A napilapok többsége az esemény jelentőségéhez méltó terjedelemben tudósít II. János Pál pápa kubai látogatásáról. A Népszabadság (A pápa... január 23., 4.o.) kiemeli: a Szentatya első beszédeiben a vallásszabadságot említette. Mint mondta, a jobb jövő reménye és a szeretet követeként érkezett. Jelezte, hogy a békés rendszerváltást és demokratizálást szorgalmazza Kubában. A lap utal rá: érdekes módon több amerikai és kubai elemző is lehetségesnek tartja, hogy maga Castro is ennek előkészítését puhatolgatja. Eszerint nem kizárt, hogy a búcsúra készülő líder maximo szívesen látná, ha ellenzéke katolikus ernyő alatt szerveződne, elszigetelve a radikális floridai emigrációt. A spekulációk központi figurája a reformernek tartott Ricardo Alarcón nemzetgyűlési elnök, akiben sokan a kubai Gorbacsovot vagy inkább Teng Hsziao-pinget látják. Alarcón végigkísérte a pápát a látogatáson és folyamatosan nyilatkozott az amerikai televíziónak. Szintén a Népszabadságban (Távirati... január 27., 2.o.) arról olvashatunk, hogy a Fehér Ház szóvivője közölte: Amerika fenntartja a Kuba elleni embargót. Az USA nagyra értékeli a pápa kubai látogatását, de ebben a kérdésben nem ért vele egyet.
A Magyar Nemzet (Családegyesítést szorgalmazott... január 23., 1.,2.o.) az AP hírügynökség alapján írja: a katolikus egyház illetékesei szerint azóta, hogy a XVI. század elején spanyol hittérítők érkeztek a szigetre, még nem volt a mostanihoz hasonlóan nagy tömegeket megmozgató egyházi esemény. Szintén az MN (Külpolitikai... január 27., 2.o.) kiemeli, hogy a legtöbb értékelés megegyezik abban: Kuba soha többet nem lesz olyan, mint II. János Pál pápa látogatása előtt. A béke és a krisztusi megbocsátás nevében sikerült a szigetország visszahódítása.
A Magyar Hírlap (Mindenkinek... január 23., 2.o.) Castrót idézi, aki szerint a kubai népesség mintegy 5 százaléka vallásos. A lap hozzáteszi: ehhez képest a sziget több mint 11 millió lakosa igazi hívőként üdvözölte a pápa vizitjét. Szintén az MH (Politikaiak szabadon engedését kérte... január 26., 2.o.) a Süddeutsche Zeitung cikkéből idéz: a német lap kiemeli, hogy II. János Pál pápa első lengyelországi látogatásával 1979-ben nagyban hozzájárult az ottani politikai ellenzék megerősödéséhez, és a kommunista rendszer későbbi bukásához. A lengyel politikai csoda azonban nem fog megismétlődni.
A Napi Magyarország (Véget ért... január 26., 1.,8.o.) szerint viszont a hatalom bizonyos engedményeket fog tenni, elsősorban a katolikus egyháznak.
A Népszava (Levél... január 24., Szép Szó melléklet, II. o.) ismerteti Margherita Marchione bölcsész apáca nyílt levelét, amelyben XII. Pius pápa személyének és a vészkorszak során folytatott magatartásának újraértékelését veti fel. A levél a Baltimore Sunban jelent meg. A Népszava azzal a szándékkal közli, hogy árnyaltabbá tegyen "egy fekete-fehér történelmi képet". Margherita nővér emlékeztet rá: azok, akik elítélően írnak XII. Piusnak a holocaust idején tanúsított magatartásáról, valószínűleg nem olvasták az 1965-1981 között megjelent vatikáni dokumentumokat, amelyből négy rész kizárólag a pápa humanitárius erőfeszítéseit tárgyalja. A levélíró kiemeli: helytelen XII. Piust hallgatással vádolni, ő a némaságot sokkal inkább stratégiai fegyverként alkalmazta, amellyel a zsidókat és más menekülteket próbált megvédeni a náci terrorizmustól. XII. Pius nem volt német kollaboráns, sem náci szimpatizáns. A pápa nem azért maradt csendben, mert önmagát féltette, hanem mert nem akarta súlyosbítani az üldözöttek helyzetét. Vállalta a közvélemény elítélését, annak érdekében, hogy megvédhesse a szenvedőket. "Áldozattá vált az áldozatokért" - írja a nővér, rámutatva egyúttal arra a tényre, hogy XII. Pius nyilvános beszédeiben, tárgyalásain másoknál sokkal intenzívebben munkálkodott a háború befejezésén és a béke helyreállításában. Személyes vagyonának jelentős részét arra fordította, hogy kiváltsa a nácik fogságából a zsidókat. Felfüggesztette a "kolostori regulát", engedélyt adva ezzel a szerzeteseknek és apácáknak arra, hogy megnyissák ajtajaikat a háborús menekültek előtt. Képviselői felléptek a deportálások ellen a megszálló országokban, így Magyarországon is. Albert Einstein, akit mélységesen kiábrándított az egyetemek és sajtóorgánumok hallgatása, úgy nyilatkozott: "csupán az egyház próbálta Hitler útját keresztezni az igazság eltussolására indított kampányban. Csak az egyháznak volt bátorsága és kitartása kiállni az intellektuális igazságért és az erkölcsi szabadságért".
Margherita Marchione felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Vatikán hiába volt semleges állam, a fasiszta olasz kormánytól függött, például ami ellátását (étel, víz, áram) illette. Mégis, több ezer zsidót rejtegettek a vatikáni falak Így 1943. október 16-án a nácik elkezdték nyolcezer zsidó összeszedését, de csak ezret tudtak deportálni, a többieket elrejtették a kolostorok falai. XII. Pius külügyi biztosán keresztül tiltakozott az elhurcolások ellen, ennek dokumentumai ma is megvannak. A zsidók begyűjtését felfüggesztették a nácik, nem túlzás azt állítani, hogy a pápa tiltakozásának köszönhetően. A levél szerzője megemlíti, hogy a pápa első számú bírálója Rolf Hochhuth, aki A helytartó című darabjában náci kollaboránsként ábrázolja a pápát, ám ez ellenkezik a zsidó történész, Pinchas Lapide vizsgálatával, amely szerint a katolikus egyház föld alatti szervezetei segítségével 800 ezer európai zsidót menekített ki a Holocaustból. A pápa meggyőződése volt, hogy ha Hitlert kiátkozná, akkor a zsidókon állna bosszút. A New York Times 1941 karácsonyán vezércikkében írta: "a pápa az egyetlen hang abban a némaságban s sötétségben, ami lassan elborítja Európát". Egy évvel később: "a pápa minden erejével a hitlerizmus ellen van". XII. Pius karácsonyi üzenetét a Gestapo nyílt támadásként értékelte. "Sohasem látott módon a pápa most a nemzetiszocializmus ellen fordult. Igaz, nem említi nevén a német nemzeti szocializmust, mégis támad mindent, ami a szemünkben követendő érték. A pápa félreérthetetlenül a zsidók pártjára állt". Az ismert zsidó üzletember, Carlo Sestieri hangsúlyozza: "Talán éppen csak az üldözött zsidók képesek megérteni, miért nem tiltakozott a Szentatya nyilvánosan a náci-fasiszta kormány ellen. Állítom, hogy a pápa vezetésével több ezer római zsidó menekült meg. A magam részéről úgy érzem, hogy a vatikáni politika megfontolt és körültekintő volt. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy csak ilyen politikával lehetett még nagyobb katasztrófákat megakadályozni".
A Napi Magyarországban (A történelmi egyházak tulajdona... január 28., 10.o.) Sógor Csaba, a Madéfalva Szórványmisszós Református Egyházközség református lelkésze nyilatkozik, aki emberileg gondolkozva azt mondja, kevés a remény arra, hogy a kommunista rendszer idején elveszített, csaknem 1500 egyházi ingatlanjukat visszakapják, de mint keresztény ember, Istennel is számol és reménykedik, hogy ha nem is a román hatalom embereinek gondolkodásmódja változik meg, de talán a külpolitikai helyzet, aminek következtében visszaadják a szóban forgó javakat. A református lelkész bizonyosnak tartja: olyan formában, ahogyan ők szeretnék, nem lesz egyházi kárpótlás és igazságtétel Romániában. Arra is figyelmeztet, hogy nem szabad a rosszat átvenni sem Keletről, sem Nyugatról, mert akkor Erdélyben is veszélybe kerülhetnek a templomaik.
A Magyar Nemzet (Új Nemzeti... január 24., 6.o.) tudósít a Nemzeti Egység Mozgalom nagygyűléséről, amelyhez levelet küldött Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök. A katolikus püspöki kar alelnöke hangsúlyozta: mivel nem valósult meg a szociálliberális kormányzat 1994-ben megígért programja, ezért mindenképpen szükséges egy pártokon felül álló, nem pártként működő összefogás létrehozása.
A Népszabadság (Az SZDSZ... január 26., 4.o.) és más újságok is beszámolnak az SZDSZ frakcióhét-végéjéről. A tanácskozáson a kisebbik koalíciós párt kampánystábja "politikai segédanyagot" osztott ki a képviselőjelöltek részére. Ez az egyik legfontosabb feladatként fogalmazza meg "a vatikáni megállapodás legsúlyosabb következményeinek" megakadályozását.
A Magyar Nemzetben (Tegnap zárult... január 26., 2.o.) arról olvashatunk, hogy január 25-én vasárnap lezárult az ökumenikus imahét, amelynek során a katolikus, protestáns és ortodox egyházak az országban számos helyen imádkoztak a keresztények egységéért. Bóna Zoltán, a rendezvénysorozat fő szervezőjének, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára elmondta: a megfigyelő státusú szervezetek száma folyamatosan növekszik, legközelebb a keresztyén ökumenikus Diákmozgalom csatlakozása várható, de még ennél is fontosabb kérdés, hogy mikor válik rendes taggá a magyar katolikus egyház.
A Népszabadságban (Világegyház... január 26., 9.o.) Gergely Jenő egyháztörténész beszél most megjelent, A katolikus egyház története Magyarországon 1919-1945 című könyvéről. Gergely kifejti: a két világháború között Magyarországon "szinte kiirthatatlanul" élt tovább a feudális és vele együtt az egyházi nagybirtok. Kétségtelenül ez volt a korszak leginkább vitatott társadalmi problémája. Így azután értelemszerűen fonódott össze az antifeudalizmus és az antiklerikalizmus. A professzor azonban rámutat: figyelembe veendő, hogy a katolikus egyház földbirtokai nem egyéni birtokok. Nem a luxus-életszínvonal biztosítását szolgálták, mint gyakran az arisztokrácia esetében. Iskolák, kórházak, szociális intézmények fenntartása, gyakran fejlett gazdálkodási formák meghonosítása is feladatuk volt. 1945 után a magyar katolikus egyház elvesztette azokat az alapokat, amelyeknek nem kis részük volt társadalmi teendői ellátásában. Ráadásul az egyházi nagybirtokok felét nem osztották fel, hanem államosították. Így a kárpótlás problémája is másként merülhetett fel ezekkel a területekkel, mint egyéb magánbirtokokkal kapcsolatban. Gergely Jenő a két világháború egyháztörténetének ismeretében úgy látja, hogy a magyar kormánynak a Vatikánnal történő legutóbbi megállapodása a realitások figyelembevételével történt. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy a katolikus egyház nemzeti, egyszersmind világegyház is. Viszonya egy-egy állammal nem függhet például kormányváltozásoktól. Ez a különleges viszony természetszerűleg hozza magával a vitákat, ezek azonban rendezhetők.
Amint arról már beszámoltunk, december 4-én egy miskolci fiatalember szándékosan felgyújtotta a városban egyik nevezetességét, a református Deszka-templomot. A Napi Magyarország (Makoveczcel... január 27., 4.o.) most hírt ad arról, hogy a templom újjáépítésének fővédnöki tisztségét elvállalta Makovecz Imre. Az ismert építész az ilyen esetek előfordulását azzal a társadalmi folyamattal magyarázza, amiben élünk. Nincs komolyabb felelősségre vonás templomgyalázásért, megélhetési bűnözőnek kiáltják ki a templomok, sekrestyék kirablóit, a temetők és kegyeleti helyek feldúlóit, rongálóit. Mindebben szerepe van az elnéző igazságszolgáltatásnak, a kormánynak és a sajtónak is, amely nem kezeli megfelelő súllyal e jelenségeket. MK
