SZEMLE
HÍREK, VÉLEMÉNYEK AZ EGYHÁZRÓL A MAGYAR SAJTÓBAN

Külföldi hírek

Kétszázezernél több, egyes becslések szerint háromszáz-ezer zarándok és vendég érkezett az idén a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsúra, köztük több ezren Magyarországról. A Népszabadság (Százezrek... június 2., 3.o.) kiemeli: egyesek úgy vélik, hogy a XVI. századig visszanyúló hagyomány szerint a kommunista időszakban is megrendezett csíksomlyói búcsú 1989 után a Kárpát-medencében élő magyarság legnagyobb rendezvénye lett, és bizonyos mértékben ökumenikus jelleget öltött. A szabadtéri ünnepi szentmisét Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek és Tamás József csíkszeredai segédpüspök koncelebrálta.

A Magyar Hírlap (Visegrád... május 30., 20.o.) beszámol arról a Prágában rendezett értelmiségi találkozóról, amelyet a katolikus egyház és az európai integráció témakörében rendeztek. Adam Michnik, a lengyel Gazeta Wyborcza főszerkesztője szerint a rendszerváltozás után a lengyel katolicizmusban megjelent a következő gondolat: eddig a kommunisták uralkodtak, most került sor a katolikusokra. Ennek a gondolatnak leghangosabb képviselője a Radio Maryja katolikus rádióadó. Michnik véleménye, hogy a Szentatyának egyik legjelentősebb "búcsújárása" volt a tavaly nyári, lengyelországi apostoli látogatása, mert "az erősen emocionális" légkörbe új hangvételt hozott, új atmoszférát, a megértés légkörét. "Ez nem a keresztes hadjáratok nyelvezete volt, hanem az irgalom és megértés nyelve". Ez volt az első fontos jelzés, majd ezt követte a lengyel prímás egyértelmű kiállása az európai integráció mellett, ami bizonyítja, hogy a Radio Maryja véleménye nem a lengyel katolikus egyházé. Adam Michnik szerint Lengyelországban senki nem mondja ki hangosan, hogy az integráció ellen van, de vannak olyan vélemények, amelyek szerint nem Lengyelországnak van szüksége az integrációra, hanem az EU-nak van szüksége arra, hogy Lengyelországgal integrálódjon, hogy végre visszatérjen "a szent katolikus hithez". Az is tény viszont, hogy a lengyel egyházban mind erősebb a tudat, hogy komolyan kell venni azt, amit II. János Pál mondott: az egyház nem lehet akadálya az integrációnak. Az egyik legismertebb lengyel értelmiségi szerint ahhoz, hogy Európába saját identitásukkal léphessenek be, ehhez keresztény, illetve katolikus kultúra kell. Lengyelországban az ateizmus marginális, nem divatos jelenség. Krzysztof Zanussi filmrendező figyelmeztet: ha az EU-t nem egyesítik olyan értékek, amelyeket Európa lakosainak többsége a magáénak vall, akkor ez inkább csak gazdasági egység lesz, és nem lesz hosszú életű. Ezzel szemben az, hogy a judeokeresztény inspiráció mennyire kell, hogy az Európai Unió számára a szellemi újjászületés ereje legyen, nagyon fontos kérdés. Václav Maly cseh római katolikus püspök szerint hazája lakossága szellemileg nincs felkészülve az EU-ba való belépésre. S amíg a társadalom nem képes elfogadni az egyházat, mint saját szerves részét, és nem képes alapvető dialógusba bocsátkozni a történelmi tanulságokról, arról, hogy mit tud felajánlani a hívőknek, addig nem lehet európai integrációról beszélni. E nélkül a mérce nélkül lehetetlen az európai integráció. A püspök úgy gondolja, hogy a cseh katolikusoknak nincs kifogásuk az európai integráció ellen. Ami hiányzik, az a dialógus a társadalommal, az útkeresés, hogyan lehet a társadalom részéről megnyilvánuló előítéleteket és bizalmatlanságot eltörölni. A cseh társadalom ugyanis nemcsak közömbös, hanem agresszívan ateista. Pedig a társadalomnak meg kellene értenie, hogy a katolikus egyház olyan intézmény, amely megtestesíti az ezeréves kontinuitást, tehát enélkül nem léphetnek tovább az európai integrációba. Az a fontos, hogy az egyházat komoly partnernek tekintsék, de erre csak kevés politikus képes. Ez a legnagyobb akadálya az európai integrációnak. Ján Carnogursky, a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke állítja: a katolikus egyház Szlovákiában az emberi jogok és a demokratikus rendszer védelmében azt akarja, hogy Szlovákia igenis legyen az EU tagja.

Hazai hírek

A Magyar Nemzet (Az egyház... június 2., 6.o.) és más lapok is beszámolnak a Máriaremetén rendezett pünkösdi majálisról. Mintegy harminc sátorban és színpadi programokkal várták az esztergom-budapesti főegyházmegye közösségei, plébániái és lelkiségi mozgalmai a katolikus családokat a kegyhelyen. A tavalyi emlékezetes rongálás után néhány hónapja rendbe hozott templomparkban ezúttal semmi nem zavarta meg az eseményt, s az időjárás is kegyesnek bizonyult. A rendezvény központi témája II. János Pál pápa felhívásával egyezően, illetve a 2000. szentévre való felkészülés jegyében a Szentlélek volt. A majálist Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szabadtéri szentmiséje zárta.

A korábbi elutasítás után a magyar kormány is elfogadta a katolikus egyház kezdeményezését, hogy hozzanak létre egy nemzetközi vegyes bizottságot, mely megvizsgálja az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás, illetve az egyház-finanszírozási törvénycsomag között feszülő ellentéteket nyilatkozta a Magyar Nemzetben (Szentszéki-magyar... május 30., 6.o.) Kalsik László kormány-főtanácsadó. A teljesebb összhang érdekében ugyanis szükség van az egyezmény jogszabályi módosítására. Sor kerülne így a hitoktatás törvényi rendezésére, az egyházi egyetemi kollégiumok finanszírozásának, illetve a közoktatást kiegészítő normatíváknak a biztosítására, valamint a felsőoktatási beiskolázás létszámának megállapítására.

A Magyar Nemzet (Az ember... május 30., 7.o.) Bolberitz Pál teológus-filozófiaprofesszorral készített interjút, aki határozottan állítja: sem a szélsőséges individualizmus, sem pedig a szélsőséges kollektivizmus nem járható út. Meg kell találni a középutat, amely az egyén személyi jogait és méltóságát tiszteletben tartja, ugyanakkor pedig a közösség javát is szolgálja. A neves teológus szerint az egyén érdekének mindenek fölé helyezése "eldologiasította az individuumot, sérült az emberi méltóság. Furcsa módon ezért az individualizmus a kollektivizmus melegágya. Ennek döbbenetes példáit adja a modern kapitalizmus, amely a globalizáció és a fogyasztói szemlélet révén gazdasági szinten alapoz meg egy újabb totalitárius társadalmat, ez pedig a politikát is veszélyeztetheti. Éppen ezért a keresztény társadalomelmélet az egyedet nemcsak egyénként, hanem személyként is tekinti." Bolberitz Pál rámutat: a materialista alapú felfogás mindig részben és személytelenül tekinti az embert. "Nem fölülről, hanem alulról definiálja, így az ember csupán test, fogyasztó individuum, melyből különböző konstrukciók hozhatók létre. Ez azonban mindig elszemélytelenít és az emberi méltóság rovására megy. A társadalomépítésben a gyakorlati materializmus jelenti az igazi veszélyt, mert csupán építőkockának tekinti az egyéneket. Az etika az isteni erkölcsi törvények leképeződése. Etika nélkül nem lehet beszélni rendezett társadalomról, amit ma jogállamnak szeretnek nevezni. A jog alapja az erkölcs. A társadalom természetes adottságaitól eltérő jogrendet nem lehet az emberekre kényszeríteni, mert akkor a jogállam nem működik". A teológus professzor arról is szólt, hogy a történelmi egyházaknak nincsenek előjogaik, azonban nagyon sok olyan értéket hordoznak múltjukban, amely az egész emberiség számára nyitva álló kincsestár. Akadnak, akik mindezt múzeumban látnák szívesen. "Nagyon veszélyes az a Magyarországon is hallható vélekedés, hogy a történelmi egyházak azért történelmiek, mert múltjuk ugyan van, de jövőjük nincs. Az egyházak nem múzeumőrök. A múlt értékeiből is kell meríteni a jelen és a jövő számára. A múltat végképp eltörölni kívánók alap nélküli házat építenek. A mai magyar társadalom egyik legfőbb problémája a gyökértelenség. Aki viszont csak a mának él, az jövőt sem tud építeni, mert nincs jövőképe". Bolberitz professzor tényként állapítja meg, hogy hazánkban óriási előítélet-rendszert tápláltak évtizedeken át az emberekbe, de az ember természeténél fogva vallásos lény, legfeljebb pótlékként popsztárt, filmcsillagot, futballistát imád, az evésért, vagy egy politikai eszméért lelkesedik. Kijelentette: jó lenne, ha végre a történelmi egyházakat, iskoláikat nem olyan megtűrt magánjellegű kezdeményezéseknek tekintenék, amelyeket az állam "hangulata függvényében kegyeskedik támogatni, mintha egy érdekes nemzetiség vagy társadalmon kívüli fura szerveződés lennénk." Sajnos Magyarországon volt leghatékonyabb a marxista nevelés, éppen ezért nem lehet csak konzerválni a lelki romokat. Az államnak tehát nemcsak a meglévő adottságokat kell tudomásul vennie, hanem segítenie kell a társadalom hitének és lelkiismeretének újraépítésében. Ehhez azonban először meg kell ismertetni az értékeket, de az ismereteket átadó hittantanár nem lehet másodrendű állampolgár. Az esélyegyenlőséget a gyakorlatban kell biztosítani. MK

FOLYÓIRATOKRÓL

A Vigilia legújabb, júniusi számában Békés Gellért A Lélek erőterében (402-409.o.) című tanulmányában kifejti: az Egyháznak kritikusan kell tekintenie a technikai és társadalmi fejlődést, bírálnia kell vadhajtásait, és arra kell törekednie, hogy az erkölcsi felelősség tudatát elmélyítse a társadalomban. Lélek nélkül nincs erkölcsi felelősség, s enélkül minden a visszájára fordul. "... a Lélek nem más, mint az embertárs, a társadalom iránt érzett felelős krisztusi szeretet. Ez a prófétai feladat, az emberszeretet erkölcsének hirdetése és munkálása ma az Egyház elsődleges evilági feladata. Ezzel tesz tanúbizonyságot az Egyház, hogy a Lélek ma is elevenen ható erő" írja a neves teológus professzor.

Fejes Ildikó Igazságosabb és testvériesebb világot! (416-424.o.) címmel röviden bemutatja a jelenlegi erdélyi helyzetet. Rámutat: a kommunizmus bukása a kezdeti lelkesedés után teljes politikai zűrzavarhoz vezetett. Az elmúlt hét év nem váltotta be a változásokhoz fűzött reményeket, a szabadságtól való megfosztottságot a létbizonytalanság váltotta fel. Romániában olyan folyamat vette kezdetét, amelyet a "szolidáris magatartás erkölcsi normáinak széttörése, a hatalomért való harc törvénye jellemez". A szerző azonban figyelmeztet: a passzív beletörődés sehová nem vezet, írásának címe nem véletlenül azonos a Magyar Katolikus Püspöki Kar szociális körlevelével. Idézi a következő részt: "... a legtöbben nemcsak szenvedő alanyai, hanem tevékeny részesei, közvetlen vagy közvetett okozói is vagyunk társadalmunk torzulásának, akár helytelen tetteink, akár passzivitásunk révén. Mindannyiunknak személyes kötelessége a ránk váró feladatok megkeresése és felelős vállalása".

Adriányi Gábor A prímási szék megüresedetté nyilvánítása 1974-ben (425-428.o.) című írásában Mindszenty József bíboros, hercegprímás pápai felmentését idézi fel röviden, dokumentumok alapján. Kiemeli: "A Szentatya döntése, Magyarország prímásának hivatali elmozdítása tizenöt hónappal annak halála előtt, egyedülálló az ezeréves magyar egyháztörténelemben. A magyar egyházért, hitért és népért megkínzott és elítélt utolsó hercegprímás felmentése súlyos sebet ütött sokak szívében".

Kabdebó Tamás József Attila Istene (437-443.o.) címmel költészetünk egyik legnagyobb alakjának Istenhez való viszonyát elemzi, versek segítségével. Megállapítja: József Attila sem marxista istentagadó, sem pedig buzgó hívő nem volt. "Nem teremtett rendszereket, Istenhittel nőtt fel, ezt korai verseiben elmélyítette, aztán tagadta. Tagadását animista panteizmusban oldotta fel, amely mellett marxista korszakában is kitartott. Élete utolsó évében visszakapaszkodott a személyes Istenhez, majd az Istenarc összemosódott lezáródó szemei előtt, ugyanúgy mint olykor korábban is". MK