SZEMLE
HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

(A szemlében közölt vélemények nem mindegyike tükrözi a szerkesztőség álláspontját)

Karácsony a sajtóban

A december 24-ei napilapok többsége az ünnep jelentőségéhez méltóan foglalkozik Jézus Krisztus születésével. A külföldi tudósítások kiemelik, hogy a katolikus egyház történetében első alkalommal tartottak zsidó ünnepet a Vatikánban: a hanuka fényeinek első lángját a katolikus egyház központjában is meggyújtották. A Népszava (Most először... 9.o.) megjegyzi: ezzel a jelképes aktussal beteljesedett a katolikus egyház és a zsidóság közeledésének folyamata, két vallás hosszú évszázadokon keresztül tartó viszálya zárult le.

Szintén a Népszava (Árnyék... 9.o.) arról ír, hogy az idei karácsonyon is beárnyékolja Betlehemet az izraeli-palesztin feszültség.

A Népszabadságban (Krisztus... 26-27.o.) többen is nyilatkoznak "a világ históriáját formáló názáreti Jézusról". Rokay Zoltán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara II. számú bölcsészeti tanszékének vezetője kifejtette: a katolikus egyház mindmáig kitart azon tanítása mellett, hogy Jézus Isten fia, a második isteni személy, az emberré lett isteni Ige, aki a mi megváltásunkért, üdvösségünkért megszületett, közöttünk tevékenykedett, vállalta a kereszthalált és feltámadásával megnyitotta számunkra az örök élet kapuját. Hogy Jézus történelmi személy volt, azt profán történészek sem vitatják. A professzor a jézusi csodákkal kapcsolatban figyelmeztet: nem veszhetünk el a részletekben, nem a konkrét körülmények serege a fontos, hanem az üzenet. Az egyháznak pedig ezt az üzenetet kell továbbítani az embereknek. A csoda annak jele, hogy Jézusnak "hatalma van arra, hogy visszaadja a lélek egészségét, megbocsássa bűneinket". Szigeti Jenő, az Adventista Egyház Teológiai Főiskolájának tanára elmondta: az adventisták Jézusról szóló tanítása a legtöbb dologban megegyezik a katolikusok és a protestánsok nézeteivel. Legföljebb az a különbség, hogy ők határozottabban hangsúlyozzák: Jézus nemcsak a múlt történelmi személyisége, nemcsak a kétezer esztendeje megdicsőült ember, hanem a jelen és a jövő is. Az adventista hit szerint az ítélethozatal után egy bűneitől megtisztított földi lét vár azokra, akik pozitív ítéletet kapnak. A katolikusok hitében szereplő tisztítótűzben ők nem hisznek, és a pokolról szóló középkori tanításban sem. Bizonyosak abban, hogy a negatívan megítéltek énjükben semmisülnek meg. Süle Ferenc, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valláslélektani osztályának főorvosa, a Valláspatológia című tankönyv szerzője Jungot idézi, aki szerint "a mindenképpen pozitív, kedves, segítőkész, a társait jóra tanítani akaró ember, a történelmi Krisztus egy mélylélektanilag megragadható valóságnak, a minden ember lelkében élő és ható Istennek a "kiábrázolása", legjobb megfogalmazása...Isten minden ember lelkében kijelenti önmagát - legyen bár keresztény vagy buddhista, gazdag vagy szegény, akadémikus vagy félanalfabéta, szülessen Európában vagy a világnak egy másik szegletében, higgyen vagy legyen hitetlen ateista". Süle doktor állítja: "az emberen belüli, élő és ható Krisztusnak" máig vannak csodatettei: ha valaki megtér, akkor benne olyan energiák jelennek meg, amelyek őt addig elképzelhetetlen teljesítmények elérésére képesítik. Olyan alkoholisták, drogfüggők és más szenvedélybetegek, akiknek a bajával sem a hagyományos orvosi, sem pedig az addigi pszichoterápiás kezelés nem tudott megbirkózni, hitük erejével és a közösség külső segítségével képesek voltak leszokni az alkoholról, a drogról és más káros szenvedélyről. Gergely Jenő, az ELTE Bölcsészettudományi Karának professzora leszögezte: ma már vitathatatlan tény, hogy a názáreti Jézus történelmi személy, még akkor is, ha születésének pillanata nem az volt, amelyiktől az esztendőket "Krisztus születése előtt" vagy "Krisztus születése után" jelöljük. Gergely Jenő megemlíti: olasz jezsuiták vetették föl a közelmúltban például azt, hogy Jézus "nem egy orcája verejtékével dolgozó, szegény ács, hanem egy "építési vállalkozó" családjában, a korabeli polgári középosztályban született. Ha ez a fölvetés igaz, akkor immár nem állja meg a helyét az a teória, hogy a zsidó közösségből kinövő kereszténységet csak később, a páli fordulat nyomán fogadta el a Római Birodalom. Eddig az a vélekedés volt általános, hogy Pál, a római polgár emelte ki a kereszténységet a zsidó szektából, a judaizmusból. A jezssiták kutatásaiból az következik, hogy Krisztus részese volt a zsidó közéletnek, tehát nem volt "alulról jött forradalmár", és a tanítványok sem voltak csak a vagyonukat Jézusért elhagyó gazdagok vagy szegény halászok, hanem inkább olyan hajótulajdonosok, akiknek a bárkái fizetett halászokkal járták a Genezáreti-tavat". Az ELTE tanára bizonyosnak tartja, hogy Jézus Krisztus nem volt átlagember, hanem olyan személy, aki megfelelt az emberekben akkor már régóta élő próféciákkal is érlelt várakozásnak. Az emberek a maguk hite szerint való Istent, vagy annak fiát várták., a maguk keserveinek megváltójára vártak.

A Napi Magyarország Karácsony mellékletében (1.o.) Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök Csend, áhítat, szeretet című vezércikkében karácsony titkát abban látja, hogy az ember éhes a szeretetre, hatalmas vágy van bennünk, hogy találkozzunk a szeretettel: "Isten a szeretet, s aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne". Karácsonykor pedig "Isten elküldi egyszülött Fiát a világba. A végtelen, mindent teremtő Atya először is kiárasztja teljes isteni természetét, ezt felfogja a Fiú, és mivel ugyanolyan a természete, azonnal visszasugározza, és íme a Szentlélek is ott van a Szentháromságban". A püspöki kar alelnöke hangsúlyozza: bármikor gondolunk is a karácsonyra, felmelegszik a szívünk, "szeret az Isten... ezen az estén, éjszakán, napon, aki nem heródesi szívtelen szívet hord, találkozni akar a SZERETETTEL". Gyulay püspök kívánsága, hogy bárcsak mindenki felismerné: "Mindennap szeret bennünket az Isten, s így Vele töltekezve, visszasugároznánk mindennap Felé és egymás felé ezt a csodás emberi tényt, művet, áldozatot, örömforrást: a Szeretetet".

A Népszavának (Az üdvösséghez... Szép szó melléklet... 1.o.) Márfi Gyula veszprémi érsek nyilatkozik, aki hangsúlyozza: a szeretetnek nemcsak lélektana és erkölcstana van, hanem hittana és filozófiája is. Egyedül a szeretet ad választ nemcsak a "hogyannal", hanem a "miérttel" kezdődő nagy kérdésekre is. "Hiszen a szeretetben találjuk meg a szabadság, a bűn, a megváltás magyarázatát. Ilyenkor, karácsony táján újra és újra hangsúlyozni kell: a szeretet mindenekelőtt az ember személyes kapcsolataiban válik tetten érhetővé. Értéke, megbecsülése mindenképp meg kell, hogy előzze az anyagi világ hívságait". Márfi érsek szerint a fiatalok nemcsak az idegenkedés vagy a neveltetés miatt maradnak távol a templomoktól, hanem mert kevesen vannak. Sok az abortusz, sajnálatosan fogy a nemzet. "Speciális "keleti" gond, hogy a rendszerváltás után, amikor is az ateista államideológia összeomlott, olyan szellemi vákuum keletkezett, amelybe rengeteg "izmus" tódult, szekták, vallási mozgalmak és nemegyszer szélsőséges vélemények jelentek meg" mondotta a veszprémi érsek, rámutatva: mindezek egyfajta "konkurenciát" jelentenek, mégis úgy véli, hogy többségükkel az egyháznak keresztényi szellemben szót kell értenie, párbeszédet kell kezdeményeznie, míg a legagresszívabbak tevékenysége ellen ezek a családi közösségek elébe helyezik magukat, rendre tönkretéve azokat védekezni kell. Azt azonban fölöslegesnek tartja, hogy az egyházat ért támadásokra ellentámadással válaszoljanak. Ő ugyanis azt vallja, hogy még egy szekta is jobb, mint hit nélkül élni. A főpásztor arra is kitért, hogy a karizmatikus mozgalom egy a katolikus mozgalmak közül. Ez is értéket hoz az egyházba. "A mi dolgunk és felelősségünk, hogy erre is építsünk, ezt is hasznosítsuk. Tudom, pasztorális stílusuk, eszközeik így például a gitáros misék sokakat meghökkentenek, nem ritka az elutasításuk, néha még a fiatalabb hívők és a papok részéről is. Én ezzel nem értek egyet. Hiba bennük ellenséget látni, hiszen az egy igazság többféleképpen megfogalmazható, az egy üdvösséghez nem csak egy út vezet".

A Magyar Nemzetben (7.o.) Gál Ferenc Krisztus előtt és után címmel a keresztény időszámítás és az isteni terv közötti összefüggést vizsgálja. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora kifejti: a keresztény időszámítással megjelenik az egységes szemlélet: a kezdetet és a véget kettéosztja a Megváltó megjelenése, "s ebből következik, hogy az előző századok feléje meneteltek, az utána következők pedig az ő vezetése alatt haladnak az örökkévalóság felé. A keresztények számára tehát a földi időszámítás relativilizálódott. A történelmi események lehettek emlékezetesek, de igazi jelentősége annak van, ami beletorkollik az örökkévalóságba". Gál professzor kiemeli: időszámításunkban benne van az a keresztény meggyőződés, hogy Krisztussal valami egészen új kezdődött az emberiség életében, amit azonban csak a hit szemével lehet meglátni. "S ez a tény az, hogy az ember üdvösségre van hivatva, mert a Teremtő a magáénak vallja". A cikkíró rámutat: "A naptárok története is mutatja, hogy az ember küzd az idővel. Keresi a végleges tartalmát és célját. Gondol a végzetszerű folyamatra, az örökös körforgásra, vagy közömbösen a mának él. A kereszténység a teljesség megvalósulását látja benne".

A Magyar Hírlap ("A hajléktalanok..." 6.o.) Kozma Imre atyával, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vezetőjével készített interjút, aki elmondta: szépek az ünnepek, de a hajléktalanoknak a karácsony a legfájdalmasabb ünnep mind közül. Ezért a karácsonyi napokban együtt esznek, együtt étkeznek a "nyomorultakkal", akiket egész évben gondoznak, s próbálják megidézni a családi légkört. A karácsonyi napokban persze évek óta gyűjtenek a szegényeknek.

Többéves hagyomány már, hogy a szegedi Csillag börtön elítéltjei is megemlékeznek a szeretet ünnepéről. Ezúttal Karl-Josef Rauber érsek, a Szentszék magyarországi nagykövete advent utolsó keddjén Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök társaságában látogatott el az intézménybe, ahol szentmisét mutatott be. A pápai nuncius felhívta a figyelmet, hogy a börtönökben is emberek vannak, akiknek jó útra térítésében fontos szerep jut az egyházaknak. A szentmise végén Rauber érsek felszentelte azt az oltárképet, amely hosszas hányattatás után ismét a börtön termét díszíti, s amelyet két elítélt restaurált (Népszava: Pápai nuncius... 2.o., Napi Magyarország: Nunciusi mise... 3.o.).

Kádár Béla, volt külgazdasági miniszter, a parlament költségvetési bizottságának elnöke a Magyar Nemzetben (Történelmi vállalkozás... 4.o.) és a Napi Magyarországban (Karácsonyváróban 1.,4.o.) is publikált. A cikkíró szerint a mai Magyarország idei adventi-karácsonyi légkörében különös időszerűséget kapott a remény, sőt a csodavárás is. Kádár kifejti: a karácsony nemcsak a megváltás reményének, hanem a békének és a szeretetnek is az ünnepe. "Legyen most, s maradjon meg szívünkben annyi béke és szeretet, amely lehetővé teszi a jövőért felelősséget érző erők megbékélését egymással, közös fellépésüket a magyar sorsforduló érdekében. Ilyentájt illik hinni a betlehemi csoda példájára a magyar csoda megszületésében" írja Kádár Béla.

Szintén a Magyar Nemzetben (A legreménytelibb... 8.o.) Tőkéczki László arra figyelmeztet bennünket, hogy egy vallástalan korban, "az erők és erőszakosságok XX. századi kataklizmáiban, a gátlástalan módszerekkel gyűjtött nagy vagyonok sohasem látott gyarapodásainak sokszor bűnös emberi útjain is" figyeljünk arra, hogy Megváltó született, őt kövessük. Szintén az MN-ben hasonló gondolatokat fogalmaz meg Molnár Tamás. A világhírű filozófus csodának nevezi, hogy karácsonykor a hit legalább néhány pillanatra győzedelmeskedik a civilizáció fölött. MK