
A Napi Magyarország (Magyar szcientológusok... július 20., 1.o.) beszámol arról, hogy hiába próbálkozott a napokban a Magyarországi Scientology Egyház küldöttsége nyílt levelet átadni a német nagykövetség munkatársainak: a Szövetségi Köztársaság külképviseletén nem voltak kíváncsiak arra a dokumentumra, amelyben a magyar szcientológusok a német társaikat sújtó "diszkrimináció" ellen tiltakoztak. A szervezet most maratoni futással próbálja felhívni a kontinens figyelmét az állítólagos sérelmekre, miközben amint arról már beszámoltunk a múlt héten az Európa Parlament elé került a Ház Polgári Szabadságjogok és Belső Ügyek Bizottsága által készített jelentés, amely arra szólítja fel az EU-törvényhozást, hogy foglalkozzon az unió területén működő, problematikus vallási csoportosulásokkal. A tanulmány sürgeti, hogy a Parlament készítsen átfogó jelentést az Európában működő szekták tevékenységéről, és hogy hozzon létre olyan információs központot, ahol ezen szervezetekkel kapcsolatban kimerítően tájékozódhatnak az érdeklődők. Az egyre többeket vonzó szekták káros hatásaitól leginkább úgy lehet megvédeni az EU polgárait, hogy a különböző csoportokról rendelkezésre álló információkat hozzáférhetővé teszik olvasható a jelentésben.
Szintén a Napi Magyarországban (július 20., 9.o.) Czakó Gábor Mindig ezek a keresztények című publicisztikájában arra hívja fel a figyelmet, hogy hazánkban a baloldali és a liberális sajtó "lelkesen sulykolja a közönségbe, hogy Észak-Írországban a katolikusok és a protestánsok gyilkolják egymást. Mintha vallásháborúról volna szó, a keresztények szokásos gyalázatosságainak egyikéről." Sajnos ezt a szóhasználatot a konzervatív sajtó is átveszi. Ezzel szemben a cikkíró rámutat: amit Észak-Írországban vallásháborúnak mutatnak be, az lényegében nemzeti fölszabadítási mozgalom. Hasonlít a magyar történelemből ismert szabadságharcokhoz, amelyeknek, hasonlóan az írekéhez, szintén "jócskán akadt vallásháborús színezet: a katolikus osztrák hatalom ellen a kálvinizmus "magyar vallássá" lett."
Végérvényessé vált, hogy az egyházi kapcsolatok titkársága a Miniszterelnöki Hivatalból átkerül a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába. A titkárság fizikai értelemben egyelőre ugyan marad a Miniszterelnöki Hivatalban, de csupán addig, amíg a minisztériumi épületet nem adják rendeltetésének. Minderről Semjén Zsolt, a titkárság új, helyettes államtitkári rangot kapott vezetője tájékoztatta a Népszabadságot (Új helyre kerülnek... július 20., 4.o.).
A tervek szerint novemberig a kormány elé kerül a református és az evangélikus egyházzal, valamint a zsidó felekezettel kötendő külön-megállapodás tervezete közölte Hámori József, az egyházakat felügyelő tárca vezetője. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának irányítója azt követően beszélt erről, hogy Semjén Zsolt és Pröhle Gergely közigazgatási államtitkár társaságában ellátogatott a Magyarországi Református, majd a Magyarországi Evangélikus Egyház fővárosi központjába. Semjén Zsolt, az egyházi ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár elmondta: az egyházügyi titkárság egyik legsürgősebb feladata az ingatlanok felgyorsított tulajdonrendezése. A leköszönő államtitkár, Platthy Iván akit július 10-ei hatállyal mentettek fel beosztásából több javaslatot is hátrahagyott utódjának. Többek között azt javasolja, hogy az egyházi tulajdonrendezés felgyorsítása érdekében a kormányzat dolgozzon ki egy hitelkonstrukciós rendszert. Kálmán Attila, a református zsinat világi elnöke a szerződések kapcsán elsődleges szempontként jelölte meg, hogy a hitoktatói óradíjak költségvetési fedezetét állítsák vissza. Az állami támogatásnak pedig arányosnak kell lennie az egyházi szerepvállalással. Kálmán megemlítette: a katolikusok létszáma több mint háromszorosa a reformátusokénak, míg feladatvállalásban az iskolák, a kórházak, a szeretetotthonok fenntartásában csak két és félszeres a "katolikus fölény". A református ingatlanvagyon értéke tizenegyszer kisebb a katolikusénál, tehát az épületekért cserébe igényelhető járadékalap messze elmarad az egyház szükségleteitől. Szebik Imre evangélikus püspök is az ingatlanrendezésből adódó járadékrendszer tökéletesítését tartja az egyik leglényegesebb kívánnivalónak a különegyezmény megkötésekor. A hittan oktatásának állami elismerése a püspök szerint nem csupán anyagi, hanem elvi kérdés is. (Magyar Hírlap: Sokasodnak... július 21., 5.o., Népszabadság: Miniszteri látogatás... július 21., 5.o.).
A Napi Magyarország (Tar Pál lesz... július 16., 1.o.) értesülései szerint Tar Pál, az Antall-kormány egykori washingtoni nagykövete lesz hazánk vatikáni nagykövete. Akkreditálása a Szuverén Máltai Lovagrendre is kiterjed. Az egyik legelső feladata a magyar kereszténység felvételének ezredik évfordulóját megünneplő eseménysorozat római előkészítése lesz. Az új, polgári kabinet ugyanis ezt a kerek évfordulót a nemzeti propaganda olyan kimagasló lehetőségének tartja, hogy még a kormányprogramban is megemlítette. A kereszténység felvételét nemcsak az egyház, hanem az állam is megünnepli, emlékeztetve rá, hogy a magyar állam többek között ennek köszönhetően jött létre.
A művelődési tárca 1995 óta a Vizsolyi Biblia megjelenésének évfordulójára emlékezve Károli-díjjal jutalmazza az egyházi területen végzett tudományos, kutatói, irodalmi és nyelvújító tevékenységben elért kimagasló eredményeket. Az idén Muntang Andor teológiaprofesszor, az Evangélikus Teológiai Akadémia rektorhelyet-tese és Varga Domokos, József Attila-díjas író vehette át a pénzjutalom mellett Csontos László szobrászművész Károli Gáspárt ábrázoló emlékplakettjét. Muntag Andor az 1975-ben, illetve 1990-ben megjelent, új magyar bibliafordítás elkészítéséért és szuperrevíziójáért, Varga Domokos a magyar nyelv megújulását szolgáló életművéért kapta a Károli-díjat (Magyar Nemzet: Átadták... július 21., 9.o.).
Először adtak át a II. világháború óta újonnan épített zsinagógát, mégpedig július 19-én vasárnap, a szarvasi Lauder nemzetközi zsidó ifjúsági tábor területén. A több száz hívő befogadására alkalmas épületet Schweitzer József országos főrabbi avatta fel (Magyar Nemzet: Új zsinagógát avattak... július 21., 4.o.).
A HATÁRON TÚLI EGYHÁZ ÉLETÉBŐL
Temerinben felújították a Kálváriát
A közös összefogás eredményét ünnepelték július 19-én a temerini hívek. 1996-ban kezdték a Kálvária helyreállítási munkálatait. A szinte teljesen tönkrement építményt nem egészen két év alatt felújították. A Kálváriát ezen a napon a 19 órakor kezdődő igeliturgia keretében újraszentelték Maga a látvány is lenyűgöző volt. A naplemente bearanyozta a népes hívősereget. Ökumenikus jellegű volt az istentisztelet, mert az ünnepségen jelen volt a református lelkész és a pravoszláv pap is. Saját lobogóik alatt felvonultak a cserkészek, a kertbarátok, az iparosok, a gazdakör és a rózsafüzér társulat tagjai. Az énekkar tette még szebbé az ünnepi hangulatot.
Illés-napi ünnepség Temerinben
Július 20-án, hétfőn 9,30 órakor felvonulással kezdődött az Illés-napi ünnepség. A Gulyáscsárdától indult a menet a templomba, ahol a 10 órai szentmise alatt a felajánlás előtt megszentelték az új kenyeret. A szentmisét az újvidéki újmisés, Kovács Ervin 13 pap közreműködésével mutatta be. A temeriniek számára Illés-nap fogadalmi ünnep. MK
A temeriniek 173 évvel ezelőtt kálváriát állítottak
1825-öt írtak. Majd ötven év telt el azóta, hogy megkezdődött Temerin betelepítése magyarokkal Felső-Magyarországról és huszonöt év, hogy a mezővárossá nyilvánított, római katolikus vallású, zömmel magyar és részben német lakosság száma megközelítette a hatezret, akinek legnagyobb része vallásos, templombajáró, jó erkölcsű hívő ember volt. Gőbel Ferenc plébános ösztönzésére, a mezőváros vezetősége és több tekintélyes jobbágygazda, a grófi uraság támogatásával meghirdette a kálvária építését, mint a nép vallási életének és hitbuzgóságának kultikus helyét, hogy a hívő ember jelképesen bár, végigjárja Krisztus szenvedésének útját a pilátusi ítélettől a sírbatételig.
Az elődök, ragaszkodva ahhoz, hogy magaslaton emeljék fel a szent helyet, a város déli részén, a kelet felé húzódó, ősidőktől fennálló két domb összevonásával alakították ki a hosszúkás, emelkedő gyepfelületet és a kálváriadombot. Mielőtt hozzáfogtak volna a munkához, szándéknyilatkozatot írtak, amit ők Kötelező Levélnek neveztek. Az emelkedő nyugati részén volt a bejárat, amelynek hosszanti oldalán hét-hét stációt építettek téglából, azokat cikcakkos sorrendben állították fel. A stációképeket bádoglemezre festették, a kálváriadombon felállított, három fából ácsolt keresztre ugyancsak bádogból készítették el Krisztus és a két lator alakját. A második világháború végéig jó karban tartották a kálváriát, és 1945/46-ban az új államhatalom nem akadályozta a körmenetek megtartását. Még 1947-ben is Vondra Gyula plébános meghirdette a szokásos Illés-napi körmenetet és tábori misét, azonban néhány nappal július 20-a előtt a hatóságok megtiltották annak megtartását. Az ezt követő években, évtizedekben, a
kálvária fokozatosan tönkrement, az idő vasfoga kikezdte az építményt, ebben segítségére volt a romboló emberi kéz, eltünedeztek a keresztek, szétdobált darabjait benőtte a gaz, a stációképeket megrongálták, omladozni kezdtek a stációoszlopok és a párkányzat falai, a kálváriához tartozó erdőt és a stációk előtti két fasort kiirtották. Az öt évtized megtette a magáét.
Illés-nap Temerinben, fogadalmi ünnep
Az 1848/49-es szabadságharc után a Temerinbe visszatérők rendkívül nehéz éveket éltek át. Koldusszegény, lerongyolódott, de hatalmas élniakarással és reménnyel igyekeztek megteremteni maguknak az életfeltételeket falujukban, melyet felperzselésekor kénytelenek voltak elhagyni. Újra itthon otthont teremteni! ez volt a jelszó. 1851 kora tavaszán, visszatéréskor, lesújtó látványt nyújtottak a leégett házak, udvarok. Az új kezdet megviselte a lakosságot, mert különböző csapások követték egymást: szárazság, dögvész, járványok, sáskajárás. Az induló élet nem bontakozhatott ki. A pusztulás veszélye fenyegetett. Amikor 1853 nyarán végre, a verejtékes, szorgalmas, kimerítő munka jó termést eredményezett volna, jégveréssel járó könyörtelen zivatar sújtott. Mivel Illés napja táján ezen a vidéken várható az ítéletidő, a népi vallásosságban a szent próféta a védelmező szerepét tölti be. Abban az évben, 145 évvel ezelőtt, a temerini katolikus magyar lakosság fogadalmat tett, hogy július 20-át, Illés napját ünnepként megtartja. Azóta szakadatlanul tartja e nép a fogadalmát. 1854-ben tartották először, s azt követően különböző társadalmi viszonyok között, nyilvánosságban vagy csak a templomban, de az emlékezés nem maradt el. MK
Vissza a főoldalra | Ugrás a lap tetejére

[© Minden jog fenntartva.]
Észrevételeit kérjük írja meg a wmaster [kukac] katolikus.hu címre.
Módosítva:
1998. 08. 05.