A Magyar Hírlapban (január 19., 11.o.) Nagy Iván Zoltán Harry Potter és a státustörvény címmel az ügyben nem azt tartja kérdésnek, hogy "a püspököknek igazuk van vagy nincs, amikor védelmezik az egyetértési nyilatkozatot. A dologban az a szerencsétlen és nemkívánatos, hogy a köz szolgálatára hivatott egyházak leteszik a garast valamelyik fél mellett egy tagadhatatlanul kampánytémává lett kérdésben, s ezzel ismét befolyásolni próbálják a választók véleményét. Hát akkor szidják inkább a Harry Pottert!"
Szintén az MH (január 23., 11.o.) Politika a gyóntatószékben? címmel szerkesztőségi cikkben reagál Horn Gyula volt miniszterelnök Seregély István érsekhez, a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) elnökéhez írt levelére, amelyben azzal vádolta a papokat, hogy a Fidesz oldalán beleavatkoznak a választási kampányba. A cikk szerint " nem is az a legnagyobb baj, amit Horn Gyula mond, hogy az egyház ilyen-olyan módon betüremkedik a politika területére, hanem az, hogy a politika türemkedik be a hitéletbe. Méghozzá annak egyik legintimebb szférájába, a gyónásba." Az MH úgy véli: ha a papok direktben kampányolnak, akkor ellentmondanak az egyházak igazi küldetésének és céljainak. A cikk leszögezi: "Horn Gyulának igaza van tehát, amikor fölhívja a figyelmet az egyházak direkt kampányolásának veszélyeire, a gyónás szentségének megsértéséről szóló vádja azonban túlságosan súlyos ahhoz, hogy bizonyítatlan maradjon."
A Magyar Nemzetben (január 23., 7.o.) Pilhál György Gyula evangéliuma címmel gunyorosan reagál a volt miniszterelnök vádjaira. A cikíró szerint "Minden húron játszik ez a Gyula bár sokak szerint egy húron pendül (az sincs felhangolva). Innen nézve egyébként mindegy. Tíz miatyánknyira van a valóságtól. A Bibliától fényévnyire. Ámen."
A Magyar Nemzetben (Alpinista titkos küldetésben január 19., 22.o.) Ullmann Péter, a gödöllői premontrei rendház kormányzó perjele nyilatkozik, aki a Kádár-rendszer alatt inkognitóban volt szerzetes. Részt vett a Regnum Marianum szervezkedésében és 1960-ban a békepapi mozgalom elleni tiltakozásban, ezért kizárták a Központi Szemináriumból, eltiltották a papi hivatástól. Elmondta: Magyarországon jelenleg a premontrei rendnek két önálló egysége van, a csornai prépostság és a gödöllői perjelség. Csaknem 900 éves múltra tekinthetnek vissza. A középkorban, egészen a török időkig, negyven apátsága volt a rendnek. Talán a zsámbéki apátság a legismertebb. A premontrei rend az úgynevezett kanonokrend, amelyik összeköti a lelkipásztorkodást az apostoli tevékenységgel, a szigorú szerzetesi élettel. A szerzetesrend nyílt élete a rendszerváltás idejére tehető. 1989-re Zsámbékon épített egy kis kápolnát, amit víkendháznak hívtak. Hatalmas szociális munkába fogtak, letelepítette oda a premontrei nővéreket is. Csaknem háromszáz, szociálisan hátrányos helyzetű gyereket nevelnek egy szakiskolában. Hetven szegény gyerek számára napközi otthont létesítettek, Gödöllőn pedig Fényi Ottó elkezdett építeni magánházként az idős rendtársak számára egy otthont. Lassan visszaállt a normális élet, és elődjét, Fényi Ottót Rómából a generális apát kinevezte a rend kormányzó perjelének. "Az egyetem épületét mi nem kértük, de kaptunk helyette két kisebb épületet, az egyikben a gimnázium, a másikban a rendház működik. Ezenkívül pénzbeli kárpótlást kaptunk. Jelenleg háromszázhúsz diákunk van és ötven tanárunk" mondta Ullmann Péter, a gödöllői premontrei rendház kormányzó perjele.
A Népszabadságban (január 22., 24.o.) Varga Ibolya Assisi Szent Ferenc leányai címmel számol be arról, hogy Budapesten újraéledt a Brunner Anna Margaréta anya által 1894-ben alapított Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció. A szerzetesrend 1937-ben a II. kerületi Széher úton megépítette és felszentelte a kórházat, amelyet 1996 óta újból a rend működtet. A cikk szerint csend és béke övezi a Hárs-hegy oldalában az alig 105 beteg ápolására kialakított, családias hangulatú Szent Ferenc Kórházat és a hozzá tartozó szerzetesházat. Az érkezőt a mosolygós tekintetű tartományi főnök, Dányi Éva M. Angelika fogadja, aki tíz esztendeje, feladva civil foglalkozását, csatlakozott a rendhez. Immár három éve pedig a Magyarországon élő, a szerzetesrendhez tartozó 36 nővér közös akaratából választották meg tartományfőnöknek. Angelika nővér szerint 19 évesen került először vallásos közösségbe, és azóta, "ahogyan itt mondják, Jézus elhivatott menyasszonyaként segíti az elesetteket." A tartományfőnöknő elmondta: a hit és a gyógyulás elválaszthatatlan egymástól, aki hisz, hamarabb visszanyerheti egészségét, testi-lelki békéjét. MK
Kedves barátaink!
Szeretnénk megköszönni a budapesti és környékbeli egyházközségeknek és családoknak azt a szíves vendéglátást, amivel fogadták az Európai Találkozóra érkező fiatalokat. Mivel egyszer már volt egy ötnapos találkozó Budapesten, számítottunk rá, hogy idén is szeretetteljes fogadtatásban lesz részünk. Ezt tapasztalhatták meg azok az európai fiatalok, akik most eljöttek a találkozóra.
A taizéi dombon fiatalok tömegeit fogadjuk, és arcukról leolvasható, hogy életbevágóan fontos kérdésekkel érkeznek: Milyen jövő vár rám? Hogyan találjam meg életem értelmét Istennél? A fiatalokkal nem szeretnénk Taizé körül mozgalmat alakítani, hanem arra kérjük őket, hogy ott ahol élnek, próbálják valóra váltani az Evangéliumból azt, amit megértettek, tűnjön ez egészen kevésnek is számukra. Szeretnénk meghallgatni az ide érkezőket, és óvakodunk attól, hogy a lelki élet mestereinek szerepében tetszelegjünk.
Azokkal, akiket fogadunk, akár Taizében, akár a világ különböző pontjain a legszegényebbekkel együtt élő testvéreinknél, akár a nagyvárosokban tartott találkozókon, két kérdésre keressük a választ: hogyan erősíthetjük belső életünket a személyes ima és a közös ima szépsége által, illetve hogyan vállalhatunk felelősséget a Föld lakhatóbbá tételének érdekében.
Miközben a bizalom zarándokútját járjuk a Földön, valamennyien arra vágyunk, hogy a béke hordozói legyünk. Krisztus halála után egy észak-afrikai keresztény, Szent Ágoston ezt írta: "Szeress és mondd el az életeddel." Mennyire igaz, hogy a béke keresésének középpontjában a szív tisztaságában megvalósuló szeretet áll!
Szeress és mondd el az életeddel! Igen, minden életkorban, gyermekként, felnőttként vagy idős emberként törekedjünk arra, hogy mind jobban szeressünk, és fejezze ezt ki egészen egyszerű, alázatos életünk. És lassanként megértjük, hogy miközben képesek vagyunk szeretni és megbocsátani, boldoggá teszünk másokat, és így a béke hordozóivá válhatunk a földön. A békéé, amely oly nélkülözhetetlen az emberiség nagy családja számára.
Avec vous, en sa communion, frere Roger, de Taizé. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
2002. 01. 29.