SZEMLE HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZAKRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

Szintén a Népszabadság (Nem cáfolták február 20., 23.o.) beszámol arról, hogy a Szentszék hivatalosan sem cáfolni, sem megerősíteni nem akarta azt a szenzációs állítást, amely szerint II. János Pál pápa ördögűzést folytatott volna. Arról, hogy a szentatya 23 éves uralkodása alatt állítólag háromszor próbálta meg démon által megszállt személyből kiűzni a Gonoszt, egy ismert egzorcista, Gabriele Amroth atya számolt be a La Stampa című torinói lapban. Szerinte a pápa azért vállalkozott ezekre, hogy példát mutasson papjainak. A Népszabadság emlékeztet rá, hogy a pápa vasárnapi Úrangyala imádságában óva intette az embereket a Sátán kísértésétől. (A szentatyának nagyböjt első vasárnapi, az evangéliumi szakaszhoz fűzött gondolatait február 19-i számunkban ismertettük a szerk.) Gabriele atya utoljára egy fiatal lányból akarta elűzni a rontást, akit tavaly szeptemberben egy nyilvános audiencián pillantott meg: a lány önkívületi állapotban fetrengett a Szent Péter téren. A II. János Pál pápa által megkezdett ördögűzést Gabriele atya a mai napig is folytatja írja a Népszabadság.

Hazai hírek

A Magyar Hírlapban ("A vak indulat csírájában megöli a párbeszédet" február 16., 21.o.) Horn Gyula volt miniszterelnök nyilatkozik. Kijelentette: "Seregély István egri érsekhez, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnökéhez intézett levelemben tényeket közöltem. "Azokat, amiket hallottam a hívőktől. Nem vádoltam az egyházat, csak vezetőinek figyelmét hívtam föl bizonyos nem kívánatos jelenségekre. Bár a levelemre nem válaszoltak, a diplomáciában minden gesztusnak jelentése van. Ha nincs válasz és nincs hivatalos tiltakozás sem, az lényegében egyetértést jelent: az egyházi vezetők tudomásul veszik, hogy papjaik bekapcsolódtak a világi politikába. Azon még gondolkodom, ne forduljak-e Sodano bíboroshoz, a Vatikán miniszterelnökéhez, mert úgy tudom, a Vatikánban nem értenek egyet azzal, hogy a katolikus egyház elkötelezze magát valamely politikai erő mellett. Szerénytelenség nélkül mondhatom, személyes jó viszonyban vagyok a bíboros úrral, egy éve is megkeresett, hogy megerősítse: a Szentszék modellértékűnek tartja az 1997-es vatikáni-magyar megállapodást, amelyet ketten írtunk alá egyébként a teljes magyar püspöki kar jelenlétében. Nem is értem, mivel vádolnak a kormánypárti politikusok és publicistáik. Mi nem vagyunk az egyházak ellen, hiszen tudjuk, részvételük nélkülözhetetlen az oktatásban, a szociális, karitatív munkában, az egészségügyben, s mi elsősorban a hívekkel akarunk szövetséget kötni."

A Magyar Nemzetben (február 19., 7.o.) Ugró Miklós A nép ópiuma címmel azt állítja, hogy Horn Gyula "egyházellenes kirohanásában benne van másfél évszázad minden antiklerikális gyűlölete, a "haladó" szellem vallást megsemmisítő hagyománya. Horn nem érti, hogy levele és néhány nyilatkozata miért váltott ki oly hatalmas felháborodást. Nem az a baj, hogy az egykori miniszterelnök az egyházakat vagy azok egyes tisztségviselőit támadta. Az egyházak tevékenységét olykor lehet és kell kritizálni, nem állnak az egyetemes emberi normák fölött. De kósza híresztelésekre, hazugságokra alapozva az egyházakat, az egyházi személyeket sem lehet rágalmazni, bármilyen nagy tradíciója is van az ilyesminek a baloldalon. Már az is pikáns, hogy Horn kioktatja a keresztényeket etikából meg jézusi tanokból, de alaptalan vádaskodásával az ötven évvel korábbi egyházüldözések nyomasztó légkörét idézi fel, s ez az igazi botrány. Kibújt a szög a zsákból az MSZP ugyanott tart, mint jogelődje, az MSZMP. Az alapító atyák által kitűzött cél nem változott, a stratégia ugyanaz maradt: a hívőket megingatni, elbizonytalanítani, megfélemlíteni (erre lett volna hivatott a SZEFSZ adatgyűjtő akciója), az egyházakat lejáratni, besározni, s innen már csak egy lépés az áhított végeredmény: a vallás felszámolása. Tipikus marxi-lenini logika, ami csak azt hagyja számításon kívül, hogy az emberek nem hülyék. Még az évszázados hülyítés ellenére sem. A hosszú, kábult állapot után tisztultak az agyak. Horn Gyula és elvtársai nagy bánatára."

Szintén az MN-ben (Ostpolitik február 16., 23.o.) Mészáros István professzor nyilatkozik a Vatikán keleti politikájáról, a szocialista rendszer vallásszabadságáról. Kifejtette: az 1956 novemberében hatalomra került Kádár János számára különleges, kiemelt fontosságú szerepe volt a valláshoz és egyházakhoz fűződő kapcsolatnak. Kádár sohasem riadt vissza attól, hogy céljai elérése érdekében a vallásszabadság korlátozását, vagy Mindszenty bíboros félrabságának feloldását nemzetközi tárgyalások során zsarolásra használja. A szocialista rendszerben Magyarországon a vallásgyakorlás szabadsága csak nagyon torz formában létezhetett. Elvileg mindenki szabadon igénybe vehette papja templomi szolgálatát, illetve templomon kívüli, de az állami hatóságoktól pontosan meghatározott helyen és időben történő hitoktatási szolgálatát. Ugyanakkor az állam, illetve a párt minden erőt megmozgatott annak érdekében, hogy az állampolgárok ne vegyék igénybe a papság eme szolgálatait. Ha valaki mégis ezt tette, számíthatott a retorziókra. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1958 júniusában elfogadott egy párthatározatot, amely A vallásos világnézet elleni harcról címet viselte. Ez a dokumentum részletesen leírja, hogy e harcban minden állami és pártszervnek részt kell vennie. Egy hatalmas egyház- és vallásellenes offenzíva kezdete volt ez a határozat, amelyet csak 1989 júliusában vont vissza a Központi Bizottság. A katolikus közösséget folyamatosan súlyos jogsérelem érte, egészen az 1980-as évek végéig. Az iskolákban a hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években, tehát az 1975-ös helsinki dokumentum aláírása után is folyamatosan vezették az úgynevezett világnézetiszint-felméréseket. Azt vizsgálták a gyerekeknél, hogy ki vallásos, ki közömbös, ki ateista és ki harcos ateista. A tanulóknak olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, hogy járnak-e templomba, hisznek-e Istenben. A válaszoknak természetesen következményei voltak. Még alaposabb vizsgálatnak voltak kitéve a pedagógusképző intézmények hallgatói. Legfelső szinten pedig seregnyi tudományos tanácskozást folytattak az ateizmuskutatók az ateizmusra nevelés kérdéseiről. 1980-ban adta ki az MTA pedagógiai bizottsága azt a könyvet, mely a Műveltségkép az ezredfordulón címet viselte. "Ebben olvashatjuk tudós akadémikusoknak azt az elgondolását, hogy az iskolák ateista nevelésének következtében húsz év múlva, vagyis körülbelül mostanra mindenki ateistává válik." A professzor a Vatikán keleti "Ostpolitik" politikájáról kifejtette: annak az volt a célja, hogy a szovjet érdekszférába tartozó országok egyházait segítse. A Vatikán a vallásszabadság tekintetében súlyosan jogfosztott helyzetben lévő egyházaknak akart segítséget nyújtani. A Vatikán keleti politikájának fő haszonélvezője azonban a Kádár-rezsim volt, hiszen azzal, hogy a Vatikán már 1962-ben elfogadta tárgyalópartnernek a Magyar Népköztársaságot, majd 1964-ben egyezményt is kötött vele, a külvilág előtt, de a hazai lakosság előtt is azt dokumentálta, hogy a szocializmus és az egyház megegyezett. Az egyház ezzel a gesztusával szinte megáldotta a szocializmus építését. Ennek a szomorú folyamatnak kiemelkedő eseménye volt, amikor VI. Pál 1977-ben fogadta Kádár Jánost. Kádár ezt alaposan kihasználta, nemzetközi sajtótájékoztatót tartott, és kijelentette, hogy a szentatya is rendben lévőnek találta a magyar katolikus egyház helyzetét, Magyarországon teljes vallásszabadság van. Mészáros István szerint a Vatikán keleti tárgyalásainak következtében a hatalom szorítása valamelyest engedett. Ám a demokratikus országokban, a jogállamokban mindaz az egyház természetes joga, amelyhez nálunk és a többi szocialista államban az állam engedélyére volt szükség. A professzor külön kitért Mindszenty József bíboros, hercegprímás szerepére, hangsúlyozva: a bíboros példát mutatott a keresztény hithez és a magyarsághoz való hűségben, a hívők tudták, hogy ott él a követségen, félrabságban. Erkölcsi hatása átsugárzott a falakon, és ez nem csak költői kép, hiszen sok-sok bizonyíték van arra, hogy példája erőteljesen hatni tudott. Az ellenállás szimbóluma lett, hiszen itthon volt, közöttünk élt, de semmiféle közösséget nem vállalt a kommunizmussal. "Példája arra ösztönzött sokakat, sokunkat, hogy tartsuk távol magunkat amennyire csak lehetséges a kommunizmus szellemi, lelki, erkölcsi kártevéseitől." Mészáros István szerint Kádár János személyesen is gyűlölte a bíborost, és ez abból fakadhatott, hogy felelőssége volt Mindszenty bebörtönzésében, hiszen 1949-ben ő volt a belügyminiszter; 1956 után pedig arra emlékeztette, hogy csak a szovjet tankok segítségével tudott hatalomra kerülni. "Csak egy végtelenül primitív ember tud ennyire gyűlölni. Ez lehet az oka annak, hogy minden eszközzel a bíboros tönkretételére törekedett." MK