KÜLFÖLDI HÍREK

Tanácskozik az Ázsiával foglalkozó különleges szinódus

Vatikán: Az Ázsia-szinódus április 21-én a Szentatya jelenlétében folytatta munkáját, s a szinódusi atyák megkezdték beszámolóikat.

Paul Shan kínai bíboros hétfő délutáni vitaindító előadásában részletesen kifejtette a szinódus témájának "Az üdvözítő Jézus szerető és szolgáló küldetése Ázsiában" teológiai alapjait, majd elemezte a földrész rendkívül összetett és változatos földrajzi, társadalmi, gazdasági, kulturális, vallási helyzetét. Szólt arról is, hogy Jézus üzenete és az ázsiai egyház milyen küldetést töltenek be Ázsiában. A katolikus egyház a Fülöp-szigetek kivételével mindenütt kisebbségi helyzetben él. Említésre méltó tény, hogy Ázsia a világ valamennyi nagy vallásának közös szülőföldje: így a hinduizmusé, a buddhizmusé, a zsidó és az iszlám vallásé, de bölcsője olyan vallási és társadalmi hagyományoknak is, mint a taoizmus, a konfucianizmus, a jainizmus, melyek magyarázatot keresnek az Abszolút, a világegyetem, az emberi személy, a lét, a rossz, a bűn, az üdvözülés kérdésére. Rendkívül fontos tehát, hogy az egyház Ázsiában tisztában legyen azzal a társadalmi-vallási környezettel, melyben küldetését végzi. Az egyház itt hatalmas kihívás, feladat és lehetőség előtt áll. Nincsenek történelmi előzmények, amelyek példaként állhatnának előtte. Az azonban bizonyos, hogy a jézus üzenet csak az ázsiai vallásokkal, civilizációkkal való párbeszéd által épülhet be és inkulturálódhat az ázsiai életmódba. A földrészt jellemző hatalmas változások és problémák között is észlelhetők a lelki éhség, a szabadság, az emberi méltóság és haladás vágyának jelei. Az egyház Ázsiában a legkülönbözőbb társadalmi rendszerek között él: monarchia, demokrácia, kommunizmus, szocializmus. Egyes országokban a vallásszabadságot erősen korlátozzák, másokban nyíltan üldözik, vagy más vallások radikalizmusa miatt szenved. A harmadik évezred hajnalán Jézus Krisztus evangéliumának terjesztése számtalan gyakorlati, társadalmi, filozófiai, teológiai nehézségbe ütközik. Sokan azon a nézeten vannak, hogy Jézus Krisztust ázsiai arculatban kell hirdetni, kölcsönvéve a helyi kultúrák, vallások filozófiai alapfogalmait, elemeit. A főprobléma azonban mindig az, hogy úgy higgyünk Jézus Krisztusban és úgy mutassuk fel Őt, mint az egyedüli üdvözítőt és közvetítőt mindenki számára. A feladat óriási és közelről sem könnyű, időre, türelemre van szükség. A katolikus egyház ebben a környezetben első alkalommal szembesül komolyan olyan vallásokkal, amelyek több mint ezer éves múlttal rendelkeznek.

A kínai bíboros hosszú bevezető előadása végén az ázsiai püspökök római találkozóját "ázsiai cenákulum"-nak nevezte. Az ázsiai főpásztorok az apostolokhoz hasonlóan Mária, az Egyház anyja köré gyűltek, Péter utódával közösségben és imádkozva várják az új Pünkösd eljöttét. VR/MK

HAZAI HÍREK

Az Alkotmánybíróság főtitkárának előadása

Budapest: Április 21-én este a Magyar Szentek Templomában (Petőfi híd budai hídfő) a Faludi Ferenc Akadémia a magyar jezsuiták ifjúság- és felnőttképzési programja szervezésében Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság főtitkára A politika mint érték a katolikus egyház társadalmi tanításában címmel tartott előadást. (A részletes ismertetést lásd Háttér rovatunkban a szerk.)

HÁTTÉR

Keresztény ember nem vonulhat vissza a közélettől

Paczolay Péter előadásában kifejtette: a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a katolikusok politikai aktivitása alacsony, körükben jellemző a közömbösség, a bizalmatlanság, a politika elutasítása, mondván, hogy az eleve erkölcstelen tevékenység. Hazánkban az utóbbi időben ezzel kapcsolatos szociológiai felmérések készültek, a Vigiliában erről tanulmányok is megjelentek. Itthon különben is jellemző a lakosságra a politika iránti közömbösség, még inkább érvényes ez a katolikus hívekre. Ennek több oka van, így az ateista szocialista rendszerben a katolikusok természetszerűleg elfordultak a politikától, s ez a távolságtartás 1990 után is megmaradt. Ehhez hozzájárult az is, hogy sokan csalódtak a rendszerváltozásban. Az anyagi helyzete sok embernek romlott, a bűnözés, a korrupció nagymértékben elterjedt, ez pedig mind összefüggésben van a közélettel, a politikával. Az sem növelte a katolikusok politizáló kedvét, hogy a vallásszabadság megteremtésével egy időben megjelentek az egyházellenesség különböző formái is, a liberális értékek túlzott propagálása a sajtó, média által. Mindez megnövelte a politikával szembeni gyanakvást, közömbösséget. Így elmondható: a hazai nagyfokú politikai közömbösség a katolikus lakosságon belül még nagyobb

Az előadó teológiai és történeti okokkal magyarázta a katolikusok politikai passzivitását. A teológiai hátteret illetően rámutatott: a keresztény hit céljai alapvetően transzcendentális. Ez pedig szükségképpen relativizálja az evilági célokat, és ezen belül a politikai tevékenységet is. A keresztény ember elsődleges célja a megigazulás, az üdvösség elnyerése, nem pedig az, hogy itt a Földön tökéletes világot hozzon létre. A politikum és a vallás viszonyának döntő momentuma, hogy a vallás nem oldódik fel a politikában, vagyis az evangélium és az egyházi tanítóhivatal üzenetéből nem lehet konkrét politikai programot levezetni.

Az egyházi tanítóhivatal csak a II. világháborút követően, a hatvanas-hetvenes években kezdte erőteljesebben hangsúlyozni, hogy a fent említett evidens teológiai tény nem jelentheti a politikától való elfordulás, elzárkózás szükségességét, még inkább parancsát. Sőt, az egyház társadalmi tanítása a felebaráti szeretet parancsából levezeti a társadalmi kérdések iránti érdeklődést, a közügyek iránti felelősség fontosságát. Ennek pedig egyik leglényegesebb része az aktív politikai cselekvés. Ez jellemezheti a fennálló politikai viszonyok bírálatát, a változtatás igényének megfogalmazását, a keresztény társadalomkép keretében. Az evilági társadalmi élet viszonylagos értéke azonban alapvetően befolyásolja a politikához való viszonyunkat. A keresztény ember nem fogadja el az evilági hatalmat végső értéknek, bár nem vonja kétségbe annak jogosságát.

A professzor kiemelte: a modern kor kihívásaira az egyház társadalmi tanítása XIII. Leo óta fogalmazza meg érvényes válaszait. A politikára való nagyobb odafigyelés a II. Vatikáni zsinat óta jellemző, XXIII. Jánostól kezdve. A legtudatosabban pedig VI. Pál pápa fogalmazta meg, hogy a politikai cselekvés mint érték miképpen jelenjen meg a keresztény ember számára.

A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciója 1965-ben leszögezte: "A földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is megvannak a saját törvényeik és értékeik, amelyeket az embernek lépésről lépésre felismernie, alkalmaznia és alakítania kell". Ez a konstitúció azt is megállapítja: hamis a politika és a vallás szembeállítása, "az a keresztény, aki elhanyagolja földi feladatait, valójában embertársaival, sőt magával az Istennel fennálló kötelességeit hanyagolja el, éppen az örök üdvösségét veszélyezteti". Itt tehát megjelenik az a gondolat, hogy keresztény ember nem hanyagolhatja el társadalmi kötelességeit.

Paczolay Péter témája szempontjából kulcsfon-tosságúnak nevezte VI. Pál 1971-es Octogesima adveniens kezdetű enciklikáját, amelyben megfogalmazódott a munkások, a szegények problémája, ezek nemzetközi háttere. A pápa hangsúlyozza azt a rendkívül lényeges gondolatot, hogy a gazdaság problematikája szükségszerűen nő át a politikába. Ez új, fontos eleme a katolikus tanításnak. Az enciklika utal rá, hogy a politikáról rengeteg zavaros nézet él a köztudatban. A szöveg rögzíti azt a tényt, hogy a társadalomra vonatkozó végső döntések a politikai hatalomtól függnek, országos és nemzetközi szinten egyaránt. Ez a látszólag evidens gondolat nagy jelentőségű, hiszen az egyházi tanítás korábban nem mondta ki ennyire egyértelműen, hogy a szegénység, a tőke problémái nem oldhatók meg a politikai hatalom hathatós közreműködése nélkül. Az enciklika szerint a közjóra törekedni kell a hatalomnak. Ez utalás XXIII. János Pacem in terris kezdetű enciklikájára, amelynek lényege, hogy a közjónak figyelemmel kell lennie az emberi személyre. A közjó a testi és szellemi jólétre egyaránt vonatkozik, és minden polgárnak részesülnie kell ebből, a politika nem szolgálhatja csak kevesek jólétét, érdekét.

VI. Pál másik fontos gondolata, hogy a politikai hatalom korlátozott, ezt mindig figyelembe kell venni. Ez azonban nem értelmezhető úgy, hogy egyes személyek vagy csoportok nem tartoznak felelősséggel a közjó iránt. "Minden egyes ember kötelessége felismerni, hogy miben is áll és mire való az ő választási szabadsága, amely avégre kínáltatott fel neki, hogy társadalmi tevékenységében hazája és az emberiség javát vigye teljesedésbe". A politikusi pálya pedig súlyos, hatalmas felelősséggel járó hivatás, egyik eszköze a másokért való szolgálatnak. Minden politikusnak alapvető kötelessége, hogy megpróbálja jobbá tenni a fennálló viszonyokat, még ha a tökéletességet nem is érheti el. A politika relatív értékű, de szükségszerűen autonóm, belső törvényszerűségek által irányított cselekvés. A feladat pedig ezek összehangolása, az evangélium szellemében.

Paczolay Péter rámutatott: A politika komolyságát tehát abban látja az enciklika, hogy minden embernek élnie kell azzal a szabadsággal, amely adatott neki a kisebb vagy nagyobb közösség ügyeiben való részvételre. Az előadó figyelmeztetett: keresztény ember nem vonulhat vissza a közélettől, nem hivatkozhat arra, hogy az korrupttá tesz, ezért jobb nem foglalkozni vele. Mert ha a politikai defetizmus álláspontjára helyezkedünk, akkor ki fogja ellenőrizni a hatalmat? tette fel végül a kérdést az Alkotmánybíróság főtitkára. Ezért igenis bele kell szólnunk a közügyek intézésébe, az evangélium szellemében. MK

HALOTTAINK

Budapest: A Székesfehérvári Egyházmegyei Hatóság tudatja, hogy Horváth István c. kanonok, ny. plébános életének 81., pappá szentelésének 57. évében március 11-én elhunyt. Temetése március 23-án volt a székesfehérvári Szentháromság (Hosszú) temetőben, majd azt követően mutatták be érte az engesztelő szentmiseáldozatot a Szemináriumi templomban. MK

Budapest: Az Esztergom-Budapesti Érseki Főhatóság tudatja, hogy Németh János ny. lelkész életének 85., papságának gyémánt-jubileumi évében március 29-én elhunyt. Temetése április 6-án volt a székesfehérvári Szentháromság (Hosszú) temetőben. Lelki üdvéért az engesztelő szentmisét a temetés után a székesfehérvári Országos Papi Otthon templomában mutatták be. MK