SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Magyar Nemzet Luigi Attacoli vatikáni tudósítót idézi: II. János Pál pápát mindig ösztönözte, ha veszélyes helyekre mehet. A tekintélyes publicista szerint a szentatya pápaságának éppen az a lényege, hogy mindenüvé elvigye a béke szavát.

A Magyar Hírlap (A Vatikán szeptember 25., 3.o.) idézi Joaquín Navarro-Valls szentszéki szóvivőt, aki a Reutersnek úgy nyilatkozott, hogy erőszakmentes megoldást fogadna el a Szentszék az Egyesült Államokat ért támadások miatt, de megértené, ha Washington az erő alkalmazásához folyamodna állampolgárai védelmében. "Bizonyos, hogy ha valaki súlyos károkat okozott a társadalomnak, és fennáll a veszély, hogy szabadon marad, s újra megteheti ezt, akkor mindenkinek jogában áll, hogy a társadalom önvédelmének jogát gyakorolja, ami a választott eszközök tekintetében akár agresszív is lehet" fogalmazott Navarro-Valls. Hozzátette: "Az erőszak által kiváltott önvédelem akár az erőszakot is magában foglalhatja, s ez halálhoz is vezethet. Vagy az történik, hogy a szörnyű bűncselekményeket elkövető embereket olyan helyzetbe hozzák, ahol újabb károkat nem okoznak mert átadják az illetékeseknek és őrizetbe veszik őket , vagy pedig érvényesül az önvédelem elve, annak minden következményével együtt."

A Népszabadságban (Változik szeptember 20., 9.o.) többen véleményt nyilvánítanak arról, hogy a Vatikán megbízta a teológia tudományának néhány világszerte elismert kutatóját: a Holt-tengeri tekercsekben foglaltak felhasználásával a szükséges helyeken módosítsa a Biblia szövegét. Tarjányi Béla, a Szent Jeromos Bibliatársulat ügyvezető elnöke, a Katolikus Bibliaszövetség magyarországi képviselője szerint bizonyosra vehető, hogy a szövegváltoztatás az Ószövetséget érinti majd. Kijelentette: szavak, esetleg félmondatok módosulhatnak, érdemi változásra azonban nem kell számítani. Tarr Kálmán református lelkész, a protestáns és ortodox egyházakat tömörítő Magyar Bibliatársulat főtitkára nem kívánta kommentálni a vatikáni hírt. Egyúttal emlékeztetett rá, hogy Magyarországon még nem készült közös katolikus-protestáns Biblia-fordítás. Általánosságban elmondta, hogy 20-30 évenként felül kell vizsgálni az adott ország nyelvén megjelent Biblia szövegét, 50-100 évenként pedig teljesen új fordításra van szükség az eredeti héber és görög szöveg alapján. Szerinte tökéletes Biblia-fordítás nincs, nem is lesz soha, hiszen a tudomány fejlődik és szakadatlanul kerülnek elő eddig ismeretlen bibliai kéziratok. Az élő nyelvek is állandóan változnak, a szöveget ezekhez a változásokhoz kell igazítani.

Hazai hírek

A Népszabadságban (Sohasem szeptember 22., 28.o.) Gergely Jenő történész nyilatkozik abból az alkalomból, hogy a kommunista hatalom ötven évvel ezelőtt, 1951. szeptember 23-án robbantotta fel a Regnum Marianum-templomot. Ennek kapcsán beszél a Regnum Marianum mozgalom megszületéséről, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök és tanítványa, illetve utódja, Shvoy Lajos kiemelkedő szerepéről. Gergely professzor kifejtette: 1945-től egy erős vallási-hitbuzgalmi fellendülés következett be Magyarországon. Ennek több oka volt, az egyik, hogy a háború iszonyatos szenvedései után sokan kapaszkodót kerestek, másrészt a katolikus egyház a földosztással elvesztette gazdasági hatalmát, politikai befolyása is gyorsan gyengült. Uralkodó egyházból kényszerűen egyre inkább szolgáló egyház lett. 1946-47-re világossá vált, hogy az új hatalom radikálisan és végérvényesen szakítani akar azzal a felfogással, amely szerint Magyarország Mária országa volna. "A Regnum Marianum-mozgalom helyzete más, mint az egyházé általában. Egy faluban természetes volt, hogy a plébános keresztel, esket, temet, az emberek templomba járnak. A regnumosok azonban a lehető leghatékonyabban kívántak szembeszállni a kommunista világképpel, amelybe akkor nem fért bele a vallás és az egyház. A kérdés tehát: ki kit győz le? A hatalom mindent megtett a Regnum visszaszorításéért." Gergely Jenő érdekesnek tartja, hogy a Regnumot ennek ellenére csak 1951-ben oszlatták fel. Ennek magyarázatát abban látja, hogy megalakulása óta nem volt a BM által jóváhagyott szabályzata, mint az egyesületeknek általában. Amely egyesületeknek volt, azokat már 1946-ban feloszlatták. "1949-ben lezajlik a Mindszenty-per, az egyházi iskolákat államosítják. 1950-ben betiltják a szerzetesrendeket. Az egyházat beszorítják a sekrestyébe. Azt tudja a hatalom, hogy ez nem Oroszország, ezért a templomokat nem meri bezáratni. Azt azonban eléri, hogy az egyház a templom falai közé legyen zárva. A Regnum papjai ezt nem hajlandók elviselni. 1951-ben, amikor tetőpontján van a Rákosi-féle diktatúra és a személyi kultusz, úgy látja a politika, hogy elérkezett a leszámolás ideje." A történész nem ismer olyan dokumentumot, amely azt bizonyítaná, hogy a Regnum Marianum-templom felrobbantását személyesen Rákosi Mátyás rendelte el. Ettől persze még létezhet ilyen anyag. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően 1961-ben, 1965-ben, 1966-ban és 1971-ben voltak regnumos atyák elleni perek. Gergely rámutatott: a regnumos atyák a szocializmus évtizedei alatt is összejártak, és igyekeztek maguk köré fiatalokat gyűjteni, vagyis illegálisan csinálták azt, amit korábban legálisan. Úgy gondolták, semmi rosszat nem tesznek, hiszen munkájuknak nem volt semmiféle politikai és főképp államellenes mozzanata. "Így aztán nem is lehetett volna őket elítélni. Ámde a hatóság mindig konstruált valamit, amire rá lehetett fogni, hogy az összeesküvés, hazaárulás, kémkedés. Kemény büntetéseket osztottak ki ezért: 8-12 év fegyházat. Voltak olyan regnumos papok, akik mindig visszakerültek a börtönbe. Amnesztiát kaptak, aztán újra bevitték őket, mert figyelték, sohasem szálltak le róluk. Az volt ebben a tragikus, hogy a helyzet akkor sem változott, amikor az egyháznak már volt bizonyos relatív szabadsága. A regnumosok sohasem nyertek bocsánatot. Mert a hatalom egyetlen dolgot semmiképpen nem viselt el. Azt, hogy az egyház az ifjúsággal foglalkozzon. Az előző rendszerben az ifjúság nevelését illetően az állam mindvégig ragaszkodott a monopóliumához." MK

KÖNYVEKRŐL

Joachim Gnilka: A Názáreti Jézus

Gnilka erre tesz kísérletet: bemutatja a Római Birodalom fennhatósága alá tartozó Izrael helyzetét, a szellemileg, lelkileg megosztott társadalmat, a bonyolult viszonyt a farizeusok, zelóták, esszénusok és szadduceusok között, a hatalmas különbséget a gazdagok és szegények között. A szerző behatóan elemzi az egyes evangéliumi történeteket, részletesen vizsgálja Jézus cselekedeteit, példabeszédeit, gyógyításait, csodáit. Így például rávilágít arra, hogy a Tékozló fiúban ábrázolt jóságot meg lehetett tapasztalni Jézus nyilvános működésében, hiszen Őbenne Isten országa immár eseménnyé vált. "Isten országa pedig zöld utat ad az új rendnek" fogalmaz a híres tudós, hozzátéve: történelmi tapasztalat, hogy ez az új rend csak óriási fáradsággal, nagy ellenállás leküzdésével talál utat a világban. Jézus etikájának lényegét az Isten-és emberszeretet összekapcsolásában látja. Az általa hirdetett Isten országa lényegileg új dolog, maga a véglegesség. Az ember pedig eldöntheti, hogy melyik útra lép, de döntéséért vállalnia kell a felelősséget.

Gnilka végső összegzése, hogy az evangélium szerzői a húsvét hitének fényében alkottak. Ezekben a földi Jézus vonásai a megdicsőült Krisztus színeivel keverednek. Éppen ez jelenti a későbbi történeti rekonstrukciók legnagyobb nehézségét. Ám a közösség szilárd meggyőződése szerint az élő és a megfeszített ugyanaz a személy volt, mint a feltámadott és a megdicsőült. "Ennek a közösségnek pedig az volt, és mindmáig az a célja, hogy a hitben vezesse el az embereket ahhoz, aki ma is él, és bennünk működik" szögezi le rendkívül alapos monográfiájában Joachim Gnilka. (Szent István Társulat) MK