A püspöknek szociális kérdésekben is érzékenynek kell lennie, és ezen a téren hármas szerepet tölt be: egyrészt hirdeti és védelmezi az emberi személy méltóságát, másrészt felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra, harmadrészt pedig az egyház tanításának aktualizálásával hozzájárul a társadalom helyes átalakulásához. Nagy hangsúlyt kapott a délelőtti üléseken a püspöknek, mint tanítónak is a szerepe. Nem szabad megfeledkezniük a papok teológiai képzésének fontosságáról, és ezen a ponton világosan különbséget kell tenniük a világi hívek általános és a klérus szolgálati papsága között. A mai világban különösen a tanítás területén találkozhatunk nagy ellenállással és heves támadásokkal. Ezzel kapcsolatban több főpásztor is kifejezte köszönetét a Szentszéknek a Dominus Iesus dokumentumért. Napjainkban égető kérdéssé vált az újra-evangelizáció, és vele a kultúrák találkozásának kérdésköre is. A nyugati világban egyre jobban terjed a közömbösség, amelyet a szinódusi atyák "csendes hitehagyásnak" neveztek. A mai ember nem hisz Istenben, és egy immanens kultúrát épít magának. Ezt a kultúrát mind erőteljesebben reklámozzák a kelet-európai országokban, sőt minden kontinensen. "Csak úgy nézhetünk szembe ezzel a kihívással, ha komolyan vesszük a kultúra pasztorációjának kérdését az új-evangelizációért" hangzott el az ülésteremben.
Ezen nehézségek kapcsán előtérbe került a tömegtájékoztatási eszközök felhasználásának kérdése is. Nem csak azokhoz kell szólnunk, akik már eljutottak a hitre, hanem azokhoz is, akik nem hisznek, vagy egyáltalán nem is szembesítik magukat a hit kérdéseivel. A püspököknek gondot kell viselniük arra, hogy Jézus Krisztus evangéliuma minden lehetséges módon terjedjen az emberek körében. Szó esett a keresztények és a muzulmánok együttműködéséről is. Ezen a téren a püspöknek nagy szerepe van abban, hogy előmozdítsa a békés dialógust, eltávolítsa az ellentéteket, és hozzájáruljon az érdekelt nemzetek együttműködéséhez.
Délután a szinódus a szentatya jelenlétében hozzákezdett az egyes kérdések részletes megvitatásához. Már az első felszólalások után megmutatkozott a szinódus nemzetközi jellege. Ázsiai, ausztráliai, latin-amerikai és európai püspökök egyaránt felszólaltak. Kioto főpásztora arról szólt, hogy az 1980-as években bekövetkezett gazdasági válság után világossá vált Japánban, hogy a nagy eredmények mögött lelki üresség tátong. Nagy az éhség a vallásra. Az evangelizáció fő feladata megmutatni egy új, másfajta életstílust a japánoknak, amely nem az anyagi előrejutásra fordít csupán figyelmet. Kolumbia képviselője az országát beborító erőszakról számolt be. Ma a latin-amerikai püspökök legfőbb feladata, hogy a kiengesztelődés üzenetét vigyék a szembenálló felekhez. Szükséges a pasztorális elképzelések megújítása is: most már távol élnek az emberek az egyháztól, a hittől, és új módszerekre van szükség ahhoz, hogy az evangélium hozzájuk is eljusson. Moszkva katolikus érseke felszólalásában hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy az ortodox egyház együttműködjön a latin és görög katolikus egyházzal a különböző, az orosz népet támogató, segítő kezdeményezésekben. Így el lehet érni, hogy az ökumenikus kapcsolatok további fejlődésnek induljanak.
Etikai kérdések is felmerültek a szinódus tanácstermében: a betegség és halál, valamint a genetikai kutatások problémái. A püspököknek különös figyelmet kell szentelniük a betegek lelkipásztori ellátására, mindig szem előtt tartva, hogy ez nem emberbaráti cselekedet, hanem a betegséget és halált legyőző húsvét hirdetése.
A világban 150 millió menekült, hazájából elűzött ember él. Velük is törődniük kell a püspököknek. Nem elég a szociális segítségnyújtás, hanem párbeszédbe kell kezdeni a különböző vallású emberekkel. Krisztus evangéliuma a népek közötti egység eszköze kell, hogy legyen. VR/MK
A város keleti részén, a Koronkai (Tudor) negyedben nagy tömbházépítés folyt az 1970-es évektől. A katolikus élet kezdetben egy imaházzá átalakított lakásban zajlott, később egy raktárépületben, az állami hatóságok gáncsoskodása ellenére. A változás után a többi imaházakkal együtt ez is megkapta az állami jóváhagyást 1990-ben, hogy önálló plébánia legyen. Első plébánosa id. Nagy József 1993-tól. A plébániához jelenleg 4000 katolikus hívő tartozik.
Az ünnepi szentmisét 52 pap és 4 püspök mutatta be, a házigazda Jakubinyi György érseken kívül jelen volt a már említett nuncius, Tamás József segédpüspök, valamint Pápai Lajos győri megyéspüspök. Ez utóbbi főpásztor délután a kolozsvári Szent Mihály-templomban volt főcelebránsa az ünnepi szentmisének.
Az ünnepen megemlékeztek a főegyházmegye nyugalmazott főpásztorának, Bálint Lajos érsek püspökké szentelésének 20., illetve az egyházmegye érseki rangra emelésének 10. évfordulójáról. Az ünnepi megemlékezésből ezúttal sem maradt ki boldog emlékű Márton Áron gyulafehérvári püspök, aki 21 évvel ezelőtt ezen a napon adta vissza lelkét Teremtőjének. A nuncius olaszul mondott szentbeszédét Jakubinyi György érsek tolmácsolta a résztvevőknek.
Szent Mihály tiszteletére nem kevesebb, mint negyven templom vagy kápolna épült a gyulafehérvári főegyházmegyében.
A Mallersdorfi Nővérek rendjét 1855-ben, Pirmasens bajor városka plébánosa, Paul Josef Nardini alapította meg, célkitűzései: felebarátainkat a földi élet legkiszolgáltatottabb szakaszaiban gyermekkorban és öregkorban segíteni. Ezért a rend számos óvodát, árvaházat, kórházat és öregotthont épített, illetve tartott fenn. A mallersdorfiak erdélyi letelepedése Batthyány Julianna grófnő, Montenuovo Vilmos herceg felesége nevéhez fűződik, aki 1864-ben Szebenben házat és megélhetést biztosított a nővéreknek. A rend ezután rendkívüli fejlődésnek indult Erdélyben, az 1948-as államosításkor 280 mallersdorfi nővér, 17 különböző helységben, összesen 22 házban élt és fejtette ki áldásos tevékenységét. A kommunista hatóságok 1948-ban felszámolták ugyan a szerzetesrendeket, de az itthon maradt nővérek biztosították a túlélést a nehéz időkben. Az udvarhelyi házat a ferencesek 1991-ben adták át használatra a mallersdorfi nővéreknek.
Romániában október 1-ig összesen 20 katolikus templom illetve kápolna viselte Kis Szent Teréz nevét, ebből 9 plébániatemplom (a 9 plébániatemplomból egy a szatmári, egy a nagyváradi, egy a temesvári, egy a bukaresti, további öt pedig a jászvásári egyházmegye területén található). A 10., Kis Szent Teréz tiszteletére emelt székelyudvarhelyi plébániatemplom plébánosa, Botár Gábor szentszéki tanácsos, az 1996. január 1-én létesített plébániához mintegy 3800 katolikus hívő tartozik.
A templom építését 1997 húsvétja után kezdték el, magyarországi tervezők által vázlatolt és Pál László székelyudvarhelyi tervező által véglegesített terv szerint, Kovács Sándor c. kanonok, udvarhelyi főesperes segítségével és irányításával. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodája/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 10. 12.