SZEMLE
HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

A Vasárnapi Hírek (Pápát bíráló... december 14., 2.o.) közli: Reinhold Stecher volt innsbrucki megyéspüspök közvetlenül azelőtt, hogy leköszönt erről a posztról, szokatlanul éles hangú támadást intézett a pápa ellen. Az indiszkréció következtében nyilvánosságra került, és az osztrák sajtóban nagy terjedelemben idézett és kommentált levélben Stecher azt állítja: II. János Pál pápa működése következtében "Rómát ma már nem az irgalmassággal, hanem a kemény uralkodással azonosítják". A VH szerint a levél igen nagy port vert fel Ausztriában, mivel Stecher utódja, Alois Kothgasser pénteki, beiktatása utáni első sajtókonferenciáján határozottan kijelentette: "teljes mértékben" osztja Stecher aggodalmait. VR/MK

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Egyetlen párttal sem... december 13., 7.o.) Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Kar alelnökével készített interjút, aki az egyházfinanszírozási törvényről kifejtette: ha a számok mögé nézünk, láthatjuk, hogy jövőre az egyházak az ideinél lényegesebben kevesebbet kapnak. A valamennyi juttatást tartalmazó végösszeg emelkedett ugyan, megszűnnek azonban például a hitoktatási óradíjak, s a korábban náluk tételként nem jelentkező tb-és nyugdíjjárulék ezúttal az egyházakat is terheli. Egyszerű átcsoportosításokról van tehát szó, és olyan tételek támogatása szűnik meg, amelyek hiányát szintén ebből a keretből kell pótolniuk. A főpásztor rendkívül különösnek tartja azt is, hogy az egyházak az állam tehermentesítése érdekében hajlandóak voltak lemondani bizonyos ingatlanok visszaszerzéséről, a cserébe kapott a tényleges értéket még csak meg sem közelítő járadékot viszont az állami támogatás tételei között szerepeltetik. Gyulay püspök felemás megoldásnak tartja, hogy négy évig, ha az szja második egy százalékának felajánlott összege nem éri el az egyházak támogatásának jelenlegi összegét, akkor az állam ötven százalék erejéig garanciát vállal. Ráadásul az adófizetők igen eltérő mértékű jövedelemmel rendelkeznek, és a katolikus egyház nem csupa parlamenti képviselő vagy bankár adójára számíthat, hanem főként nyugdíjasok, diákok, kisjövedelműek pénzére. Mivel pedig nem a felajánlók létszámaránya, hanem a felajánlott összegek döntenek, súlyos egyenlőtlenségekre lehet számítani. Kompromisszumos megoldásként mégis elfogadták ezt a rendszert, mert az idei évhez képest jövőre nem a többi tízezer társadalmi szervezet vagy alapítvány egyikeként versengenek a pénzért, hanem a második egyszázalékos körben csak az egyházak között kell választani. Az MKPK alelnöke úgy véli: a szükségszerűen kialakuló csapdahelyzetek elkerülése végett tudatosítani kell a hívekben, milyen új lehetőség áll fenn az egyházak támogatására. A szabályozás ismertetésében, a figyelem felhívásában a médiának nagy szerepe van, annál is inkább, mert ezt az összeget akkor is be kell fizetni, ha valaki nem rendelkezik az egy százalékról. Gyulay Endre kérdésre válaszolva azt is elmondta: a püspöki kar egyetlen párttal sem kíván kiemelten foglalkozni.

A Magyar Nemzet (Egymillió diák közül hatvanezer... december 5.o., 5.o.) az egyházi iskolákról készített összeállítást. Ebből kiderül: jelenleg Magyarországon az általános és középiskoláknak csupán négy százaléka van az egyházak fenntartáásban. Platthy Iván, a Miniszterelnöki Hivatal egyházi ügyekért felelős államtitkára úgy véli: az egyházi iskolák aránya várhatóan az ingatlanrendezés után (várhatóan 2011-ben) sem haladja majd meg a tíz százalékot. Napjainkban csaknem egymillió diák tanul a közoktatásban, közülük hatvanezren egyházi iskolában, a többségük katolikusban. A katolikus egyház 241 oktatási-nevelési intézményében (óvodákat is beleszámítva) ötvenezren tanulnak. A 82 katolikus általános iskolába 24 ezren, a 47 gimnáziumba 9 ezren, a 15 szakközépiskolába, szakmunkásképzőbe, illetve szaiskolába 3500-an járnak. A 42 egyházi fenntartású óvodába 3000 kisgyereket írattak be. A magyarországi református egyház 6 óvodát, 29 általános és 19 középiskolát működtet. Evangélikus óvoda 12, általános iskola 3, gimnázium 8 van az országban. Az izraelita egyház egy óvodát és egy gimnáziumot tart fenn a fővárosban, de a szervezetileg nem a felekezethez kötődő, ugyanakkor zsidó vallási elvekre épülő oktatási intézmények száma meghaladja a tízet. Valamennyi történelmi egyháznak van teológiai főiskolája. A világi felsőoktatásban a katolikus és a református egyház vállalt szerepet. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem öt, illetve négy éve kezdte meg működését. A lap megbízta a Szonda Ipsos közvélemény-kutató intézetet, hogy a Vatikánnal kötött államközi szerződés alkalmából készítsen felmérést, miként viszonyul a társadalom az egyházi iskolákhoz. Ebből kiderült: a magyar társadalom kétharmada egyetért azzal, hogy az egyházi iskolák az állami oktatási intézményekkel megegyező anyagi támogatásban részesüljenek. A társadalom egyharmada a jelenleginél nagyobb "egyházi részesedést" szeretne a közoktatásban.

A Magyar Hírlapban (A vállalkozó... Pénz Plusz Piac melléklet, december 12., 1.o.) Hortobágyi Cirill bencés szerzetes, a pannonhalmi főapát gazdasági helyettese nyilatkozik, hangsúlyozva: 1945 előtt az autonóm egyházat az autarkia is jellemezte, vagyis önnfentartó volt. Hosszú távon az a kívánalom, hogy újrateremtődjék az autarkia. Lehetőségeik azonban rendkívül szűkek. Ehhez hozzátette: az egyház erkölcsisége a gazdasági életben is szigorú követelmény, tehát olyan "félig törvényes" megoldások, amelyek más üzletembereknél mindennaposak, náluk szóba sem jöhet. P. Hortobágyi szerint a mostani helyzethez hasonlóan a közeljövőben sem mozdulhat el kedvező módon a fenntartásukra, céljaik teljesítésére használt pénzek forrásainak az aránya. Vagyis a katolikus egyház 80 százalékban költségvetési támogatást, 20 százalékban pedig saját jövedelmet használ fel.

KÖNYVEKRŐL
Julien Green: Ferenc testvér

Julien Green regényei Leviathan, Hideg pokol nem ismeretlenek a magyar olvasóközönség előtt. Assisi Szent Ferencről írt könyvét eddig 12 nyelvre fordították le, egyedül Franciaországban több mint negyedmillió példányt adtak el belőle. Magyarul most jelenik meg először.

Green a folyamatot ábrázolja: hogyan lesz egy jómódú családból származó ifjú a kereszténység egyik legnagyobb szentje. Francesco apja gazdag posztókereskedő, s arról álmodozik, hogy egyszer majd elsőszülött fia viszi tovább az üzletet. Betegesen pénzsóvár, a materián kívül más értéket nem ismer el, a transzcendenshez annyi az érzéke, mint diktátornak a jócselekedethez. A fiát rajongásig szerető, szelíd anya viszont mélyen hívő keresztény, s egy titkokzatos hang kezdettől fogva azt sugallja neki: Francesco egyszer még "Isten gyermeke lesz".

A fiú azonban földi paradicsomra vágyik, huszonöt éves koráig éli a hozzá hasonló aranyifjak életét, mókamester, a tivornyázó társaság kedvence. Legnagyobb vágya, hogy keresztes lovag legyen. A szerző finom iróniával jegyzi meg, hogy Szent Ferenc későbbi életrajzírói zavarban voltak, nem tudták, hogyan mutassák be tapintatosan ifjúkori botlásait. Green előtt azonban nem kétséges: Isten nem szereti kevésbé a Poverellót amiatt, mert sokáig kicsapongó életet élt, ahogy mi sem tiszteljük kevésbé, hiszen bűn nélkül hol a megtérés? Az előzmények ismeretében Ferenc erényei még jobban ragyognak, mint csillogó gyémánt a szürke gránitok között. Kezdeti gyengeségében magunkra ismerhetünk, és bízhatunk a bibliai mondásban: ami embernél lehetetlen, Istennél nem, nincsenek reménytelen esetek. A jelekre persze figyelni kell, ahogy Francesco is figyelt, s amikor meghallotta Isten hívó szavát, azonnal engedelmeskedett.

A francia író szerint a lelke mélyén Ferenc Isten szeretetét kiskorától kezdve, majd később, kicsapongásai idején is érezte: mindig jellemző volt rá a túláradó életöröm, aminek eredőjét nem tudta megfogalmazni. A szomorúságot nem ismerte, később is azt tartotta, hogy az a Sátántól ered. Gyakran álmodozott, látomásai voltak. Élete egyik mélypontján, amikor a szomszédos Perugiától elszenvedett csata után láncraverten senyved a börtönben, váratlanul kijelenti, hogy egyszer még szent lesz belőle. Mindenki megdöbben, de senki nem gúnyolódik ezen. A rendkívüli egyéniség sugárzó ereje nyilvánul meg esetében: amikor megtér, s egyetlen szál ruhában hirdetni kezdi az Evangéliumot, környezete bolondnak nézi, majd látva eltökéltségét, egyre többen követik, a társadalom minden rétegéből: lovagok, bárók, tudós doktorok, iparosok, jobbágyok, koldusok. Szavainak egyszerűsége, az egyéniségéből áradó őszinte hit erejének hatására emberek tömegei térnek meg. A hittel sokáig küszködő, majd végül szintén megtérő Green számára egyértelmű: ha a krisztusi tanokat valóban hiteles egyéniség hirdeti, a csoda megvalósul, Isten kegyelméből a hit alapvetően megváltoztathatja az emberek életét. Valóban a csodával határos, ahogy Ferenc a semmiből, kizárólag Istenbe vetett hitével felépíti a ferencesek rendjét, hozzájárulva ezzel az egyház megújításához is.

A könyv hiteles képet ad a XII-XIII. század Európájának zavaros viszonyairól is, ahol az uralkodók sűrűn váltogatták egymást, a német-római császárság hegemóniára tört, az egyház védekezett. Kapzsiság, gőg, bujaság, de a gyönyörök hajszolása ellenére is mélységes kielégületlenség, űr a lelkekben, kiáltó ellentét a fényűző gazdagság és a nyomorgók tömegei között, formális, magamutogató ájtatosság az egyik oldalon, kísérlet a krisztusi tanok megvalósítására a másikon mindez együtt volt jellemző a korszakra. Kevesebb zavaros századvég volt a XIII. század végénél, írja a szerző, s mi is elgondolkozhatunk: mintha a történelemben csak a külsőségek változnának, de az emberek félelmei, örömei hasonlóak minden időben. Egy dologban azonban biztos, hogy lényeges a különbség: a középkor embere hagyta, hogy az álmok, látomások irányítsák, ha úgy érezte, felülről érkezett a jel. Úrnak és szolgának teljesen természetes volt a hit és a valós élet, a földi és az égi szféra öszeolvadása. A könyv egyik csúcsfejezete III. Ince pápa és Ferenc "látomásos" párbeszéde: többszöri találkozásaik között a látomásokra és álmokra figyelve értelmezik Isten akaratát.

Szent Ferenc életét rengetegen feldolgozták már. Annyira összetetten, a legapróbb lélektani részletekre is kiterjedően azonban, mint Green, csak nagyon kevesen. A Ferenc testvér felkavaró élményt nyújthat annak, aki nyitott lélekkel és szívvel olvassa. Benne van a könyvben a remény, hogy Isten kegyelme minden embert elérhet, még ha az író nem is ringatja magát illúzióban a világ állapotáról: egyértelműen megállapítja, hogy a XX. században távolabb került az emberiség az evangéliumi életeszménytől, mint valaha. Bár roppant gazdag forrásanyagra támaszkodik, Green nem vész el a részletekben, vérbeli szépíróként szintézist teremt a rengeteg adat, esemény között, és életközelivé hozza a kort. A részletes időrendi táblázat, a bibliográfia és a színes Giotto-képek pedig csak tovább emelik a szöveg rendkívüli értékét. (Kairosz Kiadó) MK