SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját

Külföldi hírek

A Népszabadság (Renegát december 1., 17.o.) Horvátország legismertebb és legnépszerűbb apácáját, Bernardica nővért mutatja be. A spliti Szent Ancila kolostor apácája már tíz éve vezeti a kábítószer elleni mozgalmat. Olasz mintára nemcsak Split környékén, hanem az ország más részein is ún. gyógyközösségeket alapított, melyek lehetővé tették, hogy a megrögzött narkomániások ne a kórházban vagy a börtönben fejezzék be pályafutásukat. A közösség eddig 200 megrögzött drogost gyógyított ki, közülük sokan tízévi krónikus kábítószer-élvezet után kerültek a közösségbe. A mozgalom megindítója, szervezője és lelke a 38 éves Bernarda Juretic volt írja a Népszabadság, kiemelve, hogy a nővér a hajóépítési középiskola befejezése és egy szerencsétlen szerelmi kapcsolat után lépett be az irgalmas nővérek rendjébe. Bernardica nővér komoly szaktudással is rendelkezik, szerzetesnőként Rómában pszichológiából diplomázott és ott gyakornokként vett részt az AIDS elleni akciókban. A napokban Split város legmagasabb elismerésével, az Arany Emlékéremmel tüntették ki. A cikk szerint ennek átadása országos megrökönyödést váltott ki, mivel a képviselőtestület díszgyűlésén "nem az önmegtagadó, tiszteletet parancsoló apácahabitust képviselő szerény Bernardica nővér jelent meg, hanem egy elegáns, civil, legmodernebb frizurájú hölgy. A sokk általános volt: kiderült, hogy a szerzetesnővér kiugrott a rendből, elbocsátási kérelme már a Vatikánban van." Az orgánum szerint megindultak a találgatások, egyes hírek szerint Bernardica állapotos, és egy titokzatos boszniai férfit emlegetnek, régi barátját. Bernardica határozottan cáfolja ezt, s mint mondta, továbbra is az egyház és a narkománok érdekében tevékenykedik majd. A Népszabadság megjegyzi: "Megnyugtatásul az itteni lapok kiemelik, hogy az európai átlag szerint a szerzetesnők 30 százaléka lép ki évente a rendekből."

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Taizéi közösség december 2., 2.o.) beszámolója szerint több mint 30 ezer szálláshelyre lenne még szükség azoknak a fiataloknak a fogadásához, akik a Taizéi Közösség december 28-án kezdődő XXIV. európai találkozójára érkeznek Budapestre. A rendezvényre csaknem 60 ezer fiatalt várnak. Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kéri az egyházmegye papjait, hogy segítsenek szállást találni. A szervezők a magyarországi családokat is erre kérik írja az MN.

A Népszabadságban (december 3., 21.o.) Kis György A Krisztus-követés "közbeszéde" címmel tekinti át a keresztény-zsidó együttélés múltját. A zsidó származású, 87 éves, bakonyszentlászlói nyugalmazott plébános egyértelműen a keresztényeket teszi felelőssé a zsidók viszontagságai miatt. "A zsidó sors azért majdnem két keresztény évezreden át nagyon drámai volt, mert hétéves korától minden keresztény gyermek hallotta, tanulta, képeken, például a templomának keresztúti képein, az ún. stációs képeken és szobrokon is látta, hogy 'a gonosz zsidók hogy megkínozták a szegény megváltó Jézusunkat.' Nem is szóltam még a II. Vatikáni zsinat után az egyházunk által valótlanokként elismert vérvád-mesékről, az ostyagyalázás vádjáról, valamint a pestis terjesztéséről." A szerző méltatóan ír arról, hogy II. János Pál pápa bocsánatot kért a zsidóktól a keresztények által ellenük elkövetett bűnökért, ugyanakkor megjegyzi, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK), "a kar titkárának, Veres András püspök úrnak bejelentése szerint nem kíván a nevezetes közéleti egyének levelére választ adni. Igaz, hivatkozhatna püspöki karunk arra, hogy néhány éve hivatalosan kijelentették, hogy 'az antiszemitizmus égbekiáltó bűn', de nem kétséges, hogy hazánk jelen állapotában az Evangélium őreinek, megközelítve a nyugati országok püspökeinek példáját, feltétlenül szólniuk kellett volna!" Kis György szerint "Ahhoz, hogy katolikus egyházunknak, de az országunk sokat szenvedett lakosságának is jót tegyünk a hit alapján: félre kell tenni minden előítéletes rögződést az ún. zsidókérdésben, fel kellene hagyni a gunyoros hangvételű írásokkal, és fel kellene dolgoznunk a katolikus egyháztörténelmi könyvekben végre objektíven megtalálható történelmi múlt tragikus tényeit. Természetes, hogy megbékélés nem jöhet létre egymásnak való rosszmájú vagy szellemeskedő izengetések révén, hanem csak a hívő vagy legalább becsületes (akár zsidó, akár keresztény) ember kiengesztelődni kívánó és bűnbánó lelkiismerete alapján. E téren jó példát ad nekünk II. János Pál pápa s adott a drága emlékű XXIII. János pápa, a Vatikán számos rendelkezése és a legtöbb kulturált, nyugati ország püspöki karainak nap nap utáni megnyilatkozásai és kezdeményezései."

Beszámolnak a lapok arról, hogy a Magyarországi Református Egyház Zsinata úgy döntött: 2002 január elsejétől református lelkész nem lehet politikai párt tagja. Ha a lelkész politikai párttagságot, országgyűlési képviselőséget vagy külszolgálatot vállal, arra az időszakra lelkészi szolgálata szünetel. Ez alatt az idő alatt az illető református lelkészi címének használatával nem nyilatkozhat. A református egyháznak részt kell vennie a közéletben, de nem szabad részt vennie a pártpolitikában szögezte le Kálmán Attila, a zsinat világi elnöke. Elképzelhető, hogy Alkotmánybírósághoz fordul a Dunamelléki egyházkerület, mert sértőnek érzik a zsinat döntését (Magyar Hírlap: Alkotmánysértőnek november 30., 1.,11., Népszabadság: Református lelkész 1.,4.o.).

Utóbbi lapban (november 30., 3.o.) Nagy N. Péter A zsinat üzenete címmel üdvözli a zsinat döntését. A cikkíró szerint nemcsak a közélet, hanem az egyházak belső világa is fontos üzenetet kapott a református zsinattól. Nagy N. kiemeli, hogy a történelmi egyházak vezetői eddig nem nagyon titkolták rokonszenvüket az egyes politikai erők iránt, így például Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök, vagy Hegedűs Lóránt református püspök nem hagyott kételyt afelől, hogy számukra nem idegen a MIÉP értékvilága, de még hangvétele sem. A szerző szerint azonban ma már egyre több kispap és lelkész jelzi, hogy ezen az úton haladva az egyház nem a megbékélés, hanem a megosztás erejévé válhat, "és a jelek szerint a meghasonlásévá is."

A Magyar Nemzet (Per december 1., 2.o.) közli, hogy több református magánszemély is fontolgatja, hogy személyiségi és sajtópert kezdeményez a 168 Óra című hetilap ellen, amely botrányos címlapfotót közölt Hegedűs Lóránt Dunamelléki püspökről. Pápai Szabó György, az egyházkerület szóvivője szerint a balliberális lapok azért támadják a történelmi egyházakat, mert azok belső elkötelezettségük révén a nemzeti és konzervatív értékeket hirdetik. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) titkára kijelentette: méltatlan a közéleti újsághoz, hogy egy egyház belső, szakrális cselekedeteit a saját politikai céljai érdekében használja fel. Emlékeztetett: a 168 Óra idén augusztusban hasonló módon tette gúny tárgyává a katolikus egyház egyik szent, liturgikus cselekedetét, az áldoztatást. A sajtónak végre önmérsékletet kellene ebben az ügyben gyakorolnia. Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke elzárkózott a nyilatkozattételtől. Közéleti értelmiségiek egy csoportja is elítéli a 168 Órát. A dokumentumot többek között aláírta Baranyi Károly, Bayer Zsolt, Bencsik András, Csermely Péter, Dippold Pál, Kondor Katalin, Lovas István, Makovecz Imre, Seszták Ágnes, Siklósi Beatrix, Stifner Gábor, Szalay Károly, Tóth Gy. László.

A Népszabadságban (Hatalmi jó és rossz december 1., 24-25.o.) Földesi Tamás nyilatkozik, akinek most jelent meg a tizedik könyve, A politikai felelősség dilemmái címmel. Az interjúban kitér az egyházak szerepére is. Kifejtette: "Ha nem is politikai szervezetek és nem is kapcsolódnak rendszerekhez, pártokhoz, az egyházaknak fontos társadalmi funkcióik vannak. Fontos, hogy az alapvető társadalmi kérdésekben miképpen foglalnak állást. Követendőnek tartom II. János Pálnak az igazságosság, a megbocsátás, a békés megoldások melletti állásfoglalását. Amennyiben valamelyik egyház politikai kérdésekben hallatja a hangját, akkor azt meggyőződésem szerint humanista értékek mentén kell tennie."

Megjelent Kahler Frigyes III/III-as Történelmi Olvasókönyv című könyve. Az ismert jogtudós elmondta: a könyv egy sorozat első kötete, amely a vallásszabadság és az emberi jogok helyzetét tárgyalja a hatvanas évek Magyarországán, a kádári diktatúrában. Kahler hangsúlyozta: bár az alkotmány biztosította a vallásszabadságot, létezett az a párthatározatokon nyugvó normarendszer, amely teljesen szétzúzta ezt, és amelynek alapján üldözték azokat, akik komolyan vették ezt a jogukat. A gyűjtemény dokumentumai igazolják, hogy az egyház szervezeteibe, a papság köreibe "téglákat" építettek be, akik hihetetlen emberi tragédiákat okoztak. A kötetet a Kairosz Kiadó jelentette meg (Magyar Nemzet: Ügynökök és egyházak december 1., 2.o.).

A Fidelitas kongresszusán Gyürk András elnök bejelentette: szeretnék, ha kötelezővé válna a hittan vagy az etika oktatása, s mindez a kormányprogramban is megjelenne. Az SZDSZ Új Generáció határozottan elutasítja a Fidelitas hittantanításra vonatkozó, "álságos" javaslatát. Mint fogalmaznak, bárki szabadon beírathatja gyermekét hittanra (Magyar Hírlap: Újabb december 3., 5.o.).

Ünnepélyes keretek között december 14-én kezdi meg adását az új vallástörténeti és kulturális ismeretterjesztő csatorna, a Pax Televízió. A tematikus kereskedelmi televízió, amelyet a Filmmúzeum Rt. menedzsmentje, alkotógárdája és egyik tulajdonosa, a Napocska Szolgáltató Kft. hoz létre, az indulás napján két, majd napi négy órát sugároz (Magyar Hírlap: Indul december 3., 6.o.). MK


Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2001. 12. 10.