SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

Az 1945 után Romániában államosított összes egyházi ingatlan visszaadásáról szól az a törvénytervezet, amelyet az RMDSZ képviselői nyújtottak be a törvényhozásban közölte Márton Árpád, a tervezet egyik készítője olvasható a Magyar Nemzetben (Tervezet november 24., 9.o.). Az MN hozzáteszi: az államosított egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése mind a mai napig rendezetlen Romániában. Eddig néhány sürgősségi kormányrendelet intézkedett egyes ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a legtöbb esetben még ezek az ingatlanok sem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz.

A Magyar Hírlapban (november 24., 29.o.) Scipiades Erzsébet A szerzetes és az utcagyerekek címmel mutatja be Böjte Csaba ferences szerzetest, aki Déván egy kolostorban árvagyerekek gondozásának szentelte az életét. P. Böjte elmondta: Romániában a gyerekek tíz százaléka nem jár iskolába, az utcákon él. Az árva, félárva vagy csak szegény magyar utcagyerekeket évek óta a dévai ferences kolostor fogadja be. Böjte Csaba szavaiból kiderül, hogy egy-egy gyermek életben tartása és nevelése egymillió lejbe kerül. "De hát katolikus pap vagyok, aki hisz az isteni Gondviselésben, s aki, amióta ezt a munkát hol illegálisan, hol pedig legálisan végzi, annyi jószívű, jó szándékú és segítőkész emberrel találkozott. Krumplit, ami nagyon fontos, például Székelyföldről kapunk, gabonát Arad vidékéről, és hál Istennek, eddig még egyszer sem fordult elő, hogy vacsorára legalább egy szelet kenyér ne jusson, arra meg legalább egy kis lekvár először csak a kolostor volt, aztán megvásároltuk az ahhoz legközelebb, a mindössze hét méterre lévő lakótömböt. Négy emelet, két lépcsőház, húsz lakás. Egy-egy lakásban egy-egy nevelőanyával, apával vagy házaspárral 10-12 gyerek él. Mint egy nagycsalád. Ma már lakótelepen és családi házakban vagy harminc ilyen családi otthonunk van Sok a szegény gyerek, annyi, hogy már befogadni sem tudjuk őket, csak küldjük őket elfele, és akkor is fáj a szívem nagyon, amikor román árvaházakban járok, ahol olyan sok a magyar nevű, és akiktől az árvaházak olyan szívesen válnának meg." Scipiades Erzsébet szerint "Magyar utcagyerekek Romániában, árvák, félárvák vagy csak szegények, s ha még valami fogyatékuk is van, tényleg nem kellenek senkinek." Böjte páter erősen hisz az emberi jóságban, és örömmel fogadná azon magyarok segítségét is, akik pénzzel nem, ám egy-kéthetes munkával ott kint, a dévai kolostorban segítenék őket az utcagyerekek nevelésében. Böjte Csaba telefonszáma: 00-4094-625131. Címük: 2700 Deva, str. Progresului 6.

A Népszabadság (Tenyerén hordoz az Isten november 26., 7.o.) a 75 éves, 1944. végétől Belgiumban élő Dobai Sándor katolikus papot mutatja be, akinek hite szerint magyarnak maradni csak nyitott lélekkel, becsülettel és együttérzéssel lehet. Sándor atya kilenc városba jár rendszeresen misézni, keresztelni, beteget vigasztalni, esketni és temetni, még Luxemburgba is. Vallja: "Engem a tenyerén hord a Gondviselés, kispap korom óta szolgálhatom a magyarokat Belgiumban."

Hazai hírek

Szintén a Magyar Nemzetben (Áhítatformák november 24., 23.o.) Cséfalvay Pál, az Esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója nyilatkozik. A pap, művészettörténész szerint a két hivatás közös pontja lehet, hogy egyaránt az igazság, a szépség és a jóság megismerésére vezethetnek. "Ilyen szempontból a művészettörténész az emberhez szólhat, mert prédikálni annak lehet, aki benyit a templomba, a múzeumot viszont sok olyan ember is látogatja, aki egyáltalán nem akar templomba menni, és nagyon fontos, hogy milyen módon találkozik a kereszténység tanításával. A tárlatvezetés nem hittérítés, nem hittanóra, hanem az értékeknek a felmutatása. Egész nemzeti múltunk érthetetlen a kereszténység ismerete nélkül, az első összefüggő nyelvemléktől kezdve a festészet, szobrászat, zene legkorábbi emlékeiig Szeretnénk, hogy az ifjúsághoz eljusson a hit. Meg kell tudnunk szüntetni az ateista-kommunista korszakban a nemzeti kultúra vallási vonatkozásaival szemben kialakított, még ma is élő negatív beidegződéseket. A legjobb módszer az, ha megmutatjuk a kereszténység inkulturációjának a történetét. A magyarság életében magas szinten szervesült a kereszténység tanítása. Történelmünk nagyjain egyértelműen látszik, hogy azért tudták beteljesíteni életüket, mert a gyökereik jó talajba kapaszkodtak." A Keresztény Múzeum igazgatója állítja: nincs kétféle művészet, művészet van. "Látnunk kell viszont, hogy az újkori művészet történetében az impresszionizmus térhódításától kezdve peremre szorult az egyházi művészet szolgálata, még az olyan megújulási mozgalmai is, mint a nazarénus vagy a preraffaelita. Ezek az irányzatok korábbi korszakok stílusához nyúltak vissza. A mi nagy tapasztalatunk az, hogy nincs visszaút. A múlt század irányzatai, a különféle historikus mozgalmak nem bizonyultak fejlődőképeseknek. De van kiút. A művészet liturgiát szolgáló irányzata néha tud alázatos lenni, néha nem. Ami alázatos, az beépül és húzóerő lesz, ami nem, az megmarad tárlatnak. A másik probléma, hogy az egyházban még nem dőlt el, melyik forma lesz a döntő, a populáris kultúra, Mari néni áhítatformái vagy a zsinati elgondolások. Sajnos a kérdés megoldását nehezíti az is, hogy a szemináriumokban a művészettörténet oktatása meglehetősen periférikus és esetleges." Cséfalvay Pál emlékeztet rá, hogy az egyháznak mindig azok voltak a húzó korszakai, amikor a liturgia megújítása nem másolással történt. Ez ad lendületet az egyházművészetnek is.

A református és az evangélikus egyház elnöksége nem tartja szerencsésnek, hogy nyílt levél formájában bárki szellemi befolyást kívánjon gyakorolni egyházaikra, kijelölve a követendő irányt, előírva, mi a legsürgetőbb feladatuk. A protestáns egyházak arra a nyílt levélre reagálva fejtették ki véleményüket, amelyet hívő értelmiségiek intéztek október 28-án a három történelmi keresztény egyház vezetőihez. A református és az evangélikus egyház elnöksége hangsúlyozza: tisztában van a nyílt levélben említett jelenségek és kérdések súlyával, s azok egyikét sem kívánja eliminálni. Leszögezik: nem hívei sem a faji, sem a más szempontok szerinti diszkriminációnak. A katolikus egyház nem kíván reagálni a levélre (Magyar Hírlap: Válasz november 23., 5., Magyar Nemzet: Választ kapott 4.o.).

Fejtő Ferenc, Párizsban élő író és történész szokatlannak minősítette, hogy a magyar református és evangélikus egyház vezetői nem kívántak érdemben válaszolni, a katolikus egyház pedig egyáltalán nem reagált a hívő értelmiségiek egy csoportjának levelére. Fejtő aggódik amiatt, hogy az Úr szolgái nem tolmácsolják erőteljesebben és közérthetően híveiknek az Úr szavait, amelyek kizárnak minden gyűlöletet és gyűlöletre való uszítást. Sajnálja, hogy a katolikus egyház egyáltalán nem válaszolt a nyílt levélre. Fejtő nem tud példát arra, hogy Nyugat-Európában működő egyházi testületek ilyen kurtán intézzék el megbecsülésnek örvendő értelmiségiek kérdéseit. A Nógrádi Liberális Kör közleményében a katolikus egyház magatartását cinkos hallgatásnak, a protestáns vezetők válaszát pedig kegyes álszen-teskedésnek nevezte (Népszabadság: Bírálják november 27., 5.o.).

A Magyar Hírlap (A többség támogatná november 26., 6.o.) a Tárki felmérését ismerteti a halálbüntetés támogatottságáról. Eszerint a kérdezettek 68 százaléka igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szükséges lenne-e a halálbüntetés visszaállítására, 29 százaléknak más a véleménye, 7 százalék pedig nem tudott válaszolni. Az MH kiemeli: az egyházhoz nem tartozók vagy a nem történelmi egyházak között a népesség átlagánál magasabb a halálbüntetést ellenzők aránya. A halálbüntetést pártolókat a római katolikusok (74) és a reformátusok (69 százalék) körében találjuk a legnagyobb arányban. Az ideológiai bal-jobb skála két szélén elhelyezkedők, tehát a szélsőbaloldali, illetve szélsőjobboldali eszméket vallók között vannak a legnagyobb mértékben a halálbüntetést pártolók. MK

A Magyar Nemzet (november 24., 2. o.) Hiába várták az örmény egyházfőt, és a Népszabadság (november 24, 3.o..), és Nem jött az örmény katholikosz címmel közöl írásokat arról, hogy II Karekin az örmény egyház feje az "előzetes várakozásokkal ellentétben" mégsem látogatott Magyarországra. Az e lapokban közölt értesülések szerint korábban szó volt arról, hogy II. Karekin az elmúlt héten történt ausztriai látogatása során felkeresi Magyarországot is, ahol magas rangú állami személyiségek fogadták volna. Mint időközben kiderült, örmény részről nem jelezték, hogy találkozni szeretnének a magyar katolikus egyház vezetőjével. Ennek ismertté válása után a látogatás szervezése abbamaradt.

Ezzel kapcsolatban az Esztergom-Budapesti Érseki Főhatóság november 23-án nyilatkozatot juttatott el szerkesztőségünkhöz, amelyet azon a napon közöltünk is. E szerint "Paskai László bíboros-prímás, őszinte sajnálatát fejezi ki, hogy Őszentsége II. Karekin katholikosz nem fejezte ki azt a szándékát, hogy találkozni kíván Magyarország prímásával. Bíboros úr ennek ellenére reméli, hogy előre egyeztetett időben, megfelelő körülmények között, magyarországi, és a Magyarországon élő örmények közti problémák rendezése után az ökumenének abban a szellemében, amelyről a Magyar katolikus egyház éppen az utóbbi években oly sokszor tanúságot tett, létrejöhet egy találkozás." MK