Az olasz püspökök az idei Hálaadási nap mottóját a Miatyánkból vették: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma" Krisztus, amikor tanítványainak ezt az imát megtanítja, arra szólítja fel őket, hogy bízzanak az Atya-isten jóságában, aki minden teremtménynek, különösen az embereknek megadja azt, ami a megélhetéshez szükséges. Ugyanakkor a "mindennapi" és a "ma" szavak használata azt fejezi ki, hogy ez az ajándék soha nem lehet magától értetődő, hanem mindig fohászkodni kell érte, és azt hálával kell befogadni. Krisztus azt tanítja, hogy ne pusztán saját magunkra gondoljunk, hanem mindig többes-számban, "nekünk" kérjük a kenyeret. Ez azt jelenti, hogy ugyanannak az Atyának a gyermekei közösen felelősek mindenki "kenyeréért", azért, hogy mindenki emberhez méltóan élhessen és a többiekkel együtt hálát adhasson az Úrnak.
Miközben megköszönjük Istennek mindazt, amit a föld ebben az évben termett, nem feledkezhetünk meg azokról a testvérekről sem, akik a világ különböző részein nélkülözik az olyan alapvető javakat, mint az élelem, a víz, az otthon, az egészségügyi ellátás. "Ebben a világszerte különösen súlyos pillanatban Afganisztán szeretett lakosságára gon-dolok, akiknek sürgős szükségük van mindenféle segít-ségre" mondotta a szentatya. Ez a vészhelyzet az egész világot érinti, miközben nem feledkezhetünk meg azokról a térségekről sem, ahol továbbra is fennáll a súlyos nyomor és a legalapvetőbb nélkülözések. Ezeket a helyzeteket nem lehet pusztán rendkívüli kezdeményezésekkel megoldani. Az igazságosságért csak úgy kötelezhetjük el magunkat, ha valóban megváltoztatjuk életmódunkat, különösen a jóléti társadalmakban. Ugyancsak szükség van az erőforrások igazságosabb elosztására, mind a gazdag, mind a szegény országokban. A jelenlegi súlyos egyenlőtlenségek ugyanis konfliktusokat táplálnak, helyrehozhatatlanul fenyegetik a földet, a levegőt, a tengereket, folyókat, amelyeket Isten az emberiség gondjára bízott. Végül a szentatya Máriához fohászkodott: az egész emberi család ébredjen tudatára, hogy a föld erőforrásai az Úr ajándéka, amelyet mindenki javára kell felhasználni. VR/MK
Idén nemcsak az elesett emberek, hátrányos helyzetben lévő embertársaink, a betegek oldaláról tesszük fel a kérdést, hogy mit kell tennünk a helyzetünk javítására, milyen segítséget tudunk most felajánlani nekik, hanem egy kissé messzebbre tekintünk előre. Próbáljuk feltenni a sokkal átfogóbb kérdést, hogy mit tehetünk mi, hívő emberek azért, hogy megelőzhessük ezeket a bajokat és egészségesebb életet éljenek honfitársaink.
A hitben való látásmódunk az egész emberi életet és annak minden feltételét Isten ajándékaként szemléli. Tes-tünk és lelkünk együtt jelenti emberségünk csodáját. Urunk, Jézus Krisztus hozzánk hasonló testben jött el kö-zénk, amikor édesanyjától, Szűz Máriától a világra született. Ahogy a Szűzanya gondoskodott róla gyermek-ként, úgy kell gondoskodnia minden édesanyának is saját gyermekeiről, de az egész társadalomnak is a felnövekvő ifjabb nemzedékről. Lelki és testi egészségünk egyaránt a felnőtt társadalom felelőssége. Isten Jézus Krisztusban az ember megváltását, üdvösségét hozta el és ennek szolgálatát Egyházára bízta.
A keresztény szeretetszolgálat természetesen elsősor-ban a bajba jutott embereket veszi észre és siet segítsé-gükre. Szent Erzsébet és a Karitász többi nagy egyénisége minden nemzedék számára példát adott, közelebb hozva hozzánk Jézus együttérző szeretetét. Ám amikor egy egész társadalom nyomorúságát tapasztaljuk, nyilvánvaló, hogy éppen úgy felelősséget kell éreznünk, mint az egyes ember baja iránt. Gondoskodásunk nem merülhet ki a betegek ápolásában, hanem mindent meg kell tennünk azért, hogy a betegséget lehetőleg minél többen elkerülhessék. A kettő nem zárja ki, sőt valamiképpen fel is tételezi egymást. Aki együtt tud érezni a szenvedő emberrel, az felelősséget érez a kiszolgáltatottakért elsősorban az újszülöttekért, gyer-mekekért , hogy óvja őket mindattól, ami tönkre tudja tenni testi-lelki egészségünket.
Az Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban közzé-tette 10 éves egészségügyi programját. Nekünk, hívő embereknek erre reagálnunk kell. A tanulmányban közölt adatok megdöbbentőek és cselekvésre szólítanak fel. Számunkra különösen figyelemre méltó a 6. fejezet, amely-nek ez a címe: Egészséges életkezdet Ebben az összeállításban szembesülünk a mai egészségügyi helyzet egészen sajátos gondjaival. Ami valóban elgondolkodtató, hogy azok a fiatalok fiúk, lányok , akik néhány év múl-va egészséges gyermeknek adhatnának életet, dohányoz-nak, alkoholt, drogokat fogyasztanak, felelőtlenül beleke-verednek szexuális kalandokba, váltogatják partnereiket, a fogamzásgátlókkal teszik tönkre közvetve, közvetlenül szervezetüket, és a lelküket. Nem nézhetjük tétlenül, hogy pusztítják önmagukat a reklámok, az ördögi mester-kedések, üzleti vállalkozások áldozataiként. Az nem lehet megoldás, hogy mindezek következményeként a "rendelle-nességekkel" jelentkező magzatokat akárhányszor sajnos orvosi tanácsra és "felelősségre" sorra megöljük. Szebb kifejezéssel "megszakítjuk a terhességet".
Mit tehetünk? Mit kell tennünk nekünk, keresz-tényeknek? Mindenekelőtt a "szép élet példájával" (1Pét 3,16) kell segítséget nyújtani a fiatal nemzedéknek. Persze legyen ez a szép élet őszinte és hiteles. Legyen a mi életünk mint az első keresztény nemzedékeknek a Római Birodalomban valóban következetesen felelős élet a hét-köznapokban. Az étkezési szokásainktól, a családi sportoláson, természetjáráson át a "függőségektől" való mentességig valóban vonzó és hihető perspektíva. Ezzel együtt a nevelés akár a családban, akár a katolikus iskolák-ban, plébániai, lelkiségi közösségekben, cserkészetben legyen minden katolikus keresztény szívügye. Amit Jézus az utolsó ítéletről mond (Mt 25,31), az vonatkozik az egészséges életre nevelésre is: "amit a legkisebbek közül egynek tettetek, azt nekem tettétek!"
Hinnünk kell a felemelkedésben! Az új évezred kezdetén, kérjünk az Úristentől bátorságot és erőt, hogy ne adjuk fel a küzdelmet. Vegyük észre a fiatalok szép kezdemé-nyezéseit. Szavazzunk bizalmat nekik és imádkozzunk értük, hogy felelősen készüljenek az életadás csodálatos hivatására. Egy 16 éves fiú egyszer elhatározta, hogy komolyan jár karate-edzésekre. Amikor megkérdezték, hogy ezt miért csinálja, azt felelte: "azért, hogy egészséges, stramm fiam lehessen majd, ha megházasodom." Azóta valóban egészséges, szép gyermekei születtek. Valahogyan így képzeljük el népünk egészségben, önbizalomban való felemelkedését az Úristen szándéka szerint.
Szent Erzsébet és a magyar szentek égi közbenjárása segítsen ebben! Természetesen az egészséges életmód kölcsönhatásban van a szép emberi kapcsolatokkal A jól ismert szólás szerint : "ép testben ép lélek". A sport, az egészséges táplálkozás, a fegyelem nem öncélú programok, hanem az egész életünk összefüggésében van értelmük. Amikor egy család kirándulni megy a szép őszi erdőbe, nem csupán friss levegőt szív a tüdejébe, hanem a lelke is gazdagodik. Az együtt átélt szép élmények szeretetben is közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat. A sport nem merülhet ki abban, hogy kiabálunk a stadionban, főleg nem a tévé előtt, sört iszogatva. A sport mozgás és játék, vidám együttlét, személyiségformáló lehetőség. Éppígy az étkezés is az emberi együttlét, a közösség megélésének nagyszerű alkalma. Ismét egy régi mondás szerint: "nem azért élünk, hogy nagyokat együnk, hanem fordítva: azért kell táplálkoznunk, hogy éljünk." Örömmel és hálaadással fogyasztjuk a sokféle ételt, italt, de mértékkel és tudván azt, hogy mi árt és mi használ az egészségünknek. Szent Pállal valljuk: "mindent szabad nekem, de nem minden használ csak ne legyek semminek a rabja" (1Kor 6,12). Úgy gondoljuk, hogy egy keresztény ember felelős a környezetéért akkor is, amikor autót vezet, akkor is, amikor a szabad idejét tölti, akkor is, amikor a napi munkáját végzi, akkor is, amikor névnapot ünnepel: vagyis minden élethelyzetbe.
Üdvözöljük az egészségügyi programot és szeretnénk részt venni a megvalósításban. Akkor is, amikor önkéntes véradásra jelentkezünk, akkor is, amikor beteget látogatunk, akkor is, amikor kerékpártúrára megyünk a gyerekekkel, akkor is, amikor idejében orvosi vizsgálatra jelentkezünk, de akkor is, amikor imádsággal asztalhoz ülünk a családban. Felelősek vagyunk egymásért, mert az életet az Úristen bízta ránk. Ezt az életet, ennek a magyar népnek életét itt és most, miránk!
2001. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén. A Magyar Katolikus Püspöki Kar. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 11. 23.