SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját

Külföldi hírek

A Népszavában (január 21., Szép Szó mellékélet 2.o.) Rónay Tamás Opus Dei, avagy egyház az egyházban címmel emlékszik meg arról, hogy száz éve született az Opus Dei (Isten műve) katolikus közösség alapítója, Josemaria Escrivá de Balaguer. A cikkíró figyelemre méltónak tartja, hogy az idén várhatóan a szentek sorába emelik Boldog Escrivát, s ezzel kapcsolatban megjegyzi: egyes feltételezések szerint az Opus Dei immár olyan befolyással rendelkezik a Vatikánban, hogy a pápaválasztásba is beleszólása lehet. Rónay elsősorban a negatívumokat emeli ki a közösségről szóló cikkében, mint írja, a bírálók különösen ellentmondásosnak tartják a szervezet pénzügyeit. Vitára ad okot Escrivá személye is. Az ismert spanyol teológus, Juan Martin Velsco szerint aligha lehet példaképként állítani a hívek elé egy olyan személyiséget, aki politikai vezetőket szolgált ki, hogy aztán az így szerzett hatalmát saját szervezetének megerősítésére használja fel. Bírálói szerint az Opus Dei nem tartja szem előtt a II. Vatikáni zsinat tanításait. A szervezet alaptételeit pedig, melyet természetesen Escrivá írt, sokáig nagy titok övezte, hiszen kizárólag tagjai között terjesztették. A tagok célja, hogy Isten elitjévé váljanak és hatalmi pozíciókba kerüljenek mind az állami, mind az egyházi vezetésben. Az egyházon belül többen úgy vélik, hogy az Opus Dei inkább szektához hasonlít, mintsem hagyományos katolikus közösséghez írja Rónay, aki tényként szögezi le, hogy a bíborosi kollégium liberálisabb főpapjai igen óvatosan nyilatkoznak a közösségről, kevés az olyan állásfoglalás, mint amilyen az Opus Deit nyíltan bíráló brazil főpapé, Aloisio Lorscheideré, aki egykor a felszabadítás teológiájának vezéralakja volt. A cikk szerzője ezt is annak jeleként értelmezi, hogy az Opus Dei immár megkerülhetetlennek számít fontos egyházi kérdések eldöntésénél.

Hazai hírek

Tabajdi Csaba, az MSZP kisebbségi szakértője szerint a katolikus, református és evangélikus egyház vezetői a státustörvény kapcsán kiadott körlevelükkel olyan aktuálpolitikai nyilatkozatot tettek, amellyel egyoldalúan avatkoztak be a választási kampányba. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) titkára elmondta: megkapták Tabajdi levelét, annak tartalmát tanulmányozni fogják. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke szerint az általa vezetett egyházi testület a hazai református gyülekezetek és egyházi intézmények számára fogalmazta meg a körlevelet. Cáfolta, hogy ezzel egyoldalúan beavatkoztak volna a választási kampányba. Tabajdi vádjait kívülről jövő bírálatnak nevezte. Kijelentette: olyan horderejű ügynek, mint a kedvezménytörvénynek a támogatása, részükről sosem volt kérdésese, hiszen a reformátusok a többi történelmi felekezethez hasonlóan, sosem titkolták, hogy felelősen gondolkodnak a határon túli magyarságról. Azért most szólaltak meg ebben a kérdésben, mert a határon túli magyar egyházaktól erre bátorító jelzéseket kaptak. Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház szóvivője szerint a három történelmi egyház nyilatkozatát csak az hozza összefüggésbe a választási kampánnyal, aki ezt az egész témát a kampány részeként fogja fel. Aktuálpolitikai ügyben nem kívántak szerepet vállalni, hiszen egy nyolcvan éve húzódó ügy megoldását szolgálják (Magyar Nemzet: Tabajdi január 18., 3.o.).

A Magyar Hírlapban (január 19., 11.o.) Nagy Iván Zoltán Harry Potter és a státustörvény címmel az ügyben nem azt tartja kérdésnek, hogy "a püspököknek igazuk van vagy nincs, amikor védelmezik az egyetértési nyilatkozatot. A dologban az a szerencsétlen és nemkívánatos, hogy a köz szolgálatára hivatott egyházak leteszik a garast valamelyik fél mellett egy tagadhatatlanul kampánytémává lett kérdésben, s ezzel ismét befolyásolni próbálják a választók véleményét. Hát akkor szidják inkább a Harry Pottert!"

Szintén az MH (január 23., 11.o.) Politika a gyóntatószékben? címmel szerkesztőségi cikkben reagál Horn Gyula volt miniszterelnök Seregély István érsekhez, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) elnökéhez írt levelére, amelyben azzal vádolta a papokat, hogy a Fidesz oldalán beleavatkoznak a választási kampányba. A cikk szerint " nem is az a legnagyobb baj, amit Horn Gyula mond, hogy az egyház ilyen-olyan módon betüremkedik a politika területére, hanem az, hogy a politika türemkedik be a hitéletbe. Méghozzá annak egyik legintimebb szférájába, a gyónásba." Az MH úgy véli: ha a papok direktben kampányolnak, akkor ellentmondanak az egyházak igazi küldetésének és céljainak. A cikk leszögezi: "Horn Gyulának igaza van tehát, amikor fölhívja a figyelmet az egyházak direkt kampányolásának veszélyeire, a gyónás szentségének megsértéséről szóló vádja azonban túlságosan súlyos ahhoz, hogy bizonyítatlan maradjon."

A Magyar Nemzetben (január 23., 7.o.) Pilhál György Gyula evangéliuma címmel gunyorosan reagál a volt miniszterelnök vádjaira. A cikíró szerint "Minden húron játszik ez a Gyula bár sokak szerint egy húron pendül (az sincs felhangolva). Innen nézve egyébként mindegy. Tíz miatyánknyira van a valóságtól. A Bibliától fényévnyire. Ámen."

A Magyar Nemzetben (Alpinista titkos küldetésben január 19., 22.o.) Ullmann Péter, a gödöllői premontrei rendház kormányzó perjele nyilatkozik, aki a Kádár-rendszer alatt inkognitóban volt szerzetes. Részt vett a Regnum Marianum szervezkedésében és 1960-ban a békepapi mozgalom elleni tiltakozásban, ezért kizárták a Központi Szemináriumból, eltiltották a papi hivatástól. Elmondta: Magyarországon jelenleg a premontrei rendnek két önálló egysége van, a csornai prépostság és a gödöllői perjelség. Csaknem 900 éves múltra tekinthetnek vissza. A középkorban, egészen a török időkig, negyven apátsága volt a rendnek. Talán a zsámbéki apátság a legismertebb. A premontrei rend az úgynevezett kanonokrend, amelyik összeköti a lelkipásztorkodást az apostoli tevékenységgel, a szigorú szerzetesi élettel. A szerzetesrend nyílt élete a rendszerváltás idejére tehető. 1989-re Zsámbékon épített egy kis kápolnát, amit víkendháznak hívtak. Hatalmas szociális munkába fogtak, letelepítette oda a premontrei nővéreket is. Csaknem háromszáz, szociálisan hátrányos helyzetű gyereket nevelnek egy szakiskolában. Hetven szegény gyerek számára napközi otthont létesítettek, Gödöllőn pedig Fényi Ottó elkezdett építeni magánházként az idős rendtársak számára egy otthont. Lassan visszaállt a normális élet, és elődjét, Fényi Ottót Rómából a generális apát kinevezte a rend kormányzó perjelének. "Az egyetem épületét mi nem kértük, de kaptunk helyette két kisebb épületet, az egyikben a gimnázium, a másikban a rendház működik. Ezenkívül pénzbeli kárpótlást kaptunk. Jelenleg háromszázhúsz diákunk van és ötven tanárunk" mondta Ullmann Péter, a gödöllői premontrei rendház kormányzó perjele.

A Népszabadságban (január 22., 24.o.) Varga Ibolya Assisi Szent Ferenc leányai címmel számol be arról, hogy Budapesten újraéledt a Brunner Anna Margaréta anya által 1894-ben alapított Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció. A szerzetesrend 1937-ben a II. kerületi Széher úton megépítette és felszentelte a kórházat, amelyet 1996 óta újból a rend működtet. A cikk szerint csend és béke övezi a Hárs-hegy oldalában az alig 105 beteg ápolására kialakított, családias hangulatú Szent Ferenc Kórházat és a hozzá tartozó szerzetesházat. Az érkezőt a mosolygós tekintetű tartományi főnök, Dányi Éva M. Angelika fogadja, aki tíz esztendeje, feladva civil foglalkozását, csatlakozott a rendhez. Immár három éve pedig a Magyarországon élő, a szerzetesrendhez tartozó 36 nővér közös akaratából választották meg tartományfőnöknek. Angelika nővér szerint 19 évesen került először vallásos közösségbe, és azóta, "ahogyan itt mondják, Jézus elhivatott menyasszonyaként segíti az elesetteket." A tartományfőnöknő elmondta: a hit és a gyógyulás elválaszthatatlan egymástól, aki hisz, hamarabb visszanyerheti egészségét, testi-lelki békéjét. MK

A TAIZÉI KÖZÖSSÉG LEVELE A BUDAPESTI ÉS KÖRNYÉKBELI EGYHÁZKÖZSÉGEKNEK ÉS A VENDÉGLÁTÓ CSALÁDOKNAK

Január 21-én visszautaztak Taizébe a találkozó szervezésében résztvevő taizéi testvérek. Elutazásuk előtt intézték az alább idézett köszönőlevelet a budapesti családokhoz.

Kedves barátaink!

Szeretnénk megköszönni a budapesti és környékbeli egyházközségeknek és családoknak azt a szíves vendéglátást, amivel fogadták az Európai Találkozóra érkező fiatalokat. Mivel egyszer már volt egy ötnapos találkozó Budapesten, számítottunk rá, hogy idén is szeretetteljes fogadtatásban lesz részünk. Ezt tapasztalhatták meg azok az európai fiatalok, akik most eljöttek a találkozóra.

A taizéi dombon fiatalok tömegeit fogadjuk, és arcukról leolvasható, hogy életbevágóan fontos kérdésekkel érkeznek: Milyen jövő vár rám? Hogyan találjam meg életem értelmét Istennél? A fiatalokkal nem szeretnénk Taizé körül mozgalmat alakítani, hanem arra kérjük őket, hogy ott ahol élnek, próbálják valóra váltani az Evangéliumból azt, amit megértettek, tűnjön ez egészen kevésnek is számukra. Szeretnénk meghallgatni az ide érkezőket, és óvakodunk attól, hogy a lelki élet mestereinek szerepében tetszelegjünk.

Azokkal, akiket fogadunk, akár Taizében, akár a világ különböző pontjain a legszegényebbekkel együtt élő testvéreinknél, akár a nagyvárosokban tartott találkozókon, két kérdésre keressük a választ: hogyan erősíthetjük belső életünket a személyes ima és a közös ima szépsége által, illetve hogyan vállalhatunk felelősséget a Föld lakhatóbbá tételének érdekében.

Miközben a bizalom zarándokútját járjuk a Földön, valamennyien arra vágyunk, hogy a béke hordozói legyünk. Krisztus halála után egy észak-afrikai keresztény, Szent Ágoston ezt írta: "Szeress és mondd el az életeddel." Mennyire igaz, hogy a béke keresésének középpontjában a szív tisztaságában megvalósuló szeretet áll!

Szeress és mondd el az életeddel! Igen, minden életkorban, gyermekként, felnőttként vagy idős emberként törekedjünk arra, hogy mind jobban szeressünk, és fejezze ezt ki egészen egyszerű, alázatos életünk. És lassanként megértjük, hogy miközben képesek vagyunk szeretni és megbocsátani, boldoggá teszünk másokat, és így a béke hordozóivá válhatunk a földön. A békéé, amely oly nélkülözhetetlen az emberiség nagy családja számára.

Avec vous, en sa communion, frere Roger, de Taizé. MK


Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva: 2002. 01. 29.