HÚSVÉT A VATIKÁNBAN

Az idei esztendőben is a szokásos rendben zajlottak a húsvéti szertartások a Vatikánban. Az alábbiakban röviden felidézzük a szertartások legfontosabb gondolatait, és szó szerint közöljük a pápa Húsvéti üzenetét. A Szentatya papsághoz írott nagycsütörtöki levelének teljes szövegét tekintettel arra, hogy a levél fő gondolata a Szentlélek évéhez kapcsolódik, tehát egész évre szóló lelki útmutatást ad a későbbiekben szó szerint közöljük majd.

A papság része a megváltás szent és hatékony felkenéseinek

Nagycsütörtökön az Oltáriszentség és a papság alapításának napján II. János Pál pápa délelőtt a Szent Péter bazilikában a római bíborosok és püspökök, a Rómában tanuló és tevékenykedő, valamint saját, római egyházmegyés papjai és a hívek jelenlétében mutatta be a krizmaszentelési szentmisét . "Az Úr lelke rajtam, Ő kent fel engem..." Izajás próféta szavai, melyeket Lukács evangélistánál olvashatunk, vezérfonalként többször visszatérnek a krizmaszentelési szentmise liturgiájában mondta homíliájában a Szentatya. Ez a felkenés és a keresztáldozat a megtestesült Ige küldetésének kezdetét és végét jelentik.

Az Egyház az eucharisztia révén él tovább

A pápa római püspöki székesegyházában, a lateráni bazilikában mutatta be a nagycsütörtök esti szentmisét, az utolsó vacsora emlékére. Ezzel kezdetét vette a Húsvéti Szent Háromnap. A Szentatya homíliájában elmondta: nagycsütörtökön arra emlékezünk, hogy Jézus Krisztus tanítványaira bízta Teste és Vére misztériumát, azzal a kéréssel, hogy ezt ünnepeljék emlékezetére. A nagypénteki Keresztáldozat előtt Jézus megalapította azt a Szentséget, amely áldozatát tovább folytatja minden időkben. Az egyház minden szentmisén erre a döntő történelmi eseményre emlékezik. Az Egyház az Eucharisztia révén él tovább, és továbbra is szüntelenül ünnepli, várva az Úr visszatérését.

Nagypéntek a fájdalom, a szenvedés napja

Csakúgy mint 1980 óta mindig, nagypénteken délben II. János Pál pápa a Szent Péter bazilika Szent Józsefről nevezett baloldali kereszthajójában ezúttal is híveket gyóntatott. Összesen 16 személy részesült a feloldozás kegyelmében.

A keresztből fakad ma is mindenki reménysége

II. János Pál, pápasága kezdete óta huszadik alkalommal vezette pénteken este a Colosseumnál a hagyományos keresztutat. A Szentatya az első és az utolsó állomásnál saját maga vitte a keresztet, míg a többi stációnál egy Fülöp-szigeteki házaspár, egy 15 éves római fiú, egy Rómában tanuló burundi diáklány, egy argentin diák, egy római asszony, végül pedig egy kínai diáklány segédkeztek neki. Krisztus kínszenvedésének történetéhez idén egy ortodox keresztény, Olivier Clement francia teológus, világi hívő írt elmélkedést. Kiemelte: "Keresztre vele!". Ez a kiáltás újból és újból felhangzik a történelem során, megtapasztalhattuk ezt századunkban is: az auschwitzi hamvak, a Gulag jeges hidege, az éhező Ázsia, Afrika tavainak vize és vére porrá zúzott mennyországok. Mennyi megtagadott prostituált, megcsonkított gyermek! Nem a nálunk olyan sokáig keresztre feszített zsidó nép, nem a tömeg, aki Barabbást választja, hanem mindnyájan a szeretet gyilkosai vagyunk.

A Keresztút végén II. János Pál pápa rövid beszédet intézett a hívekhez. A keresztre feszített Krisztust szemlélve utalt azokra az igazságtalanságokra és szenvedésekre, amelyek napjainkban a világ minden részén tovább folytatják Krisztus kínszenvedését. Azokra az emberekre gondolt, akiket megsértenek és megaláznak, akiket bántalmaznak, kisemmiznek. Minden személyben, akit a gyűlölet, az erőszak sújt, akit az önzés és a közöny a társadalom peremére szorít, Krisztus tovább szenved és újból meghal. Az élet legyőzöttjeinek arcán a kereszten haldokló Krisztus arcvonásai körvonalazódnak ki. Ave Crux, spec unica! A keresztből fakad ma is mindenki reménysége.

Nagypénteki szertartás

II. János Pál pápa "Tertio Millenio adveniente" k. apostoli levelében, amely üstökösként vezeti a katolikus egyházat a jubileumi kétezredik év felé, így fogalmaz: "Miközben a második keresztény évezred vége felé közeledik, helyénvaló, hogy az egyház egyre jobban tudatosítsa gyermekei bűneit. Nem lépheti át az új évezred küszöbét anélkül, hogy gyermekeit ne késztesse bűnbánatra, hogy megtisztuljanak hibáiktól, hűtlenségeiktől, következetlenségeiktől" kezdte homíliáját P. Cantalamessa kapucinus, a Pápai Ház szónoka a Szent Péter bazilikában tartott nagypénteki szertartás során. Rámutatott: ezen bűnök között sajátos hangsúlyt kap a zsidó nép ellen elkövetett bűn. A Szentatya fent említett enciklikájában leszögezte: sok keresztény nem látta világosan a helyzetet, illetve olykor belenyugodott abba az erőszakba, amelyet a totalitárius rezsimek az alapvető emberi jogok ellen elkövettek. (A beszéd részletes ismertetésére a későbbiekben Háttér rovatunkban kerül sor a szerk.)

A húsvéti vigília szertartása

A Szent Péter bazilikában nagyszombaton este 9 órakor kezdődött a szertartás. A tűzszentelés és az olvasmányok után homíliájában a pápa a teremtés titkáról elmélkedett. Kiemelte: A Teremtés könyvéből hangzott fel az isteni szándék: "legyen fény", "teremtsünk embert képünkre és hasonlatosságunkra" A kinyilatkoztatás ezen szavai hangsúlyozta a pápa nagyszombat csöndje után a húsvéti vigília során nyerik el teljes jelentőségüket. Az a fény ugyanis, az "új fény", amely nem ismer alkonyt" és a teremtéstörténet embere az "új ember": "tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény. A keresztségi liturgia során a pápa 10 katekument, közöttük 4 kínait keresztelt meg.

Ma a tanúk beszélnek

Húsvétvasárnap ünnepi miséjét II. János Pál pápa a Szent Péter téren mutatta be, amelyet a világ minden részéről érkezett, mintegy százezer zarándok zsúfolásig megtöltött. A szentmise során a pápa nem mondott homíliát, mert annak végeztével Urbi et Orbi üzenetében a földkerekség és a Város felé fordult. (Az üzenetet szó szerint közöljük a Dokumentum rovatban. Szerk.) VR/MK

DOKUMENTUM
II. JÁNOS PÁL PÁPA HÚSVÉTI ÜZENETE

2. Igen, ma a tanúk szólnak, nemcsak az elsők, hanem azok is, akik átvették tőle a húsvéti üzenetet és tanúságot tettek a keresztre feszített és feltámadt Krisztusról nemzedékről nemzedékre. Egyesek egészen vérük ontásáig menően tanúskodtak és nekik köszönheti az egyház, hogy tovább folytathatja útját a kemény üldözések és makacs visszautasítások közepette is. Az egyház e folytonos tanúságtétel révén növekedett és terjedt el immár az egész földkerekségen. Ma minden tanúnak ünnepe van, századunk tanúinak is ünnepe van, akik a "nagy üldöztetés" közepette hirdették Krisztust, megvallva a halálát és feltámadását a koncentrációs táborokban és a Gulág-szigetcsoporton, bombák és puskák fenyegetése alatt, a vak gyűlölet által elszabadult terror közepette, amely magával sodort egyes személyeket és egész nemzeteket. Ők ma nagy üldöztetésből jönnek és éneklik Krisztus dicsőítését: Őbenne, aki feltámadt a sötétségből és a halálból, megnyilvánult az élet.

3. Ma mi is tanúi vagyunk a feltámadt Krisztusnak és megújítjuk az ő békeüzenetét az egész emberiségnek, amely a harmadik évezred felé menetel. Tanúskodnak az Ő haláláról és feltámadásáról különösen korunk embereinek, akik testvérgyilkos és pusztító küzdelmekbe sodródtak, akik feltépik az etnikai viszályok sebeit, és ma már valamennyi földrész különböző vidékein, különösen Afrikában és Európában, a halál magvait vetik el földjükön, új viszályok magvait a szomorú holnapra. Ez a békeüzenet szól mindazokhoz, akik úgy tűnik véget nem érő kálváriát járnak, mert hasztalan sóvárgásuk arra, hogy tiszteletben tartsák méltóságukat és emberi jogaikat, hogy biztosítsák számukra az igazságosságot, a munkalehetőséget, az emberhez méltó megélhetési feltételeket. Vegyék figyelembe ezt az üzenetet a nemzetek felelősei és minden jóakaratú ember, különösen is Közel-Keleten és nevezetesen Jeruzsálemben, ahol a békét kockáztatják veszélyes politikai választások. Üzenetünk adjon bátorságot annak, aki hitt és még hisz a párbeszédben, hogy megoldják a nemzeti és nemzetközi feszültségeket; öntse mindenki szívébe a reménység merészségét, amely az elismert és tiszteletben tartott igazságból születik, hogy megnyílnak a világban a szolidaritás új és ígéretes távlatai.

4. Értünk meghalt és feltámadt Krisztus, Te vagy az alapja reménységünknek. Magunkévá akarjuk tenni Péter tanúságtételét és annyi testvérünkét a századok során, hogy továbbadjuk azt a harmadik évezred küszöbén. Igaz, hogy a "kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett" (Zsolt 117,22). Erre az alapra épül az élő Isten egyháza, a feltámadt Krisztus egyháza. A mai liturgiában ez az egyház az ősi és mindig új himnuszt énekli, nagy lelkesedéssel hirdeti az élet győzelmét a halál felett: "Mors et vita duello conflixere mirando... Élet itt a halállal, megvítt csodacsatával, a holt Életvezér ma úr és él!" És mintha csak tegnap történt volna, az egyház Mária Magdolnához fordul, aki elsőnek találkozott a feltámadt Úrral: "Mária, szentasszony, mondd, mit láttál utadon?" - Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját. Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat. Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult".

5. Te, Feltámadott, ma találkozni akarsz velünk a föld minden helyén, amint tegnap az apostolokkal találkoztál Galileában. E találkozás erejében ismételhetjük meg mi is: "Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas. Ó győztes Királyunk, légy irgalmas!"

Az ünnepélyes áldás előtt a Szentatya 58 nyelven kívánt kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket a téren összegyűlt híveknek és annak a három és fél milliárd nézőnek is, akik a világ mintegy 70 országában televízión követték a Húsvét megünneplését. A pápa magyar köszöntése így hangzott: "Krisztus feltámadott! Alleluja!" Végül teljes búcsúval járó Urbi et Orbi áldását adta székvárosára és az egész földkerekségre. VR/MK