SZEMLE

HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

Kiemelt helyen közlik a lapok, hogy meghalt Teréz anya. (Magyar Hírlap: Meghalt... szeptember 6., 1.,3., Népszabadság: Elhunyt...1.,2.o.). A Magyar Hírlapban (szeptember 6., 3.o.) Az elesettek oltalmazója című írás emlékezik a Nobel-békedíjas apácára, kiemelve Teréz anya áldozatkészségét, szerénységét. A Népszabadság említett tudósítása rámutat: a 87 éves korában elhunyt nővér az elesettek iránti elkötelezettség jelképévé vált az egész világon. A Népszabadságban (szeptember 9., 9.o.) Nemes János A kalkuttai Teréz anya titka címmel megállapítja: Teréz anya átültette az emberi szolidaritás elvét a gyakorlatba, méghozzá olyan környezetben, ahol valóban egyedülálló és úttörő volt. Egyetlen dolog volt fontos számára, hogy segítsen a rászorultaknak. MK

A Magyar Hírlap (Vita... szeptember 6., 3.o.) beszámol Platthy Ivánnak, a Miniszterelnöki Hivatal egyházügyi hivatala címzetes államtitkárának romániai látogatásáról. Az államtitkár találkozott Adrian Severin külügyminiszterrel, Teoctist pátriárkával, a román ortodox egyház fejével, és az erdélyi egyházak vezetőivel. A látogatás után Platthy Iván elmondta: minden alkalommal nagy hangsúllyal merült fel az elkobzott egyházi javak visszaadásának kérdése. Mint kifejtette, kedvező elmozdulás várható ebben az ügyben. Javaslatot tett rá, hogy a két illetékes államtitkárság között alakuljon ki szoros munkakapcsolat a kérdés rendezése érdekében, amivel valamennyi román partnere egyetértett. Csiha Kálmán, a kolozsvári református egyházkerület püspöke közölte: a budapesti államtitkárral egyetértettek abban, hogy Magyarország nem avatkozhat bele Románia belügyeibe, de segítségével és történelmi tapasztalatával támogathatja az országot. Csiha értesülései szerint október folyamán kerül a román parlament elé az egyházi javak helyzetét is rendező kultusztörvény tervezete. A kérdés a református egyház számára nagyon fontos, hiszen épületeinek 80 százaléka iskola. MK

Hazai hírek

Beszámolnak a lapok Márfi Gyula veszprémi érsek ünnepélyes beiktatásáról. (Új Magyarország: Érseki... szeptember 8., 5., Magyar Hírlap: Új érsek... 4.o.). MK

A Magyar Nemzet (szeptember 6., 6.o.) interjút készített Veszprém új érsekével, aki elmondta: az egy házban a folyamatosságot és a megújulást együtt tartja fontosnak, lényeges ugyanakkor az is, hogy hitünk tanítását úgy tudjuk megfogalmazni, hogy azt a mai ember is megértse. Ő szereti magát úgy kifejezni, hogy azt a mai fiatalok is megértsék, akár igényesebb slágerszövegek idézésével. Márfi Gyula elmondta: a nyitottság, a szeretet lelkületével érkezik, elveti az erőszakos térítést. Szombathelyen sikeres volt az a tanfolyam, amelyet több száz, a hitet kereső fiatal számára indítottak. Márfi érsek úgy érzi, a fiatalokkal való szóértésben van bizonyos adottsága. reméli, hogy sikerül az egyházat otthonossá tenni, szeretetteljes közösségeket létrehozni, ahol az ember nemcsak megtanulhatja a katolikus hitet, hanem annak gyakorlását is elsajátíthatja, és így közelebb tudunk kerülni. MK

A Magyar Nemzet (Hírek szeptember 8., 4.o.) röviden beszámol arról, hogy Hajdúdorogon az ország első görög katolikus szakközépiskoláját szentelte fel Keresztes Szilárd egyházmegyei püspök. MK

A Népszabadság (Zavar... szeptember 8., 4.o.) arról ír, hogy az úgynevezett egyszázalékos törvény mostani értelmezése szerint az egyházi intézményeknek hiába van külön adószámuk, az adózók önkéntes felajánlásaikból közvetlenül nem részesülhetnek. Az APEH nem a polgárok által megjelölt intézményeknek, hanem egy összegben az adott egyháznak utalná át a pénzt, aminek elosztásáról aztán a felekezet központjában gondoskodnának. Az eljárást főleg a reformátusok kifogásolják, s nem is eredménytelenül fűzi hozzá a lap: tárgyalások kezdődnek arról, miként lehetne leegyszerűsíteni a pénz útját, kiiktatni a fölöslegesnek látszó állomást. Az újság püspöki kartól szerzett értesülései szerint a katolikus egyház álláspontja semmilyen tekintetben nem változott, tehát az egyház és intézményei nem fogadhatják el az egyszázalékos felajánlásokat. Sőt, emeli ki az orgánum: a katolikusok hasonló magatartást várnak el az egyházi alapítványoktól is. A lap szerint e tekintetben nem csupán a protestánsoktól, hanem a Mazsihisztól is különböznek. MK

Az Új Magyarország (Ne ítéljetek... szeptember 9., 8.o.) egy meg nem nevezett, pályaelhagyó papot mutat be, aki rengeteg szenvedés után visszatért Istenhez, és hamarosan egy szigorú regulákon alapuló szerzetesrend tagja lesz, külföldön. Mint mondta, nem akar semmit felejteni, "Nem is szabad! Az ember a hivatása tudatában teljesen akarjon Istennek szentelt életet élni. De nem lesz mentes a kísértésektől, s ne is reménykedjék, hogy megússza őket!" MK

KÖNYVEKRŐL

Jean-Marie Lustiger: Emberhez méltóan

Jean-Marie Lustiger, Párizs bíboros-érseke gyakran nyilvánítja ki véleményét a társadalmat érintő, nagy közérdeklődésre számottartó kérdésekről. Ki vitatná, hogy az erkölcs és a szellemi élet problémái századunkban különösen élesen vetődtek fel, s ezeken a területeken súlyos válság uralkodik. A kötet Lustiger bíboros e tárgykörökben kifejtett gondolatait tartalmazza. Már a kötet fejezetcímei Modern idők, új idők? ; Az emberi jogok egyetemessége; Az emberi személy méltósága; A vallásszabadsághoz való jog; A lelkiismeret; A liberalizmus a társadalmi és a politikai életben; Politikai erkölcs és misztika; Európa vallási arculata; A vallás szociális kötelességei; A világ papi szolgálata is figyelemre méltóak, és azt jelzik, hogy a francia egyház nagy egyénisége korunk fontos kérdéseivel foglalkozik elemzéseiben.

A szerző alapgondolata, hogy ideje megtanulnunk a valódi egyetemességet, amely tág teret ad a különböző kultúrák egymás mellett éléséhez, "mindegyiket tiszteli és felmagasztalja, de nem kesergő nacionalizmussal, hanem a nemzetek egyetértésével". A francia egyházfő a kötethez írott előszavában a kommunizmus bukása utáni korszak egyik legfőbb veszedelmét a "kalmár szellem" eluralkodásában látja, amely az egész földet behálózza, s mindent uniformizál, a divatot, a szokásokat, még a nyelvet is. Márpedig az angol nyelv egyeduralmát éppúgy nem tartja kívánatosnak, mint a fegyverrel Közép-Kelet-Európa népeire erőltetett oroszét.

Jean-Marie Lustiger illúziónak, alapvetően hamisnak tartja azt a széles körben hangoztatott vélekedést, hogy a vallás és az erkölcsi törvények régi, letűnt korok ittfelejtett kövületei. Felhívja a figyelmet, hogy napjainkban egyre több olyan feladattal szembesülünk, amelynek hatékony megoldása kizárólag az erkölcsi törvények figyelembevételével oldható meg. Ma azonban gyakran tapasztalható, hogy a törvényhozók mindenáron újítani akarnak, s ennek oltárán feláldozzák a társadalmi vagy családi köteléket, amelyek pedig mindmáig biztosították a szükséges társadalmi egyensúlyt. Ezen szempontok elhanyagolása sokszor drámai következményekkel jár. Ma már komoly veszélyt jelent, hogy az erkölcs sokszor a közvélemény pillanatnyi állásától függ, vagyis mindenkinek azt kell csinálnia, amit a többség. Az ész törvényének és az egyén lelkiismeretének helyébe a közvélemény, majd a polgári törvénykönyv lépett. Erkölcsösnek és jónak tekinthető az, amit mindenki csinál, s a törvény sem tilt. Ez is konformizmus, egyetemes és mindenütt jelenlévő kényszer. A divathullámok folyamatosan követik egymást, a tömegkommunikációs eszközök hathatós támogatásával. Nagy bátorság szükséges ahhoz, hogy valaki szembeszálljon az uralkodó áramlatokkal, elsősorban a pedagógiára és a szociális szférára vár ez az igen nehéz feladat.

A bíboros-szerző ugyanakkor leszögezi: erkölcsi szabályok nem alapulhatnak a közvélemény, sem a politikai erők, vagy a véleményformálók pillanatnyi állapotán, erőviszonyán. A törvény csupán akkor kötelezhet és rendelkezhet lelkiismeretünk fölött, ha összhangban áll az erkölccsel. Valódi társadalmi szerződés csak azon az előzetes megállapodáson alapulhat, amely szerint "minden ember ember". Mindazok a marxista, illetve állítólagosan liberális elméletek, amelyek tagadják az emberi személyiség méltóságát, a valódi közérdek helyébe a maffia- és csoportérdekeket helyezik.

A főpap figyelmeztet: a "szenvedő Messiás" profetikus tanítása, hogy minden egyes emberben, a legszegényebben és a legjelentéktelenebben is elismerjük a személyiség "transzcendens és elvitathatatlan" méltóságát. Az emberi személyiség méltósága ezen a láthatatlan alapon nyugszik, s erre a talapzatra épülnek az emberiség jövője szempontjából döntő jelentőségű jogi elméletek. S a ma emberének újra fel kell fedeznie ennek "a végtelenül értékes örökségnek a létezését". A jog szentsége ebből az isteni eredetből táplálkozik. Az erkölcsi élet egy olyan objektív törvény létezését feltételezi, amely megalapozza az erkölcs közösségi elfogadását, egyúttal biztosítja az egyén szabadságát. A keresztény ember hivatása, hogy "a Tízparancsolat és a jézusi tanítás világosságában" tanúskodjék erről az igazságról. A társadalmaknak az értékek értékén, a szereteten kell felépülniük.

Jean-Marie Lustiger a fentiek alapján leszögezi: a hívő ember, puszta léténél fogva legyőzhetetlen ellensége a zsarnokságnak, s mindazon próbálkozásoknak, amelyek megkísérelnek isteni jelleget adni az emberi hatalomnak. A hívőknek sincs jogukban viszont politikává tenni a misztikát, a vallásszabadság nevében.

A bíboros meggyőződéssel vallja: a szeretet civilizációja nem csupán naiv utópia, s a legszebb feladat egy olyan társadalom építése, amely "önmagunk feledésén és a másik elismerésén alapul". Ehhez újra fel kell ébreszteni az emberekben a felelősség tudatát. Az egyház feladata pedig a virrasztóé: a sötétségben világítótoronyként jelezni, hogy mi a Jó és mi a Rossz, s figyelmeztetni, hogy vannak cselekedetek, amelyek minden körülmények között rossznak minősülnek, bármi is legyen az elkövető szándéka.

Jean-Marie Lustiger könyve fontos olvasmány hívőnek és nemhívőnek egyformán, mert a felvetett problémák valóban kínzóan időszerűek, s elgondolkoztathatják mindazokat, akik felelősen gondolkoznak zavaros világunk jelenéről, s még inkább jövőjéről. (Vigilia Kiadó). MK