AZ ESZTERGOM-BUDAPESTI FŐEGYHÁZMEGYE ÁPRILIS HAVI PROGRAMJAI

Egyéb programok
Április 18.: 10 óra: Egyházmegyei ministráns-találkozó Esztergomban;
április 24.: 19 óra: A Nagyboldog-asszonyról elnevezett Belvárosi-Főplébániatemplom az idei esztendőben ünnepli fennállásának 950. évfordulóját.
Minden hónap 24. napján, 55-60 perces emlékestet szerveznek meghívott előadókkal.
Április 24-én Havas István piarista: Tanítórendek tevékenysége a belváros történelmében címmel tart előadást;
április 30.: XIX. Márianosztrai Ifjúsági gyalogos Zarándoklat (április 30. - május 2.). MK

Nagyheti kampány Ausztriában

Bécs: Az osztrák katolikus egyház a nagyhéten kampányt indít a vasárnapi munka ellen. A püspökök kezdeményezésének célja, hogy megakadályozzák a kereskedelmi tevékenységek liberalizálását azon a napon, amely jóval megelőzve a modern szociális vívmányokat ezeréves kulturális és vallási hagyományban gyökerezve mindig is pihenőnap volt az egész társadalom számára. VR/MK

PÁLOSOK: egy imádkozó rend

A Magyarországon napjainkban működő férfi szerzetesrendek közül egyedül a pálosok eredete magyar: Boldog Özséb kanonok 1250 körül alapította meg a rendet. A pálosok az 1950-es feloszlatást követően csak 1989-ben indulhattak újra, Máthé Péter tartományfőnök vezetésével. Jelenleg négy rendházuk van: Pécsett, az anyaházukban laknak a növendékek. Emellett Budapesten a Szikla-templomban, Márianosztrán és Pálosszentkúton, Kiskunfélegyháza mellett működnek pálosok. A rendnek 22 tagja van.

Máthé Péter az indulás nehézségeiről elmondta: minden újrakezdés nehéz, az övék különösen az volt, hiszen hiányoztak az anyagi, lelki feltételek. A régi szerzeteseket a negyven év ateizmus nem gyengítette, hanem erősítette. Az újraindulásnál inkább az okozott nehézséget, hogy a fiatalságnak fogalma sem volt a szerzetességről. Sokan jelentkeztek ugyan, de nem lehetett őket felvenni, mert alkalmatlanok voltak a szerzetesi életre, amelyhez teljes odaadás kell, feltétlen nélküli istenkeresés mondja a tartományfőnök. Mivel a pálosok a remete rendhez tartoznak védőszentjük Remete Szent Pál , roppant fontos számukra a szemlélődés. A pálosok életvitelének szigorúsága a kívülálló számára szokatlan, különösen annak tudatában, hogy a mai világban a könnyedség a divat, a szabadság fetisizálása. A páter kifejti: Attól függ, mit tartunk szabadságnak. "A szabadság a mi számunkra is rendkívül lényeges, hiszen szabadság nélkül nem lehet élni. A problémák a szabadosságnál kezdődnek, ha átlibbenek ennek a mezejére. A szabadság fejlődést hoz, a szabadosság pedig romlást. Ma ez utóbbi a divat. Felteszem azonban a kérdést: ha én szabadon fogyaszthatok kábítószert, akkor az szabadság-e, vagy rabság? Leihatom magam mindennap a részegségig, de ez már rabság. A szabadság pontosan azt jelenti, hogy meg tudom határozni a korlátokat: meddig mehetek el, hogy ne veszélyeztessem a magam és mások biztonságát. Egy szakadék mellé sem azért tesznek korlátot, hogy bosszantsanak, hanem, hogy megvédjenek. Régi törvény, hogy tartsd meg az ésszerű szabályokat, és azok megtartanak téged. Ma viszont azt tapasztaljuk, hogy minden szabályt, korlátot el akar vetni az ember, pedig ez a világ legtöbb helyén nem lehetséges."

Az imádság lényege, hogy megteremtse, illetve elmélyítse az Isten és ember közötti kapcsolatot. Ennek a kapcsolatnak egyik fontos eleme a bűnbánat, amelyet az engesztelő imádság fejez ki. Sajnos a magyar bűnök megsokasodtak az utóbbi időben. "Előkelő" helyen állunk az italozásban, az öngyilkosságban, az abortuszok számának vészes növekedése pedig egyértelmű nemzetgyilkosság. De említhetjük a lassan mindent beborító korrupciót, vagy a káromkodást is. Az atya határozottan állítja: imádkozó emberek nélkül a mértékét vesztett világban még jobban tombolna a gonosz. Az imádkozó ember sem bűntelen teljesen, de az biztos, hogy jobb ember lesz az ima által. Hiszen itt csak két választás van: vagy az imádságot hagyom abba, vagy pedig a bűnös életemet változtatom meg. A kegyelemnek pedig óriási kiáradása van, ahogy ez már az Ószövetségben is megmutatkozik: Mózes imádkozik fenn a hegyen, amikor a zsidók az amalekitákkal harcolnak. Amíg fönntartja a kezét, addig mindig győznek, ha viszont elfárad és leengedi, akkor vesztésre állnak. Áron és Hur segítenek neki, tartják a két karját, így a csata a zsidók győzelmével végződik. Az imádságnak minden korban megvan ez a láthatatlan ereje. Ha az egyház mögött nincs egy imádkozó háttér, akkor hiába a munka. Imára mindenképpen szükség van. Az imádkozóban megindult pozitív változás, kegyelem ereje pedig kiárad azokra is, akik nem imádkoznak, és csak mosolyognak ezen. Természetesen az ateistákért és a közömbösökért is imádkoznak.

Az elmúlt években bűneink jóvátételéért Fatimából elindult és Lengyelországon keresztül hazánkba érkezett egy mozgalom, az ún. lelki adoptálás. A tartományfőnök szavai szerint ennek lényege, hogy önként vállalkozó személyek fogadalmat tesznek, s ennek értelmében kilenc hónapon keresztül amíg az édesanyja a gyermekét hordozza imádkoznak azokért a veszélyeztetett, megfogant életekért, akiket el akarnak pusztítani a szüleik, abban bízva, hogy nem teszik ezt, hanem vállalják a gyermeket, és fölnevelik szeretetben. Ennek a központja Budapesten van a Szikla-kápolnában, de a pécsi központban is imádkoznak ezért, szeretnék elmélyíteni a felelősséget, mert ahogy az atya fogalmaz: "a legnagyobb bűnünk mégiscsak az abortusz, ez a népirtás, ami végbemegy a magyarság ellen". Ugyanakkor Máthé Péter biztató tendenciákról is beszámol: itt Pécsett létezik egy fiatalokból álló, ötvenfős, Mustármag-nevű közösség: többségében értelmiségiek, orvosok, mérnökök, tanárok, külön szentmisét is tartanak a részükre. Ők tudatosan vállalják a nagycsaládot, öt-hat gyerekük is van.

Az ehhez hasonló felelős gondolkodás manapság egyre ritkább. Ennek kapcsán felvetődik, hogy korunk emberére jellemző: semmit nem akar vállalni, könnyedén akar élni. Bűneit megmagyarázza, de úgy, hogy közben nem érez bűntudatot, mentegeti magát. Ez sajnos így van mondja P. Máthé. Sokszor prédikálok erről. Rámutatok arra, hogy régen is voltak súlyos bűnök, nem lehet azt mondani, hogy a mai fiatalok, vagy az emberiség egésze rosszabb lenne, mint bármelyik korban. Soha nem volt tökéletes kor. De a mai pontosan abban különbözik lényegesen a régitől, amit ön is említett: régebben éreztek bűntudatot az emberek, ha bűnt követtek el. A tengeri kalózok például papot hurcoltak el azért, hogy ha véletlenül maghalnak, legyen előtte, aki meggyóntatja őket. Raboltak, gyilkoltak, de valahol félték az Istent. Volt bűntudatuk. Nem azt mondom, hogy ez így jó, de rávilágít a különbségre. Ma erről szó sincs, ha valaki káromkodik, akkor cifrázza, ha csal, ha lop, akkor megmagyarázza, hogy kénytelen ügyeskedni a megélhetéséhez, ha iszik, ha kábítószert szed, vagy ha elmerül a szexuális szabadosságban, akkor azt mondja, élvezi az életet, ha házasságtörő, akkor megtalálta az igazit, ha megalkuszik az elveivel, és ezáltal előnyökhöz jut, akkor példaként állítják elénk, hogy okos ember, követésre méltó. Mindenre van magyarázat, de lelki elmélyülésre, szigorú önvizsgálatra csak nagyon kevesen hajlandók.

A pálosok pécsi központja kiemelt figyelmet szentel a hajléktalanokra, és megpróbál segíteni a társadalom perifériájára sodródott rétegnek. A tartományfőnök szavaiból kiderül: naponta 30-40 embert látnak el ennivalóval, meleg teával. A szegénység itt, Pécsett is óriási probléma. Az atya szerint ez már nem is szegénység, hanem nyomor. Tragikusnak tartja, hogy állami szinten ezekkel az emberekkel egyáltalán nem foglalkoznak, legfeljebb a rendőr zaklatja őket. Ahogy fogalmaz: "A vezető politikusoknak nem az elitek mérhetetlen gazdagodását kellene elősegíteniük, hanem arra kellene törekedniük, hogy minél kevesebben kerüljenek kilátástalan helyzetbe az országban. Mert az tűrhetetlen, hogy egyesek őrült jövedelemmel rendelkeznek, milliárdokat halmoznak fel, másoknak pedig gondot okoz, hogy miből fizetik ki a gázszámlát, tudnak-e kenyeret adni a gyerekeiknek, lesz-e fedél a fejük fölött éjszaka, vagy marad a szabad égbolt, mint a hajléktalanoknak, itt Pécsett és szerte az országban. Ez megint felveti a kérdést, hogy erkölcsileg milyen mélységre jutottak a vezető politikusaink, hogy ezekkel a kérdésekkel csak tüneti szinten foglalkoznak. A választ mindenkinek a fantáziájára bízom. Azzal mentegetem őket, hogy talán el sem hiszik, hogy ez van, fogalmuk sincs a valóságról, mert nem tudom elképzelni, hogy különben ennyire közönyösen viszonyulnának ezekhez a súlyos gondokhoz."

A mindennapok valósága sok állampolgárnak szomorú, de keresztényként minden évben megemlékezünk a húsvétról, a reménység ünnepéről, amely vigaszt nyújthat a legszerencsétlenebb sorsú embernek is. Máthé Péter kifejti: a kereszténység legnagyobb ünnepének sokféle üzenete van, egyrészt a kereszténység meglétének legfőbb bizonyítéka Jézus Krisztus keresztre feszítése és feltámadása. Emellett az újrakezdés, a tavasz ünnepe is, hogy kerülhet az ember bármilyen nehéz helyzetbe, mindig lehet újrakezdeni. Keresztény ember soha nem lehet pesszimista, tisztában kell lennie azzal, hogy nincsenek reménytelen helyzetek, hiszen nagypéntek után a Feltámadás következett. A húsvét az állandó reménység ünnepe, nem véletlen, hogy tavasszal van, amikor kivirágzik minden, újraindul az élet. "Mi, keresztények, hiszünk a szeretet végső győzelmében. Azt, hogy mikor következik ez be, természetesen nem tudhatjuk pontosan, úgy vagyunk ezzel, mint a kommunizmus bukásával: ki hitte volna, akár csak 15 évvel ezelőtt is, hogy a ránk erőltetett, szörnyűséges diktatúra napjai meg vannak számlálva? Ez a helyzet a gonoszság hatalmával is. A gonosznak van hatalma, de csak annyi, amennyit mi, emberek megengedünk neki, a szabad akaratunkból. S miért ne jöhetne el az idő, amikor Isten kegyelméből egyszer nemet mondunk a gonosz csábításának? mondotta végül Máthé Péter, a Magyar Pálos Rend tartományfőnöke. MK