfontolt és óvatos diplomatának tartják, az 1967-es hatnapos háborút követően amikor a jeruzsálemi óváros, Ciszjordánia és a Gázai-övezet izraeli ellenőrzés alá került többször is szót emelt a szentföldi ortodox hívek jogai érdekében. Ezért Benediktosz pátriárka 1979-ben Athénba hívta vissza. Két évvel később, 1981-ben az új pátriárka, I. Diodorosz a jordániai Hierapolisz érsekévé nevezte ki Irinaioszt, és egyúttal megtette jeruzsálemi exarchává is. Hazájában Irinaiosz érsek többek között azzal a jelképes gesztussal lett ismert egyházi személyiség, hogy húsvétkor az ünnepi szertartásokra a Szentföldről, az Üdvözítő sírjáról hozta el a feltámadást jelképező gyertyalángot. I. Diodorosz pátriárkának 2000. december 20-ai halála után szokatlanul hosszú ideig, nyolc hónapig nem töltötték be a helyét. Ez egyértelműen a választás kényes egyházi és politikai hátterére utal. Amikor augusztus 13-án Irinaioszt megválasztották a jeruzsálemi Szentváros, egész Palesztina, Szíria, a Jordánon túli Arábia, a galileai Kána és a Szent Sion pátriárkájává, gyanítani lehetett, hogy a döntésben szerepet játszott az egyházi kérdésekben számára semlegességet biztosító hosszú távolléte Athéntől, továbbá I. Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka támogatása. VR/MK
A jeruzsálemi ortodox patriarchátus története megszakítatlan folytonossága révén a Szent Jakab apostol alapította jeruzsálemi zsidó-keresztény közösséghez kapcsolódik. Az első századokban a város hellenizálódott és Antiochia, valamint Alexandria patriarchátus hasonlóan fejlődött tovább, noha a két másik széknek a jelentősége mind nagyobb lett a történelem során. A VII. századtól kezdve a jeruzsálemi patriarchátus arab-iszlám fennhatóság alá került, ám Szofroniosz pátriárkának sikerült egy tolerancia szerződést kötnie a kalifákkal, ami az iszlám jogalkotásban a későbbi keresztény-muzulmán együttélés jogi mintájává lett. A hellenizált zsidók és a szír palesztinok többségükben keresztények maradtak, bár nyelvi és kulturális szempontból erős arab befolyás alá kerültek. A különféle vallásoknak ezt az együttélését alapvetően megzavarták a keresztes hadjáratok, már a XI. század végén. Az ortodox keresztényeket és a zsidókat úgy kezelték, mintha muzulmánok lettek volna. Így érthető, miért fogadták ez év májusában olyan hálásan a görög ortodox hívek II. János Pál pápa szavait Athénban, amikor bocsánatot kért a katolikusoknak a keresztes hadjáratok során elkövetett vétkeikért. Jeruzsálem bevétele után, 1099-ben alapították meg a jeruzsálemi latin, azaz római-katolikus patriarchátus, amit az ottomán hódítás után IX. Pius pápa 1847-ben visszaállított. E latin patriarchátus vezetője napjainkban a palesztin származású Michel Sabbah érsek.
Az ortodox patriarchátus minden nehézség ellenére túlélte a keresztes hadjáratokat és Szaladin szultán alatt visszanyerte hivatalát is. A legtöbb pátriárka a történelem során a Szentföld arab nyelvű ortodox keresztényei közül került ki. Ez a hagyomány gyökeresen megváltozott az 1500-as évektől, amikor a szultán a jeruzsálemi patriarchátust az ellenőrzése alatt álló görög ortodox egyház, a konstantinápolyi pátriárka fennhatósága alá rendelte. Ezt a függő szerepet a XIX. században az orosz cár változtatta meg és így nyerte vissza viszonylagos önállóságát a jeruzsálemi ortodox patriarchátus.
A XX. században, Izrael létrejöttével a patriarchátus újabb, ezúttal kettős kihívással néz szembe. Egyrészt az egyre erősödő izraeli politikai befolyással, mely Jeruzsálemet szeretné az ország fővárosává tenni, szemben az érvényben lévő ENSZ-határozatokkal, másrészt az arab származású, palesztin keresztények politikai követeléseivel. A hónapok óta tartó izraeli-palesztin viszály kapcsán most különösen érthető, miért előnyös, ha a jeruzsálemi ortodox patriarchátus székét nem a konfliktusban érdekelt palesztin, hanem a politikailag semleges görög fél tölti be. A békés megoldásokra hajló I. Irinaiosznak a jelen nehéz helyzetben úgy kell vezetnie az ortodox helyi egyház hajóját, hogy az ne sértsen se izraeli, se palesztin érdeket és érdemben szolgálja az ott élő ortodox keresztények lelki életét. KNA/VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 08. 27.