A pápa reméli, hogy a mostani találkozó hozzájárul az 1996-ban tartott világkongresszus célkitűzéseinek megvalósulásához, a nehéz nemzetközi helyzet ellenére is. Az üzenet hivatkozik a bibliai teremtéstörténetre, mely szerint Isten túláradó bőséggel áldotta meg a világot kezdettől fogva és mindezt a gazdagságot az ember kapta meg, összes szükségleteinek kielégítésére, azzal a céllal, hogy az Isten képére teremtett lényéhez méltó életvitelt alakítson ki. Ezért lehetetlen állapot, hogy a világon emberek milliói éhséget szenvedjenek és alultápláltak maradjanak. A Föld ugyanis képes arra, hogy az ellátásukhoz szükséges javakat biztosítsa, így tehát, ha a táplálék hiányzik, annak okait máshol kell keresni olvasható a pápai üzenetben. Kiindulópont a helyes tájékozódáshoz és a jelenlegi rendellenes helyzet megértéséhez a Teremtés könyvének megállapítása: Isten az ember kezébe helyezte a teremtést, ám javainak méltányos kezelése hiányt szenvedett, amihez hozzájárult még a tartalékok nyilvánvalóan egyenlőtlen felhasználása.
A pápa üzenetében a reménység jelének nevezi a konferenciát a világ számára, mely azt mutatja, hogy vannak olyan személyek, akik felelős és találékony gyakorlattal meg tudják teremteni az emberi család minden tagja számára az élelmezési biztonságot. Ez az eltökéltség azon alapul, hogy minden emberi személynek elidegeníthetetlen joga van a szükséges táplálékhoz, ezért minden ember, de különösen a felelősséget hordozók kötelessége, hogy biztosítsák e jog érvényesülését. Ez a jog nemcsak egyedi, hanem a nemzeti szinten is érvényes, különösen amikor az emberek a háború, a szegénység, a rossz kormányzás, vagy hibás gazdálkodás, továbbá a természeti katasztrófák miatt nem tudják kielégíteni alapvető igényeiket.
Az éhség felszámolása a világban nemcsak a nehéz helyzetről szóló tanácskozást jelenti, vagy a helyzet rosszallását, hanem mindazon konkrét lépések megtételét, melyek szükségesek lennének a probléma hatékony és tartós megoldásához. E kezdeményezések között a pápai üzenet konkrétan megemlítette azt a kérést, hogy a gazdag nemzetek teljes bevételük egy részét áldozzák fel a szegényebb országok fejlődésének segítésére és tegyenek meg minden lehetséges lépést ezen országok küladósságai enyhítésére.
A pápai üzenet zárórésze a szeptember 11-ei után kialakult helyzet morális értékelésével foglalkozik, különös tekintettel az igazságosságra és az igazságtalanságra. Vallási szemszögből nézve az igazságtalanság az a gyökeres egyensúlyhiány, amikor az ember Isten és embertestvére ellen lázad fel. Ennek ellentéte pedig az igazságosság, mely Istennel és az emberekkel teremtett harmóniát jelenti. Az igazságtalanság a Földet pusztasággá alakítja és legdrámaibb módon éppen a milliókat fenyegető éhség formájában jelentkezik, mely végső értelemben a nemzetek közötti békét is veszélyezteti. A pápai üzenet VI. Pál beszédére utal, mely a fejlődést a béke új neveként jelölte meg. Így a jelenlegi FAO-konferencia feladata nemcsak az alapvető táplálék biztosítása, hanem a világbéke megóvása is. A pápai üzenet a javasolt célkitűzések betöltéséhez a Mindenható támogatását és áldását kérte, azért, hogy a felelős személyek járuljanak hozzá, hogy a Földön mindinkább az a béke uralkodjék, mely a magasságból érkezik.
A szentatya levelében utal rá, hogy Lourdesban számos zarándok, az ülésező francia püspökök köré gyűlve, arra készül, hogy ünnepélyesen megemlékezzen a Rózsafüzér Nagyasszonya-bazilika felszentelésének centenáriumáról. XIII. Leó pápa 1901. október 6-án felszólította a világ minden püspökét, hogy osztozzon örömében, amelyet számára a templom felszentelése jelentett. Minden liturgikus hagyományból kitűnik, hogy az egyház nagy jelentőséget tulajdonít a Mária-tiszteletnek, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a Krisztusba vetett hithez. Ez a bazilika, kőből és világosságból álló élő példabeszéd, amely zarándokok tekintete előtt felsorakoztatja Krisztus életének 15 misztériumát, felfedve ezáltal a rózsafüzér mély értelmét. A szentolvasó, amely a Megváltó megtestesüléséről való szemlélődésre épül, a Szűzanya vezetésével részeseivé tesz bennünket az Üdvözítő tetteinek. A harmadik évezred hajnalán az a feladatunk, hogy megismerjük és szeressük Krisztust, kövessük példáját, hogy Őbenne megéljük a szentháromságos életet és vele együtt átalakítsuk a történelmet, mindaddig, amíg az be nem teljesedik a mennyei Jeruzsálemben írja üzenetében a pápa, majd a Lourdesi Szűzanya és Szent Bernadette közbenjárásáért fohászkodva adja áldását a francia püspökökre és minden hívőre, akik a centenáris ünnepségeken részt vesznek. VR/MK
Ugyanezen a napon a Munkács melletti Alsókerepecen első alkalommal tartották meg a Boldog Romzsa Tódor nevét viselő templom búcsúját. A szentmisén együtt ünnepeltek a görög és a római katolikus hívek Majnek Antal püspök vezetésével. A liturgia alatt először csendült fel a templom falai között a vértanú püspök tiszteletére írt egyházi szláv nyelvű ének. A liturgia nyelve magyar és ukrán volt. A szentmise után a püspök atya megszentelte a felújított templomfalakat is.
November 5-én avatták fel Boldog Romzsa Tódor szobrát Nagybocskón a vértanú püspök szülőfalujában. Előbb két nyelven magyarul és ukránul ismertették az új boldog életrajzát, majd Pap Sándor plébános megáldotta a szobrot. Az ünnepségen részt vettek a környékbeli görög és római katolikus hívek, papjaikkal együtt. MK
November 5-én Kárpátalján több helyütt emlékeztek meg a hívek a három évvel ezelőtti árvízről imáikban, szentmise keretében. MK
Moyses Márton neve szűkebb hazájában sem ismert, de a jeles erdélyi publicista, 1956-os kutató, Tófalvi Zoltán nemrég közzétette többéves munkával feltárt tragikus történetét. Akik ismerték őt, egybehangzóan vallanak kiemelkedő tehetségéről, rendkívüli igazságszeretetéről. A Sepsiszentgyörgyön született székely fiatalember szívében az 1956-os forradalom ültette el a kitörölhetetlen szabadságvágyat. Október utolsó hetében negyedmagával útra kelt, hogy a forradalom segítségére siessen, de nem sikerült átjutnia Magyarországra. 1960-ban a kolozsvári tudományegyetem elsőéves magyar irodalom szakos hallgatójaként a securitate emberei megdöbbent évfolyamtársai mellől, a tanteremből hurcolták el és kommunistaellenes versei miatt hétévi börtönre ítélték. A börtön borzalmaiból, kínzásaiból bőven jutott a költőnek és a megaláztatások szabadulásával sem értek véget. Moyses Márton csak istállószolgaként dolgozhatott Nagyajtán. 1970. február 13-án, egy évvel Jan Palach prágai és Bauer Sándor budapesti vértanúsága után bement Brassóba a kommunista párt székháza elé, leöntötte benzinnel és meggyújtotta magát. A közelben ólálkodó securitatések rávetették magukat és elhurcolták az égő fáklyát, de megtagadták tőle az orvosi ellátást. Rettenetes kínok között szenvedett hónapokon át, május 15-én bekövetkezett haláláig. Jan Palach híre bejárta a világot és a döbbenet erejével hatott. Nem engedhetjük, hogy Moyses Márton azonos értékű vértanúsága feledésbe merüljön. A vértanú költő nem halhat meg még akkor sem, ha üldözői megsemmisítették minden versét, utolsó fényképével együtt. VR/MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 11. 09.