SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját

Karácsony a magyar sajtóban

A december 24-én megjelent napilapok többsége méltóképpen emlékezett meg a Megváltó Jézus Krisztus születéséről. A Magyar Nemzetben (Nem fogyhat el 5.o.) Tőkés László, Királyhágó-melléki református püspök nyilatkozik, aki elmondta: "A mostoha körülmények és az elkeserítő valóság természetük szerint pusztító hatással vannak az emberi hitre, szárnyát szegik a reménységnek, és lebénítják, cselekvésre képtelenné teszik az embert. Erre különböző emberek különbözőképpen válaszolnak. Egyesek beolvadnak, megadják magukat a sorsuknak, mások kivándorolnak, mert ebben a helyzetben nem látnak távlatot és megoldást. Mi, akik a karácsony ünnepén nemcsak a bevásárlási központokba készülünk és nemcsak a fogyasztói társadalom karácsonyi díszeinek dömpingjében gyönyörködünk, hanem hitben járunk és Krisztust várjuk, nekünk Krisztus születése hitünk újraszületését jelenti. Nem szabad hagynunk, hogy itt a Kárpát-medencében, ahol, Adyt idézve, amúgy is oly kevés a hit, még a maradék hitünk is elfogyjon. Nem hagyhatjuk, hogy nemcsak szülőföldünk, hanem lelkünk szép hazájának kisemmizettjeivé is váljunk. A megmaradás kérdése ebben a tekintetben hit kérdése. A kérdés az, hogy el tudunk-e menni a betlehemi éjszakából Krisztus születésének fényességébe a pásztorok útvonalán, hiszünk-e abban, hogy Krisztusban a szabadító jött el, aki nemcsak üdvtörténeti értelemben akar megváltani minket az örökkévalóság számára, hanem konkrét történeti helyzetünkben is a szabadulás evangéliumát hirdeti."

Szintén az MN-ben (7.o.) Mezei Balázs Mit ünneplünk karácsonykor? címmel azt fejtegeti, hogy a "vallási születésünnep és a szekularizált karácsony összetartoznak. A magát vallástalannak nyilvánító szeretet ünnepe, ha szembesül a vallási eredettel, bepillantást nyerhet minden valóság forrásába. Másfelől a magát vallásinak tartó szeretetünnep, ha szembesül a szekuláris szeretetünnep igazi tartalmával, fölfedezheti, hogy a vallás milyen könnyen elfeledkezik a tradíciók mögött meghúzódó esemény eredeti értelméről. A két felfogás így kiegészíti egymást." A cikkíró szerint a szekularizált karácsonyi ünnep megőrzi az eredeti születésesemény jelentőségének egy vonatkozását, hiszen burkoltan utal az evangéliumi szavakra: "Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte." Másfelől ebben az utalásban a vallási felfogás is felismerheti a történeti születésesemény azon jelentőségét, amely túllép a tradicionális vallás történeti keretein, hiszen ez a jelentőség per saecula saeculorum örökkön örökké érvényes, vagyis abban és azon keresztül is, amivé a szekularizált ünnepben válik írja Mezei Balázs.

A Magyar Hírlapban (11.o.) Orosz István Az Isten megváltása címmel elemzi Nikolasz Kazantzakisz Krisztus utolsó megkísértése című könyvét. Orosz szerint a nagy görög író megbocsáthatatlan "bűne", hogy számára "Krisztus az emberfia, aki közvetítést keres az ember és a transzcendencia, az Isten között, meg akarja békíteni e két princípiumot egymással, és ebbe szükségképpen bele kell halnia. Az Isten is, az ember is megfeszíti, miközben azon igyekszik, hogy magára vegye a Jeruzsálemben fölhalmozódott gyűlöletet, korrupciót, tisztátalanságot, mocskot, és megpróbálja könyörületre hangolni a haragvó Jahvét. Talán az, hogy Kazantzakisz a legesendőbb embernél is esendőbbnek és ezért szeretetre méltóbbnak ábrázolja a názáretit. Aki ezért sokkal inkább méltó az emberi szeretetre, mint a folyvást haragvó és kegyetlen parancsokat osztogató Atyaúristen."

A Népszava Szép Szó című rovatában (Az ünnep 7.o.) Polcz Alaine thanatológus, a Bokor Hazai Rászorulók Alapítványának tagja nyilatkozik, aki úgy látja: "A szeretet ünnepe helyett a 'karácsonykultusz' lesz évről évre nagyobb. Emlékszem, amikor először voltunk Nyugaton, a készülődés időszakában, szédülve néztem a feldíszített utcákat, hallgattam, ahogy szólt a zene, a kirakat előtt mindenütt ott állt a feldíszített karácsonyfa, s alig tudták az anyák a gyermekeket hazahurcolni előlük. Örültem, hogy nálunk ez nem így van. A karácsonyi készülődés elvarázsolt utcája a girlandokkal, a kivilágítással nagy becsali. Kimondatlanul is hirdeti: vásároljunk, minél többet vásároljunk! A gyermekek, akiknek elsősorban szól a karácsony, arra szocializálódnak, hogy nézd meg, vedd meg, dobd el. Vagy nézd meg, edd meg és megy a reterátba. Ehhez még hozzájön a csomagolás kultusza: a szép papír, a szalagok, kis arany szegélyű cetlik, a cirádás feliratok, ki küldi kinek. Az ajándékot elküldetjük, vagy elvisszük, visszaküldetnek, visszahozzák, lihegve, elfáradva szót cserélünk személyesen vagy telefonon. Mindezt mérhetetlen pénzért. Kimerült szülők, kiürült pénztárcák, s mikor kezdődik az iskola, kérdezgetik egymástól a gyerekek: Te csak ezt kaptad?" Az írónőnek van egy kinyomtatott papírja, rajta egyszerű karácsonyi jászol és a felirat: "gondoljunk azokra, akiknek karácsonykor nem telik semmire." "A magyar lakosság egyik rétege rengeteget költ ilyenkor, de a 18 ezer forintos minimálnyugdíjasok, a hajléktalanok, a munkanélküliek mit csinálnak? A technokrata társadalom karácsonyra úgy tűnik csődbe jutott" állítja Polcz Alaine, aki egyúttal figyelmeztet: "A pénz vált az egyik legnagyobb világhatalommá. A rabságába estünk. Legalább karácsonykor kellene kimozdulnunk ebből Ha a szeretet és a szolidaritás tudatával élek, más a karácsonyunk."

A Népszabadságban (3.o.) Nagy N. Péter Valami készül ilyenkor címmel fejti ki azon véleményét, hogy karácsonykor mindig is tele volt utópizmussal a békességről szóló jókívánság, de szeptember 11. után különösen erős bizakodásra van hozzá szükség. A cikkíró szerint túl a "mindig kicsúfolt, de valódi félelmen, hogy vajon jövőre is, tehát mindenen, ami van, máig élhet az érzés, hogy valami készül ilyenkor, ezen a napon, de még mindig nem tudjuk igazán, hogy micsoda." MK

Egyéb témák (december 24.-január2.)

Külföldi hírek

A Népszabadságban (december 24., 20-21.o.) Pogár Demeter Szivárvány Assisi felett című cikkének témája, hogy II. János Pál pápa 2002. január 24-ére ismét csúcstalálkozóra várja a világ vallásainak vezetőit. A cikkíró elismeri, hogy a jelenlegi pápa minden elődjénél többet tett a vallások közötti megbékélésért, "bocsánatot kérve minden olyan néptől és hitbéli irányzattól, amelyekkel szemben az egykor militáns kereszténység és katolicizmus nevében bűnöket követtek el. Éppen ezért nehezen megkérdőjelezhető morális joga, hogy az új válsághelyzetben a vallási fanatikusok elleni összefogás kezdeményezője legyen."

A Magyar Nemzetben (Szent Antal 2002 január 2., 15.o.) V. Majzik Mária nyilatkozik, abból az alkalomból, hogy nemrégiben szentelték fel az erdélyi Parajd 400 főt befogadó katolikus templomát. A Keresztelő Szent János-templom összes szobra a művésznő alkotása. A még hiányzó Szent Antal-szobor a napokban készült el. V. Majzik Mária elmondta: Páduai Szent Antalnak azt a történetét érzi ma a legfontosabbnak, amelyben amikor az emberek nem figyelnek rá, a víz felé fordul és a halak kidugják a fejüket, úgy hallgatják szavait. "A mai emberek már nem egyszerűen nem figyelnek, jó részüknek már szinte nincs is füle a hallásra" fogalmazott a szobrász. Hozzátette: szemben az uralkodó művészeti tendenciával, amely az individuum elsődlegességét hangsúlyozza, őbenne egyre inkább felértékelődik a közösség, a társadalom, az emberiség. "Egyre mélyebb, egyre nagyobb, egyre egyetemesebb jelenségekkel tudom kapcsolatba hozni, s egyre erősebb az érzésem, hogy atomizáltan, külön-külön, egymagunkban értéktelenebbek vagyunk, mint együtt."

Hazai hírek

A Magyar Nemzetben (A csángóknak december 29., 5.o.) Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozik, aki elmondta: az elmúlt három évben sok jó dologgal találkozott. "A korábban megkötött vatikáni szerződésnek ez a kormány szerzett érvényt. Orbán Viktor miniszterelnök és a kabinet több tagja is folyamatosan hangoztatta a vallás és a család fontosságát. A hitoktatás végleges rendezése ugyan még várat magára, de összességében pozitív a véleményem. Nagy örömmel tapasztalom, hogy a kormány az alapvető nemzeti kérdéseket kiemelt feladatának tekinti. Én a családok helyzetét és a népességcsökkenés megállítását is idesorolom. Márpedig ez olyan horderejű ügy, amelyet hathatós kormányzati intézkedések nélkül nem lehet orvosolni. Akik megszorítják a családok létfeltételeit, és szabad helyet adnak a szabados életvitelnek, az abortusznak, a válásnak, azok pontosan ezzel ellentétes folyamatot gerjesztenek. Úgy érzem, most a szólamokon túl valódi intézkedések történtek azért, hogy idővel megálljon a népesség fogyása. Ezen kívül az értékközpontú iskolák létrehozását is pozitívnak tartom. A jelenlegi ciklus alatt nem emlegették azt a fából vaskarika elméletet, amely értelmében az iskolának úgymond semlegesnek kellene lennie. Ez badarság. A kormány tehát a valódi értékek mellett tette le a garast." A kalocsai érsek szerint a jövőben sok múlik azon, hogy az egyház mennyire él kommunikációs lehetőségeivel. "Ha a média a pozitív eseményeket is megmutatja például azt, hogy vannak komoly keresztény családok, vannak olyan iskolák, ahol a fogyatékosokkal, a szegényekkel és a betegekkel is foglalkoznak, s amelyeknek a felebaráti szeretet az ösztönzője és nem a pénz , akkor egyúttal a társadalmi jelenlétünk is erősödik. Nem akarunk öncélúan reklámot készíteni magunkról. Talán csak annyit, mint amennyit Jézus mondott: a világosságot nem azért gyújtják, hogy elrejtsék. Azt szeretnénk, hogy éppen úgy, ahogyan a sivatagi emberek is megtalálják az oázist, a keresők minket is megtaláljanak. A népegyház kora ugyanis lejárt. Az élő közösségeknek kell világító jellé válniuk. A keresztény közösségeknek ezért jelen kell lenni a társadalomban. A közösségeket nemcsak kiterjeszteni, hanem szaporítani is kell." A főpásztor a csángók sorsára is kitért: "A csángók problémája hihetetlenül bonyolult. Nekik nem csak magyar papokra van szükségük. Végre fel kell vetni: miért nem mehetnek oda magyar tanítók is?"

A Népszava Szép Szó című mellékletében (1.o.) Lukács László Taizé története címmel tekinti át a Taizéi Közösség történetét. A mostani, budapesti találkozóval kapcsolatban úgy véli, hogy annak gyümölcse a magyaroknak az lehet, hogy "egymással versengő érdekcsoportokra szétesett, az érvényesülésért annyi értéket elpusztító, szétzilálódott társadalmunkban minél több fiatal elinduljon a bizalom zarándokútján, az igazi, benső értékek, a krisztusi béke keresésére. Európának: hogy az egységesülő kontinens ne maradjon csak gazdasági-katonai szerződésekre alapozott érdekszövetség, hanem a bizalmatlanságot és az előítéleteket felszámolva tudjon az igazságosságra és az együttes felelősségre épülő testvérközösséggé válni. A világnak: hogy ne hatalmasodjon el a gyűlölet, a megtorlás, a bosszú és az erőszak, ne törjön ki egy minden eddigitől eltérő, globális és iszonyatos háború, pusztulással fenyegetve az egész emberiséget, hanem a különböző országok, kontinensek, vallások és népek találjanak rá a megtorlás helyett a megtérés, a bosszú helyett a megbocsátás útjára."

A Magyar Hírlapban (2002 január 2., 8.o.) Dobozi Pálma Hazatértek Taizé ifjú zarándokai címmel arra mutat rá, hogy évről évre egyre nagyobb számban zarándokolnak Taizéba a világ minden részéből. MK


Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2002. 01. 04.