Vatikán: II. János Pál pápa október 11-én, csütörtökön délelőtt, a X. rendes püspöki szinódus közgyűlésén, a napközi imaóra idején a következő imával emlékezett meg az Egyesült Államokban egy hónappal ezelőtt, szeptember 11-én elkövetett merénylet áldozatairól:
"Testvéreim, kedves szinódusi atyák. Egy hónappal az Amerikai Egyesült Államok különböző részein elkövetett embertelen merényletek után ismételten atyáink Istenének örökös irgalmába ajánljuk a számtalan ártatlan áldozatot. Vigasztalást és lelki támaszt kérünk fájdalomtól sújtott családtagjaiknak és rokonaiknak, erőért és bátorságért fohászkodunk mindazok számára, akik továbbra is segédkeznek a szörnyű csapás által sújtott területeken, azért esedezünk, hogy minden jóakaratú ember szívós kitartással haladjon tovább az igazságosság és a béke útján. Az Úr gyökerestül tépje ki a szívekből a vak gyűlölet és az ellenségeskedés minden csíráját, hogy képesek legyenek a kiengesztelődésre, a szolidaritásra és a békére. Imádkozzunk azért, hogy a világon mindenütt megvalósulhasson a szeretet civilizációja."
A zsoltárok elimádkozása után John Olorunfemi Onaiyekan abujai érsek, a nigériai püspöki konferencia elnöke, valamint Peter Forster chesteri anglikán püspök rövid homíliát mondtak. A szentatya a következő szavakkal vezette be a könyörgéseket, amelyeket egy-egy szinódusi atya mondott el angolul, franciául, spanyolul, arabul, portugálul, oroszul és németül: "A Szűzanyával egységben forduljunk egy szívvel, egy lélekkel az Atyaistenhez, hogy Fia, Krisztus által árassza el az emberek szívét és az egész Földet a vigasztaló Szentlélekkel, aki az életet adó Úr."
A Miatyánk elimádkozása után és az áldás előtt a szentatya a következő fohászt mondotta el:
"Mindenható és irgalmas Isten! Nem érthet meg téged, aki az ellenségeskedés magvát hinti el, nem fogadhat be téged, aki szereti az erőszakot: tekints le fájdalmas emberi létünkre, amelyet próbára tettek a terror és a halál rettenetes cselekedetei, nyújts vigaszt gyermekeidnek és nyisd meg szívünket a reménynek, hogy korunk még megismerhesse a nyugalom és a béke napjait. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen."
A pápa vezette azt a rózsafüzér imát is, amelyet a szinódusi atyák a csütörtöki ülés végén mondtak el az egy hónappal ezelőtti terrorista támadás áldozataiért. VR/MK
II. János Pál szavai "prófétai dimenzióval" telítődtek, amikor elítélte a terrorcselekedeteket, de elutasította a szent háború gondolatát is. Néhányan azzal vádolták meg a pápát, hogy lavírozik. Egyfelől elítéli a terrorizmust és meggyászolja az ártatlanul meggyilkolt embertömegeket, másfelől viszont elítéli és elutasítja az erőszakos igazságszolgáltatást. Jelenleg nagy feszültség van a világban és nagy esély arra, hogy a kultúrák és a vallások egymás megsemmisítésére induljanak. Egy tragikus konfliktus elkerülése érdekében II. János Pál a bosszú veszélyére hívja fel a figyelmet. Az embernek fontos, hogy ezekben a nehéz időkben úgy tekintse életét, mint a kegyelem forrását. Néhányan talán azt remélték, hogy II. János Pál megáldja a fegyvereket, és szent háborúra hívja fel a világot az iszlám ellen. A pápa a Szent Bertalan-éjszaka megismétlését sem követeli a keresztény világtól, hanem elítéli az erőszakot, és meggyőződéssel hirdeti, hogy az erőszak erőszakot szül. A pápa álláspontja "történelemellenes". A közvélemény azt mutatja, hogy az emberek teljesen más szemszögből látják a jelenlegi helyzetet. Az igazságszolgáltatáson felcsigázott tömeg bosszúért kiált. Vérért vérrel kell válaszolni, meg kell büntetni azokat a személyeket és államokat, akik megszervezték ezeket az eseményeket, és akik ezek hátterében állnak. Az amerikai püspöki kar támogatja Bush kormányának minden rendelkezését. Ez emberileg érthető magatartás. De a pápa semleges marad a gyűlölet tengerével szemben. Számos egyházi személy, hogy ne botránkoztassa meg a népet, enyhíteni akarta a pápa egyszerű, de igen egyértelmű kifejezéseit. Az Öböl-háború idején a pápa nyíltan elítélte a katonai beavatkozást, de hangját elnyomták a harci osztagok dalkiáltásai. A morális és lelki egyensúly mellett az embereknek vissza kell nyerniük a pszichikai egyensúlyukat is. Az ember politikai lény, és mint ilyen, kötelessége látni a politikai történéseket is. A pápa békére felszólító üzenete és a Bush-kormány politikája teljesen ellentmond egymásnak. A dialógust azonban nem helyettesítheti a háború, hiszen a háborús konfliktusok elmélyítik a problémákat, növelik a fanatizmus elterjedését, és szegénységet szülnek. (Forrás: La Stampa, 2001. szeptember 26.) BGy/MK
Vatikán: A szinódusi ülésre Rómába érkezett Anthony Theodore Lobo, Iszlámabád-Rawalpindi püspöke, a szomszédos Afganisztán elleni amerikai légicsapásokkal kapcsolatban kijelentette: Nem vallásháborúról van szó. A főpásztor visszatért Pakisztánba, hogy a súlyos helyzetben a fundamentalista muzulmánok bosszújától tartó hívei körében lehessen. Lobo püspök interjút adott az olasz Avvenire című katolikus napilapnak. Leszögezte: "Ma sokkal inkább, mint valaha, arra van szükség, hogy keressük a párbeszédet a vallások között és kutassuk azoknak az igazságtalanságoknak az okait, amelyek az erőszakot és a terrorizmust szítják."
A pakisztáni főpásztor kifejtette: hazájában nem beszélhetünk polgárháborúról, hiszen a lakosságnak mindössze 10-15 százaléka vesz részt tiltakozó felvonulásokban. A kormány úgy ítéli meg, hogy képes a helyzet ellenőrzésére. Lobo püspök emlékeztetett rá, hogy a pakisztáni kormány volt az első, amely támogatta a tálibokat és az utolsó, amely diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Afganisztánnal, mivel az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia visszahívta képviselőit Kabulból. A pakisztáni kormány továbbra is támogatja a tálibokat, annak ellenére, hogy az USA szerint ők és bin Laden terroristái felelősek a szeptember 11-ei terrortámadásért. A NATO-hoz hasonlóan a pakisztáni kormány is bizonyítékokat kért, és mivel az Egyesült Államok ezeket felmutatta, elismerték az önvédelemhez való jogukat. Iszlámábád püspöke hangsúlyozta: a válsághelyzetekben a legfontosabb értékek háttérbe szorulnak. Ennek ellenére az iszlám misztikus szufi áramlatával, amely elég közel van a kereszténységhez, még lehet párbeszédet kezdeni. Sajnos ma egy más típusú retorika uralkodik. Ezért mindent meg kell tenni a vallásközi párbeszéd folytatásáért, hogy virágozhassanak azok az értékek, amelyek gazdagítják mind a két vallást. Sokat kell tenni az oktatás terén is. Arra a közbevetésre, milyen hatással van a világ szegényeire, amikor hallják, hogy bin Laden szent háborúra szólítja fel őket, Lobo püspök azt válaszolta: "Ha az embereket meghagyjuk a tudatlanságban, akkor nem képesek tárgyilagos ítéletre. Bármit elhisznek, amit mondanak nekik. Ezért jelent kihívást az oktatás."
A főpásztor arról is szólt, hogy kétmillió menekült van Pakisztánban, de áradatuk még nem szűnt meg. Mind a Nemzetközi Karitász, mind a legközelebbi egyházmegyei karitász, mint az övé is, segíti a menekülteket. Bár nincs közöttük keresztény, segítségükre sietnek, pusztán azért, mert emberek. Ez újabb bizonyíték arra, hogy nem vallásháborúról van szó. Lobo püspök határozottan állítja: az emberek nem akarnak háborút, amely csak pusztítást és gyászt okoz. "Továbbra is hiszek az ima erejében és Istennek abban a képességében, hogy a rosszat is jóra fordítja." VR/MK
Washington: Theodore McCarrick bíboros arra buzdította a washingtoni főegyházmegye híveit, hogy hetente egy napon böjtöljenek, mindaddig, amíg nem ér véget az afganisztáni konfliktus. Az AP hírügynökség tájékoztatása szerint a bíboros a Szent Máté-székesegyházban bemutatott szentmisén tette ezt a felhívást, azon véleményét hangoztatva, hogy a böjtnap méltó tiszteletadás lenne a szeptember 11-ei terrortámadás áldozatainak. "Minden katolikus hívőt arra szólítok fel a washingtoni főegyházmegyében, hogy hetente legalább egyszer böjtöljön, az egyházi szokásnak megfelelően és addig folytassa az önmegtagadás és vezeklés jámborsági gyakorlatát, amíg véget nem ér a háború." A bíboros szóvivője hozzátette, hogy a böjti nap egyszeri rendes étkezést jelent. VR/MK
Vatikán: A Kultúra Pápai Tanácsának elnöke, Paul Poupard bíboros a Vatikáni Rádiónak adott nyilatkozatában egészen rendkívülinek nevezte a püspöki szinódus eddigi munkáját. Emlékeztetett rá, hogy húsz éve minden szinódusi ülésen részt vett, de most teljesen más a légkör, hiszen amint a pápa megfogalmazta, az emberiség történelmének sötét napjait éli. "Miközben a püspökök szolgálatáról elmélkedtünk, a szorongás és aggodalom jegyében éltük át ezeket a napokat, melyeknek vezérfonalát Szent Ágoston szavai adták: episcopus vobis, vobiscum christianus nektek püspök, veletek pedig keresztény vagyok. A püspökök ezúttal saját magukat mutatták be, azt, hogy kik, minek érzik önmagukat: pásztornak, emberhalásznak, atyának, testvérnek, barátnak, szolgának, tanítómesternek, a hit és a remény emberének." Az egyik leggyakrabban elhangzott szó a közösség, a kommunió volt. A püspök valóban a közösség embere, teljesen és organikusan beleépül az Istennel való egységbe, az imán keresztül, mert a püspök az imádság mestere a liturgiában és a kommunió szolgája az egyetemes egyházban. A cum Petro et sub Petro gondolat, azaz a primátus és a kollegialitás kérdése is többször felmerült a megbeszéléseken, de közelről sem a hatalomgyakorlás, vagy szervezői készség szintjén, hanem olyan formában, hogy miként éljük meg együtt a misztikus test titkát.
Paul Poupard szólt a katolikus vallásnak a különböző kultúrákba való beépüléséről, az inkulturációról. Ez a probléma különös jelentőséget ölt a szinódus során, amelyen részt vesznek a világ minden részének főpásztorai, Afrika, Ázsia, Közel-és Távol-Kelet, Amerika északi és déli részének püspökei. Ebben az összefüggésben nagy hangsúlyt fektettek a modern areopágoszokra, köztük a tömegkommunikáció eszközeire. "Tisztában vagyunk azzal, hogy a szónak, az igének, a megőrzésen túl a továbbadásra is szükség van. Az inkulturáció jelenti azt is, hogy hirdetjük a reményt szorongó, igazságot és békét szomjúhozó világunkban, amely a szó szoros értelmében is éhezik, amelyben megszámlálhatatlan a szegény, olyan világban, amely szenved, de amely nem adta fel a reményt. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 10. 20.