A Magyar Nemzet (Párizs tudott... február 7., 3.o.) a Le Point című francia hetilap egyik cikkét ismerteti. Ferdinando Imposimato, az olasz legfelsőbb bíróság tagja, aki annak idején a II. János Pál pápa elleni merénylet hátterének kiderítésére indított vizsgálatot irányította, a francia újságnak elmondta: Franciaország részleteiben tudott a pápa ellen készülő merénylet megszervezéséről. Hallgatott viszont róla, mert a Szovjetunió is belekeveredett az ügybe, és a Nyugat nem akart ujjat húzni Moszkvával. Az olasz bíró kifejtette: az 1981. május 13-án a római Szent Péter téren elkövetett merényletet bolgárok szervezték meg a szovjet titkosszolgálat, a KGB megbízásából. Maga a merénylő, a török Mehmed Ali Agca nem sokkal tettének elkövetése előtt kapcsolatba lépett Vlagyimir Kuzinszkij KGB-tábornokkal, akinek később nyoma veszett, és feltehetően a CIA szolgálatába állt. Franciaország az egyik bolgár szervezőtől, egy bizonyos Mantorov nevű férfitól értesült a készülő merényletről. Párizs már 1979-ben figyelmeztette II. János Pál pápát. Az olasz hatóságokat viszont csak olyan értesülésekkel látta el, amelyek lényegében semmit sem fedtek fel. Az olasz jogász tudomása szerint akkoriban a KGB két másik ismert személyiség ellen is merényletre készült. Az iráni Khomeini ajatollah ellen azért, mert Teherán támogatta a szovjetellenes afgán erőket, a lengyel Lech Walesa "bűne" pedig az volt, hogy a szakszervezeti vezér tevékenysége alapjaiban rázta meg a kommunista rendszert.
Szintén a Magyar Nemzet (Keretes február 7., 3.o.) közli, hogy Ilarion (Alfejev) atya, az orosz ortodox egyház képviselője, aki a moszkvai patriarchátuson a keresztény egyházakkal fenntartott kapcsolatokért felel, moszkvai sajtóértekezletén elmondta: csak az egyházak közötti viszony radikális javulását követően kerülhet sor az ortodox-katolikus csúcstalálkozóra, vagy II. János Pál pápa oroszországi látogatására. A moszkvai patriarchátuson jelezték azt is, hogy Borisz Jelcin a pápával tervezett közelgő találkozóján nem fog közvetítő szerepet játszani. Jelcin legutóbbi interjújában viszont azt hangsúlyozta, hogy a Vatikánban a két egyház közötti "súrlódások" ügyét is megvitatja.
A Magyar Hírlap (Náci arany... február 10., 2.o.) hírül adja: a Vatikán megnyitja a brit Holocaust Oktatási Alap előtt levéltárának 12 kötetét, amely a II. Világháború idején keletkezett feljegyzéseket őrzi. Ezt Londonban közölte a zsidóüldözés legnagyobb nagy-britanniai kutatóintézete. Az MH szerint a bejelentés rendkívül jelentős fordulatot jelent azokban a nemzetközi kutatásokban, amelyek a megszállt országokból, illetve az üldözött zsidóktól és egyéb kisebbségektől elrabolt náci aranykincs sorsának felderítését szolgálják, "hiszen a pápai állam eddig egyetlen szót sem volt hajlandó szólni a hozzá ez ügyben intézett kérdésekre" - írja az orgánum.
Közlik a lapok (Magyar Hírlap: Kivégzés... február 5., 1.,3.o., Magyar Nemzet: Kivégezték... 16.o.), hogy a texasi Huntsville-ben kivégezték a 38 éves Karla Faye Tucker-t, aki amint arról már beszámoltunk 1983-ban kábítószeres állapotban csákánnyal megölt két embert. Megemlítik az újságok, hogy Tucker a börtönben megtért, mélyen vallásos lett, s utolsó szavai ezek voltak: "Most Jézus színe elé állok".
Amint arról már többször beszámoltunk, a Vigilia Kiadó könyvsorozat megjelentetését tervezi, amelynek első darabja, Az egyház mozgásterei a mai Magyarországon címmel már napvilágot is látott. A Népszabadságban (Tudnunk kell... február 10., 1.,8.o.) Lukács László, a Magyar Katolikus Püspöki Kar sajtóirodájának igazgatója nyilatkozik, hangsúlyozva: ahhoz, hogy az egyház teljesíthesse küldetését, meg kell ismernie azt a környezetet, amellyel folyamatos kölcsönhatásban áll, hiszen nemcsak az egyház hat a társadalomra, ez fordítva is igaz. Az egyháznak "sem árt tudnia, milyen társadalmi mozgástérben létezik, melyik irányba indulva ütközik nehézségekbe, netán falakba. Persze ebből nem az következik, hogy mindenáron a könnyebb utat kell keresni, sőt esetenként muszáj vállalni a konfliktusokat."
A Népszabadság (Felmérések szerint javult... febr. 11. 4.o.) és más lapok is beszámolnak a Magyar Katolikus Püspöki Kar székházában tartott tájékoztatóról, amelyen Tamás Pál szociológus a legújabb vizsgálatokra hivatkozva közölte: az elmúlt években csaknem kétszeresére 26,1 %-ról 47%-ra nőtt azok száma, akik kedvezőnek ítélik az egyházak és a kormány kapcsolatát. Horányi Özséb egyetemi tanár szerint a jelentős változás a jogállamiság megerősítésével és ennek társadalmi felismerésével, s nem feltétlenül a kormány jó munkájával magyarázható. Idézi a lap Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspököt, az MKPK alelnökét, aki bejelentette: a Miniszterelnöki Hivatalban tegnap megkezdődött az egyeztetés a vatikáni megállapodás mellékletében szereplő, visszaigényelt katolikus ingatlanokról.
A Napi Magyarországban (Szerzetesek... február 6., 13.o.) Jelenits István piarista tanár és Gyürki László kanonok-plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magántanára nyilatkoznak az 50 éve feltárt qumráni tekercsekről. Jelenits professzor kifejtette: a tekercseket feldolgozó hittudósok eddig semmiféle bizonyítékot nem találtak arra, hogy Jézus, vagy akárcsak Keresztelő Szent János is kapcsolatot tartott volna a pusztába vonult esszénus közösséggel. Így például Keresztelő Szent János édesapja, Zakariás a papi rendhez tartozva áldozatot mutatott be a templomban. A qumráni közösségbe tartozók viszont mereven elutasították a templomi áldozatbemutatást. Ettől függetlenül a leletek páratlan jelentőségűek, hiszen végre olyan iratok birtokába jutottunk, amelyek a Jézus által is beszélt nyelven íródtak. Mindez a Biblia jobb megértéséhez segítheti a kereszténységet. Gyürki László kiemeli: a tekercsek sok érdekességet tartalmaznak, Jézusról azonban egyikben sincs szó. Az esszénusokról keveset tudunk, annyi azonban bizonyos, hogy nem keresztények voltak. Így a tekercsek elsősorban történeti szempontból érdekesek.
Szintén a Napi Magyarországban ("A fekete bíboros..." február 7., 9.o.) Szabó Ferenc S. J. és Barlay Ö. Szabolcs beszélnek Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök tevékenységéről, időszerűségéről. P. Szabó kifejtette: Prohászkával kapcsolatban felületes ismerők oldaláról felmerül az antiszemitizmus gyanúja is. Ezzel kapcsolatban a Távlatok főszerkesztője emlékeztet rá, hogy a püspök Székesfehérvárott, 1916-ban földet osztott, a főpapok és a mágnások legnagyobb megdöbbenésére. Szabó Ferenc szerint valóban előkerül nála a zsidókérdés, de nem mint egy népcsoport kollektív ítélete hangzik el, hanem az általa képviselt munkáskérdés kapcsán. Ahogy egyik, máig kiadatlan levelében válaszolt az ellene felhozott vádakra: "Az én antiszemitizmusom abból áll és ezt vállalom , hogy a szegényt védem. Mindegy, hogy a keresztény tőkés vagy a zsidó tőkés teszi tönkre a szerencsétlen népet, és százerével kell kivándorolniuk. Ha ez antiszemitizmus, akkor vállalom." P. Szabó állítja: Prohászka Ottokár tanítása ma is időszerű. "Hitvallásának nagyon rövid foglalata, hogy a keresztény ember nem lehet közömbös a magyar politikával kapcsolatban sem, részt kell vennünk, hogy amennyiben lehetséges, a keresztény elvek, a keresztény etika hassa át a közéletet. Erre passzivitásba burkolózva igen kicsi az esély." Ezzel kapcsolatban idézi a főpap fél évvel halála előtt mondott szavait: "Hinnünk kell, hogy a kereszténységnek ahogy missziója volt egészen az újkorig kultúrát teremteni, úgy van missziója ma is az isteni erőket a világba állítani". Barlay Ö. Szabolcs elmondta: Prohászka elsősorban pap volt, az evangélium hirdetője, és ő ebben volt nagyon kemény. Isten világát akarta megismertetni, a politika ezután jött. Ezért lépett ki a nemzetgyűlésből is, mert először azt gondolta, hogy keresztényekkel lehet formálni egy keresztény pártot, de belátta, hogy amint azt naplójában leírta: "Igazi keresztények nélkül nem lehet keresztény pártot csinálni. Először kereszténynek kell lenni, mert ami itt megy, az hordókereszténység." Amikor látta, hogy a nagyközönség soraiban milyen bombasztikus szavakkal megy a kereszténység hirdetése, teljesen elhatárolta magát, de minden erejével egy elmélyült keresztény élet kimunkálásán fáradozott, nem is eredménytelenül, a társadalom igen széles rétegeit volt képes megszólítani kivételes képzettségével, elsősorban szónoki tehetségével, közvetlenségével.
A Népszabadság (Nálunk nem lobogtak... február 7., 22.o.) annak kapcsán, hogy a jövőben megnyílik az inkvizíció levéltárának kapuja, interjút készített Tóth István Györggyel, az MTA Történettudományi Intézetének osztályvezetőjével, aki szerint többszörösen fognak csalódni azok, akik ettől sohasem volt szenzációkat, "minden eddiginél magasabbra csapó máglyák történetének napvilágra kerülését" várják. A tudós nyilatkozó kifejtette: erősen túloznak azok, akik az inkvizíció áldozatainak millióiról beszélnek. Spanyolországban néhány tízezerre tehető azok száma, akik az inkvizícióval "hivatalos" kapcsolatba kerültek. "Ezeknek zöme egyszerű rábeszélésre, gyakran persze csak kemény kínvallatás után szívből vagy formálisan megtért, mások olykor valóban keservesen hosszú, néha halálig tartó börtönbüntetést szenvedtek, és csak minden századikukat, ötvenediküket végezték ki. Ez természetesen nem mentesíti az ítélethozókat a felelősség alól". Tóth István György szerint azt, hogy Magyarországon nem tudunk látványos autodafékról, azzal magyarázható, hogy a Habsburgok Nyugat-Európával összevetve gyakran kerültek konfliktusba a pápákkal. Egy időben inkvizítori megbízatást kaptak a mai budapesti Hilton szálló helyén létezett dominikánus studium generale professzorai, de az ő ebbéli tevékenységükről semmit sem tudunk, valószínűleg azért, mert nem tettek semmi lényegeset. Ennek ismeretében úgy ítéli meg, hogy a most megnyitott levéltárban lévő iratokban "nem robbanhat magyarországi "inkvizíciós bomba"."
A Népszabadság (A reformátusok... február 5., 4.o.) és más újságok is hírt adnak arról: a református egyház zsinata szerint a parlament az egyház-finanszírozási törvénycsomag elfogadásával felmondta az egyházi iskolák támogatásáról szóló közoktatási megállapodásokat. A zsinat ezért az Alkotmánybírósághoz fordul. Kifogásolják, hogy a törvénycsomag a megkérdezésükkel, de nem a beleegyezésükkel jött létre. A jogszabályok megalkotásakor nem vették figyelembe az egyházak sajátosságait. Tóth András, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára kijelentette: meggyőződése, hogy a törvénycsomag megfelel a korszerű jogelveknek, az egyházakat pedig a korábbiaknál kedvezőbb helyzetbe hozza. Az is tény, hogy az előzetes tárgyalások során a reformátusok kifogásolták az új rendszer egyes pontjait, de a parlamenti döntést végül is tudomásul vették. Tóth megjegyezte: nincs és a különféle sajátosságok miatt nem is lehet olyan egyház, amelyiknek a finanszírozási rend minden tekintetben kedvező, de összességében egyik magyarországi felekezet sem szenved hátrányt. A reformátusok alkotmányossági beadványa az államtitkár szerint tévedésen alapul. A közoktatási megállapodások nem váltak semmissé, tartalmuk beépült a törvénycsomagba. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére
[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1998. 03. 03.