SZEMLE
(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját)
HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN
A Magyar Nemzet (A kubai egyház... december 9., 2.o.) ismerteti az El Pais című spanyol napilap egyik cikkét, amely szerint a kubai egyház azzal vádolja a havannai kormányt, hogy megpróbálja bojkottálni II. János Pál pápa január végén esedékes kubai útját. A Püspöki Konferencia főtitkára, Emilio Aranguen elmondta: az egyház csak feleannyi közlekedési eszközt fog kapni a pápalátogatásra, mint amennyit kért. A Kubai Kommunista Párt központi bizottságának egyházügyi hivatala azzal érvelt, hogy készen áll az egyházzal való együttműködésre, de nem tehet többet, mivel az ország súlyos válságban van, ami elsősorban éppen az üzemanyaghiányban nyilvánul meg.
A Magyar Nemzet (Groznij... december 8, 1.,2.o.), a Népszabadság (A külügy... 1.o.) és más újságok is idézik Mohamed Mahomadov alezredest, a csecsen elnöknek közvetlenül alárendelt különleges kommandó parancsnokát, aki az MTI moszkvai tudósítójával közölte: a Csecsenföldön október 23-án elrabolt Dunajszky Gábor és Oláh István él és egészséges, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársait a köztársaság délnyugati részén tartják fogva. A csecsen főtiszt hangsúlyozta, egyelőre nincsenek adataik arról, hogy pontosan hol tartják fogva a két magyar túszt. Groznij kész együttműködni a budapesti hatóságokkal. A magyar Külügyminisztérium üggyel kapcsolatos közleménye figyelmeztet: a túszok kiszabadítását az ügy nyilvánossága semmiképpen sem segíti, sőt veszélyezteti.
A Népszabadság (Világvége... december 10., 22.o.) washingtoni tudósítása szerint az amerikai keresztény felnőttek egynegyede biztosra veszi, hogy közel a végítélet és Jézus ezeréves királysága kezdetének napja a 2000. év. Az AP közvélemény-kutatása szerint a Jézus-hívők 98 százaléka reméli: még az ő életében megtörténik a második eljövetel.
A Magyar Hírlapban (Egyházfinanszírozás... december 5., 5.o.) Neumann Ottó arról ír, hogy az egyház-finanszírozási törvénycsomag parlamenti elfogadása után már a jövő évtől a hitélet, valamint az egyház beruházási és felújítási tevékenységeinek támogatására lényegesen kevesebb pénzt utal a költségvetés, mint az idén. A Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokkal foglalkozó titkárságán állítják: az állam számára nyereséget jelent az új finanszírozási rend, hiszen a járadékfizetések nélkül a költségvetés 1 milliárd 341 millió forinttal kevesebb pénzt utal ugyanolyan jogcímeken az egyházaknak, mint tavaly. Neumann ehhez hozzáfűzi: "Ebben az érvrendszerben a járadékfizetés az ingatlanok tulajdonrendezéséből eredő feladat, amelyről az államnak mindenképpen gondoskodnia kellett volna. Ha a járadékokat is hozzászámítjuk a költségvetési teherhez, akkor ténylegesen az állam 1 milliárd 723 millió forinttal többet fizet majd jövőre az egyházaknak, mint ebben az évben"
Közlik a lapok (Magyar Nemzet: Leégett... december 5., 16.o., Népszava: Leégett... 1.,3.o., Népszabadság: Miskolc... december 8., 1.,21.o., december 10., Templomtűz... 10.o.), hogy szándékos tűzokozás következtében csaknem porig égett a miskolci református Deszka-templom, a város egyik legnevezetesebb műemlék épülete. A templom 1938-ban épült, fából. A tettes M. István 28 éves helyi fiatalember, aki a rendőrségen bevallotta, hogy régóta fontolgatta a templom felgyújtását. Mint mondta, így akarta megbüntetni a történelmi egyházakat, mert szerinte eltávolodtak a Biblia tanításától. A lapok valószínűsítik, hogy M. István zavart elmeállapotban követte el tettét. Mészáros István püspök elmondta: a tragikus tűzeset eszmei veszteségét is figyelembe kell venni, hiszen a város egyik "legélénkebb" református gyülekezete veszítette el otthonát. A biztosítótól kapott összeg amely előreláthatólag 60-80 millió forint lesz valószínűleg kiegészítésre szorul majd. Lapjelentések szerint a templom teljes rekonstrukciója 150 millió forintba kerül majd. Máris több magánszemély ajánlotta fel segítségét, közülük elsőként a miskolci Észak Közmű Kft. Kobold Tamás, Miskolc polgármestere tragikus veszteségnek nevezte a templom leégését. A város önkormányzata erkölcsi kötelességének érzi, hogy a múlt ezen értékes darabjának helyreállításához segítséget nyújtson. A Tiszán inneni református egyházkerület püspökével és a Miskolc tetemvári református gyülekezet lelkipásztorával egyeztetve országos gyűjtési akciót kezdeményeznek, s a támogató összegeket a következő számlaszámokra várják: Miskolc, Tetemvári református gyülekezet 11734004-20016124; Miskolci Deszkatemplomért Alapítvány 11734004 - 20433031; A külföldről érkező anyagi segítséget az OTP VHUHB 1173404B 2867 devizaszámlán várják. Kádár Péter, a templom lelkésze felhívja a figyelmet, hogy szélhámosok is gyűjtöttek adomámyokat Miskolcon és Sátoraljaújhelyen. A pénz természetesen sosem jutott el rendeltetési helyére. MK
A Vigilia karácsonyi számát Krisztus misztériumának szenteli. "Nem mintha hátat akarna fordítani a kultúrának, valami életidegen teologizálás kedvéért. Hanem éppen annak tudatában, hogy a szó legmélyebb értelmében vett kultúrát, magát az embert szolgálja, amikor szóhoz juttatja a teológusok gondolatmeneteit s a Krisztussal találkozó emberek személyes vallomásait" - írja bevezetőjében Lukács László főszerkesztő.
Kereszty Rókus A "történeti Jézus"-kutatás című tanulmányában (882-892.o.) arra keresi a választ, vajon lehetséges-e a "történelmi Jézus" rekonstruálása történetkritikai módszerrel, és ha igen, akkor ennek milyen szerepe van a teológiai gondolkodásban? A szerző szerint a kérdés helyes megválaszolása érdekében meg kell vizsgálni azokat a kérdéseket, amelyekkel a legtöbb Jézus-kutató nem foglalkozik: "mi az emberi történelem, mi az emberi személy, hogyan és milyen mértékig ismerhető meg a történelemben élő és cselekvő ember?" P. Kereszty tényként állapítja meg, hogy "Jézusba vetett hitünk az apostoli egyház tanúságtételén alapszik, és fordítva, Jézusba vetett hitünk alapján fogadjuk el az Ő egyházát mint azt a helyet, ahol az Ő tanítását és személyét megértik és hitelesen értelmezik". A tanulmányíró végső összegzése, hogy Jézus történetiségének kutatását abbahagyni éppoly alaptalan volna, mintha bárki az általa készített történeti Jézus-rekonstrukciót állítaná hite középpontjába. Amennyiben a történész eleget tesz annak a módszertani követelménynek, hogy feltétlenül megnyílik a tanulmányozott személyek egyéni világára, akkor a történeti Jézus rekonstrukciója által fontos szolgálatot tesz a teológiának, rávilágítva arra, hogy a történész által felvetett kérdésekre a történelemtudomány határain belül nem találunk választ. A szerző figyelmeztet: a történeti Jézus tanulmányozása csak akkor vezet hitre, ha a történelem céljának egzisztenciális kutatásával párosul, olyan kereséssel, amely legalábbis reménykedik az igazság, a jóság és a szeretet győzelmében.
Békés Gellért Jézus, a mi Krisztusunk címmel (892-900.o.) korunk bibliakritikáját és az ősi krisztológiákat veszi sorra. Kiemeli: a hagyományos út a történeti Jézustól vezet a hit Krisztusához, a bibliatörténeti kritika ezzel szemben azt állítja, hogy a hit Krisztusától kell kiindulnunk, hogy rátaláljunk Jézus történeti alakjára. A szerző a mai kutatások nyomán határozottan állítja: a törés nem áthidalhatatlan a történeti Jézus és a hit Krisztusa között. Kétségtelen, hogy Krisztus megdicsőült léte nem egyszerű folytatása Jézus földi életének, hiszen halálával kilépett ebből az életből, és föltámadásával átlépett az isteni örökkévalóságba. De ez az átlépés, még ha emberi szem törést is lát benne, valójában létrendi emelkedés, valódi transzcendencia. Ezért a megdicsőült Úrban, még ha isteni létformában is, valóban jelen van a názáreti Jézus, üdvösségünk történeti szerzője. De akkor nyilván jelen van az evangéliumok Krisztusában, az egyházban hirdetett és megvallott Krisztusban is. És ha jelen van, akkor meg is találhatjuk őt történeti valóságában". Békés Gellért rámutat: aki hisz Jézusban, az nemcsak azt hiszi, amit Jézus hirdet, hanem azt is, hogy Jézus a hirdető, "Ő Isten üdvözítő igéjének hiteles közvetítője".
Hafenscher Károly Jézus Krisztus, az ökumenikus egység alapja (919-925.o.) című tanulmányában tényként állapítja meg, hogy az ökumené alapja, központja és forrása valójában Jézus Krisztus.
Körkérdést intézett a Vigilia Ki nekem Jézus? címmel (934-960.o.) ismert közéleti személyiségekhez. Aszalós János, Balassa Péter, Barna Gábor, Beney Zsuzsa, Gyökössy Endre, Gyurkovics Tibor, Jelenits István, Katus László, Kelényi Béla, Mohás Lívia, Németh G. Béla, Pajor András, Poszler György, Takács Zsuzsa, Vajda György Mihály, Vasadi Péter, Várszegi Asztrik, a Keresztről nevezett Veronika és Visky András válaszait olvashatjuk. MK
A Corriera della Sera olasz napilap arról számol be, hogy ötvenötmilliárd lírába vagyis öt és fél milliárd forintba kerül Assisiben a földrengés alatt súlyosan megsérült Szent Ferenc bazilika teljes restaurálása. A két hónap alatt összesen mintegy 4000 földlökést észleltek a térségben: 40.000 ember vált hajléktalanná, 18.000 lakást zárt le a rendőrség, lakhatatlanná nyilvánítva azokat. A sátrakba, lakókocsikba és szükséglakásokba kényszerülő hajléktalanok különösen sokat szenvednek a jelenlegi esős időszaktól. Két hónap alatt az anyagi segítség mellett 12.000 önkéntes érkezett a veszélyeztetett zónába, a hajléktalanok megsegítésére írja a lap.
Az olasz püspöki kar Avvenire c. napilapja az ottawai, a taposóaknák betiltásáról szóló egyezmény aláírása kapcsán közölt statisztikát a háborúk gyermekáldozatairól. 10 év alatt 10 millió gyermek veszítette el életét a háborúban, ártatlan áldozatként, vagy úgy, hogy a gyermekek maguk is katonaként részt vettek a harcokban. 4-5 millió gyermek sebesült meg, 30 millió kényszerült menekülésre, és 250 ezerre tehető a háborúkban katonaként harcoló gyermekek száma. Az adatokat Olara Otunnu, hatgyermekes elefántcsontparti férfi közölte, aki ez év szeptember elseje óta ENSZ-munkatársként a háborús területeken élő gyermekek védelméért dolgozik. Az általa közzétett adatok szerint az első világháborúban az áldozatoknak 5%-a volt polgári személy, közöttük gyermek, a második világháborúban ugyanez 48%, az utóbbi években pedig 95 %. Ma már léteznek háborús gyermekek védelmét szolgáló nemzetközi megegyezések, az 1949-ben Genfben aláírt konvenció mellett, 1989-ben is nemzetközi egyezmény született a gyermekek jogairól. "A legnagyobb baj azonban az, nyilatkozta a lapnak Olara Otunnu, hogy az utóbbi időben annyi borzalmat láttunk, hogy szinte mindent normálisnak tekintünk, mintha a sok borzalom szükségszerűen hozzátartozna a háborúkhoz. De ha ebbe belenyugszunk, akkor valóban mindennek vége." VR/MK
