Az Úrangyala elimádkozása után a szentatya szeretettel köszöntötte a Szent Péter téren megjelent gyermekeket, akik a hagyományoknak megfelelően magukkal hozták azokat a Kis Jézus szobrokat, amelyeket az otthoni betlehemi jászolban helyeznek majd el szentestén. A pápa megáldotta a szobrokat, viszonozta a gyermekek karácsonyi jókívánságait, békés ünnepeket kívánva a családoknak.
A szentatya angol nyelven köszöntötte az ENSZ világélelmezési programjának munkatársait, akik a gyermekek iskolai élelmezéséről készítettek árfogó felmérést. Az éhség világszerte több millió ember állandó tragédiája, az iskolai élelmezési program hatékony módszernek bizonyult az éhség elleni küzdelemben és a világ legszegényebb gyermekeinek megsegítésében. A pápa azért imádkozik, hogy a nemzetközi közösség nagylelkűen támogassa munkájukat. VR/MK
A szentatya köszönetet mondott a fenyőfákért, a nagyért, amelyet a Szent Péter téren állítottak fel és a kis karácsonyfákért, amelyek a Vatikán különböző helyeit díszítik. Felidézte két évvel ezelőtt tett, felejthetetlen romániai látogatásának emlékét, találkozásait Teoctist ortodox pátriárkával és Alexandru Todea bíborossal, valamint a buzgó katolikus közösséggel. A szentatya boldog karácsonyt kívánt vendégeinek, kifejezve reményét, hogy a román nemzet hűséggel betölti hivatását, hogy híd legyen Európa különböző kulturális és vallási hagyományai között, elősegítve ezzel a békét és az emberek közötti egyetértést.
A hargitai hegyekből érkezett karácsonyfa gyertyáinak ünnepélyes meggyújtására hétfőn délután négy órakor került sor a Szent Péter téren. A román elnököt, a külügyminisztert, a kulturális tárca vezetőjét, a katolikus és ortodox egyház képviselőit Edmund Szoka bíboros köszöntötte. Mint mondta, e fenyőfa erejében visszatükröződik a mezőség és a hegyvidék emberének ereje, aki kitartással és hűséggel szereti földjét és a keresztény hitben gyökerező kultúráját. VR/MK
A találkozó közös imádságai 13.30 és 19 órakor, illetve a délutáni programok a Hungexpo Budapesti Vásárcsarnok területén lesznek. Az esti közös ima keretében Roger testvér rövid elmélkedést tart a fiataloknak, amelyet 20 nyelven fordítanak le.
A találkozón Európa minden országa képviselteti magát, a legtöbben lengyelek, de itt lesz 4000 olasz, 2000 francia, 2000 német, 1300 litván fiatal is.
A MTV2 csatorna és a Magyar Rádió december 30-án 11 órakor szentmisét közvetít a Szent István-bazilikából, a MTV2 csatorna december 29-én a Hungexpo területéről élőben közvetíti a közös imát. December 26 és 31. között sajtóközpont működik a Hungexpo Budapesti Vásárcsarnok B. csarnokában, nyitvatartási idő: 10-13, és 15-19 h. Interneten elérhető információk: www.taize.fr MK
Az 1995-ben alapított díj azon teljesítmények elismerésére adományozható, "melyek a magyar önazonosságtudat szempontjából meghatározóan fontosnak minősíthetők, s az unokáink unokái számára is példát jelentenek" áll a díj lírásában. Az idei évben negyedik alkalommal kerül sor az ünnepélyes díjátadásra. MK
A szerző elemzése egyértelművé teszi: az, hogy a bíboros távozik-e a neki védelmet biztosító amerikai követségről, nem rajta múlott, hanem elsősorban a kommunista hatalmon, és kisebb részben a Vatikánon is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után Magyarországot kizárták az ENSZ-ből. A Kádár-rezsim azzal zsarolta a világszervezetet, hogy addig nem engedélyezi Mindszenty szabad mozgását, amíg az országot nem veszik vissza. Amikor ez végül megtörtént, már megkezdődött a II. Vatikáni zsinat. Ekkor meglehetősen abszurd módon a Szentszék nem akarta, hogy a kommunisták szabadon engedjék a hercegprímást, mivel attól tartott, hogy vele a konzervatív bíborosok tábora erősödne. 1965-67. között megint csak a kommunista hatalom állt elő feltételekkel: csak akkor egyezik bele Mindszenty követségről való távozásába, ha az USA ismét nagykövetet küld az országba. 1956-ot követően ugyanis az Egyesült Államok diplomáciai képviseletét konzul látta el Budapesten. (Azt maga Kádár János ismerte el, Mindszentynek köszönhető, hogy az USA nem szakította meg teljesen hazánkkal a diplomáciai kapcsolatot.) Amikor ez a követelés is teljesült, a két világhatalom kapcsolatában bekövetkezett enyhülés miatt vált kényelmetlenné a megoldatlan Mindszenty-ügy, amely súlyos árnyékot vetett a kommunista rendszerre.
Mészáros a források segítségével részletesen elemzi a Vatikán keleti politikáját, elsősorban a közelmúltban megjelent Casaroli-emlékirat, és Franz König bécsi bíboros, érsek visszaemlékezései alapján. Szerinte a Vatikán belement a kommunisták számára előnyös, az egyházaknak viszont súlyos károkat okozó tárgyalásokba, amelyek gyakran a hercegprímás tudta nélkül zajlottak. A vatikáni diplomácia sajnos nem ismerte elég jól a magyar helyzetet, a tárgyalások szűk körben mozogtak. Mészáros idézetekkel bizonyítja, hogy a Szentszék szóhasználata időnként teljesen megegyezett a kommunista frazeológiával. Ráirányítja a figyelmet néhány ellentmondásra is, így például arra, hogy míg Casaroli bíboros a legnagyobb erkölcsi nagyságnak nevezte Mindszentyt, teljes mértékben elvetette a Kádár-rezsim és a Szentszék között kialakítandó kapcsolatról vallott felfogását.
Mindszenty magatartását végig meghatározta, hogy vallotta: természetesen a szocializmusban is lehetséges a nemhívők egyéni megtérése, de a kommunisták alapvetően gyűlölik Istent, és hol nyíltabban, hol pedig burkoltabban, a kereszténység megsemmisítésére törekszenek, így a rendszer krisztusibbá válása elképzelhetetlen. A Szentszék ugyanis, elsősorban a franciákkal rokonszenvező VI. Pállal az élen, bízott abban, hogy a kommunizmus idővel humanizálódik, végül pedig kereszténnyé válik. Neves baloldali francia filozófusok így például Jean Guitton vallották, hogy a krisztianizált kommunizmusé a jövő, szemben az embertelen és sok tekintetben a szocializmushoz hasonlóan istentelen kapitalizmussal. Ezt a jövőt igyekezett elősegíteni a kommunista országokkal való szentszéki diplomácia. Az illúziók azonban 1968-ban, a Varsói Szerződés csapatainak prágai bevonulásával, szertefoszlottak. Ám ez nem változtatott Mindszenty József sorsán: Mészáros István szerint a hercegprímás személye, rendíthetetlenül elvhű magatartása egy idő után kényelmetlenné vált a Kádár-rezsim, a Vatikán és az Egyesült Államok számára is. Mindszenty ugyanis nem volt hajlandó teljesíteni Kádárék vele szemben támasztott hármas követelését, melyet feltételül szabtak, hogy szabadon kijöhessen a követségről: mondjon le esztergomi érseki címéről, fogadjon hallgatást saját sorsáról, a magyar helyzetről, kérjen kegyelmet a kommunista hatalomtól. A körülmények kényszerítő ereje azonban a pártállamot megtestesítő MSZMP-t is szorította, így végül engedélyezték, hogy Mindszenty külföldre távozzék, anélkül, hogy a követelések teljesítését magára vállalta volna. Ám a hercegprímást gyűlölő Kádárnak azt mégiscsak sikerült elérnie, hogy VI. Pál letegye Mindszentyt az érseki székből, hatalmas fájdalmat okozva ezzel neki. A Mindszenty-ügyben a Vatikán a lényeget illetően a kommunisták követeléseinek megfelelő döntést hozott. Ennek egyik magyarázata az a sajátos, bonyolult kapcsolat, amely egy rendkívüli történelmi helyzetben kialakult a Szentszék és a kommunista államok között, s amelynek alapos feldolgozása még várat magára.
Ám az erkölcsi győzelem mégiscsak Mindszenty Józsefé. Ahogyan Mészáros István írja: "Fogságában, a világtól való elzártságában Mindszenty bíboros néma volt, mégis beszélt. Prófétai üzenete volt. Neki lett igaza, a történelem őt igazolta." (Kairosz Kiadó) MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2001. 12. 19.